Kivételesen meghitt és felemelő ünnepi alkalmat tartottak a Csongori Gimnáziumban, ahol az intézmény fennállásának 220. évfordulóját méltatták. A jubileumra pedagógusok, diákok, meghívott vendégek és a helyi közösség tagjai érkeztek, hogy együtt emlékezzenek a gimnázium gazdag történetére és közösen ünnepeljék jelenkori sikereit.
A nap már kora délelőtt ünnepi hangulatban indult. A vendégek érkezését a gimnázium diákjainak és pedagógusainak szeretetteljes fogadtatása tette emlékezetessé. A gyerekek és osztályfőnökeik külön meglepetéssel is készültek: kézműves-kiállítást rendeztek az évforduló tiszteletére. A gondosan elkészített munkák – festmények, papír- és textilalkotások, dísztárgyak – a gyerekek tehetségét és az iskola kreatív közösségi szellemét bizonyították. A tárlat már a nap elején sok vendég figyelmét megragadta, és végig az esemény egyik legszebb díszévé vált.
A résztvevőket Nagy Sándor, a Csongori Gimnázium igazgatója köszöntötte. Szavai egyszerre voltak szívmelengetők és inspirálók, hiszen kiemelte: a gimnázium több mint két évszázada a tudás, a nevelés és a közösség szolgálatában áll.
A köszöntőt követően az igazgató helytörténeti összefoglalót tartott a Csongori Gimnázium múltjáról. Megidézte az alapítás körülményeit, a nehéz időszakokat és azokat a kiemelkedő személyiségeket, akik hozzájárultak az iskola fejlődéséhez. A jelenlévők meghatottan hallgatták, milyen úton haladt végig ez a tiszteletre méltó intézmény, amíg a mai modern, sokszínű oktatási közeggé fejlődött.
A következő előadó, Gabóda Béla, a Kárpátaljai Pedagógus-továbbképző Intézet Beregszászi Tagozatának vezetője a kárpátaljai oktatás helyzetéről és jövőbeli perspektíváiról beszélt. Előadása átfogó, mégis személyes hangvételű volt – reményt és hitet adott mindenkinek, hogy a nehézségek ellenére a térség pedagógusai és diákjai továbbra is kitartóan építik az oktatás jövőjét.
A nap egyik legfelemelőbb momentuma következett: a Csongori Gimnázium 220 éves fennállása alkalmából tartott ünnepség.
Nagy Sándor ismét színpadra lépett, hogy megemlékezzen az iskola múltjáról és jelenéről, hangsúlyozva a pedagógusok elkötelezettségét, a diákok szorgalmát és a szülők támogatását.
Az ünnepi köszöntők sorát Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke folytatta, aki méltatta az iskola közösségformáló szerepét.
Ezt követte az igei köszöntő, amelyet Pocsai Sándor, a Csongori Református Egyházközség lelkipásztora tolmácsolt. Szavai békességet, hitet és erkölcsi útmutatást hoztak az ünnepség légkörébe.
A program egyik legmeghatóbb része a gimnázium növendékeinek ünnepi műsora volt. Az Akikre büszkék vagyunk! című blokkban az iskola tehetségeit mutatták be. Különleges mozzanata volt az ünnepségnek az egykori csongori diákok videóüzeneteinek megtekintése: többek között Natália Sanders költő-író és Hadar Tímea festőművész idézte fel emlékeit s osztotta meg gondolatait, jókívánságait az ünneplő közösséggel.
Az ünnepi szónoklatok és előadások sorát Nagy Sándor zárszava foglalta keretbe, amelyben köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a jeles nap megszervezéséhez.
A délután könnyedebb, mégis kulturálisan gazdag programmal folytatódott. A vendégeket és diákokat táncház várta, ahol a Csipkés együttes húzta a talpalávalót.
A gyerekek, pedagógusok és vendégek együtt ropták a néptáncokat – a közösség öröme és összetartozása ekkor vált igazán kézzelfoghatóvá.
