Az 1770 négyzetkilométeres jéghegyóriás, az A23a heteken belül elolvadhat, mert folyamatos mozgásban van, a melegedő vizek miatt hamarosan már nem lesz azonosítható. A hatalmas jéghegy 1986-ban vált le az Antarktiszról, de zátonyra futott, nagyjából 5 éve szabadult ki, és azóta méretével még egy pingvinkolónia táplálkozási erőforrásait is veszélybe sodorta.
Közel 40 éve vált le az Antarktiszról a világ legnagyobb jéghegye, az A23a. A valaha volt legnagyobb és legidősebb jéghegyként tartják számon, azonban heteken belül elolvadhat, ugyanis a melegebb vizekben darabokra omlik – közölte a The Guardian.
Az A23a majdnem egybillió tonnát nyomott 2025 elején, az EU Kopernikusz Föld-megfigyelési programjának műholdképein alapuló AFP-elemzés szerint pedig ma már kevesebb mint fele eredeti méretének, de még így is impozáns kiterjedéssel rendelkezik: 1770 négyzetkilométer, legszélesebb pontján csaknem 60 kilométer széles.
A gigantikus befagyott szikla még a pingvinek táplálkozóhelyeit is veszélyeztette egy távoli szigeten az Atlanti-óceán déli részén, de végül továbbállt.
Az elmúlt hetekben hatalmas darabok – mintegy 400 négyzetkilométernyi terület – törtek le. Andrew Meijers, a Brit Antarktiszi Felmérés fizikai oceánugráfusa azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy ahogy a jéghegy egyre északabbra sodródott, „meglehetősen drámaian szétesett”. Hozzátette, hogy a jéghegy „folyamatosan olvad”, és minden bizonnyal a következő hetekben ez folytatódni fog. A kutató arra számít, hogy az A23a néhány héten belül már nem lesz azonosítható.
1986-ban, amikor az A23a levált az antarktiszi talapzatról, a Weddell-tengerben zátonyra futott, és több mint 30 évig az óceán fenekén maradt. 2020-ban végül kiszabadult, és a Dél-Atlanti-óceánba sodródott.
Végül idén márciusban A Déli-Georgia sziget környékén futott zátonyra, az AFP által elemzett műholdfelvételek alapján a jéghegy naponta akár 20 kilométert is megtehet. Az egyre melegedő vizek és a hatalmas hullámok azt eredményezik, hogy az A23a gyorsan szétesett, a tudósokat meg is lepte, hogy milyen sokáig maradt egyben a jéghegy.
A legtöbb jéghegy nem jut el idáig. Ez tényleg nagy, így tovább bírta és messzebbre jutott, mint mások – mondta Meijers.
A jéghegyek leválása egy természetes folyamat, a tudósok viszont azt állítják, hogy valószínűleg az ember által okozott éghajlatváltozás miatt az Antarktiszról való eltűnésük növekszik.
Mozgásba lendült a világ legnagyobb jéghegye, amely az Antarktiszról való leszakadását követően több mint három évtizedre megfeneklett – számolt be róla a BBC News pénteken.
A mintegy 4000 négyzetkilométer területű A23a elnevezésű jéghegy 1986-ban vált le az Antarktisz partjairól. Hamarosan megfeneklett a Weddell-tengeren, és „jégsziget” lett belőle.
A 400 méter vastag jégtábla az elmúlt évben kezdett egyre gyorsabban sodródni, és hamarosan az antarktiszi vizeken kívülre kerülhet.
Az A23a az Antarktisz Filchner-selfjég táblájáról szakadt le más jéghegyekkel együtt. A nyolcvanas években az A23a területén még egy szovjet kutatóállomás működött. Miután a jéghegy leszakadt, expedíciót küldtek az állomásra a felszerelések elszállítására, hogy ne vesszenek oda. A jéghegy azonban nem jutott messzire, mert mélyre merülő alja beleütközött és fennakadt a Weddell-tenger medrében.
Andrew Fleming, a Brit Antarktisz-kutató Intézet szakértője elmondta, hogy először 2020-ban érzékelték a jéghegy elmozdulását. Mint hozzátette: a kutatók úgy vélik, azért indulhatott útnak, mert mostanára csökkent le a mérete annyira, hogy ez megtörténhetett.
