Megérkezett a Vernadszkij akadémikus állomásra a Nooszféra kutatójégtörő a 28. Ukrán Antarktiszi Expedíció (UAE) csapatával. Az információk szerint az út a chilei Punta Arenas kikötőtől az állomásig öt napig tartott.
„A következő napokban folytatódik a hajó kirakodása és az éves expedíciók váltása. A 27. UAE tudósai és szakemberei, akik egy évig dolgoztak a Vernadszkijon, átadják az munkát kollégáiknak a 28. antarktiszi expedícióból” – áll a Facebook közösségi oldalon megjelent beszámolóban.
Ezt követően kerül sor az expedíciók közötti hagyományos állomásátadásra, majd a 27. UAE telelői hazautaznak, a 28. résztvevői pedig egy évig maradnak dolgozni.
Fő feladataik közé tartoznak a mérések és kutatások a geofizika, a meteorológia, a biológia területén, valamint az állomás működőképességének fenntartása.
Egy évig tartó útja végén hétfőn visszaérkezett az Északi-sarkról kiindulási pontjára a Polarstern német kutatóhajó, amely minden idők legjelentősebb expedícióján kutatta a sarkvidék klímáját – írja a Magyar Nemzet.
A bremerhaveni Lloyd hajógyárban számos érdeklődő mellett Anja Karliczek tudományos kutatásokért felelős német miniszter és az Alfred Wegener Intézet igazgatója, Antje Boetius várta a visszatérő nemzetközi kutatócsoportot és a hajó legénységét.
A Mosaic nevet viselő expedícióra a Polarstern 2019. szeptember 20-án indult útnak Norvégia irányába.
Az expedíció vezetője, Markus Rex a megérkezést követően elmondta, útjuk teljes siker volt, rengeteg adatot gyűjtöttek, melyek évekre, ha nem évtizedekre adnak kutatási alapot. Mint mondta, annak is nagyon örül, hogy a fedélzeten senki sem veszítette el egyetlen ujját sem, holott egyiküket fenyegette ez a veszély. Az Arktiszon ugyanis télen mínusz 65 Celsius-fok alá is süllyedt a hőmérséklet.
A jégtörő csaknem tíz hónapon keresztül sodródott a Jeges-tengeren egy jégtáblába fagyva, csakúgy, mint 125 éve a Fram nevű hajó a norvég Fridtjof Nansen vezetésével.
Az útvonalat és a sebességet csak a szél és az áramlatok által hajtott jégtábla sodródása határozta meg. A 20 ország 80 kutatója így mérni és dokumentálni tudta a jég teljes ciklusát fagyástól az olvadásig. Az Északi-sarkvidék télen másképp megközelíthetetlen lenne.
A jégből és hóból vett minták a tudósoknak új, az óceánokra és a légkörre vonatkozó információkat jelenthetnek. A méréseknek jelentős hatásuk van a sarkvidék kutatására – mondta Rex.
Az Északi-sarkvidék a klíma változásait korábban jelzi, az elmúlt évtizedekben ez a terület melegedett legerőteljesebb a Föld régiói közül. Nansen idejében a telek még tíz Celsius-fokkal hűvösebbek voltak.
A Mosaic 140 millió eurós (50 milliárd forintos) költségével az eddigi legdrágább és logisztikailag legösszetettebb expedíció volt, amely az Arktisz középső területeit célozta meg.
Anja Karliczek bejelentette, hogy további 10 millió euróval (3,5 milliárd forinttal) finanszírozzák az adatok kiértékelését, hogy minél előbb rendelkezésre állhassanak az eredmények.
„Akkor leszünk csak abban a helyzetben, hogy nálunk, Németországban is óvintézkedéseket tegyünk a klímaváltozás ellen és hatékonyan lépjünk fel vele szemben, amikor megtudjuk, hogyan változik a klíma az Északi-sarkvidéken. Az Arktisz a klímaváltozás gócpontja” – mondta a miniszter.
Az expedíció során egymást szakaszosan váltva összesen 450, a világ minden tájáról érkezett ember dolgozott a Polarstern fedélzetén. A hajót más jégtörők látták el rendszeresen új személyzettel, élelmiszerrel, üzemanyaggal és eszközökkel.
A Polarstern északi-sarkvidéki kutatóhajó hetekre megszakítja hét hónapja tartó sodródását a jégtáblákkal újabb személyzetváltás miatt. A koronavírus-járvány miatt az egy évig tartó expedíciónak három hétre kell megszakítania útját, hogy az új kutatókat felvegye a fedélzetre.
A jégtörő az északi-sarki tenger jéghatára felé tart, hogy ott találkozzon a Sonne és Maria S. Merian nevű kutatóhajókkal. A kutatócsapat cseréje után a Polarstern visszatér ahhoz a jégtáblához, mellyel már hónapok óta együtt sodródik, és folytatja a munkát.
A Sonne és a Maria S. Merian hétfő délelőtt indult útnak az Északi-sark irányába Bremerhaventől, miután a szakértők két hetet karanténban töltöttek. A koronavírus-járvány miatt kellett elhalasztani az eredetileg áprilisra tervezett legénységcserét.
Minden idők legnagyobb északi-sarkvidéki expedíciója háromhetes szünetre kényszerül, hogy megtörténhessen a Polarstern német jégtörőhajón a legénység következő váltása, amely a koronavírus-járvány okozta nehézségek miatt egyre nagyobb késedelmet szenved.
A Mosaic-expedícióban egy időben résztvevő 100, különféle nemzetiségű kutatót kéthavonta kell lecserélni, a járvány miatt elrendelt utazási korlátozások miatt azonban az április elejére tervezett váltás mindeddig nem történhetett meg a jégtáblákkal együtt sodródó kutatóhajón, sőt végül a mérési munkák szüneteltetésére kényszerültek.
