Amerikai kutatók a héten számoltak be arról, hogy sikerült egy olyan bolygót azonosítaniuk szinte tőszomszédságunkban – legalábbis kozmikus távokban –, ami elképesztő hasonlóságot mutat a Földdel. Az alig 40 fényévre felfedezett Gliese-12b-nek ugyanis mérete és összetétele is rendkívül közel van a Földéhez, és olyan távolságban kering központi csillagától, ami alkalmas lehet az élet fenntartására. Bár az elmúlt évtizedek során a kutatóknak már több mint 5600 darab, a Naprendszeren kívüli bolygót sikerült már azonosítaniuk, de még egyetlen olyat sem találtak közöttük, ami ekkora hasonlóságot mutatna a Földdel. A legtöbb eddig felfedezett exobolygó mérete ugyanis jelentősen nagyobb a Földénél, vagy olyan távolságban kering csillaga körül, ahol túl meleg vagy túl hideg van a földihez hasonló élet lehetővé tételéhez.
Ugyanakkor egy fontos kérdés még nem tisztázott a frissen azonosított bolygóval kapcsolatban. Ez pedig az, hogy van-e légköre neki, és az milyen összetételű. Ez nem csak abból a szempontból fontos, hogy az lélegezhető-e, de abból is, hogy a bolygó légköre nem-e olyan pokoli katlant alakított ki, mint amilyen a Vénuszon is található. Utóbbi bolygó méreténél és távolságánál fogva szintén képes lehetne az élet megtartására – de légköre az üvegházhatás miatt elképesztő forróságot és légnyomást alakított ki, ami miatt ez a gyakorlatban kizárt. A Gliese-12b egyébként a Földnél jóval közelebb kering központi csillagához – annyira, hogy konkrétan rajta egyetlen év alig kicsit több mint 12 földi napig tart csak. Az ok, amiért mégis alkalmas lehet az élet befogadására az az, hogy a csillag, amihez ennyire közel kering, egy ún. vörös törpe, ami sokkal kisebb és sokkal hűvösebb, mint a Föld Napja. Ezért a szűkebb keringési pálya ellenére is a földihez hasonló hőmérsékletek uralkodhatnak a bolygón – feltéve, hogy légköre megfelelő ehhez.
A kutatók most azt remélik, hogy a James Webb űrteleszkóp segítségével közelebbről is meg tudják majd vizsgálni a frissen felfedezett exobolygót, és azt, hogy rendelkezik-e légkörrel, illetve az milyen összetételű. „A JWST valószínűleg képes lesz tiszta képet adni arról, hogy milyen a légköre. Jelenleg egy bolygó légköre valószínűleg a legnagyobb jelentős ismeretlen, ami a lakhatóságát eldönti”, közölte a tudóscsoport egyik tagja.” A feltételezés, hogy ez a bolygó lakható lehet, nagyon izgalmas – de még izgalmasabb, hogy ezt a hipotézist valóban egyértelműen tesztelni is tudjuk”.
A Mars légkörében másként terjednek a hangok, mint a Földön. A NASA szakemberei kiszámolták, ez pontosan mit jelent.
Valamivel több mint egy évvel ezelőtt landolt a NASA új Mars-járója, a Perseverance a vörös bolygón, azóta pedig nemcsak képeket készít ott, de hangokat is rögzít. Ezeket elemezve a szakemberek arra jutottak: a hang másként terjed a Marson, mint a Földön.
A Nature-ben megjelent tanulmány szerint a ritka szén-dioxid-légkör miatt a hang lassabban terjed a bolygón, mint itt, a sebességét pedig a hangmagasság is befolyásolja. A Földön általában 1235 km/h sebességgel terjed a hang (ezt persze befolyásolja a hőmérséklet és a közeg), a Marson azonban más a helyzet: a mély hangok 865, míg a magas hangok 900 km/h sebességgel haladnak.
Sylvestre Maurice, a tanulmány szerzője szerint ez azt jelenti, hogy ha a Marson hallgatna valaki egy koncertet, akkor a magas hangok hamarabb érnének el hozzá, mint a mélyek, így elcsúszva lehetne hallani a kettőt. Persze ehhez elég messzire kellene ülni a feltételezett színpadtól.
