Október 6-án Kárpátalja-szerte meghitt megemlékezéseket tartottak, ahol a helyi magyarság csendes koszorúzásokkal hajtott fejet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősök emléke előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán, báró Perényi Zsigmond egykori szülőházánál rótta le tiszteletét az aradi vértanúk emléknapján.
A megemlékezés kezdetén a jelenlévők közösen énekelték el a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt, majd Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetésnek elnöke mondott ünnepi beszédet. „176 év telt el azóta, hogy 1849. október 6-án tizenhárom honvédtisztet végeztek ki Aradon. Ők a hazáért és a szabadságért áldozták életüket, de tettük példaként szolgál nekünk mind a mai napig, és példát mutat bátorságból, kitartásból és hűségből. Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, akkor nem csupán egy szomorú történelmi tényről emlékezünk meg: az ő üzenetük irányt mutat nekünk abban, hogy hogyan vészeljük át a jelen vészterhes időszakát, hiszen ma sincs könnyű helyzetben a kárpátaljai magyarság. A háború árnyékában élünk, sokan arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket a biztonság és a megélhetés érdekében. De nagyon sokan otthon maradtak. Ők úgy gondolják, hogy kultúránk, nemzetünk, otthonunk itt, Kárpátalján is megőrizhető, csak kitartás és akarat kell hozzá. A magyar történelem tele van olyan személyiségekkel, akik a saját érdekeiket háttérbe tették, hogy a közösséget szolgálhassák. Ilyen volt e kúria egykori ura is, báró Perényi Zsigmond. Ő is a haza szolgálatába állt, ő is feláldozta életét a szabadságért” – fogalmazott Molnár D. István, hozzátéve: „Amikor elhelyezzük az emlékezés koszorúit, nemcsak a hőseink előtt hajtunk fejet, hanem önmagunkban is megerősítjük azt a hitet, hogy bármilyen nehézség is adódik, sohasem szabad feladni. Hiszen Kárpátalján most is erős a magyar közösség, most is itt vagyunk és most is küzdünk azért, hogy megmaradhassunk. A szabadság és a hűség értéke nem vész el, ha van, aki továbbadja. Legyen mindig előttünk az üzenet: a szabadságért, a becsületért és a közösségért tett áldozat sohasem hiábavaló” – húzta alá.
Időközben eleredt az eső, ezért a megemlékezés a kultúrkúria rendezvénytermében folytatódott, ahol elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul szólt a jelenlévőkhöz. „Az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Olyan férfiakra, akiket a sorsuk arra hívott meg, hogy védjék, amit a Teremtő védeni adott nekik hivatásul, és viseljék, amit a Teremtő elviselni adott nekik áldozatul. […] Ne felejtkezzünk el a mai nap e helynek nevet és emlékező szellemiséget adó Perényi Zsigmondról, Bereg vármegyei főjegyzőről, majd alispánról, országgyűlési képviselőről, Ugocsa megyei főispánról, aki Batthyány Lajos miniszterelnök mellett az 1848–1849-es szabadságharc politikusaként volt vértanú. Az ő személyén keresztül a megtorlás szimbolikusan az új alapokra helyezett törvényhozás főrendiházára sújtott le, mert 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Komoly szervezőmunkát felmutatva mindent megtett azért, hogy a törvényhozás a törvényes keretek között működjön, elévülhetetlen érdemei vannak 1848–1849 legitimitásának megőrzésében, hiszen a népképviseleti országgyűlés mindkét háza jóváhagyta a legfontosabb döntéseket. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 24-én kivégezték. Itt, Kárpátalján különösen nem felejthető az ő emléke” – jelentette ki a diplomata, hangsúlyozva: az aradi vértanúk és „a többi ismert és ismeretlen áldozat, akiket a Haynau-féle megtorlás kivégzett, bebörtönzött és meghurcolt, haláluk pillanatában a magyar szabadságharc mártírjaivá váltak; nemzetünk számára ők hősök, igaz és bátor férfiak, apák és szerető hitvesek, akik előtt megrendülten, hálás szívvel hajtunk fejet.”
„Október 6-án nem a tragédiát idézzük fel, hanem a határtalan kitartást és az emberi méltóságot. Gondoljunk ma az aradi tizenháromra. Elszántságukkal kijelölték a béke felé vezető utat. Ez a rendíthetetlen céltudatosság az, ami összeköt minket velük ma is” – emelte ki felszólalásában Babják Zoltán, Beregszász megyei alárendeltségű város polgármestere, aki aláhúzta: „A vértanúk céltudatossága azt sugallja: minden helyzetben ki kell használnunk a lehetőségeket és minden eszközzel építenünk kell a közösségünket. Beregszász polgárai ukránok és magyarok, együtt élik meg a mindennapok kihívásait, ami egyedülálló erővé kovácsol minket. A mi feladatunk most, hogy a béke és a fejlődés felé vezető utat járjuk. […] A mi kitartásunk a tizenhárom vértanú öröksége.”
