A bérmálás szentsége felerősíti felvevőjét a bölcsességben való növekedésben, és mint keresztényt, segíti a világban való helytállásban. Erről Lucsok Miklós, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye főpásztora beszélt a csapi egyházközség múlt vasárnapi ünnepi szentmiséjén, ahol 22 helyi fiatal és idősebb keresztény részesült a bérmálás szentségében. A homília előtt felolvasott evangéliumi szakaszban Jézus megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e őt. Ezt a kérdést szegezte a főpásztor a bérmálkozókhoz is. A bérmálás szentségét felvevő személynek, a hagyomány szerint, bérmanevet kell választania, amely lehet a bérmaszülő keresztneve is, de általában egy, a bérmálkozóhoz legközelebb álló szent nevét szokták választani, akinek az élete példaként áll majd előtte a felnőtt keresztény életben. A csapi római katolikus egyházközségben már közel öt év telt el a legutóbbi bérmálkozás óta, ezért a helyi lelkipásztor és a gyülekezet jónak látta meghirdetni a bérmálkozási előkészítőt. A csoport igyekezett heti rendszerességgel találkozni és méltó módon felkészülni a szentség felvételére.
A Munkácsi Szent Erzsébet Karitász alapításának 25. évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét tartottak a Szent Márton-székesegyházban. Karitász védőszentjeként tisztelt Szent Erzsébet az 1200-as évek első felében arról vált híressé, hogy támogatta, élelemmel látta el a szegényeket. Ennek jegyében osztottak kenyeret a szentmise végén a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász munkatárasai is, akiket nem csupán e miatt tisztelnek és szeretnek a hívek. Az ünnepség a Munkácsy Mihály Magyar házban folytatódott, ahol Lucsok Miklós püspök köszöntőjében a szeretet fontosságágát emelte ki, amely Jézus Krisztusban testesült meg. Majnek Antal, nyugalmazott püspök a kezdetekről beszél, amikor egy melegedő létrehozásával kezdte meg tevékenységét Szent Erzsébet karitász. Minden bizonnyal e miatt, az önzetlen segítségnyújtásért mondott köszönetet Szent Erzsébet karitásznak a jubileum alkalmából számos partnerszervezet, például a betegek gondozását felvállaló kamilliánusok. A Munkácsi Szent Erzsébet Karitász tevékenysége az elmúlt 25 év alatt egyre sokrétűbbé vált. A szervezők az ünnepségre meghívták Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekest, aki az ukrajnai háború ellenére szívesen jött Kárpátaljára. Az ünnepség zárásaként fölvágták a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász születésnapi tortáját.
Az ungvári Szent György római katolikus templomban tizenkét felnőtt bérmálkozott, vagyis erősítette meg hitét a vasárnapi szentmise keretein belül. A katolikus egyházban a bérmálás olyan szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozó számára. A szertartáson Lucsok Miklós a munkácsi római katolikus egyházmegye püspöke kiemelte, Krisztus élete példaként szolagál minden keresztény ember számára. Az egyházi vezető rámutatott arra is, hogy annak ellenére, hogy a szovjet vallásüldözés rátette bélyegét a kárpátaljai történelmi egyházak műkodésére, az emberek hitét mégsem sikerült megtörni. Az ünnepi szentmise után Petenko Miron plébanos elmondta: ritka és örömteli nap a mai, hiszen a olyan emberek is bérmálkoztak, akik azt a szovjet időkben ezt nem tehették meg.
„Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” (1 Kor. 5, 7–8)
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
„Úgy tűnik, hogy több hete elérkezett hozzánk a sötét éjszaka. Sűrű köd borítja tereinket, útjainkat és városainkat. Ez a köd eltulajdonította életünket. […] Ijedtek és rémültek lettünk. Hasonlóan a hajóban lévő tanítványokhoz, hirtelen lecsapott ránk a váratlan és hatalmas vihar.” Ezekkel a szavakkal fordult a világhoz Ferenc pápa 2020. március 27. felejthetetlen estéjén, amikor a világon elterjedt a koronavírus-járvány. A Szentatya azon a távoli estén hangsúlyozta azt, hogy nekünk is – a háborgó tengeren csónakban hánykolódó apostolokhoz hasonlóan – teljességgel Jézusra kell hagyatkoznunk. A pápa hangsúlyozza: „Életünk irányvonalát feléd és az emberek felé kell fordítanunk, Uram.” Életünk tengerének hajóján, a középpontban mindig ott van a mi Urunk, Jézus Krisztus.
