Ahogy minden évben, november harmadik vasárnapján, idén is megemlékeztek Badalóban az 1944-es sztálini terror kárpátaljai és badalói áldozatairól. Az eseményt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete szervezte, és a közösség tagjai együtt rótták le tiszteletüket az elhurcoltak emléke előtt.
A református templomban tartott istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor Sámuel első könyve 22. részének 1‒5. verséből tolmácsolta Isten üzenetét a bibliai Saul és Dávid életének történetéből, amelynek az volt a legfőbb üzenete, hogy a mai nehéz időkben is arra kell törekednünk, hogy Isten legyen a mi sziklavárunk, mert igazából csak Ő védhet meg minden veszedelemtől.
Az istentiszteletet követően a templom szomszédságában lévő Mártírok emlékparkba, az ott lévő emlékműhöz vonultak a megemlékezők, ahol elsőként Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
Megemlékezésében arról beszélt, hogy 80 évvel ezelőtt Badalóból másfél százan kerültek el a különböző lágerekbe, akik közül 88-an soha nem tértek haza szeretett szülőfalujukba. Ők egyedül magyarságukért, hitükért váltak áldozatokká.
Mint mondta, 80 év nagy idő, azóta lassan már három nemzedék nőtt fel, de a történelem valahol mégis ismétli önmagát.
2024 novemberét írunk, és ezer nappal a kegyetlen háború kitörése után Kárpátalján most is férfiak ezrei vannak kényszerből távol a szeretteiktől, közösségeiktől.[…] A történelemben minden háború békével ért véget, és a nagypolitika változásai reményt jelentenek számunkra is a normalitás és a béke visszatérésére. Addig is higgyünk Istenben, és imádkozzunk ezért!
– zárta beszédét.
,,Talán nem túlzás azt mondanunk, hogy az 1944. és 1953 közötti időszak a sztálini antiszemitizmus jegyében zajlott, amely során a Tisza menti Badalóból is több mint 150 személyt hurcoltak el különböző szovjet koncentrációs táborokba” – kezdte beszédét Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, aki felidézte a nyolc évtizeddel ezelőtti szörnyűségeket.
Beszéde végén Kosáry Domokos szavait idézte, mely szerint: „Egy nép nem sértődhet meg a világtörténelemre!” Ugyanakkor számot vetni kötelessége, mert erre nemcsak a múlt kötelez, hanem a jelen és a jövő is.
Pápai Zsófia és Botos Olivér, a Badalói Gimnázium tanulói az alkalomhoz illő verseket adtak elő.
Köszöntötte az egybegyűlteket Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki arról beszélt, hogy szent kötelességünk, hogy minden évben megemlékezzünk mártírjainkról, és arra figyelmeztetett, hogy mindent tegyünk meg azért, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a 80 évvel ezelőtti borzalmak.
Sápi Zsolt lelkipásztor mondott rövid fohászt az áldozatok emlékére és nemzetünk megmaradásáért imádkozott.
A megemlékezést a Himnusz és a Szózat eléneklése foglalta keretbe, és az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.
Közös koncertet és élménydús délutánt szervezett a KárpátHáz civil szervezet az általa támogatott Bereg-vidéki néptánccsoportok számára. Az II. KárpátHáz Fiestának idén a badalói Petőfi Sándor kulturális központ , illetve az előtte található tér adott otthont, ahol egyszerre 250 fiatal táncolt és énekelt, bemutatván mindazt, amit az elmúlt évben tanultak. A Péter Csaba megyei képviselő vezette civil szervezet kiemelten foglalkozik a hagyományőrzéssel, főként a fiatalok körében, így a Fiestával nekik szerettek volna lehetőséget biztosítani, hogy bemutassák tudásukat. Az oktatás mellett pedig az elmúlt években 4 kultúrházat is sikerült felújítaniuk, többek között a badalóit is. A program kiterjesztése folyamatban van, hogy minél több fiatalt tudjanak elérni. Ennek része az oktatás mellett a kulturális intézmények fejlesztése is. ahol a később foglalkozások indulhatnak. A néptánc oktatást a kezdetektől Kovács István vállalta, aki szerint szemmel látható a fejlődés az érintett közösségekben. Nagyon fontos a KárpátHáz tevékenysége a térségben, hiszen minden olyan program, ami által lehetőséget biztosítunk a fiataloknak, az erősíti a közösségünket is, emelte ki Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere. A néptánc oktatás mindig egy külön kihívás azok számára, akik először találkoznak ezzel, így minden évnek megvannak a kihívásai és az örömei is. Az oktatóknak nagy segítséget jelent az, hogy vannak olyan fiataljaik is, akik már évek óta náluk nevelkednek, mint a halábori Orbán Vivien is, aki már 7 éve foglalkozik néptánccal. Az évközi foglakozásokon a KárpátHázas tánccsoportok különböző tájegységek táncaival ismerkednek meg, többek között a kalotaszegivel is. A szervezők reményei szerint a KárpátHáz Fiestát jövőre is megszervezik, ahol már az újonnan alakult tánccsoportok is képviseltethetik majd magukat.