Az A23a haladása az utóbbi hónapokban a szél és az áramlatok hatására gyorsult fel, és jelenleg az Antarktiszi-félsziget északi csúcsa fölött jár.
A tudósok szerint a Weddell-tengerről érkező jéghegyekhez hasonlóan feltehetően az A23a is bekerül az antarktiszi sarkvidéki áramlatba, és az Atlanti-óceán déli része felé fog sodródni. A tudósok továbbra is figyelik az A23a sorsát.
A most leszakadt óriási jégtömb nagyobb, mint Mallorca szigete.
A világ jelenlegi legnagyobb, 4320 négyzetkilométeres jéghegye vált le a Déli-sarkvidéken – jelentette be szerdán a párizsi székhelyű Európai Űrkutatási Hivatal (ESA).
A 170 kilométer hosszú és 25 kilométer széles jégtömb valamivel nagyobb, mint a spanyolországi Mallorca szigete – közölte az ügynökség a műholdas felvételek alapján. Az A-76 jelzésű jéghegy az Antarktisz északnyugati részén, a Weddel-tengerben, a Ronne-selfjég nyugati oldalán keletkezett.
Meet the new cool kid on the iceberg block: the recently calved #A76 is now the biggest iceberg in the world!
E pillanatig az ugyancsak a Weddell-tengeren sodródó 3880 négyzetkilométeres A-32A jéghegy számított a legnagyobbnak. A nagy feltűnést keltő A-74 jéghegy, amely februárban szakadt le az antarktiszi selfjégről, mindössze 1270 négyzetkilométeres volt.
Egy Londonnyi méretű jéghegy szakadt le az Antarktisz Brunt-selfjegéről közel a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) Halley kutatóállomásához – közölték a BAS kutatói pénteken.
A tengerbe nyúló hatalmas jégmezőn elhelyezett felszíni tudományos eszközök megerősítették, hogy a jéghegy február elején vált le a már régóta repedező selfjégről. A kutatóállomáson jelenleg senki nem dolgozik, ezért emberi élet nem került veszélybe – olvasható a BBC News honlapján..
A BAS 2017-ben elköltöztette a személyzetet a kutatóállomásról, mert a jégen keletkezett repedések fenyegetést jelentenek az emberek biztonságára.
A leszakadt jéghegy mintegy 1270 négyzetkilométer hosszú, akkora, mint London területe elővárosaival együtt.
Halley mintegy 20 kilométerre van attól a helytől, ahol a jéghegy leszakadt. A Brunt-selfjégen a kutatók GPS-eszközök sorát hagyták hátra, amelyek információt szoláltatnak a jégmozgásról a BAS Cambridge-ben lévő központjába.
A Haley kutatóállomás elsősorban az ózonlyuk alakulását tanulmányozza.
A kutatók most tanulmányozni fogják a műholdas felvételeket a jéghegy leszakadásáról, hogy meggyőződjenek arról, semmilyen váratlan ingatag helyzet nem állhat elő a megmaradt selfjégen, amely a kutatóállomást tartja.
„Bár az antraktiszi selfjegek nagy darabjainak leszakadása egy teljesen normális folyamat, a Brunt-selfjégen pénteken észlelt jégrepedés igen ritka és feltűnést keltő” – mondta Adrian Luckman professzor, aki az elmúlt hetekben a Bruntról készült műholdfelvételeket figyelte és előre jelezte a jéghegy leszakadását.
„Az elmúlt öt évben három nagy repedés alakult ki a Brunt-selfjégrendszeren, és valamennyien előre láttuk, hogy ez a látványos dolog be fog következni. Idővel megtudjuk, hogy ezek a repedések további jégleszakadásokat idéznek-e elő a következő napokban vagy hetekben” – tette hozzá.
Moss on ice: Indian scientists’ discovery may change what we know about Antarctica ?❄️
A team of scientists from Punjab has discovered a new moss species in eastern Antarctica and named it Bryum bharatiensis as a tribute to goddess Saraswati. pic.twitter.com/83vGQqKIns
Mielőtt megfeneklett volna az A-68 óriásjéghegy, darabajaira hullott, így elmaradt az ökológiai katasztrófa.
