A beregszászi járási Jánosiban is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél.
Az eseményen részt vett Bakos Erzsébet, a község elöljárója, Nagy Szabolcs református lelkipásztor, Egressy Miklós görögkatolikus parochus, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak előtt.
A jelenlévőket Bakos Erzsébet köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy Jánosi és Balazsér lakosai minden évben azért gyűlnek össze e novemberi napon, hogy mély főhajtással tisztelegjenek azon honfitársaik emléke előtt, akik a történelem néma, sokáig elfeledett áldozatai voltak. „Ma összegyűltünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk: a málenkij robot tragédiája olyan sebet hagyott történelmünk szövetén, amelyet soha nem feledhetünk. Az ártatlanul elhurcoltak és családjaik fájdalmát meg kell őriznünk, hogy emlékeztessenek minket a béke, a méltóság és az emberség törékenységére. Ígéretet teszünk, hogy emlékük tovább él bennünk és a következő nemzedékekben is” – mondta el.
Nagy Szabolcs tiszteletes a 103. zsoltárból olvasott fel az egybegyűlteknek: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az Úr. Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az Úr”. A lelkipásztor kifejtette, hogy bár furcsának tűnhet e megemlékezésen ez az igeszakasz, azonban, ha mélyebben belegondolunk, rá kell jöjjünk, hogy nagyon is helyénvaló, hiszen mindenkor hálát kell adnunk Istennek, aki megszabadít minket a nyomorúságból.
Egressy Miklós görögkatolikus parochus szerint mindannyiunknak van egy tartozása, mégpedig az, hogy megemlékezzünk őseinkről, akik önhibájukon kívül, szörnyű körülmények között vesztették életüket. „Nem könnyű terhet, nem könnyű keresztet cipeltek magukkal életük során” – szögezte le.
A megemlékezés csendes koszorúzással és közös imával ért véget.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is sor került a tojásfadíszítésre a beregszászi járási Jánosiban. A település apraja nagyja szebbnél szebb hímesekkel érkezett a községházához, ahol számos meglepetés várta a résztvevőket: tojásvadászat, illetve nyuszi- és báránysimogatás.
A jelenlévőket Torisnya Szilvia kultúrvezető köszöntötte, aki ismertette a húsvéti szokásokat. Elmondta, hogy minden család a neki kedves és hozzá közel álló módon ünnepel, Jánosiban – a hagyományhoz híven – tojásfát állítanak.
Bakos Erzsébet, a település elöljáróasszonya a közelgő ünnep kapcsán elmondta, hogy „húsvét ünnepén újra szorosabbá fonódnak a családi kötelékek, megerősítést nyernek a bennünket összefűző baráti szálak is. Hiszem, hogy ezek a napok, az előttünk álló találkozások, beszélgetések, az ünnep pillanatai mindannyiunk számára elhozzák a feltámadás, a megújulás örök üzenetét”.
Az eseményen a Jánosi Líceum és a helyi óvoda növendékei együtt díszítették fel a község idei tojásfáját. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget. Aki szeretné tojásokkal díszíteni a fát, az továbbra is megteheti az elöljárói hivatal előtt.
Idén sem maradt el a tavaly elindított kedves kezdeményezés a beregszászi járási Jánosiban: december 19-én a település apraja-nagyja feldíszítette a község karácsonyfáját.
A jelenlévőket Torisnya Szilvia, a kultúrház vezetője köszöntötte, aki elmondta, hogy bár világszerte számalan karácsonyi hagyomány van, a fenyődíszítés szinte minden kultúrában megtalálható.
Ezt követően Bakos Erzsébet, a község elöljárója vette át a szót, aki rámutatott, hogy rendkívül fontos az, hogy a szeretet lángja ne csak ebben az időszakban éljen a szívünkben, hanem az év minden napján izzon bennünk. „Ahol béke és szeretet van, ott meghitt, bensőséges kapcsolatra épülő családot, közösséget lehet teremteni” – mondta el.
Az eseményre a kicsik is műsorral készültek. Elsőként a Kárpátház Civil Szervezet jóvoltából nyílt tánccsoport adott elő néptáncot Nagy Kitti vezetésével, majd pedig a Jánosi Középiskola alsós tagozatos tanulói varázsoltak karácsonyi hangulatot mindenki szívébe.
