Ünnepélyes diplomaátadón vehette át alapképzéses oklevelét az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének (UNE UMOTI) 43 végzős hallgatója nappali és levelező tagozaton. A 2025–2026-os tanév lezárását jelző eseményt július 15-én első alkalommal a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum dísztermében rendezték meg.
Bár a helyszín idén megváltozott, az ünnepség hagyományai tovább éltek: a diplomaátadó ezúttal is a Gaudeamus igitur közös eléneklésével vette kezdetét. Az esemény méltó lezárása volt a végzősök egyetemi éveinek, akik a megszerzett tudással és oklevéllel új életszakasz küszöbére léptek.
Imre Gyula, az UNE UMOTI igazgatóhelyettese a vendégek bemutatását követően intézett néhány szót útravalóul a végzős hallgatókhoz. Az igazgatóhelyettes emlékeztette a diákokat arra, hogy egy meghatározó időszakot tudhatnak maguk mögött.
– A napjainkban is dúló háború miatt először az online, majd a vegyes oktatás velejáróit kellett megszokniuk, mindezek ellenére tudásvággyal felvértezett közösségtől búcsúzunk. Ez alkalom ahhoz is, hogy hátranézzünk és végigkövessük lépéseiket, amelyek elvezettek oda, ahová mára eljutottak – emelte ki és Jókai Mór szavaival fogalmazva megjegyezte: Csak az tudja, meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.” – Reméljük, hogy képzéseink az egyre gyakoribb világi bizonytalanságok ellenére is reménnyel töltik el önöket. Hiszik, hogy volt és van értelme tanulni, van értelme tovább tanulva komoly szaktudást szerezni – fogalmazott.
Spenik Sándor, az intézet igazgatója köszöntőjében gratulált a végzős diákoknak.
– A mai nap egy fontos életszakasz lezárása, amikor egy új utat kezdenek. Egy olyan utat, amely új lehetőségeket, kihívásokat és új sikereket tartogat az önök számára. Intézetünk különleges hely, ahol az ukrán és magyar kultúra találkozik, ahol az európai értékek, kölcsönös tisztelet, a nyitottság és a tudás iránti elkötelezettség határozza meg mindennapjainkat. Itt nemcsak szakmai tudást szereztek, hanem megtanulták a párbeszéd, az egymás iránti megértés fontosságát is, együttműködni, kritikusan gondolkodni és felelősséget vállalni. Mindannyian nehéz éveket éltünk át, a háború minden kárpátaljai életét megváltoztatta, de megmutatta, milyen erősek és összetartóak tudnak lenni a mai fiatalok. Önök hittek a jövőbe, ez külön tiszteletet érdemel. Ez a diploma egyben belső erejük jelképe is! Büszkék vagyunk arra, hogy az akadémiai közösségünk tagjai voltak.
Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja Bacskai József főkonzul jókívánságait is tolmácsolva köszöntötte a hallgatókat és megjegyezte: büszke rá, hogy a főkonzulátus évtizedes szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápol az intézettel.
– Abban a kitüntetett szerepben lehet részük, hogy mint kárpátaljai frissen diplomázott fiatal magyar értelmiségek, hidat képezhetnek az Ukrajna és Magyarország közötti jó gazdasági, tudományos, különböző szakmai szintű együttműködésben. Azzal a tudattal kezdhetik meg szakmai pályájukat, hogy Magyarország kiáll önök mellett, és mindenben számíthatnak az anyaország támogatására, hiszen a kárpátaljai magyar közösség segítése és erősítése a mindenkori magyar kormány kiemelt feladatai közé tartozik.
Tisztelet és köszönet illeti meg az egyetem tanárait, akik az ismert nehézségek ellenére nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat.
Önök, akik a szülőföldjükön maradtak, minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek, hiszen ezen döntésükkel biztosítják a kárpátaljai magyarság megmaradását a jövőben. Megható és ünnepélyes pillanatok ezek. Kívánom, hogy éljenek a diplomájuk által biztosított lehetőségekkel, és tudásukat a gyakorlatban is alkalmazva legyenek sikeresek Ukrajnában és a nagyvilágban egyaránt.