A megemlékezés hangulatát emelte Mandzák Rebeka, a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjának versmondása, aki a továbbiakban Huszár Noémivel, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulójával közösen összefoglalta a szabadságharc leverését követő események történelmi hátterét, elhangzott a tizenhárom aradi vértanú és a szintén október 6-án kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök neve, valamint információk báró Perényi Zsigmondról, aki 1783. november 18-án itt, Beregvégardóban született. A tehetséges és bátor nemes ifjút Bereg megye főjegyzőjévé, majd alispánjává, 1808-ban országgyűlési követévé választották. Az 1825–1827-es reformországgyűlésen Perényi Zsigmond is ott volt a szabad gondolkodású ellenzék soraiban. 1835-ben Ugocsa megye főispánja, rövid idő múlva pedig a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1847-ben ott volt az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozásokon. 1848 májusában a felelős magyar kormány a Felsőház másodelnökévé nevezte ki, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett. Perényi Zsigmond báró is aláírta az 1849. április 14-én Debrecenben kihirdetett trónfosztási nyilatkozatot. Hűségesen támogatta a magyar kormányt, követte Debrecenből Szegedre, Aradra. Kossuth Lajos kinevezte őt a Hétszemélyes Tábla elnökévé. A fegyverletétel után letartóztatták. Haditörvényszék elé állították és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1849. október 24-én hajtották végre Aradon. Nagyszőlősön, a Perényi család ugocsai birtokainak székhelyén máig őrzik a báró emlékét, a beregardóiak pedig itt, a szülőházán látható emléktábla előtt emlékeznek évről évre a magyar szabadságharc vértanúira. „Különleges nép a mi magyar nemzetünk. A történelem viharai darabokra szaggatták a Kárpát-medencei hazánkat, s a világ minden égtája felé, távoli földrészekre is elsodorták sok ezer honfitársunkat. Éppen ezért a mi számunkra különösen fontos összetartó erő az anyanyelvünk, kultúránk és a történelmünk” – hangzott el.
Az esemény végén Marosi István görögkatolikus parochus Isten áldását kérte az egybegyűltekre, majd a Vérke-parti város magyar intézményeinek és szervezeteinek képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az épület falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá. A koszorúzás ideje alatt a Fring Erzsébet által vezetett Beregardói Református Nőszövetség kórusa az alkalomhoz illő dalt énekelt.
Csaknem 2000 beiratkozottal tegnap hivatalosan is elkezdődtek a Kótyuk István nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által gondozott ukrán és Magyar, mint idegen nyelv tanfolyamokon 2016-os indulásuk óta több mint 33 ezren tanultak, akik közül több mint 21 ezren tettek sikeres záróvizsgát is. A nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok legfontosabb célja, hogy hidakat építsen és lebontsa azokat a falakat, amelyek mesterségesen épülnek vidékünkön nemzetiségek között, hangzott el a program hivatalos megnyitóján.
Szeptember 24-én ünnepélyes megnyitóval indultak el a Kótyuk István nyelvi akadálymentesítő tanfolyamok a Fodó Sándor Kulturális Központban. A program célja a magyar és ukrán anyanyelvű lakosság közötti párbeszéd erősítése Kárpátalján, ahol a kétnyelvűség a mindennapok része, és jelentős hatással van az oktatásra, a közszolgáltatások elérhetőségére, valamint a közösségi együttélésre.
Az esemény kezdetén Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola Felnőttképzési Központjának vezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében elmondta, hogy a néhány éves kihagyást követően újra meghirdetett programra túljelentkezés volt. „Erre a nyelvi akadálymentesítő tanfolyamra ebben a körben összesen 1112 fő jelentkezett magyar mint idegen nyelvre, és 706 fő ukrán mint idegen nyelvre. A projekt szerint 150 csoport kialakítására kaptunk engedélyt, de a túljelentkezésnek köszönhetően végül 166 csoport indult: 101 magyar és 65 ukrán nyelvi. A képzések több mint 50 településen zajlanak összesen 88 pedagógus részvételével. Az oktatás 100 órás, és szeptembertől májusig tart. A tananyag a nyár folyamán elkészült, amelynek kidolgozásában jelen lévő szakemberek is részt vettek. A pedagógusok számára továbbképzést is szerveztünk, amelyen 88-ból 78-an vettek részt. A képzést Pelcz Katalin professzor asszony, a magyar mint idegen nyelv oktatásának neves szakértője tartotta” ‒ mondta el Váradi Natália.
Ezt követően Balogh György beregszászi magyar konzul mondott beszédet. A diplomata aláhúzta: „Egymást leginkább a másik nyelvének megismerésén keresztül érthetjük meg igazán. Ezt a célt szolgálja ez a nyelvtanfolyam is, amely mögé a magyar kormány örömmel állt – nemcsak anyagi támogatással, amely természetesen fontos tényező, hanem az ötlet és a kezdeményezés szellemisége mellé is. Jó együttlétet és eredményes nyelvtanulást kívánok mindenkinek, és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik részt vettek a program gyakorlati megvalósításában: az ötletgazdáknak, a tanároknak és minden közreműködőnek.”