A Csongori Gimnázium 220 éves évfordulójára szervezett ünnepség méltó módon mutatta meg, hogy az iskola több mint egy intézmény: olyan közösség, ahol a múlt értékei és a jelen törekvései kéz a kézben járnak. A kézműves-kiállítástól az ünnepi beszédeken, a gazdag műsoron át a táncházig minden program arról tanúskodott, hogy ez az iskola szívvel-lélekkel és hittel dolgozik a jövő nemzedékéért. Felemelő nap volt, amely a múltat és a jövőt kapcsolta össze.
Egy nap, amelyre minden résztvevő sokáig emlékezni fog – és amely újabb fejezetet írt a Csongori Gimnázium történetébe.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat gyermekfejlesztő központja, ahol a gyerekek számára többféle fejlesztő foglalkozás is elérhető. A jubileum alkalmából teljesen megújult a szervezet irodájának földszinti része, így még kényelmesebb és modernebb körülmények között fogadhatják a gyerekeket. A fejlesztések között elérhetőek a különböző masszázsokon és gyógytornákon túl olyan terápiák is, amelyek az agyban illetve a mozgás szervekben meglévő problémákra nyújtanak segítséget illetve segítenek a fiataloknak a koncentráció fenntárásában. A programokon heti szinten több mint 50 fiatallal és legalább ennyi felnőttel foglakoznak.
2025-öt a Jókai Emlékévnek nyilvánította a Magyar Országgyűlés az író születésének 200. évfordulója alkalmából. Kárpátalján is rendezvényekkel méltatják a jubileumot. A KMKSZ Ungvári Járási Szervezete a Nagydobronyi Líceummal közösen szervezett irodalmi-művészeti vetélkedőt iskolások számára Jókai 200 mottóval.
Fennállásának 450 éves jubileumát méltatta a Palágykomoróci Református Egyházközség, Kárpátalja egyik legidősebb református gyülekezete. A település temploma azonban még ennél is régebbi időkből őrzi a hit nyomait, hiszen építését a 13. századra datálják. Az itt élő közösség büszkén tekint vissza gazdag történelmi múltjára, és hálával ünnepelte, hogy ma is olyan helyen dicsérheti az Urat, amely a vidék lelki és művészettörténeti örökségének kiemelkedő része.
Október 3-án ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját a Sislóci Líceum. Az Ungvár közelében, a Homoki kistérséghez tartozó településen 1950-ben nyitotta meg kapuit az általános iskola, amely 1967-ben középiskolává alakult. A jeles alkalomra a líceum vezetése meghívta mindazokat – egykori diákokat, pedagógusokat és támogatókat –, akik kötődnek az intézményhez, hogy közösen idézzék fel az elmúlt évtizedek emlékeit, és együtt tekintsenek a jövő felé.
Az ünnepség kezdetén Ukrajna védőiről emlékeztek meg egyperces néma főhajtással, majd a himnuszokat követően megtekintették a jelenlévők az oktatási intézmény történetét 15 percben bemutató kisfilmet.
Az ünneplők és vendégek megtöltötték az 1991-ben épült, új iskolaépület legtágasabb termét, a klubot, ahol a diákok nyitótáncát követően Ruszka Diana, a líceum igazgatónője köszöntötte a vendégeket és mindazokat, aki elfogadták a meghívást, majd köszönetet mondott a támogatóknak, mecénásoknak, akik hosszú éveken keresztül segítették az iskola működését.
Szemjon Alexandra 6. A osztályos tanuló elénekelte Tárczy Andor Ungnak és Tiszának című, Ivaskovics József által megzenésített versét, majd Ferenc Viktória, az Európai Parlament képviselője köszöntötte a megjelenteket, aki tizenegy évig diákként, majd három évig szervezőpedagógusként maga is részesese volt a sislóci iskola mindennapjainak. Ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Kívánom, hogy ez a hely továbbra is fény legyen a diákok életében, ahogy egykor nekem is volt. Az itt tanuló diákok és tanárok közötti összetartás, a kölcsönös emberség és a tudás iránti elkötelezettség hetvenöt éve tartja egyben a közösséget a legnehezebb időkben is. Reménykedjünk, hogy hamarosan beköszönt a béke, és szebb jövő vár ránk” – fogalmazott Ferenc Viktória, aki hét asztali számítógéppel ajándékozta meg az iskolát.