Útravaló gondolatait megosztotta a végzősökkel Ljáh Sándor, a megye kulturális főigazgatóságának helyettes vezetője, a nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője, Mlávec György, a Matematikai Kar dékánhelyettese, dr. Nagy Natália, a Magyar Filológia Tanszék vezetője, Ljubov Pavlisin, az UMOTI tudományos igazgatóhelyettese, a Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék docense, Miroszlav Sáfrányos, igazgatóhelyettes, a Fizika és Matematika Tanszék vezetője, Necze Andor, a Fizika és Matematika Tanszék főelőadója, a szülők nevében pedig Panco Ljudmila szólt a megjelentekhez.
A végzősök nevében Somogyi Dorina matematika szakos hallgató mondott köszönetet.
– A mai nap nem csupán diplomáink átvételének az ünnepe, ez egy hosszú út lezárása. Ez a diploma nem csupán egy oklevél, hanem mindannyiunk története, a befektetett munka, a lemondások, a családi támogatás és oktatóink áldozatos munkájának az eredménye. Az intézmény sokunk számára egy közösség, amely lehetőséget adott arra, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, megőrizzük identitásunkat és olyan értékeket sajátítsunk el, amelyek egész életünk végéig elkísérnek. Itt értettem meg, hogy a tudással felelősség is jár, azért a közösségért, amelyhez tartozunk és azokért a fiatalokért, akik a szülőföldünkön szeretnének boldogulni – hangsúlyozta Somogyi Dorina, aki a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnökeként szolgálja a közösséget.
Füzesi Magda Útban hazafelé című versét Szabó Nikolett magyar nyelv és irodalom szakos kitüntetéssel végzett hallgató adta elő.
Talabircsuk Okszána, az UNE UMOTI nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó igazgatóhelyettese mielőtt felolvasta az egyetem rektorának rendeletét, felidézte Seneca Luciliushoz intézett tanácsát is: Tanulj meg örülni!
– Nem véletlen, hogy az egyetemi diplomaátadó ünnepségek hagyományos éneke is a Gaudeamus igitur. A latin kezdőszavak jelentése: „Örvendezzünk hát.” Örvendezzünk most annak, hogy egy hosszú, kétségekkel, megpróbáltatásokkal és küzdelmekkel teli tanulási út célba ért.
Az alapképzés (BA/BSc) elvégzését igazoló diplomákat Spenik Sándor és Cseh Áron adta át a végzős diákoknak. Idén 4 magyar nyelv és irodalom, valamint 3 magyar nyelv és angol szakfordító, 9 történelem, 6 országismeret–nemzetközi kapcsolatok, 11 matematika és 6 fizika és 4 komputertudomány szakos vehette át a diplomát, akik közül ketten kitüntetéssel végeztek, 3-an pedig 2 oklevelet vehettek át.
Az esemény hangulatát a Csipkés népi hangszeres együttes összeállítása emelte Molnár István prímás vezetésével.
Az ünnepség a hagyományos sapkafeldobással és fotózkodással ért véget.
Az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központjában már hagyománnyá vált, hogy október második felében tudományos szakmai fórumot rendeznek. Idén október 24–25-én egy nemzetközi tudományos konferenciát tartottak Nyelvi, irodalmi és kulturális kölcsönhatások a Kárpát-medencében címmel. A rendezvény megvalósítását a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány közreműködésével Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A rangos esemény megnyitóján elsőként az intézmény igazgatónője, Berta Eleonóra üdvözölte az egybegyűlteket és örömét fejezte ki, hogy sokan eljöttek határainkon túlról és Kárpátalja különböző településeiről, külön kiemelve a beregszászi főiskola népes csapatának – tanárainak és diákjainak – a részvételét.
– Immár hagyománnyá vált, hogy októberben nemzetközi konferenciát szervezünk, hiszen tavaly ugyanezen a napon ünnepeltük a Hungarológiai Központ fennállásának 35. évfordulóját. Ez a nemzetközi konferenciánk pedig a 19. az intézmény történetében. Fontos, hogy a mostani szituációban is a kultúra, a nyelv és az irodalom az, amely hidat épít népek, nemzetek és nyelvek között. A konferenciánk ebben a szellemben fog lezajlani. Lizanec Péter professzor szavait idézve „egyedül csak a tudomány az, ami nem csal meg bennünket, mert emberek becsaphatnak, megcsalhatnak, de a tudomány nem”. Mi, tanárok, kutatók, tudósok éljünk ebben a szellemben, kutassuk az adott területen a tudományt, minél többet – mondta Berta Eleonóra.