Markus Rex expedícióvezető pénteki bejelentése szerint hónapok óta tartó sodródás után május közepén újra beindítják a jégtörő motorját, hogy a Polarstern elhajózhasson a jeges-tengeri jégtábla széléig, ahol találkozik a váltószemélyzetet szállító két német ellátóhajóval, a Sonnéval és a Maria S. Meriannal, amelyek ugyancsak május közepén indulnak útnak az észak-németországi Bremerhaven kikötőjéből.
Az expedícióvezető azt mondta, hogy a koronavírus-világjárvány súlyosságához képest a kényszerszünet csak mérsékelt hatással lesz az egyéves arktiszi expedícióra, és örülnek, hogy egyáltalán rátaláltak erre a megoldásra. Szerencsének mondta, hogy a Polarstern már jócskán az Északi-sark innenső oldalán tartózkodik. Az április eleji váltást eredetileg a Norvégiához tartozó Spitzbergákról tervezték repülőgépekkel és hajókkal Norvégia más pontjairól.
A legénység leváltása után a jégtörő visszatér ahhoz a jégtáblához, amelyhez hozzáfagyva hónapok óta sodródik, és a háromhetes szünet után folytatják a kutatómunkát – közölte Markus Rex. Hét kutatót már szerdán sikerült elhozni a hajóról két kanadai repülőgéppel, amely sikerrel landolt a jégtáblán kialakított leszállópályán, a Twin Otter típusú gépek azonban túl kicsik ahhoz, hogy a teljes váltást lebonyolíthassák velük.
Az expedíció vezetője elárulta az AP-nek, hogy a járványügyi utazási korlátozások miatt sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán megtörténhet-e a legénység esedékes leváltása, és már felmerült annak lehetősége is, hogy az expedíciót félbe kell szakítani. A kényszerszünet miatt számos tudományos mérés elmarad, de ez még mindig a kisebbik rossz a kutatóexpedíció teljes lefújásához képest – mondta Markus Rex.
A 17 ország részvételével zajló, 140 millió eurós (50 milliárd forintos) expedíció tavaly szeptemberben indult Bremerhavenből, az ottani Alfred Wegener Sark- és Óceánkutató Intézet vezetésével, célja pedig a globális felmelegedés Északi-sarkvidékre gyakorolt hatásának tanulmányozása és a klíma változását előrejelző tudományos modellek tökéletesítése. Az expedíciót továbbra is az eredeti időpontban, októberben tervezik befejezni.
Mintegy kétezer éve rejtőzött a perui dzsungelben egy csavaros, körkörös mintázatokkal és „isteni agyarakkal” díszített kőemlék. Noha a monolit létezéséről a helyiek már régóta tudtak, a rendkívül embert próbáló természeti környezet miatt a kutatóknak csak a közelmúltban nyílt rá lehetőségük, hogy közelebbről megvizsgálják azt.
Bár az Andok vidékén ezer számra vannak romok az őserdők mélyén, ezeknek még a helyét sem ismerjük. Azt azonban tudjuk, hogy több ezer éve itt telepedett le az ős-peruiak magasan fejlett kultúrája. Ennek egyik jeles bizonyítéka az a helyiek által régóta ismert, de most először feltárt kőemlék, amely eddig a perui dzsungel egyik völgyében rejtőzött.
Az absztrakt és díszes mintázatokkal borított monolit ugyanis annyira különleges, hogy képeit szavakkal nehéz lett volna hitelesen leírni. A régészek szerint a kőbe vésett szárnyak és agyarak egy olyan inka istenséget ábrázolhatnak, amelyet eddig kevésbé ismertek. Az egykori kultúra tagjai csak a „macska tollas alakjának” hívták.
A monolit a dzsungel mélyén fekszik, ezért már az odajutás is embert próbálónak bizonyult – mondta Jason Kleinhenz, az Ohio-i székhelyű Exact Metrology mérnöke. – Leymebamba városától indultunk, ahonnan gyalogoltunk lovagoltunk, futottunk és átkeltünk néhány folyón is. Az utunk során 1800 méterről 4000 méterre emelkedtünk, hogy végül elérjünk egy olyan helyet, ahol tényleg senki sem jár.
A szakemberek attól tartottak, hogy a kétezer éves monolit faragványai eltűnhetnek a rengeteg eső miatt. Ezért vállalkoztak az expedícióra, és egy igen részletes, háromdimenziós kép létrehozásával felfedjék a történelem ezidáig rejtett szeletét. Egy úgynevezett Artec 3D szkenner használatával végül olyan részleteket is rögzíteni tudtak, amelyeket szabad szemmel csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet látni.
A „macska tollas alakjának” vésete a régészek szerint azt jelzi, hogy a faragványok a formatív időszakban készültek, valamikor Krisztus előtt 200 és időszámításunk szerint 200 között. A korábbi kutatások ugyanis több közeli régészeti lelőhelyen tártak fel ehhez kísértetiesen hasonló ábrázolásokat.
Hozzátette: a hely szakralitását és fontosságát jelzi azt is, hogy a körülbelül egy tonnás, kettő és fél méter magas és öt méter hosszú kőemléket olyan üledékes kőzetből készítették, amelyet az inkák messziről hordtak ide.
Minden bizonnyal hittek abban, hogy a dzsungel-völgy egy szent hely, ahová két fürdőt is építettek, nem messze a monolit helyétől. Emiatt a jövőben újabb régészeti expedíciót terveznek a térségbe.