A NASA egyébként össze is állított egy meghallgatható listát arról, miként hallanánk a különböző hangokat a Marson.
Starship fully stacked at Starbase. Team is working towards a launch rehearsal next week followed by Starship’s first integrated flight test ~week later pending regulatory approval pic.twitter.com/9VbJLppswp
Rádióteleszkópok segítségével sikerült kimutatniuk a tudósoknak, hogy a Vénusz légkörében foszfin található – adta hírül a HVG.
Nagy bejelentést tettek hétfő délután brit és amerikai kutatók: rádióteleszkópok segítségével vizsgálták a Vénusz légkörét, és foszfint, vagyis szervetlen foszformolekulát azonosítottak. A tudósok szerint ez komoly felfedezés, mert akár arra is utalhat, hogy mikrobák lehetnek a bolygó légkörében.
Mindez azért is fontos felfedezés, mert jelenlegi tudásunk szerint a Föld-típusú, azaz a kőzetbolygókon – mint amilyen a Vénusz is – úgynevezett anaerob, vagyis az oxigéntől elzárt mikrobák képesek létrehozni a foszfint. A csillagászok régóta feltételezik, hogy a Vénusz nagy magasságba nyúló felhői mikrobáknak adhatnak otthont, mert azok a magaslégkörben lebegve elkerülhetik a felszín perzselő hőségét, ugyanakkor el kell viselniük a rendkívül savas környezetet. A kimutatott foszfin ilyen földönkívüli lebegő életformák jele is lehet.
A tudósok két műszerrel: a Hawaiin található JCMT teleszkóppal, valamint a chilei ALMA rádióteleszkóp-rendszerrel figyelték meg a Vénusz légkörét, mindkét műszerrel az egy milliméter körüli hullámhossztartományban vizsgálódtak. Ez azért fontos, mert a foszfin az ebben a tartományban érkező hullámok egy részét képes elnyelni. A szakemberek sejtése beigazolódott: a hullámjel valóban eltért a megszokottól. Ahogy az az alábbi képen is látszódik, egy V alakot formázó adatot kaptak. Ha a légkörben nem lenne ott a foszfin, a piros vonal egyenes lenne.
Az amerikai, brit és japán tudósokból álló nemzetközi csoport mérései szerint a foszfin csak rendkívül alacsony koncentrációban van csak jelen a Vénusz légkörében: egymilliárd molekula között mindössze húsz található belőlük.
A szakemberek a felfedezés után megvizsgáltak minden olyan lehetséges verziót, ami miatt foszfin kerülhetett a légkörbe – például vulkanikus tevékenységet vagy a nap sugárzását –, ám arra jutottak, hogy egyik folyamat sem képes ilyen koncentrációban előállítani a szervetlen foszformolekulát.
A kutatócsoport becslése szerint a hidrogénből és foszforból álló foszfin Vénuszon kimutatott koncentrációban való megtermeléséhez a földi organizmusok teljes kapacitásának mindössze 10 százalékára volna szükség.
Clara Sousa Silva, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) munkatársa korábban már vizsgálta a foszfin alkalmazhatóságát biomarkerként, vagyis olyan vegyületként, amely biológiai folyamatokról árulkodhat távoli csillagok körül keringő exobolygók oxigénmentes környezetében. „Váratlan meglepetés volt a foszfin felfedezése a Vénuszon! Az eredmény azonnal felvet több kérdést is, például hogy hogyan maradhat ott életben bármilyen organizmus. A földön egyes mikrobák akár 5% savat is elviselhetnek a környezetükben, de a Vénusz felhői lényegében teljesen savakból állnak!” – idézte szavait az Európai Déli Obszervatórium (ESO) híroldala.
A kutatóknak meggyőződésük, hogy jelentős felfedezést tettek, hiszen a foszfin keletkezésére vonatkozó számos alternatív lehetőséget ki tudtak zárni. Ugyanakkor elismerik, hogy az élet Vénuszon való jelenlétének igazolásához még rengeteg munkára lesz szükség. Habár a bolygó magaslégkörében lebegő felhőkben kellemes 30 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik, a környezet rendkívül savas – mintegy 90 százalékban kénsavból áll – ami komoly kihívást jelent minden ott életben maradni szándékozó mikroba számára.