Idén immár kilencedik alkalommal adták át a Linner Bertalan-díjat, amelyet azok a kárpátaljai orvosok és egészségügyi dolgozók érdemelhetnek ki, akik munkájukat magas szaktudással, emberséggel és hivatástudattal végzik. A 2025. évi díjat orvosi kategóriában dr. Vaczkó László, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ igazgató főorvosa, ápolói kategóriában pedig Elek Krisztina, nagybaktai nővér vehette át. Az ünnepélyes díjátadót október 18-án, Szent Lukács evangélista, az orvosok védőszentje napján rendezték meg Beregszászban, a Pásztor Ferenc Közösségi Házban.
A Linner-díjat 2017-ben alapították a neves beregszászi orvos, dr. Linner Bertalan születésének 130. évfordulója alkalmából, a tiszteletére rendezett emlékkonferencia előtt. A kezdeményezés a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségéhez (BKÉSZ) kötődik, amely példát kívánt állítani a kárpátaljai közösség elé a legendás orvos életútjával.
A díjat minden évben azoknak a kárpátaljai egészségügyi dolgozóknak ítélik oda, akik hivatásukat keresztény értékrend szerint, odaadással végzik a közösség szolgálatában. A díjhoz egy emlékplakett és szerény anyagi juttatás is jár, melyet a Lovas család – dr. Linner Bertalan leszármazottai – ajánl fel. A plakettet Hidi Endre szobrászművész tervezte. A Lovas család kérésére 2019 óta nemcsak orvosok, hanem ápolók is részesülhetnek az elismerésben.
A rendezvény kezdetén Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja méltatta a Linner-díj jelentőségét és üzenetét. Elmondta, hogy az elismerés egyszerre tisztelgés dr. Linner Bertalan emberi és szakmai öröksége előtt, valamint köszönet mindazoknak az orvosoknak és ápolóknak, akik ma is ugyanazzal az önzetlenséggel és emberséggel szolgálnak, mint egykor a díj névadója.
Gyebnár István hangsúlyozta: a díjátadás alkalmat ad arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik a világjárvány és a háború okozta embert próbáló helyzetekben is helytálltak és nap mint nap emberéleteket mentenek.
„Én Isten kegyelmének tartom, hogy megélhettük ezt a napot, és minden évben vannak még díjazásra méltó orvosaink, ápolóink” – kezdte beszédét Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke. „A háború negyedik évében mi másból meríthetnénk erőt, mint Linner doktor életének háborús éveiből és az azt követő évekből. A háborúban való helytállásáért magas kitüntetésben részesült. […] Nagy trauma volt számára a háború utáni hatalomváltás, de nem panaszkodott. Tanított, műtött, nevelte a következő nemzedék orvosait. Új nyelvet tanult, és itt maradt Beregszászban. Példát mutatott szakmai kiválóságból, emberiességből, közösségi érzésből és a különböző kultúrákra való nyitottságból. Ezért emlékezünk rá minden évben Szent Lukács, az orvosok védőszentjének emléknapján. Kívánom, hogy mindannyian elmondhassuk életünk, pályánk végén az ő jelmondatát: »Megtettem, amit tudtam, a hatalmasok csinálják jobban!«” – zárta köszöntőjét Jakab Eleonóra.
A díjátadón megható gondolatokat osztott meg a hallgatósággal Lovas András, dr. Linner Bertalan leszármazottja is. Elmondta, hogy az elmúlt évben váratlanul hozzájutott édesapja egykori fogolytársának leveleihez, amelyeket még a hadifogság idején küldött haza. Ezek a levelek számára igazi ajándékot jelentettek, hiszen így ismerhette meg apja történetét úgy, ahogyan ő maga talán sosem tudta volna elmesélni.
A levelekből kirajzolódott, milyen segítőkész közösség élt akkor Beregszászban: Linner Bertalan és környezete mindent megtett azért, hogy a fogságba esett fiatalokban tartsa a lelket. Csomagokat küldtek, leveleztek velük, pártfogókat kerestek számukra, és mindezt úgy tették, hogy nem tudhatták, meddig tart a szenvedés. Hozzátette: ezek a példák ma is aktuálisak, hiszen ismét nehéz időket élünk, és most is vannak közöttünk olyan emberek, akik csendben, nap mint nap végzik a maguk szolgálatát. „Észre kell vennünk őket, meg kell köszönnünk, és bátorítanunk kell őket – akár egy díjjal, egy jó szóval vagy egy virággal” – zárta beszédét Lovas András.