A vasárnapi istentiszteletet követően a badalóiak a Gvadányi József Gimnázium főbejáratánál gyűltek össze, hogy közösen avassák fel néhai Keresztyén Balázs pedagógus, helytörténész, művelődésszervező emléktábláját. Jakab Lajos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket és elmesélte, hogy alig pár hónapja megkereste őt és a gimnázium igazgatóját Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, hogy szeretne felajánlani egy emléktáblát Keresztyén Balázs tiszteletére, születésének 75. évfordulója alkalmából. Az emléktábla a Beregszászért Alapítvány ajándéka, a bronz dombormű Sándor Attila székelyudvarhelyi művész alkotása. Keresztyén Balázs 1949. január 15-én Nagyberegen született, de a család még akkor Badalóba költözött amikor ő hároméves volt. Itt járt iskolába, majd pedig Beregszászban. 1967-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetemre, ahol 1972-ben magyar nyelv- és irodalom tanári diplomát szerzett. Ezután a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában tanított haláláig. Az emléktábla avatáson jelen volt Keresztyén Gabriella, Keresztyén Balázs lánya is, aki meghatóan emlékezett vissza édesapjára. A KMKSZ a háború ellenére is igyekszik minél több kulturális rendezvényt szervezni a nyár folyamán is, emellett külön öröm számukra, ha vannak olyan kezdeményezések is, mint a badalói. Több egykori osztálytársa is jelen volt az eseményen, akik mindig érdeklődő, jó tanuló, értelmes gyermekként emlékeztek Keresztyén Balázsra. A köszöntőket és a visszaemlékező beszédeket követően előbb leleplezték a Keresztyén Balázsnak állított emléktáblát, majd a jelenlévők megkoszorúzták azt.
Június 16-án ünnepélyes keretek között avatták fel Keresztyén Balázs pedagógus, helytörténész, művelődésszervező emléktábláját Badalóban.
A rendezvényre érkezettek a Badalói Gvadányi József Gimnázium főbejáratánál gyűltek össze, ahol elsőként Jakab Lajos családorvos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány Kuratóriumának elnöke azzal kereste meg őt és Veres Csillát, a helyi gimnázium igazgatóját, hogy szeretne felajánlani egy emléktáblát Keresztyén Balázs tiszteletére, születésének 75. évfordulója alkalmából. A tábla helyét az iskola bejáratánál jelölték ki, majd miután megkapták az annak elhelyezésére vonatkozó engedélyt, ezen a kellemes nyári napon került sor az avatóünnepségre.
„Kiemelkedő tanár és helytörténész volt, aki mindig is azzal foglalkozott, amivel szeretett volna: Kárpátalja történetével, a magyar kultúra megmaradásával, megörökítésével és továbbadásával” – emelte ki beszédében Veres Csilla gimnáziumigazgató, hozzátéve: Keresztyén Balázs egyik művében azt írja, hogy elemi iskolásként, amikor reggelente elhaladt a helyi református templom előtt, mindig rápillantott az épület külső falába beépített Petőfi Sándor-emléktáblára, s megfogalmazódott benne a gondolat, mely szerint a költő „nyomdokait taposva ő lett az útmutatóm”.
Az igazgatónő felolvasta a tábla adományozójának, Dalmay Árpádnak az alkalomra írt levelét, melyben az író kiemelte, hogy külön öröm számára, hogy gróf Gvadányi József emléktáblája után újabb táblát ajándékozhattak Badalónak. Aláhúzta továbbá, hogy a Beregszászért Alapítvány fő célja „a Beregszászban és a környező településeken élő magyarok nemzeti azonosságtudatának erősítése, annak a tudatosítása, hogy itthon vannak immár több mint ezer éve ezen a területen, gazdag magyar múlttal rendelkezik ez a vidék, amire büszkéknek kell lennünk”.