2017 nyarán vált le az Antarktiszról az óriás jéghegy, ami nem sokkal később két részre szakadt, a nagyobb A és kisebb B részre. Az A-68A így is óriási méretet öltött, közel 6000 km²-es volt. Ezzel a termetes mérettel indult meg északnak és kezdte fenyegetni később a lakatlan, de gazdag élővilággal rendelkező Déli-Georgia-szigetet. Ha ezzel a mérettel éri el a szigetet, ökológiai katasztrófát okoz. Szerencsére mielőtt partot ért volna, darabjaira hullott és elkerülte a szigetet.
A leszakadt darabokat az elnevezések végén levő betű jelöli az ábécé sorrendjében. A kezdő A pedig az Antarktisznak azon területére utal, ahonnan származik, míg a sorszám a felfedezés sorrendjére.
A Terra műhold MODIS műszerével készült képen jelölt A-68 darabjai Forrás: NASA EO
A leszakadó jéghegyek északabbra, a melegebb vízbe sodródva az esetek többségében hamarabb olvadásnak és töredezésnek indulnak.
A Weather amerikai tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint a Föld magnetoszférája járulhatott hozzá a Titanic katasztrófához. Mint tudjuk, akkor a hajó hat vízelzáró rekesze megsérült, és alig két órával később a Titanic elsüllyedt, fedélzetén 1517 utassal.
A tanulmány szerzője közölte: „A szemtanúk az égen erős északi fényt láttak, amikor a Titanic egy jéghegynek csapódott. A Kárpátija hajó második segédkapitánya, James Bissett (a Kárpátija segített a Titanic utasainak mentésében) 1912. április 14-én éjjel a naplójába azt írta, hogy hatalmas északi fényt látott az égen. A balesetet túlélő utasok egyébként azt is elmondták, hogy helyi idő szerint hajnali három órakor látták az északi fényt mentőcsónakjaikról. Az egyik túlélő azt írta, hogy a fény „legyezőként fénylett az északi égen, halvány csíkok húzódnak az Északi csillagig”.
„Az északi fény napkitörések során keletkezik, amikor a Nap nagysebességű részecskéket bocsájt ki a Föld irányába. Amikor a részecskék ütköznek bolygónk atmoszférájával, a légköri gázok zöld, piros, lila és kék színben játszanak. A töltést tartalmazó részecskék megzavarhatják az elektromos és mágneses jeleket is, ami az elektronikus eszközök meghibásodását is okozhatja. A nap- vagy geomágneses vihar, amely elég masszív ahhoz, hogy erős északi fényt okozzon azon a szélességi fokon, ahol a Titanic egy jéghegynek csapódott, szintén befolyásolhatta a mágneses iránytűket és a hajó fedélzetén található elektromos távírót” – közölte a független tanulmány szerzője.
„A Titanic kapitánya, Edward John Smith elrendelte a legveszélyesebb területek megkerülését, dél felé haladva” – áll a cikkben. A kutatók szerint azonban lehetséges, hogy a geomágneses vihar kismértékű eltérést okozott a hajó iránytűjében, mert ebben a helyzetben elegendő egy mindössze 0,5 fokos hiba. Tehát a Titanic a veszélyes jégmező elkerülése helyett egyenesen odaúszott.
„A mágneses viharok megmagyarázhatják a Titanic tragédiájának egy másik aspektusát is. A süllyedő hajóról küldött koordináták helytelenek voltak, a hajók pedig rossz helyen kutattak. Csak néhány órával az eset után érkeztek a baleset helyszínére” – véli a tanulmány szerzője.
A tudós szerint a geomágneses vihar akadályozta a mentési munkálatokat is. Smith (a Titanic kapitánya – szerk.) két fedélzeti rádióst utasított vészjelzések leadására. Az RMS Baltic óceánjáró, az egyik hajó, amely a Titanic első vészjelzésére válaszolt közölte, hogy az éjszaka rádiójelek „furcsák” voltak, sok mindent nem értettek, mert nem hallották, így nem kapott választ a Titanic, vonták le a következtetést a tudósok.