Az előadás után a jelenlévők Reményik Sándor Az orvos című költeményét hallgathatták meg Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Filológia Tanszéke munkatársának előadásában.
A Linner-díj idei orvosi kitüntetettje, dr. Vaczkó László laudációját dr. Jakab Lajos badalói családorvos olvasta fel. Ebből megtudhattuk, hogy Vaczkó László 2000-től a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ alapítójaként és belgyógyászaként tevékenykedik, 2011 óta az intézmény igazgató főorvosa. Széleskörű szakmai tudása mellett aktív szereplője a kárpátaljai egészségügyi közösségnek, valamint a református egyházi életnek. Hivatását mindig emberséggel, közösségi elkötelezettséggel és hitbéli értékek mentén végzi.
A laudáció után Jakab Eleonóra és Molnár János beregszászi esperes-plébános adta át a díjat dr. Vaczkó Lászlónak, aki köszönő szavaiban elmondta, hogy a Linner-díj teljes meglepetésként érte: „Először meglepődtem, hogy miért én? […] De nagyon kellemes érzés, mert hiszem, hogy Isten ránk bízott egy talentumot, és mi ezt próbáljuk helyesen kamatoztatni. Ez az elismerés megerősített abban, hogy a szolgálatommal jó irányba haladok.”
A díjazott dr. Linner Bertalant példaképének nevezte: „Ő mindennap először a templomba ment imádkozni, kérte az Úrtól a bölcsességet. Ha a jövőben is lesznek olyanok, akik így kezdik a napot, az valódi szolgálatnak számít.”
Az ápolói elismerés átadása előtt Gogola István tanár és pszichológus ismertette Elek Krisztina laudációját. A díjazott a Nagybaktai Orvosi Rendelő oszlopos tagja, ahol több mint 30 éve nyújt folyamatos segítséget a betegeinek. Munkájában nemcsak a szakmai tudás, hanem a figyelem, odafigyelés és emberi támogatás is meghatározó. Folyamatosan fejleszti magát, számos továbbképzésen vesz részt, miközben aktív tagja a helyi katolikus egyházközségnek, imaláncokat szervez és közösségi feladatokat lát el. Kollégái és a közösség is elismeréssel beszél róla: „Szerénysége, türelme és mosolya mögött hatalmas szív rejlik, amely mindig mások javát helyezi előbbre a sajátjánál.”
A díj kézhezvétele után Elek Krisztina köszönőbeszédében őszintén vallott a meglepettségéről és a személyes motivációjáról. Elmondta, hogy munkájában a családja és a hite adja az erőt, és kiemelte, mennyire megtisztelő számára, hogy ugyanabban az épületben dolgozhatott, ahol korábban dr. Linner Bertalan is tevékenykedett: „Óriások vállán lépkedünk, és csak így lehetünk nagyok. Őt egy óriásnak gondolom, mert mindenfele ismerik, a munkássága nagyon nagy elismertségnek örvend” – zárta beszédét.
A díjazottakat Molnár János plébános és Lovas András is köszöntötte, majd Ferku Szilveszter a Hallelujah című dalt adta elő gitárkísérettel. A Linner-díj-átadó állófogadással zárult, ahol Gyebnár István konzul úr mondott pohárköszöntőt.
2024. szeptember 28-án nyílt meg a Horváth Anna Múzeum és Alkotóházban a Hőseink nyomában című fotókiállítás. A tárlatot a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége támogatásával működő alapítvány szervezte azzal a céllal, hogy a Kárpát-medence keresztény és nemzeti értékeit megőrizze, bemutassa, valamint erősítse a nemzeti összetartozást. Az esemény különlegessége abban rejlett, hogy a pályázaton határon túli fiatalok vehettek részt, akik saját nézőpontjukból örökítették meg azokat a helyszíneket, hagyományokat, épített és természeti örökségeket, amelyek hőseink emlékét őrzik.