A fát a gyerekek és az ünnepségen résztvevők közösen díszítették fel. A Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus segélyszervezet jóvoltából a gyerekek ajándékcsomagban részesültek, a községháza pedig minden résztvevőt szeretetvendégségre invitált.
A hírt Babják Zoltán polgármester közölte hivatalos Facebook-oldalán.
„A Jánosi Elöljárói Körzet területén megnyílt a Biztos Kezdet nevet viselő gyermekek otthona (Sevcsenko u. 43.). A projekt átfogó célja a nehéz életkörülmények között élő családok, különösen a fiatal anyák/apák és 0-3 éves gyermekeik egészségének és jólétének javítása. A projekt az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ Jótékonysági Alapítvány és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet együttműködése által, a Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna 2014–2020 EIS program keretében valósul meg. Az ilyen projektek fontos és pozitív szerepet töltenek be közösségünk társadalmi életében, szívből örülünk megvalósításuknak” – olvashatjuk a bejegyzésben.
A beregszászi járási Jánosiban is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél. A szervezést hagyományos a jánosi és a balazséri református, illetve görögkatolikus egyházközség vállalta.
Az eseményen részt vett Egressy Miklós görögkatolikus parochus, Balázs Antal és Nagy Szabolcs református lelkipásztorok, Bakos-Szabó Erzsébet, a község elöljárója, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak emléke előtt.
A megemlékezést az egybegyűltek imával kezdték. Ezt követően Nagy Szabolcs tiszteletes a Zsoltárok könyvének 50. része alapján hirdetett igét: „A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. (…) Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem”. A lelkipásztor kiemelte, hogy az emlékezés, a múltunk eseményei azt mutatják, hogy népünk milyen sokszor volt már nyomorúságban. Azonban soha nem szabad elfelednünk, hogy ezekben az időszakokban mindig ott van mellettünk Isten, s rábízhatjuk magunkat Isten hatalmára. „Azok az emberek ott a lágerekben – s ezt bizonyítja a sok általuk írt vers és imádság – meg merték ezt tenni. Nem hullott a földre, nem hullott a porba azoknak az embereknek az imádsága, hiszen az a rezsim, amely őket halálra ítélte, úgy tűnt el, mintha nem is lett volna” – szögezte le.
Bakos-Szabó Erzsébet beszédében hangsúlyozta, hogy november második fele fájdalmas időszak a kárpátaljai magyarság életében, hiszen nincs olyan család, ahonnan ne hiányozna valaki, s az egész második világháború nem kívánt községünkből annyi életáldozatot, mint a málenkij robot. Gondolatait Tóth Árpád szavaival zárta, miszerint „Csak az hal meg, akit elfelejtenek, örökké él, akit nagyon szerettek”.
Az esemény végén Balázs Antal lelkipásztor mondott imát és igei áldást. A megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.
A beregszászi járási Jánosiban az elmúlt évben vette kezdetét a közösségépítő hagyományőrző program. Legutóbb a település apraja-nagyja együtt díszítette fel a község karácsonyfáját, április 4-én pedig tojásfadíszítést szerveztek a községháza melletti parkban.
A rossz idő ellenére a lelkes kis csapat szebbnél szebb tojásokkal érkezett, a résztvevőket tojásvadászattal és nyuszisimogatással várták a szervezők.
Bakos Erzsébet, Jánosi és Balazsér elöljáróasszonya köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében elmondta, hogy bár emberpróbáló időket élünk, húsvét az az ünnep, mely lehetőséget ad számunkra az elmélyülésre.
„Ez az elcsendesedés és feltámadás ünnepe. A keresztény emberek számára a nagyhét a csendes magunkba tekintés és a Jóisten felé való fordulás időszaka. Ennek mindig is nagy jelentősége volt, de a mostani időszakban különösen fontos, hogy rátaláljunk a békére. Figyeljünk magunkra és éljük meg a szeretteinkkel töltött boldog perceket, melyek segítenek nekünk abban, hogy újult erővel és lendülettel forduljunk a jövőnk felé” – mondta el.
Ezt követően a szervezők felelevenítették a gyerekekkel a húsvéti jelképeket és hagyományokat, majd pedig egy locsolóverset is meghallgattak Csehor János előadásában.