Keresztyén Balázs 1949. január 15-én látta meg a napvilágot Nagyberegen. Mindössze hároméves volt, amikor a család szülőfalujából Badalóba költözött. A fiú itt végezte el az általános iskolát, majd a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában tanult tovább és érettségizett. 1967-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetemre, ahol 1972-ben magyarnyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett. Ezután a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában tanított haláláig. Pedagógusi munkája mellett rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott: tanulmányozta a kárpátaljai irodalmi hagyományokat, történeti és helyi mondákat, művelődéstörténeti kislexikont írt, kutatta a Perényiek és báró Perényi Zsigmond életét, több könyve is megjelent, s még mennyi mindent tehetett volna, ha 58 évesen nem szólítja magához az Úr.
Keresztyén Gabriella, Keresztyén Balázs lánya rendkívül megható beszédében hatalmas büszkeséggel emlékezett vissza édesapjára és a Tisza-parti falura, mely számára is meghatározó szerepet töltött be gyermekkorában, amikor a nyári szüneteket nagymamájánál töltötte. „Minden, amit tudott, azt itt tanulta az anyukájától, Juliska mamától, aki nagy nótafa és mesetudó ember volt. […] Ma, amikor ennyire szét vagyunk szóródva, akkor bizony az emlékezés az, ami össze tud minket tartani, bárhol is legyünk, s ez ad arra is lehetőséget, hogy az emberek összetartozónak érezzék magukat, s megőrizzék önazonosságukat és emberségüket” – hangsúlyozta Keresztyén Gabriella.
Keresztyén Balázs elhivatottsága, a magyar kultúra ápolásáért végzett munkája példaértékű mindannyiunk számára – szögezte le ünnepi köszöntőjében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul. „Ez a tábla és Keresztyén Balázs emléke mindig juttassa eszünkbe, hogy a nemzeti azonosságtudatunk erősítése több, mint a hagyományaink és a nyelvünk ápolása. Fontos, hogy támogassuk egymást a mindennapokban, összetartsunk a nehéz időkben, és közösen dolgozzunk jövőnk építéséért, azért, hogy gyermekeink és unokáink is büszkén vallják magukat magyarnak. Csak így biztosíthatjuk, hogy a jövő generációi méltóképpen képviseljék és továbbvigyék mindazt, amit őseink ránk hagytak” – fogalmazott a diplomata.
Az elmúlt nyolc évben Badalóban immár ez az ötödik újonnan felavatott emléktábla. Az, hogy ez a szám egyre nő, abban nagy szerepet vállal a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a jelenlegi nehéz, háborús körülmények mellett Badalóban ismét egy nemzetmegtartó rendezvényen vehetnek részt. „Badaló egy gazdag múltú kisközség, amely ma is egy életjelet ad magáról és múltjáról” – húzta alá, majd Keresztyén Balázs emlékét méltatva kiemelte: amellett, hogy összegyűjtötte és általa megismerte az utókor a kárpátaljai mondakincset, Keresztyén Balázs aktív közéleti szereplő is volt. Munkássága is bizonyítja, hogy gazdag a magyar kultúra a Kárpát-medence minden szegletében – tette hozzá Sin József.
Dupka György író, történész, Keresztyén Balázs pályatársa és barátja személyesen nem volt jelen a rendezvényen, azonban gondolatait üzenetben küldte el, melyet Jakab Lajos tolmácsolt az egybegyűltek felé. Dupka György részletesen kifejtette Keresztyén Balázs munkásságának hatását és értékét, melyre méltán lehet büszke a kárpátaljai magyarság. „Emlékeztessen e márványtábla mindenkit mindarra, hogy ebben a nehéz, vészterhes időben is, amit Keresztyén Balázs barátom így fogalmazott meg A magyar művelődési hagyományok kárpátaljai lexikonja (1995) előszavában: »némiképpen szolgálni fogja múltunk és szülőföldünk kultúrájának jobb megismerését, a nemzeti önismeretet és az e tájba kapaszkodó gyökereink megerősödését«”.
A köszöntőket követően Jusztin Miklós konzul úr, Keresztyén Gabriella és Veres Csilla leleplezték az emléktáblát, melyet Sándor Attila székelyudvarhelyi művész bronz domborműve díszít.