A megnyitón Jakab Eleonóra, a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a pályázat egyik legfontosabb célja, hogy a fiatal generáció ne csak ismerje, hanem át is élje a közösség hőseinek örökségét. Mint mondta, öröm számukra, hogy a díjazott alkotások között kárpátaljai fiatalok munkái is helyet kaptak.
A második helyezést a salánki Kész Brigitta nyerte el Boldog Romzsa Tódor fából készült szobráról készült fényképével. A fiatal lány elárulta, hogy mindennap elhalad a szobor mellett, ám sokáig nem készített róla képet. Végül a pályázat utolsó napján belső sugallat késztette arra, hogy megálljon, és megörökítse a pillanatot. Mint mondta, nem a helyezés volt számára a fontos, hanem az, hogy a figyelem Romzsa Tódorra irányuljon, aki buzgóságával, hitével és erényeivel ma is példakép lehet. Brigitta egy másik fotóját is elismerte a zsűri: 83 éves nagymamájáról készített portréját dicséretben részesítették.
A versenyben jól szerepelt Lődár Tamás, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum diákja is, aki a népes mezőny élvonalában végzett. A fiatalok teljesítménye azt bizonyítja, hogy a múlt tisztelete és a hiteles példaképek keresése nem idegen a mai generációtól sem.
A kiállítás anyaga nemcsak Beregszászban látható: korábban a Kolozsvári Magyar Napok keretében, a válaszúti Bánffy-kastélyban mutatták be a közönségnek, a kárpátaljai bemutatót követően pedig Hajdúszoboszlóra vándorol a gyűjtemény.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke négy, közösségéért tevékenykedő kárpátaljai személyiséget tüntetett ki a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. Az elismeréseket ünnepélyes keretek között április 24-én adták át a beregardói Perényi Kultúrkúriában Bacskai József ungvári főkonzul és Gyebnár István, a beregszászi külképviselet ügyvivője jelenlétében.
Az esemény a magyar Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd ünnepi műsorral folytatódott: Bíró Ágnes, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola kisdiákja – egyben a Virtuózok tehetségkutató felfedezettje – és felkészítő tanára, Barna Szvetlána előadásában hangzott el Viktor Koszenko Humoreszk című műve, valamint Barabás Árpád Hungarian Folk Song című darabja.
A vendégeket Bacskai József főkonzul köszöntötte, kiemelve, hogy az ünnep a nemzeti összetartozás élményét is erősíti, különösen egy olyan nehéz időszakban, mint a jelenlegi háborús helyzet. „A mai, egyre bizonytalanabbá és nehezebbé váló világban adjon erőt az, hogy minden magyar tudhatja: gondoskodunk egymásról. Magyarország minden magyar hazája, minden magyar számíthat Magyarországra, ahogyan mi is számítunk minden magyar emberre” – hangsúlyozta beszédében.
Bacskai József kiemelte: március 15-e nemcsak a szabadság, hanem a fejlődés és a nemzeti elkötelezettség szimbóluma is. Méltatta a díjazottak áldozatos munkáját, közösségformáló szerepét, és azt, hogy a háború nehézségei ellenére is vállalják magyarságukat, szülőföldjükön maradnak és értéket teremtenek. „Köszönöm, hogy a háború nehézségei ellenére a szülőföldön maradást választották, és magyarságuk megélése mellett döntöttek. Itt dolgoznak, alkotnak, tanítanak, megőrzik anyanyelvüket, magyar hagyományaikat – és új jövőt teremtenek.”
A főkonzul szavai után a kitüntetések ünnepélyes átadása következett.
Jakab Eleonóra biológus, tanár, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adjunktusa, valamint a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült a kárpátaljai magyar közösség érdekében végzett több évtizedes pedagógusi, oktatói, közéleti és karitatív munkájáért, valamint közösségépítő és evangelizációs tevékenységéért.
Beszédében a kitüntetett személyes hitútjáról és közösségi elköteleződéséről vallott. Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor a nagyszülei a kommunista időkben is fontosnak tartották, hogy a hitet továbbadják. Ma már hitét a közösségen keresztül éli meg, és másokat is erre hív: „A katolikus hitet is csak közösségben lehet igazán megélni, egymást segítve, egymást gazdagítva.”