Ezt követően Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) elnöke mondta el a tanfolyam jelentőségét, s többek között azt, miért fontos vidékünkön a másik nyelvének ismerete – példaként hozva fel Bercsényi Miklós alakját és szellemiségét.
A példaértékű gondolatok után Csernicskó István, a II. RF KMF rektora szólt az egybegyűltekhez: „A tanfolyam névadójának, Kótyuk Pista bácsinak tudományos munkássága elsősorban az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok feltérképezésére irányult. Műfordítóként pedig rengeteget tett azért, hogy magyarul is olvashassuk az ukrán irodalom klasszikusait. Nem véletlen tehát, hogy az ő nevét választottuk a program elnevezéséhez. A többnyelvűség, vagyis az, hogy ebben a régióban képesek vagyunk megszólalni egymás nyelvén, évszázados hagyományokra vezethető vissza. Öröm számunkra, hogy ilyen sokan vállalták a kihívást, és belevágtak a nyelvtanulásba. Bár a nyelvtanulás sok kitartást és munkát igényel, cserébe egy új világ nyílik meg a tanulók előtt: felfedezik a másik kultúrát, irodalmat és gondolkodásmódot. Ez az élmény minden befektetett energiát megér.”
A teljes Kárpátalját lefedő tanfolyam Magyarország Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósul meg. A diákok szeptembertől májusig sajátítják el a tananyagot, majd ezt követően tudásukról számot adnak. A sikeres írásbeli és szóbeli vizsgát követően kerül majd sor a tanúsítványok átadására.
Mezőgecsében a Kajdy-kúria előtt található Magyar Élet terén csendes főhajtással emlékeztek meg, a nemzeti összetartozás napjáról.
A nemzeti összetartozás napját minden évben június 4-én méltatja a világ magyarsága. A történelmi esemény 105. évfordulójára emlékeztek idén Kárpát-medence- és világszerte. Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította ezt a napot hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A megemlékezés célja, hogy kifejezze: a határok megváltozása ellenére a magyar nemzet tagjai – éljenek bárhol a világban – összetartoznak, és közös múltjuk, kultúrájuk, nyelvük összeköti őket.
A rendezvény kezdetén Mester András, Mezőgecse előjárója, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági- és önkormányzati titkára köszöntötte a résztvevőket. Majd a mezőgecsei református lelkipásztor és mezőgecsei görögkatolikus egyházközség vezetője osztotta meg gondolatait az alkalom kapcsán, melyet a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott: Balogh György, beregszászi magyar konzul, Sin József, a KMKSZ alelnöke, valamint Mester András elöljáró és a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kárpátalján ma számos helyen tartanak megemlékezéseket és gyújtanak őrtüzeket majd. Úgy gondolom, hogy ezek által üzenünk a nagyvilágnak és üzenünk az anyaországnak is, és a határon túli magyar közösségeknek, hogy mi Kárpátalján megvagyunk. Reméljük, a jövőben is meg tudjuk ezt tenni, hiszen be kell bizonyítanunk, hogy megőriztük az anyanyelvünket, megőriztük az identitástudatunkat, és van kinek továbbadni a nemzeti örökségünket. […] Hiszen ezzel bizonyítjuk, hogy a történelmet, a hagyományt, a kultúrát nem lehet határokon megállítani, és esetleg megvámolni. Mi megtartottuk a nemzeti örökségünket, történelmünket, anyanyelvünket ‒ amit fiataljainknak is szeretnénk átadni. 105 év után, ahogy Magyarországból csonka ország lett, ma is azt valljuk: vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk.”
Mester András az esemény kapcsán aláhúzta: „Immár 105 éve annak, hogy a kárpátaljai magyarság határon kívülre szorult. Hála Istennek, van egy olyan nap, amelyet jelenleg már nem gyásznapként tartunk számon, hanem a magyar nemzet összetartozás napjaként. Az a jó, hogyha az év során mindennap érezzük, hogy magyarok vagyunk, illetve úgy élünk, hogy magyarok vagyunk. Úgy gondolom, a mezőgecseiek, a kárpátaljai magyarok bizonyították, hogy a magyar nemzethez hűek, akármilyen körülmények között megmaradnak magyarnak. Ezen a napon még inkább egymásra gondolunk, gondolunk az anyaországi magyarokra, a többi határon túli magyarra, és érezzük, hogy egy nemzet vagyunk.”
A csendes megemlékezés méltó módon erősítette meg a közösség összetartozás-tudatát és a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát. A résztvevők üzenete egyértelmű: a magyar nemzet él, emlékezik és összetart, bárhol is éljenek tagjai a világban.