Az ünnepi műsorban az ötödik osztályos Csucska Izabella szavalta el Reményik Sándor Templom és iskola című versét, Bilák Dorina pedig egy ukrán dalt énekelt. A pedagógusok közül Katerina Pelesko angol nyelven énekelte az Adagiót.
Köszöntötte az ünneplőket, a kollektívát és a gyerekeket Tetyana Vacsilja, a Homoki kistérség polgármestere és Pavlo Szlivka, a Homoki Kistérség Tanügyi Hivatalának vezetője, akik ajándékot is hoztak a líceumnak, technikai eszközöket.
A líceum 11. osztályos tanulóiból álló énekkarosok dalokkal köszönték meg tanáraik odaadó munkáját és köszöntötték őket a pedagógusnap alkalmából.
Meskó János helytörténész levéltári kutatásai alapján az iskola megalakulásának körülményeiről tartott érdekes előadást. Majd az Illár Viktória által felkészített 5–6. osztályos tanulók a Tulipán Tanodában tanult magyar népi játékokat mutatták be.
Fülöp János helyi görögkatolikus parochus Isten áldását kérte a 75 éves intézményre és az abban folyó oktatói-nevelői munkára.
Nagy tapsot kapott az iskola egykori tanára, Okszana Holovnya által énekelt dal is, ő jelenleg a Császlóci Művészeti Iskola igazgatójaként dolgozik. Balázs Margit nyugdíjas pedagógus a régi időket idézte fel, megemlítve egykori kollégáit, kiváló tanárokat, felidézett sok szép emléket.
Az ünnepi műsor zárásaként a líceum tanáraiból alakult énekkar Sillye Jenő Áldd meg, Jézus, Kárpátalját! című dalát, valamint ukránul a Lelecsenyki című dalt énekelte el.
Az ünnepség állófogadással zárult, ahol Ferenc Viktória és dr. Papp Ferenc ungvári magyar konzul mondott pohárköszöntőt.
Békesség e háznak” címmel nyílt az idén 80.-ik születésnapját ünneplő Ljudmila Kirgizova munkácsi festőművész alkotásait bemutató kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
„Írott tarisznya” címmel rendeztek ünnepi koncertet az Ungvári vár belső udvarán, ahol a Kárpátaljai Megyei Érdemes Akadémiai Népi Kórus tisztelői gyűltek össze az együttes fennállása 80. évfordulójának megünneplésére. A megyei tanács képviselőinek döntése értelmében 2025 szeptemberét a Kárpátaljai Népi Kórus hónapjának nyilvánították. A jubileum során még számos változatos program várja a közönséget.
A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) augusztus 19-én méltatta fennállása egyik kiemelkedő évfordulóját: harminc éve indult az immár hagyománnyá vált ifjúsági találkozó, a Megmaradni. A Kárpátalján élő, görögkatolikus hagyományokat őrző fiatalok számára életre hívott rendezvényt ünnepélyes szent liturgia nyitotta meg a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban, amely után közös ebéd, köszöntő, beszélgetések és ünnepi torta zárta a programot.
A találkozó hangulata egyszerre volt bensőséges és ünnepélyes. A Demkó Ferenc püspöki helynök celebrálta szent liturgia a lelki elmélyülés és az összetartozás élményével gazdagította a résztvevőket, míg a beszédek, a beszélgetések és az ünnepi ebéd kötetlen interakciókra teremtett lehetőséget. A harmincéves jubileum apropóján kiemelt jelentőséget kapott a múlt megidézése és a jövőbe vetett hit megerősítése.
Lődár Jenő görögkatolikus áldozópap, a GISZ elnöke a harminc év történeti ívét és jelenkori üzenetét emelte ki. Mint mondta, nem véletlen, hogy annak idején a program a Megmaradni nevet kapta:
– Harminc évvel ezelőtt az elsődleges feladat az volt, hogy itt tartsuk a fiatalokat Kárpátalján – hangsúlyozta. – Ne vándoroljanak el, maradjanak meg szülőföldjükön, maradjanak hívő emberek, közösségben élők. Akkoriban a rendszerváltás után új küzdelmek kezdődtek, és látjuk, hogy ma sem vagyunk könnyebb helyzetben. A cél azonban ugyanaz maradt: segíteni a fiatalokat abban, hogy helyben találják meg boldogulásukat. Legyen szó a családról, a munkáról vagy a vallásosságról – minden olyan téma fontos, amely az itt élők megmaradását segíti.