Miután Veres Áron elszavalta Ferenczi Tihamér Szülőfalumhoz című versét, Sápi Zsolt református tiszteletes Isten áldását kérte a jelenlévők életére.
Az avatóünnepség végén az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla alá, majd közösen énekelték el a Szózatot.
A központi megemlékezések mellett szinte minden magyarlakta kárpátaljai településen megemlékezéseket tartottak a helyi KMKSZ alapszervezetek,így Badalón is, ahol a hagyományokhoz híven a helyi református templomban méltatták a szabadságharcot és neves alakjait. A Beregvidéki településen kiemelt figyelmet fordítanak a Petőfi kultuszra, és méltón büszkék arra, hogy Kárpátalján elsőként itt állítottak emléket a legnagyobb magyar költőnek. A kárpátaljai magyarság él és kitart, és a legnehezebb időkben is helyt áll, emelte ki a megemlékezésen Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség politikai, kommunikációs titkára. A badalóiakhoz hasonlóan Kárpátalja számos községében a vasárnapi Istentisztelettel egybekötve emlékeztek meg az 1848-as forradalom eseményeiről, így Haranglábon is, ahol most először tartott megemlékezést ebben a formában a KMKSZ helyi alapszervezete.
Március 17-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét.
A helyiek a település református templomában gyűltek össze, ahol Sápi Zsolt lelkész a János evangéliumának 16. részéből vett 4–9. igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét, párhuzamot vonva a Bibliában leírtak és a jelenkor történései között. „Megvigasztal, megsegít és megtart az Isten, s szeret, úgy, ahogy vagyok. Ez egy csodálatos üzenet ma nekünk, s ez adjon erőt ahhoz, hogy kérjük az Isten Szent Lelkét, hogy kezdjen el bennünk munkálkodni, hogy tárjon elénk egy tükröt, s nézzünk bele a bűn, igazság és ítélet kérdésébe, s olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk” – emelte ki a hívekhez szólva, majd biztatóan így folytatta: „Krisztus legyen a mi megtartónk, benne higgyünk. Adja az Úr, hogy az Isten Szent Lelke munkálkodjon bennünk és adjon nekünk bátor szívet, hogy fel merjük vállalni nemzeti hovatartozásunkat is, hiszen akik itt vagyunk, akik itt maradtunk, nekünk kell ápolni és őrizni hagyományainkat, továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak.”
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. „Kárpátalja legrégebbi Petőfi-emlékhelyének szellemi örökösei lévén szent kötelességünk, hogy ne csak a költő születésnapjának emléknapján emlékezzünk meg közösen, hanem ilyenkor, március 15-e környékén is idézzük fel hőseinket” – hangsúlyozta. „Immáron 176 év választ el minket a szabadságharc hőseitől, de Kárpátalján ma is olyan időket élünk, hogy szabadságvágyunk, az anyanyelvhez, kultúránkhoz, keresztény hitünkhöz, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunk igénye és vágya nem változott. Ezeknek az értékeknek a megélése sajnos manapság is erősen korlátozva van számunkra. Az anyaország mellettünk van ezekben a nehéz időkben is, nekünk pedig az a feladatunk, hogy kitartsunk szülőföldünk, hitünk, nemzetünk mellett, s átadjuk örökségünket a következő generációknak” – húzta alá ünnepi beszédében Jakab Lajos.
Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul felszólalásában emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy március 15. napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem „az összetartozásunk, az elszántságunk és a szabadságvágyunk napja; ma emlékezünk azokra, akik bátorságukkal és áldozatukkal hozzájárultak a magyar nemzet függetlenségéhez és szabadságához. Közülük Petőfi Sándor nem csupán a magyar irodalom kiemelkedő alakja volt, hanem az egész nemzetünk szellemi és kulturális örökségének egyik legnagyobb vezéregyénisége. Legyen emléke áldott, és legyen inspiráció számunkra, hogy továbbvigyük azokat az értékeket és ideákat, amelyekért ő oly bátran küzdött” – fogalmazott a diplomata, majd felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz írt ünnepi üzenetét.
Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, a Beregszászi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője a 176 évvel ezelőtti eseménysorozat kapcsán elmondta: „1848-ban budapesti bátor fiatalok mertek cselekedni, és kiálltak a magyar szabadságért, kiálltak azért, hogy Magyarország egy szabad ország legyen, és a magyar nemzet megmaradhasson. Mit kértek? Sajtó- és szólásszabadságot, felelős kormányt, s egy békés Európában szerettek volna élni. Az ő bátorságuk nagyon sok esetben nekünk is erőt és hitet adott. A két éve tartó háború mindannyiunknak megnehezítette az életét, de azt látom, hogy a Teremtő Isten most is a tenyerén hordoz minket, hiszen van hitünk. Akik itt maradtak Kárpátalján és kitartanak, azok a ’48-as hősökhöz hasonlóan mindannyian hősök, hiszen feladatunk, hogy megtartsuk Kárpátalján a magyarságot, megőrizzük magyar nyelvünket és kultúránkat, s önök mindnyájan hozzájárulnak ehhez” – szólt az emlékezőkhöz, kiemelve: „Mit sem kívánhatnék mást, mint amit a márciusi ifjak a zászlajukra tűztek: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„A magyarok 1848-ban példát mutattak egész Európának. Megmutatták, hogy képesek közös hittel, akarattal és erővel cselekedni egy szebb jövőért” – konstatálta Szalai Imre, Badaló elöljárója, hozzátéve, hogy a kárpátaljai magyarság oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, s bár ma sem könnyű a helyzet, de „mi, akik itt maradtunk, ragaszkodunk az 1848–49-es szabadságharc eszméihez, a szabadsághoz és megmaradásunkhoz itt, szülőföldünkön”.
Az elhangzott gondolatokat erősítette Orosz Viktória szavalata, Sápi Anna és Szalai Gréta éneke, valamint id. Sárközi Gyula felszólalása, aki saját költeményét is előadta.
A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emlékjel és a tavaly novemberben felavatott Kölcsey Ferenc-emléktábla alá.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott megemlékezést a református templomban a KMKSZ és a helyi közösség Badalón. A Bereg vidéki településen 1938-ban állítottak emléktáblát Petőfi Sándornak, amely vidékünkön a költő legrégebbi emlékhelyének számít. Az elmúlt év novemberében pedig felavatták Matl Péter, Kölcsey Ferencet ábrázoló emléktábláját is. A szájhagyomány szerint, útban szerelméhez, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor a református templom tövében pihent meg rövid időre. Kölcsey Ferenc pedig a himnusz kéziratával haladt el ugyanitt akkor, amikor azzal Beregszászra tartott, hogy postázni tudja azt írótársainak Pestre. A mostani eseményen az ünnepi beszédeket követően előbb a helyi fiatalok mondtak verseket, majd a Borzsavári népi együttes előadása adott betekintést a résztvevőknek a magyar kultúra gyöngyszemeibe a zene segítségével. A zenekar, vagyis a Kovács család, nagy hangsúlyt fektet arra, hogy dal, illetve zeneválasztásukkal népszerűsíteni tudják nemzeti kultúránkat, valamint sokat tesznek annak érdekében is, hogy ezáltal minél több fiatalt ismertessenek meg vele.
Az 1938-ban állított, és így legrégebbinek számító kárpátaljai Petőfi Sándor-emlékhely örököseiként a Badalóban élők szent kötelességüknek érzik, hogy minden év első napján megemlékezzenek lánglelkű költőnk, a 201 éve született forradalmár és szabadságharcos, a legnagyobb írónk költő születésnapjáról. A magyar történelem egyik legismertebb poétája 1847 júliusában járt a Tisza-parti településen – útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához ‒, amelyről a templom külső falán lévő emléktábla is tanúskodik. Badalóban idén is az Isten házában kezdődött az új esztendő.
Sápi Zsolt lelkipásztor igehirdetését követően Jakab Lajos, a KMKSZ badalói alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében megemlítette, hogy a 201 éve született Petőfinek a tavalyi jubileum alkalmával „erősítés” érkezett, hiszen 2023 novembere óta az ősi badalói templom külső falát egy díszes Kölcsey Ferenc-emléktábla is ékesíti. Nemzeti imánkat, a Himnuszt 200 éve a Tisza bal partján, Szatmárcsekén megkomponáló Kölcsey Ferenc több mint két évtizedet élt Badaló szomszédságában, így a helyiek ezen túl már két költőóriás emlékét is ápolhatják.