Mint a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, elmondta, hogy az idén tízéves szervezet több emlékezetes programot is elindított, köztük a Linner Bertalan-díjat, az ’56-os találkozókat és az imaalkalmakat. Legfontosabb céljuk azonban a közös értékek mentén történő megszólítás: „Olyan célok mellé kell hívni és vinni magunk után az embereket, amelyeket mi magunk is értékesnek tartunk.”
Seder Ilona, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választmányi tagja, a Borzsovai Alapszervezet leköszönő elnöke Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át. Kitüntetését a kárpátaljai magyarság identitásának és hagyományainak megőrzése, valamint a nemzeti összetartozás erősítése érdekében végzett munkája indokolta. A díj átvételekor szívből jövő szavakkal vallott küldetéséről: „Most tapasztalom csak igazán, hogy nem volt hiábavaló az a sok évtizedes munka, az a sok harc, amit a harcostársaimmal együtt végigcsináltunk.” Háláját fejezte ki a magyar kormánynak és a kárpátaljai magyar közösségnek az elismerésért, majd személyes üzenettel fordult a fiatalabb nemzedékhez is: „Soha ne adják fel! A nemzetért, a magyarságunkért dolgozzanak tiszta szívvel, tiszta lélekkel […], és mindig tartsanak ki magyarságuk mellett.”
Zékány Krisztina, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Magyar Filológiai Tanszékének vezetője, docens Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Elismerését az ukrajnai magyar anyanyelvi nevelés, a tankönyvírás és -szerkesztés, valamint a tudományos, felsőoktatási és közösségi tevékenysége terén kifejtett kiemelkedő munkájáért kapta. A kitüntetés átvétele után meghatódva, ugyanakkor határozottan fogalmazta meg hivatásához és közösségéhez fűződő viszonyát.
„Hálás vagyok a megtiszteltetésért. De azt is hiszem, hogy az ember nem a kitüntetésért, nem a köszönömért teszi a dolgát” – mondta. Hozzátette: számára az igazi elismerés az, hogy olyan közösségben dolgozhat, ahol szükség van rá, és ahol a munkájának valódi értelme van. Zékány Krisztina szerint az oktatói munka legnagyobb értéke a mindennapokban rejlik. „A napi rutinfeladatok azok, amik eredményt hoznak. Az, hogy bemegyek az órára, ott vannak a diákok, és a szemükbe nézhetek […] – itt látok eredményt.” Fontosnak tartja, hogy a kárpátaljai fiatalok számára jövőképet nyújtson, és megmutassa: „Érdemes tanulni, és Kárpátalján gyökeret ereszteni, mert van és lesz jövőnk.”
Vizáver Magdolna nyugalmazott pedagógus szintén Magyar Arany Érdemkeresztet kapott, elismerésül a kárpátaljai magyar gyermekek anyanyelvi oktatását elősegítő, valamint a szórványban élők magyarságtudatának megőrzését szolgáló elhivatott közéleti munkájáért. Egészségi állapota miatt a kitüntetést egy későbbi időpontban veszi át.
A Magyarország köztársasági elnöke által adományozott állami kitüntetéseket negyedik alkalommal adták át háborús időkben Kárpátalján – emelte ki Bacskai József ungvári főkonzul a díjátadó ünnepséget követően. Mint mondta, különös jelentőséggel bír, hogy a most kitüntetettek – négy elkötelezett kárpátaljai magyar asszony – a nehézségek ellenére is szülőföldjükön maradtak, dolgoznak, nevelik a fiatalokat és építik közösségüket.
„Ez azt bizonyítja, hogy érdemes Kárpátalján maradni, itt élni, itt alkotni” – hangsúlyozta. A főkonzul szerint ezek az elismerések nemcsak a személyes életutakat méltatják, hanem üzenetet is hordoznak: Magyarország támogatja azokat, akik a közösségért dolgoznak és helytállnak a legnehezebb időkben is.