Jenő atya szerint a mai napig megvan a súlya annak, hogy miről beszélnek a táborokban:
– Most is aktuális a megmaradás. A fiatalokat korosztályonként külön csoportokban szólítjuk meg, hiszen más kérdések foglalkoztatnak egy 12 éves gyermeket, mint egy 17–18 éves fiatalt. Más az érdeklődésük, másképp kell közeledni hozzájuk. Így mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy a számára legfontosabb témákról beszélgessen.
Külön öröm, hogy a legidősebb korosztály találkozóján olyan fiatalokkal beszélgethetnek, akik érett gondolkodással és tudatossággal fogalmazzák meg gondolataikat:
– Meglepő és felemelő élmény megtapasztalni, mennyire értelmesek, mennyire tudatosak a mai fiatalok. Sokszor magam is elgondolkodom azon, én vajon hogyan gondolkodtam ennyi idősen. Őszintén hálát adok Istennek azért, hogy ilyen szilárd alapokkal rendelkező generációval dolgozhatunk együtt.
Az évfordulón Orosz István atya, a Megmaradni találkozó egyik alapítója személyes emlékeivel gazdagította a résztvevők közösségi élményét. Mint felidézte, fiatal papként, alig 25 évesen került szolgálati helyére Tiszaújhelyre és Batárba, ahol a hívek, idősek és fiatalok részéről hihetetlen nyitottsággal találkozott.
– Egy református lelkésznő hívott meg Aklihegyre, hogy szóljak néhány szót egy ifjúsági találkozón, és ott született meg bennem a gondolat: nekünk, görögkatolikusoknak is szükségünk lenne valami hasonlóra – mondta István atya.
Ekkor kereste meg Szabó Konstantin atyát, akivel együtt kezdtek el ötletelni. A kezdetekben még kísérleti jellegű hittanos táborokat szerveztek: énekeltek, játszottak, imádkoztak.
– A következő évben pedig már komolyabb programmal, előadókkal szerveztünk találkozót, ahol a fiatalok maguk is vállaltak szerepet a szervezésben, a csoportvezetésben, minden munkában.
Marosi István parochus köszöntőszavaiból világosan kiderült, hogy a görögkatolikus közösség dinamikusan reagál a jelenlegi társadalmi kihívásokra, ugyanakkor erőforrásként épít a hagyományokra is.
– Az előzményekhez tartozik a görögkatolikus egyház újjáéledése a rendszerváltás után, amely hosszú üldöztetés éveit követte – emlékeztetett. – Az ifjúsági találkozó ennek a megújulási folyamatnak is szerves része volt.
Felszólalásában a stafétabot szimbolikus példáját hozta fel, amely szerinte jól kifejezi az ifjúsági találkozók lényegét és az egyházi közösség folytonosságát.
– Amikor valaki átadja a stafétabotot, a két futónak egy darabon együtt kell haladnia. Ez azt jelenti, hogy az egyik még nem fáradt ki teljesen, a másik pedig még nem gyorsult fel igazán. Ez a néhány méter közös futás szimbolizálja azt, hogy az egyházi életben sem egy-egy pillanatban kezdődnek vagy érnek véget a dolgok – fogalmazott.
Ezt követően Orosz István és felesége, Orosz Rita, akik mindketten oroszlánrészt vállaltak a Megmaradni találkozók alapításából, arra reflektáltak, hogyan alakult az ifjúsági pasztoráció a rendszerváltás óta, mit jelent ma szolgálatban lenni az ifjúság körében ilyen összetett környezetben.