A KMKSZ helyi első embere emlékeztetett rá, hogy a kárpátaljai magyarság immáron a második újévét méltathatja a háború árnyékában, és bármilyen nehéz, aggodalmakkal, félelmekkel terhelt a sorsunk ‒ Istenre figyelve ‒ nem lehet más célunk, mint a szülőföldön való megmaradás fenntartása, az iskoláink, templomaink, gyülekezeti közösségeink megőrzése, mert csak így lehet jövőnk az őseink által kiválasztott helyen.
A Himnusz eléneklését követően Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntötte a helyieket. Beszédében a legtermékenyebb magyar költőnek nevezte Petőfit, aki nemcsak verseivel, gondolataival, hanem szenvedélyével, és az 1848‒1849-es forradalomban felvállalt szerepével is mély gyökereket hagyott a magyar öntudatban.
,,Nekünk, magyaroknak, ő nem csupán egy költő, hanem a magyar nemzet szabadságharc-történetének egyik fontos jelképe. Az ő töretlen hite és küzdeni tudása ezekben a nehéz időkben is példaként szolgálhat mindnyájunk számára” – mondta beszédében.
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeményét adta elő.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, Mezőgecse elöljárója bevezetőjében az érdekvédelmi szervezet elnökének, Brenzovics Lászlónak a köszöntését tolmácsolta a helyiek felé. Petőfi méltatásában azt emelete ki, hogy a nagy költő írásaiban a hazáról, szabadságról és a szerelemről írt költeményei mellett a költészetét mindig átjárta az Istenbe való hit.
Ennek kapcsán idézte a költő egyik versrészletét, amelyben úgy ábrázolta a magyar nemzetet, és hazát, mint az Isten kertjét. „A világ az Isten kertje, Gyom, s virág vagytok ti benne emberek! Én a kertnek egy kis magja, De az Úr, ha pártom fogja, benne gyom tán nem leszek.”
Petőfi valóban virág volt ebben a kertben, és én azt kívánom mindnyájunk számára, hogy ne gyomok, hanem virágok legyünk ebben a kertben – zárta köszöntőjét.
Szalai Imre, Badaló elöljárója Petőfi Sándor életútját jellemezve, azt emelte ki, hogy a magyar történelemnek ő volt az egyik legnagyobb sikertörténete, akinek sokféle álmai voltak, de a legfőbb az volt, hogy a szabadságért éljen és azért haljon is meg.
A 90. életévében járó id. Sárközi Gyula, Badaló egyik legidősebb lakója a Petőfiről írt saját költeményét adta elő, és a magyar történelemről alkotott véleményét tárta a hallgatóság felé.
Az áldásokban gazdag alkalom végén a jelenlévők megkoszorúzták Petőfi Sándor badalói emléktábláját.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete jóvoltából november 26-án a badalói református templom falán Kölcsey-emléktáblát avattak. Az emléktáblával a helyiek szerettek volna méltóképpen megemlékezni a Himnusz bicentenáriumáról, valamint a költőóriásról, aki nem messze a Tisza bal partján, Szatmárcsekén élt és alkotott közel húsz éven át.
Az esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Sápi Zsolt helyi református lelkész hirdette Isten igéjét. Ezt követően az ünnepi köszöntők hangzottak el. Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke elmondta: „Régi álmuk vált valóra, hiszen Kölcseynek számos emléktáblája van Kárpát-medence-szerte, a mai naptól immár Badalóban is. Azt tudjuk, hogy Kölcsey járt Badalóban, bár nincs róla feljegyzés.” Mint fogalmazott a közösségnek hiányérzete volt, hogy a reformkor egyik kiemelkedő alakjának nem volt még emlékhelye a községben. Az emléktáblával egyben a Himnusz bicentenáriumának is szerettek volna méltóképpen adózni: „Mi, Tisza-partiak különösen büszkék vagyunk arra, hogy Kölcsey itt, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén írta meg élete fő művét, nemzeti imánkat, a Himnuszt.”