Eltelik két év, és 2022. február 24-én szörnyű szavakra ébredünk: elkezdődött a háború. A világjárványnál sokkal rosszabb történt. Szülőföldünkre benyomultak a felfegyverzett betolakodók. Betörtek, hogy elvegyék tőlünk a legdrágábbat: méltóságunkat, a hit és szólás szabadságát, a gyökereinkről és a rólunk szóló igazságot, betörtek, hogy kegyetlenkedjenek, és elvegyék az életet. Ezért a nagyböjt ideje különleges lett számunkra. Először is: imádságunk és az istentiszteleteken való részvétel hallatlan mértékben megerősödött. Másodsorban: a valóságban átéljük húshagyóvasárnap evangéliumát, mikor házunkba és egyházi közösségeinkbe fogadunk be Ukrajna különböző területeiről embereket, akiknek hajlékra, ennivalóra, vízre, ruhára és szívünk nyitottságára van szükségük. Harmadsorban pedig: figyelemmel kísérjük az ország védőinek, önkénteseinek és minden állampolgárnak hősiességét, áldozatkészségét és bátorságát. Emberek milliói egyesültek világszerte az Ukrajnáért és az általa vívott harcért mondott imádságban. Összefogtak népünk megsegítésében és támogatásában.
A háború szörnyűségei, a megkínzott és meghalt emberek sokasága ellenére a hit szemével látjuk Isten jobbjának munkáját, amely folyton segít nekünk. Amint a választott nép történelme során, úgy ma is közöttünk van, hogy segítsen minket. Mivel az Isten-emberben végtelen jóság van, ezért a világ történelme során jelen van és működik a gonoszság elleni erő. Hiszen a jó mindig végtelenül több, még a rossz óriási erejénél is. Isten jóságának és szeretetének ezt az erejét különösen is látjuk nagypénteken. Isten küldöttének szívét öröktől fogva átjárja az emberek iránti szeretet. A jó, isteni Pásztor lándzsával való átszúrása az utolsó kegyetlenkedés volt a teste fölött. Noha a csontok megtörésének brutális tettét elkerülte, a szívét átszúrták. János evangélista, aki Krisztus mellén feküdt a titkos vacsorán, leírja nekünk Jézus szívének megnyitását. A vízözön előtt Noé bárkát épít, amelynek az oldalán volt az ajtó, amelyen párosával mentek be az állatok, hogy megmeneküljenek a vízözöntől és a pusztulástól. Isten szívében most új ajtó nyílt meg, amelyen keresztül meg tudunk menekülni a bűn áradatától. Tudjuk, hogy miközben Ádám aludt, Isten kivette oldalbordáját, és megalkotta ősanyánkat, Évát. Amikor az új Ádám elaludt a kereszten, szívéből víz és vér folyt ki, amelyből megszületett az ő jegyese, az egyház. Ebben születünk mi újjá a keresztségben mint a mennyei Atya gyermekei. Jézus Krisztus pászkája, halála és feltámadása által születtünk meg mint keresztények.
Jézus szíve, amelyet a katona átszúrt, újra elkezdett dobogni, mert Isten Fia feltámadt a halálból, s mint győzedelmes szállt ki a sírból. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” – halljuk a húsvéti evangéliumban. Jézus Krisztusban az élet legyőzi a halát, a világosság a sötétséget, a jó a rosszat. Isten Fiának feltámadása hitünk alapja, ez „az élet új formája: élet, amely többé nincs alárendelve a halál törvényének” – mondja XVI. Benedek pápa. Krisztus feltámadásának a valósága az apostoloknak ugyanúgy realitás lett, mint a kereszt. Nagyon csüggedtek voltak, de ez nem győzte le őket – az élő Jézus közéjük jött, és megengedte, hogy megérintsék Őt. Jézus sebeinek érintése hihetetlen bizonyossággal és örömmel töltötte el a tanítványokat: ez valóban Jézus, nem kísértet! A Feltámadottal való találkozás tapasztalata az örömhír ereje lesz, ami majd mindent betölt. Most tanúi vagyunk népünk mély és fájó sebeinek. A fájdalom és szenvedés jelei egyidejűleg a bátorság és szeretet jelei is, Krisztus sebeihez hasonlóan. Ezek a győzelem és feltámadás jelei.