A program egyik izgalmas része volt a pódiumbeszélgetés, amelyen Szabó Konstantin, Orosz István, Orosz Rita, Egressy Miklós és Lődár Jenő osztották meg gondolataikat. A résztvevők személyes történeteken és tapasztalatokon keresztül idézték fel a Megmaradni találkozók három évtizedét, miközben a jelen kihívásaira is reflektáltak. Szó esett arról, hogyan változott a fiatalok megszólítása az évek során, milyen lelki és közösségi igényekre kellett válaszolni, és mi az, ami mindmáig állandó maradt: a hit és a közösség ereje, amely megtartja a kárpátaljai ifjúságot.
A program zárásaként közösen vágták fel és fogyasztották el az ünnepi tortát, ami jó alkalmat adott a kötetlen beszélgetésre és az együttlét megünneplésére.
A harmincadik Megmaradni találkozó megmutatta, hogy a GISZ sokkal több egy szervezőcsapatnál: igazi közösséget teremt a kárpátaljai görögkatolikus fiatalok számára.
Negyedszázaddal ezelőtt, a kilencvenes évek nehéz, változásokkal teli időszakában egy elhivatott orvoscsapat merész álmot váltott valóra Munkácson: megalapította a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központot. Az ötlet nem légüres térben született – a Szovjetunió felbomlása után Kárpátalja egészségügye súlyos válságban volt, a betegek sokszor a legegyszerűbb vizsgálatokhoz vagy alapvető gyógyszerekhez sem jutottak hozzá. Ebben a helyzetben született meg az a felismerés, hogy az orvosi ellátás javítása csakis összefogással és határozott értékrend mentén valósulhat meg.
Az alapítók – köztük a Kárpátaljai Református Egyház, a munkácsi református gyülekezet, néhai Gulácsy Lajos püspök, valamint a Luke Society nonprofit amerikai keresztény szervezet – nem csupán egy egészségügyi intézményt akartak létrehozni. Céljuk az volt, hogy a gyógyítás a keresztyén hitből fakadó szeretettel és lelki gondoskodással párosuljon. A központ munkájában a test és a lélek ápolása szorosan összefonódott: a betegek nemcsak orvosi kezelésben, hanem lelki támogatásban is részesültek. Az intézmény azóta is példát mutat a régióban, és működése nagyban hozzájárult Kárpátalja egészségügyi hálózatának fejlődéséhez.
A fennállás 25. évfordulóját augusztus 9-én hálaadó istentisztelettel ünnepelték a munkácsi református templomban. Az esemény Zán Fábián Sándor püspök apostoli köszöntésével kezdődött, majd ő maga hirdette az Igét. A püspök rámutatott: „Hálásak lehetünk azért, hogy évekkel, évtizedekkel ezelőtt voltak, akik úgy határoztak, Istennek és az embereknek szolgálnak.” Példaként hozta fel Józsué könyvének üzenetét, ahol a népnek választania kellett, kinek akar szolgálni. Hozzátette: a szolgálat nem csupán elhatározás kérdése, hanem folyamatos cselekvés – olyan, amelyben ott van a jóság, az irgalmasság és az áldozatkészség. „A mi Urunk szolgált nekünk: szeretett minket, szenvedett értünk, meghalt értünk, és feltámadt Isten dicsőségére. Ezért nekünk is úgy kell szolgálnunk, hogy abban megdicsőüljön a Teremtő” – zárta gondolatait.
Dr. Vackó László, a központ vezetője a vendégek köszöntése után visszatekintett a kezdetekre. „25 évvel ezelőtt, 2000 júliusában nyitotta meg kapuit a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ, és fogadta az első betegeket” – kezdte a történetet. Mint szavaiból kiderült, az intézmény születése nem egyik pillanatról a másikra történt. „Az orvosok jól tudják, hogy a születést hosszú várakozás, felkészülés, egyfajta terhesség előzi meg. A mi esetünkben ez az időszak 5 éven át tartott – rendkívüli, ám nagyon áldott időszak volt, amikor lassan kikristályosodott bennünk a gondolat: lehet és kell is másként szolgálni az embereket, mint ahogy akkoriban megszokott volt az orvostudományban.”