A vendégek bemutatását követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Albertné Simon Edina konzul köszöntötte a jelenlévőket és kiemelte: nagy öröm, hogy a konferenciának a Hungarológiai Központ ad helyszínt, mert az egy olyan intézmény, ahol több évtizedes kutatómunka eredményeként már számos jelentős tudományos könyv jelent meg, és a falai között számos tudományos szakmai konferencia zajlott az elmúlt több mint 35 évben.
– Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma és az ungvári főkonzulátus mindig kiemelten fontos feladatának tekintette a magyar intézmények támogatását, és nagyra értékeljük azt a munkát, amely a falai között zajlik. Azt szeretnénk, ha ennek a tudományos munkának, a kutatásoknak, a szakmai és kulturális rendezvényeknek a folytatása tovább zajlana. Ezért is támogatjuk a központ működését, segítjük a munkáját, azon dolgozunk, hogy a Hungarológiai Központ a továbbiakban is fontos szerepet töltsön be az Ungvári Nemzeti Egyetem tudományos és oktatási életében – emelte ki a diplomata és biztosította a vezetőket, hogy erre a jövőben is számíthatnak.
Úgyszintén elmondta: a Kárpát-medence olyan régió, amelyet a társadalmi, nyelvi és kulturális sokszínűség jellemez. Kárpátalja ereje a sokszínűségében rejlik, az erős kulturális és történelmi gyökerekben. Ezért van is mit kutatni a régióban. Egy tudományos konferencia lehetőséget ad arra, hogy tapasztalatot cseréljenek, bemutassák az új kutatási eredményeket, és lehetőség a szakemberek, tanárok, diákok találkozására is.
Spenik Sándor, az Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézet (UMOTI) igazgatója beszéde elején emlékezett a tragikus hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpád Jánosra, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárára, akit épp aznap helyeztek végső nyugalomra. A jelenlévők egyperces néma csönddel adóztak emlékének.
– Ebben a nehéz háborús időben számunkra nagyon fontos, hogy tudjuk folytatni a tudományos tevékenységünket, tudjunk konferenciákat szervezni és részt venni azokon. Emellett meg tudjuk vitatni nemcsak a tudományos életet, de a kárpátaljai magyar tudományos élet helyzetét és fejlődését is – hangsúlyozta az UMOTI vezetője, és tartalmas előadásokat, érdekes vitákat kívánt.
Ljáh Sándor, a megyei nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője szimbolikusnak nevezte, hogy a kárpátaljai magyar közösség legpatinásabb tudományos intézete a folytonosság nevében évről évre ilyen komoly konferenciákat szervez.
A plenáris ülésen több érdekes felszólalás hangzott el, köztük Zubánics László Mítosz vagy valóság? címmel a történelemtudomány realitásait ecsetelte napjainkban. H. Tóth István nyelvész, aki több éven át volt a Lomonoszov Egyetem, majd a prágai Károly Egyetem docense, vendégtanára, a nyelvi és szövegszinteknek a helyesírás tanításában játszott szerepéről tartott előadást.
Ezt követően négy szekcióban – irodalomtudomány, néprajz, történelem, nyelvtudomány – zajlott a konferencia. A két nap folyamán olyan érdekes témákkal foglalkoztak, mint a nyelvi kölcsönhatások, az ukrán–magyar kétnyelvűség, a szláv nyelvi hatás a kárpátaljai magyar sajtónyelvben. Szó volt a lakodalmi szokások alakulásáról a hagyomány és a modernizáció hatására, a temetőkutatás aktuális kérdéseiről, a sírfeliratok tanulmányozásáról. A hallgatóság megismerkedhetett a szovjet fogság értelmezési kereteivel a kárpátaljai magyarság vonatkozásában, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásaival a levéltári dokumentumok tükrében.