Ezért a kereszténység legszebb ünnepe, Krisztus fényes feltámadása telve van hittel, reménnyel és szeretettel. Kérjük az Urat a hazáért, a védelmezőiért, az önkéntesekért, a medikusokért és mindazokért, akik közreműködnek a vágyva vágyott béke napjának és győzelmünknek eljövetelében.
A feltámadott Krisztus kezébe ajánljuk elesetteinket, és imádkozunk szeretteikért.
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
Krisztusban testvéretek: Níluspüspök
Isten szabadító Isten
Textus: Dániel 3, 13–27
Nem egy megszokott húsvéti textust választottam a Dániel próféta könyvéből, de úgy gondolom, hogy azok az Istenhez hűséges zsidó férfiak, akik a babiloni fogságban voltak, példák lehetnek a mi számunkra most is.
A babiloni király olyan hatalmat kapott a Mindenség Urától, hogy sokakat leigázzon, sok országot feldúljon, rengeteg rabszolgát szerezzen, és uralkodjon sokakon. Nebukadneccár király a sikereitől felfuvalkodott, és többre vágyott. Hatalmas arany istenszobrot készíttetett, és azt akarta, hogy mindenki hódoljon az aranyszobor előtt. A felfuvalkodott királynak nem volt elég a hatalom, a sok fizikailag kiszolgáltatott ember, ő a lelkeket is akarta. Gyakorlatilag ma is ugyanez a helyzet: a lelkünket akarja a világ. A hithű embereket is éri kísértés. Történetünkben a három ifjúnak – Sadraknak, Mésaknak és Abédnegónak – is be kellene állnia a sorba, elvárják tőlük, hogy ők is leboruljanak az aranyszobor előtt, hogy ők is ugyanazt csinálják, mint a többiek. Ám a király kérdésére, hogy leborultok-e, ők azt mondják: „Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”
Csak ők lógtak ki a sorból. Mindenki megy, ők mégsem. Ez egy nagy figyelmeztetés számunkra: nem a tömeg után kell menni, nem a mindenki után kell menni. Ma nagyon sok provokatív kérdést tesznek fel az itt élő embereknek, a kárpátaljai magyaroknak, hogy ha mindenki, ti miért nem? Nem kell válaszolni. Miért nem? Mert vannak helyzetek, és vannak olyan lelki események, amikor nincs szükség semmilyen mentegetőzésre. Történetünkben azért nincs felelet, amiért nem volt Heródes előtt sem, nem volt Pilátus előtt sem. Ez egy igazi vallástétel, amiben a világosság ragyog, amiben az élet ereje van benne. Ma is azok a vallástételek az igazak, amelyekben a Világ Világossága ragyog, és az, aki az életet hozta és visszaadta az ember számára; nemcsak egyszeri földi létre, hanem az örökkévalóságra.
Ez a vallástétel, ami ott, akkor, az ószövetségi korban elhangzott, nagyon újszövetségi, nagyon Krisztusra és a feltámadásra mutató. Nincs benne alku. Azt mondja a három halállal, tüzes kemencével megfenyegetett ember, hogy van nekünk Istenünk. A mi Istenünk hatalmas Isten. Ki tud szabadítani a kemencéből. Ki tud szabadítani a király kezéből is. És itt jön az, ami nem emberi, amiben az Isten lelke van benne: „De ha nem tenné is, mi akkor sem borulunk le.”
Jó lenne, ha idén, 2022-ben el tudnánk ide jutni, erre a lelki magasságra: hogyha az Isten nem tenné is, mi akkor is csak Neki szolgálunk, mi akkor is csak Benne hiszünk. Ez az igazi hit szava. Jó lenne, ha a feltámadás ünnepekor így tekintenénk a Golgota keresztjére és egymásra, azokkal az üzenetekkel, amelyek a Szentírásból elhangzanak húsvét napján a szószékről: üres a sír, Jézus feltámadt a halottak közül!