A mag elültetésének évét 1993-ra tette, amikor dr. Oroszi Pál vezetésével megalakult a Kárpátaljai Keresztyén Orvosok Szövetsége. „Az elkövetkező években Isten különféle embereken és eseményeken keresztül formálta, érlelte bennük az elhívást, amelyből később az intézmény kinőtt.”
Az „öt év várandósság” után még további két esztendő telt el a „szülésig”, vagyis amíg minden feltétel megérett a nyitásra. Ez idő alatt számos ember segített – ki felszereléssel, ki imával, ki anyagi támogatással. A névsor hosszú: különféle támogatók, testvérgyülekezetek, jótékonysági szervezetek, magánszemélyek – mindannyian hozzátettek ahhoz, hogy a központ 2000 júliusában végre megnyithassa kapuit.
„Azóta huszonöt év telt el, és ma is hálát adunk Istennek minden egyes munkatársért, betegért és támogatóért. Több mint 250 ezer regisztrált páciensünk van – ez azt jelenti, hogy Kárpátalja minden ötödik lakosa járt nálunk. Nem a mi dicsőségünk ez, hanem az Úré. Ő adott lehetőséget, hogy szolgáljuk a legkisebbeket, a legszegényebbeket, az árvákat. Éreztük jelenlétét békében és viharban, járvány idején és háború kezdetén egyaránt. Most pedig csak azt kérjük, áldja meg a következő éveinket is” – zárta gondolatait Vackó László.
A budapesti Bethesda Gyermekkórház nevében Bencze János diakóniai főigazgató-helyettes hozott köszöntést a jubileumi ünnepségre. „Ahogy az úton kerülgettem a gödröket, felpillantottam és megláttam a várat. Ez a kép jutott eszembe a 25 éves munkátokról – olyan ez, mint egy hegyre épített város, amiről Jézus beszél” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a központ „irányt mutató intézmény, amelynek fénye messzire elhat – nemcsak Kárpátalján, hanem Budapesten is példát ad.” „Kívánom, hogy még sok olyan évfordulón találkozzunk, amelyért együtt adhatunk hálát Istennek” – zárta köszöntőjét.
Brent Van Andel, a Luke Society elnöke az amerikai központú szervezet nevében köszöntötte az ünneplő közösséget. Röviden bemutatta a szövetség küldetését, amelynek alapüzenetét a Máté evangéliumából vett hármas küldetés foglalja össze: „Tanítani, prédikálni és gyógyítani.” Külön hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli az egyházak és az egészségügyi szolgálatok közötti szoros együttműködést, amely Munkácson is példaértékű. „Mind tagjai vagyunk egy nagy keresztény családnak. Nem vagytok egyedül” – biztatta a jelenlévőket, hozzátéve, hogy bár Krisztus szolgálatában néha magányosnak érezhetjük magunkat, valójában egy hatalmas isteni küldetés részesei vagyunk.
Szabó Dániel, a Budapesti Református Zsinat korábbi világi elnöke is köszöntötte a megjelenteket, majd Gulácsy Dániel munkácsi református lelkész tolmácsolta Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Diakóniai Osztálya vezetőjének üdvözlő levelét a jelenlévőknek. Ezt követően Tóth László esperes hálaadó imádságában köszönte meg mindazok szolgálatát, akik az elmúlt évek során áldozatos munkájukkal hozzájárultak a központ fennmaradásához és fejlődéséhez.
Az eseményen a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon növendékei és a kisdobronyi roma gyülekezet hittanosai is szolgáltak, színesítve az ünnepi alkalmat. A hálaadó istentisztelet szeretetvendégséggel és szakmai konferenciával folytatódott, ahol orvosok és egészségügyi szakemberek osztották meg egymással tapasztalataikat és jövőbeli terveiket.
2000. augusztus 1-jén kezdte meg tevékenységét családorvosként Jakab Lajos Badalóban. A negyedévszázados orvosi és közösségi tevékenységet méltatták az évforduló napján a Badalói Családorvosi Rendelőben, az intézmény kollektívájával és meghívott vendégekkel közösen.