Immár hagyománnyá vált, hogy a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kiállítással ünnepli a magyar kultúra napját. A nem mindennapi, (el)Viselni elnevezésű, viseleteket és ékszereket bemutató tárlatnak a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház adott otthont. Kiállításunkkal a mai nehéz időszak terheit magukon viselő nőknek szerettünk volna erőt adni, fogalmazott Jakab Eleonóra, a szövetség elnöke. A tárlat anyagát Prófusz Marianna szövő, népművész, Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona viselet- és ékszerkészítő, valamint Gabóda Éva, bátyúi etnográfus alkotásaiból állították össze. Mindhárom alkotó egyhangúan állította, nagy megtiszteltetés, hogy a magyar kultúra napja előtt tisztelegve mutathatják be alkotásaikat. Az (el)Viselni tárlat megnyitóját a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola Búzavirág citeraegyüttesének előadása színesítette.
A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) évről évre kiállítással emlékezik meg a magyar kultúra napjáról. Az idei esemény az „(el)VISELNI” címet viseli, és január 19-én nyílt meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
Az esemény megnyitója a nemzeti imádság közös eléneklésével kezdődött, majd Ferku Szilveszter szavalta el Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét.
Az ünnepségen, dr. Gyebnár István, Magyarország beregszászi konzulátusának ügyvivője, beszédében kiemelte a magyar kultúra napjának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a kultúra nem csupán tudást és műveltséget hordoz, hanem erkölcsi értékeket is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyományok, népszokások és a nemzeti kultúra továbbadása mindannyiunk közös feladata. Beszédében külön kiemelte, hogy az európai kultúra fennmaradása elképzelhetetlen a nemzeti kultúrák, így a magyar kultúra nélkül. Zárásként jókívánságait fejezte ki azok felé, akik fáradhatatlanul dolgoznak a magyar kultúra megőrzésén és továbbadásán, kitartást és további sikereket kívánva a közösségépítő tevékenységekhez.
A KÉSZ elnöke, Jakab Eleonóra a kiállítás témáját és célját ismertetve elmondta, hogy az idei esemény különösen a nőkre fókuszál. Kiemelte, hogy egy nőnek minden körülmények között meg kell őriznie nőiességét, erejét és sugárzó személyiségét. A háborús idők kihívásaival szembenézve a nők vállán hatalmas felelősség nyugszik: ők tartják össze a családokat, viszik a vállalkozásokat, nevelik a gyerekeket, és egyensúlyt teremtenek a mindennapokban. Jakab Eleonóra saját édesanyja és nagymamája példáját hozta fel, akik életük nehéz időszakaiban is megőrizték hitüket és tartásukat. Szavaival bátorította a jelenlévőket, hogy merítsenek erőt a magyar kultúra és a közösség erejéből, kívánva, hogy mihamarabb eljöjjön a béke.
A rendezvény keretében szót kaptak a kiállítók is, akik bemutatták munkáikat és az azok mögött rejlő történeteket. Prófusz Marianna szövő, népművész a beregi szőttes hagyományának megőrzését és továbbadását tekinti életfeladatának. Az 1976 óta tevékenykedő művész elkötelezetten dolgozik azon, hogy a helyi szövési technika fennmaradjon, és a fiatalabb generációk is megismerjék ezt az egyedülálló örökséget.
Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, a Hagyományok Háza Hálózat-Kárpátalja szakreferense történetén keresztül ismertette, hogyan került közel a viseletvarráshoz és az ásványékszerek készítéséhez. Kiemelte, hogy ezek a tevékenységek nemcsak kreatív önkifejezési formák, hanem szakrális jelentőséggel is bírnak számára. A kiállításon bemutatott ruhadarabok és ékszerek mögött mind egyedi történetek és gondolatok húzódnak meg.
Gabóda Éva etnográfus kézzel készített ékszereivel nyűgözte le a közönséget. Az általa kiállított darabok tükrözik az alkotó odaadását, türelmét és precizitását. A gyöngyfűzést és a csipkét ötvöző művek egyszerre hordozzák a hagyomány és a modern művészet elemeit.
A látogatók a kiállítás során Kepics Reiter Andrea, Tóth Márta és Lőrinczi Zsuzsanna alkotásaival is találkozhattak, amelyek tovább gazdagították az esemény kulturális és művészeti kínálatát. Az esemény zárását a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola Búzavirág citeraegyüttesének előadása koronázta meg Markó Veronika vezetésével.
A kiállítás előzetes telefonos egyeztetés alapján február 20-ig látogatható. (+380995339794)