Szeretném, ha eljutna minden keresztyén ember – nemcsak Kárpátalján, hanem az egész világon – arra a hitérettségre, hogy ha Isten nem tenné is, mi akkor is hűségesek maradunk, nem tagadjuk meg, mert nekünk nemcsak földi létünk van, hanem mennyei is, örökkévaló létünk, mert Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Jézus azt mondta: „Én elmegyek és helyet készítek nektek, az én Atyám házában sok hajlék van…” Ezek az ígéretek mind a mi ígéreteink. Ha ezekben hittek az ószövetségi emberek, akkor nekünk, újszövetségi embereknek mennyivel inkább hinnünk kell a feltámadásban és az örök életben! Jézus azt mondta: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ő az a negyedik, aki ott a három védelmében volt – és a hajuk nem perzselődött meg, még a füst szaga sem járta át őket.
Isten oltalmában vagyunk mi is itt, Kárpátalján, és háborús időszakban is teljes reménységgel, bizalommal kell lennünk. Aki úgy tud imádkozni egy betegágyon, hogy „Istenem, ha akarod, akkor gyógyíts meg engem”, és ha eszébe jut a beteg embernek Jézus szava a Gecsemáné kertben: „Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ha nem, Atyám, akkor legyen meg a Te akaratod” – az készen van. Aki így tud imádkozni nap mint nap, annak a félelmei nem fognak eluralkodni rajta, mert tudja, hogy velünk van Jézus, ahogy ígérte: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Adja az Úr, hogy ezt meg tudjuk tapasztalni, el tudjuk hinni, és a kísértésekben meg tudjunk állni! Nagyon sok mindentől nekünk is távol kell magunkat tartani ahhoz, hogy az a hitvilág, az a lelkivilág, amire a Szentírás tanít bennünket, a miénk is maradhasson, az nekünk is és a mi gyermekeinknek, unokáinknak is reménységet adjon.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke
A Feltámadott ereje, világossága és élete
„A keresztben van az üdvösség” – ezzel a jelmondattal kezdtük meg március 6-án a Szent Kereszt évét ukrajnai egyházunkban; abban az országban, melyet február 24-én megtámadtak az orosz csapatok, és számos erőszakos cselekményt követtek el ártatlan emberek ellen. Az ukrán népet Krisztushoz hasonlóan halálra ítélték, és felvette keresztjét, az erőszakos háború keresztjét. Úgy értjük meg Jézus szenvedését, mint eddig soha, az Ő erejét és szeretetét is, mellyel a Golgotára ment, ahol életét adta értünk. De a halállal nincs vége mindennek.
Jézus Krisztus feltámadása a szenvedése után következik. Számunkra, akik átéljük az ukrajnai háború borzalmait, azoknak az ártatlanoknak a szenvedését, akik különböző módon erőszakot szenvedtek, megkínozták és meggyilkolták őket, Jézus Krisztus feltámadásának titka a jónak a gonosz feletti győzelmébe vetett hit. Nincs olyan fájdalom, amellyel most ne tudnánk odamenni az elárult, erőszakot szenvedett, megkínzott és meggyilkolt Jézushoz, és egyben ahhoz a Krisztushoz, aki legyőzte a gonoszt – úgy, hogy nem adta meg neki magát –, Krisztushoz, aki feltámadt.
A feltámadás az erő forrása a szenvedésben, lehetőség arra, hogy szenvedésünket és halálunkat már most megmerítsük a feltámadt Krisztus világosságában. Ez akkor következik be, amikor megengedjük, hogy a Feltámadott mellettünk legyen, és belépjen az életünkbe. A feltámadt Jézus ajándéka pedig az a lehetőség, hogy Ő a szívünkben éljen, és így betöltse azt az Ő erejével, világosságával és életével.
Erejével, hogy továbbmenjünk, amíg át nem lépjük a halál küszöbét.
Világosságával, hogy lássuk, hová és hogyan kell mennünk.
Életével, amelyben nincs helye a gonosznak.
A feltámadt Krisztus világossága és ereje töltse be szíveteket jelenlétének teljességével! Krisztus feltámadt!