A rendezvény a tojásfa feldíszítésével és szeretetvendégséggel ért véget.
A beregszászi járási Jánosiban is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél. Idén a szervezést a Jánosi és a Balazséri Református Egyházközség vállalta.
Az eseményen részt vett Balázs Antal és Nagy Szabolcs református lelkipásztor, Bakos-Szabó Erzsébet, a község elöljárója, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak előtt.
A megemlékezést az egybegyűltek a 90. zsoltár eléneklésével kezdték. Ezt követően Fodó Barnabás, a Jánosi Líceum 6. osztályos tanulója szavalta el az Ezer fogoly imája 1944-ben című verset, melynek jelenünkre is ráillő sorai sokak szemébe csaltak könnyeket.
Az esemény Szabó Gyula szolgálatával folytatódott, aki a Hálát adok, Uram az életért című egyházi énekkel rótta le tiszteletét az áldozatok emléke előtt.
Bakos-Szabó Erzsébet beszédében kiemelte, hogy november második fele fájdalmas időszak a kárpátaljai magyarság életében, hiszen térségünk legnagyobb tragédiája történt meg ekkor 1944-ben. Hangsúlyozta továbbá, hogy községünk lakossága is áldozatává vált a sztálini elnyomásnak, hiszen szinte nincs olyan család Jánosiban és Balazséron, amelyet ne érintett volna a szörnyűség: könnyes szemmel emlékezett vissza hozzátartozóira, akik közül öt férfit is elhurcoltak málenkij robotra. „Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek. De mi nem felejtünk. Minden év novemberében eljövünk, hogy emlékezzünk erre a szörnyű eseményre és lerójuk tiszteletünket az elhurcolt áldozatok előtt” – zárta beszédét.
Vorcsák-Jenei Viktória, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének megbízott elnöke jelenünk történései és az 1944-es események között vont párhuzamot. „Ma a málenkij robot áldozatainak állított emlékműnél akaratlanul is felmerül bennünk az az érzés, hogy mennyi szörnyűséget kellett átélnie a kárpátaljai magyarságnak. Az 1944-ben elhurcolt férfiak közül a legtöbben soha nem tértek haza, nem látták többé családjaikat, vagy soha nem is alapíthattak családot. Hasonló időket élünk ma is, a háborúban rengetegen vesztették életüket, sokak családja pedig nap mint nap azért imádkozik, hogy szerettük egyszer hazatérhessen a frontról. Úgy gondolom azonban, és hiszek is abban a mondásban, hogy Isten nem mér ránk olyan terhet, melyet ne tudnánk elviselni. Ezt is túléljük, de mindezt csak közösen, összefogással és az Istenben való hitünk által tudjuk véghez vinni” – mondta el a megbízott elnök.
Balázs Antal tiszteletes Jeremiás siralmai 3. fejezete alapján hirdetett igét, melynek talán a mindenki számára legismertebb része a következő: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.” A lelkipásztor az igehirdetésben rámutatott, hogy Isten az egyetlen, akiben reménykedhetünk, nem tudunk máshoz fordulni. Elmondta, biztos abban, hogy az elhurcoltak között is nagyon sokan voltak, akiknek a történtek alatt sem tört meg a hitük, s közelebb kerültek Istenhez. „Szeretném, ha világosan látnánk, hogy ez az igeszakasz számunkra azt üzeni, hogy minden egyes nap, amikor felkelünk, az az Isten ajándéka” – mondta, s emlékeztetett, hogy minden okunk megvan a hálaadásra, hiszen nem fegyverek zajára kell ébredjünk, s arra kérte a jelenlévőket, hogy próbáljanak jelen helyzetünkben ne csak a nyomorúságra koncentrálni, hanem mindarra a jóra, amit naponta tapasztalunk Isten szabadító kegyelme által. „Jó csendben várni az Úr szabadítására. Adja az Isten, hogy mihamarabb megtapasztaljuk ezt a szabadítást. Adja az Isten, hogy túllegyünk ezen, és addig is csendes szívvel, az Úrban bízva, hozzá folyamodva éljük meg ezeket a napokat” – zárta beszédét.
Az igehirdetést követően Nagy Szabolcs balazséri lelkipásztor mondott imát és igei áldást. A megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.