A negyedszázados jubileum nemcsak a személyes pályakezdés, hanem egy elhivatott egészségügyi csapat közös munkájának mérföldköve is volt. Jakab doktor első napjaitól számíthatott kollégái támogatására, akik az évek során nemcsak munkatársként, hanem hűséges bajtársként álltak mellette. A doktor úr hetilapunknak adott interjújában elmondta: „Pontosan huszonöt éve, 2000. augusztus 1-jén kezdtem el orvosi pályámat itt, Badalóban. Akkor kerültem kinevezésre, és hála Istennek azóta is itt dolgozom. Az évek során sok minden változott – tíz éve már Halábor község betegeit is mi látjuk el, öt éve pedig egy teljesen új rendelőépületbe költözhettünk át. Úgyhogy mondhatni, ez egy többszörösen is jubileumi év: 25 éve praktizálok, tíz éve bővült a körzet, és öt éve dolgozhatunk méltó, korszerű környezetben. Az első húsz év viszonylag stabilan telt, de az utóbbi öt év minden szempontból komoly kihívásokat hozott. Jött a világjárvány, majd a háború, ami sok szempontból próbára tette nemcsak az egészségügyet, de a közösségeket is. A lakosság nagy része – talán a fele is – már nem tartózkodik itthon, sokan külföldön keresnek munkát, biztonságot. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy akik itt maradnak, érezzék: számíthatnak ránk. Szinte minden kollégám velem együtt kezdett, vagy legalábbis nagyon régóta mellettem dolgozik. Ők is több mint húsz éve az egészségügy szolgálatában állnak. […] Én hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen viszontagságokkal, nehézségekkel, kihívásokkal telített időszakban szolgálhattam megbízható szolgatársaimmal együtt a rám bízott közösséget, és igyekszünk ezt megtenni továbbra is mindaddig, amíg a Mindenható kegyelméből mindezt megtehetjük! Azért is hálával tartozunk mindnyájan, hogy a sok megpróbáltatást átélt Kárpátalján immáron negyedszázada anyanyelvünkön tudjuk szolgálni a hozzánk forduló falubelieket, nemzettársainkat! Istené legyen érte hála és dicsőség!”
A jubileumi ünnepség rangját emelte, hogy több neves vendég is megtisztelte jelenlétével: Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, Dzerin Volodimir, a Beregszászi Alapellátási Központ vezetője, valamint a helyi és környékbeli egészségügyi dolgozók.
Az ünnepségen Sápi Zsolt helyi református lelkipásztor is köszöntötte az ünnepeltet. Köszöntőjében nemcsak az orvosi hivatás, hanem a keresztény szolgálat szempontjából is méltatta Jakab Lajos munkásságát. „Nagy hálával és szeretettel köszöntünk ezen a különleges napon, amikor visszatekinthetünk egy negyedszázados szolgálatra. 25 év nem csupán szám – hanem hűség, áldozat és kitartó szeretet jele. Köszönjük, hogy ennyi éven át nemcsak az emberek testét gyógyítottad, hanem lelki példává is álltál közöttünk mint presbiter, mint hívő ember, mint a közösség oszlopos tagja.” A lelkipásztor emlékeztetett: az orvosi szolgálat mellett csendben, észrevétlenül végezte munkáját Isten házában is – hordozva másokat imádságban, szolgálatban és szeretetben. „Te hűséggel végezted munkád a rendelőben – ahol sokszor nemcsak orvosi tanácsot, hanem bátorító szót is adtál. És hűséggel végezted szolgálatodat az Isten házában – ahol sokszor csendben, de biztosan segítetted a gyülekezet életét” – fogalmazott Sápi Zsolt.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátalja hetilap szerkesztősége ezúton is tisztelettel gratulál Jakab doktor negyedszázados orvosi és közösségépítő tevékenységéhez. Köszönjük, hogy hűséggel és áldozatkészen szolgálta, valamint szolgálja ma is a rábízott közösséget – nemcsak a rendelő falai között, hanem a közéletben is. Példamutató elkötelezettsége, embersége és szakmai alázata olyan érték, amelyre a kárpátaljai magyarság méltán lehet büszke. Jó egészséget, erőt és kitartást kívánunk további szolgálatához!