Cziptákné Gyetkó Ilona, a Szatmárcsekei Polgármesteri Hivatal irodavezetője köszöntőjében megjegyezte: „Bár nehéz idők járnak, különösen Kárpátalján, hiszen a családok szétszakítva, a háború árnyékában élnek, azonban a badalóiak fontosnak érezték, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek gyökereinkre, hiszen egy tőről fakadunk.” […] „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait. Mint mondta: „Talán születésekor Kölcsey sem sejthette, hogy az általa megírt nemzeti imánk mára országhatárokat semmivé véve kovácsolja össze nemzetünket. A himnusz sorait hallva egyszerre dobban meg minden magyar szíve. Kívánom, hogy a jövőben is lehetősége nyíljon a kárpátaljai magyarságnak megélni magyarságukat úgy, ahogyan azt szeretnék.”
„Kölcsey Ferenc a XIX. század nagyjai közé tartozott” ‒ hangsúlyozta Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára. A titkár szerint minden kornak vannak nagyjai. Kölcsey korán jutott árvaságra, így hamar kellett felnőnie, azonban kiváló államférfi és hazafi lett belőle. Kevesen tudják róla, hogy a parlamenti szónoklatot ő emelte művészi-irodalmi szintre. Kossuthékkal együtt neki is nagyon nagy szerepe volt a 1948-as szabadságharcban. A mai kornak is vissza kell tekintenie, és emlékezni azokra az emberekre, akik hátukon vitték a nemzet sorsát. Ezért nagy jelentőséggel bír az emléktábla-avatás. Kölcsey számára kiemelten fontos volt a hit, ami tükröződik a Himnuszban is. „Nem ismerek olyan nemzetet, ahol a himnusz egy fohász lenne. Kölcsey az Istenre bízta nemzetünk sorsát. Azt kívánom, hogy itt, Badalóban is a magyar nemzetet Kölcsey szellemisége lengje körül.”
Matl Péter szobrászművész, az emléktábla készítője megosztva gondolatait a megjelentekkel elmondta: „A magyar nép tudatában, a népművészetben, a népdalainkba belefonódik a címer, a Himnusz, s mindez egyfajta jelképpé is vált. Mindez a határon túlon hatványozottan, nagyobb fajsúllyal bír.” A szobrászművész nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ő készíthette el az alkotást, mely emléket állít a költőóriásnak. Elmondta, hogy az isteni gondviselés úgy hozta, hogy amikor Bacskai főkonzul úr megtekintette a szentmiklósi alkotóházukat, akkor figyelt fel a félig elkészült táblára. Mivel nem volt a helyieknek elegendő forrása arra, hogy bronzból készüljön el a táblán a Kölcsey-képmás, a főkonzul felajánlotta segítségét, így a konzulátus támogatásával mindez megvalósult.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul kérdésünkre elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta a magyar kultúrát. Ezúttal az ungvári magyar konzulátus is hozzájárult az emléktábla létrehozásához.”
Az ünnepségen elhangzó köszöntőgondolatok között Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének munkatársa előadásában több éneket hallhattak, míg Orosz Viktória, a badalói iskola diákja Majzik Ilona A magyar kultúra napjára című költeményét szavalta el. A köszöntőket követően a megjelentek leleplezték az emléktáblát.
Kölcsey Ferenc 1823-ban tisztázta le „A magyar nép zivataros századaiból” c. költeményét, a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Ennek megfelelően idén nem csupán arra emlékezünk, hogy 200 éve született a költőóriás, Petőfi Sándor, hanem arra is, hogy 200 évvel ezelőtt született meg a magyar nemzet imádsága is. Badalón büszkék arra, hogy református templom falán az elődeik által 1938-ban állított Petőfi emléktábla jelzi, hogy a költő egykor itt is járt. Régi vágyuk volt azonban az, hogy Kölcsey Ferencnek is ily módon állítsanak emléket, ami most végre teljesült. A helyi közösség számára fontos esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, majd Jakab Lajos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke mesélt Kölcsey Ferenc életéről és a Himnusz születéséről. Isten házában az is elhangzott, hogy a gondviselés lehetővé tette, hogy az emléktábla elkészítésének ötlete az Ungvári Főkonzulátus tudomására jusson, akik habozás nélkül ajánlották fel anyagi támogatásukat. A régen vágyott emléktáblát Matl Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette el. Amint stábunknak elmesélte, minden találkozásnak fontos jelentése van, hiszen a bronz emléktábla elkészülte is egy ilyen esetnek köszönhető. Az összegyűltek az ünnepi alkalmon sem feledkeztek meg a közelmúltban elhunyt Barta Józsefről. Egy perces néma főhajtással adóztak az örök nyugalomra tért KMKSZ alelnökről.
