Kihirdették a 2024-es Az év madárfotósa (Bird Photographer of the Year) verseny győzteseit. Az idei pályázatra több mint 23 ezer képet küldtek be, a fotók a madárvilág sokszínűségéről tanúskodnak – számolt be a National Geographic.
Patricia Homonylo / Bird Photographer of the Year
A fődíjat idén Patricia Homonylo nyerte, aki egyben a védelmi kategória győztese is lett. Hatásos fotója 4000 elpusztult madarat mutat meg, az állatok Torontóban hullottak el ablakoknak csapódva.
„Évente csak Észak-Amerikában több mint egymilliárd madár pusztul el az ablakokkal való ütközések miatt” – mondta Homonylo. „Természetvédelmi fotóriporter vagyok, és a Fatal Light Awareness Programmal dolgozom együtt, amelynek keretében a Torontóban ablaknak ütközött túlélőket mentünk. Sajnos a legtöbb madár, amelyet találunk, már elpusztult. Összegyűjtjük őket, és az év végén létrehozzuk ezt a hatásos kiállítást, hogy tisztelegjünk az elvesztett életek előtt, és növeljük a közvélemény figyelmét” – tette hozzá.
A visszatükröződő fény komoly veszélyt jelent a madarakra, a tükröződés számukra a táj folytatásának tűnik. A Fatal Light Awareness Program arra ösztönzi az embereket és a vállalkozásokat, hogy használjanak madárbiztonsági fóliát, hálót vagy ablakrácsot.
Az év fiatal madárfotósa díjat 2024-ben a 14 éves spanyol Andrés Luis Domínguez Blanco kapta egy tölgyfán lefelé mászkáló csuszka kreatív látószögű megörökítéséért.
A legjobb portfólió kategóriában Máté Bence lett első. A magyar fotós vizes a vizes élőhelyek madárvilágáról készített felvételeket.
„A kíváncsiság, a harmónia, a túlélésért folytatott küzdelem és a látványos pillanatok mind a természet részei, és mindig alázattal tölt el, hogy a természetben tanúja lehetek ezeknek a meghitt és eseménydús látványoknak” – nyilatkozta a fotós a szervezőknek.
„Szerencsés vagyok, hogy az otthonomhoz közel korlátlan lehetőségem van arra, hogy megfigyeljem és lefényképezzem ezeket a pillanatokat. A helyi madarakról szerzett ismereteimet a legújabb technológiák kreatív alkalmazásával ötvözve hoztam létre ezt a portfóliót a helyi vizes élőhelyek madarairól, hogy elmeséljem történetüket és kiemeljem életük e látványos pillanatait” – mondta.
Videó kategóriában Malkolm Boothroydé lett az aranyérem. Rövidfilmje az Amerikában honos szürke vízirigó jeges környezetben töltött mindennapjaiba enged betekintést.
Szűcs Boldizsárt is díjazta a zsűri, ő a városi kategóriában végzett második helyen.
A fokozott sugárterhelés komoly nyomot hagyott a csernobili atomerőmű körül létesített zárt zónában élő énekesmadarakon – állapították meg finn kutatók.
Mint ismert a csernobili atomerőműben következett be 1986. április 26-án a történelem legsúlyosabb nukleáris balesete. Az erőmű környezetét a veszélyes radioaktív szennyezés miatt 30 kilométeres körzetben lezárták. Itt az elmúlt 38 évben az emberek által háborítatlanul létezhetett a természet és rendszeresen vizsgálják, milyen hatással van a vadvilágra a sugárszennyezés.
A Jyvaskyla Egyetem munkatársai a környéken élő széncinege és a kormos légykapó populációt vizsgálták és összevetették az erősen szennyezett területen élőket a kevésbé érintett környezetben élőkével.
Sameli Piirto és kollégái megállapították, hogy tetten érhető a sugárzás okozta stressz: a szennyezett területeken kevesebb madár fészkel. Az itt élők étrendjében többféle rovar mutatható ki. Az énekes madarak emésztőrendszerében élő mikrobiomokat összehasonlítva megállapították, hogy ugyanazok a baktériumok fedezhetők fel bennük, de a kimutatható baktériumok mennyiségi arányai eltolódtak.
A finn kutatók megállapításai finom eltéréseket találtak, de egy 2011-es kutatás sokkal ijesztőbb végkövetkeztetésre jutott: 48 különböző fajhoz tartozó félezer madár mérése alapján arra jutott, hogy a lezárt zónában élő madarak agya és feje is kisebb és valószínűleg kognitív képességei is rosszabbak szerencsésebb környéken kikelt társaiknál.
A takahe (Porphyrio hochstetteri) már 1847-ben is ritkának számított, majd miután az új-zélandi őslakosok is arról számoltak be, hogy régen ugyan gyakran látták, de már ritkán találkoznak vele, ritka fajként könyvelték el. Hosszú időn keresztül nem látták, míg végül 1948-ban kihaltnak nyilvánították. Ugyanebben az évben egy expedíció egy kisebb fészkelő kolóniára bukkant. A tó környékét, ahol a madarak élnek, védett területté nyilvánították, azóta egy-egy pár évente egy-két fiókát költ ki.
A fajmegőrzési programban a madarakat etették, őrizték, külön rezervátumokban hoztak létre nekik kolóniákat, és mesterségesen megtermékenyített tojásokkal gyorsították az egyedszám növekedését. A takahéra leselkedő legnagyobb veszélytől, az invazív ragadozóktól is próbáltak megszabadulni. Deirdre Vercoe, a takahe-program vezetője szerint a hermelinek, menyétek és kóbor macskák csapdázása nélkülözhetetlen a faj fennmaradásához. A takahe röpképtelen, Új-Zélandon pedig nem akadt természetes ellensége, míg az európaiak be nem hozták a patkányokat, a macskákat és a kistestű ragadozókat, így magától nem is tud ellenük védekezni.
A madár eltűnt, a földet elvették
Az ország környezetvédelmi tervei szerint a szigetekről 2050-ig teljesen kipusztítják majd a patkányokat, az oposszumokat és a hermelineket, amelyek a legnagyobb károkat okozzák az őshonos fajok között. A fogságban nevelt populáció méretét az új-zélandi környezetvédők 500 párra becsülik, a takahenépesség évente mintegy 8 százalékkal növekszik. Most érkezett el az idő arra, hogy néhány párat visszaengedjenek a vadonba, ha a kísérlet sikerrel jár, ősszel újabb hét párat engednek szabadon, jövőre pedig tíz fiatal példánnyal is bővítik a Déli-sziget populációját. A föld, ahogy a madár is, szentnek számít az őslakosok számára, az eltűnésük ideje pedig egybeesik azzal az időszakkal, amikor megfosztották őket a földjeiktől, ezért a visszatelepítés szimbolikus jelentőségűnek is számít. Részben a takahe ihlette Gerald Durrell A hahagáj című regényét is: a könyvben a címszereplő madarat egy hasonlóan védett völgyben fedezték fel, mint a takahét.
Thank you Kiingi Tuheitia Pootatau Te Wherowhero VII for your service. May you find peace & rest now as you join your ancestors. 😢 pic.twitter.com/y7RGEwn2oD
A madarak többsége az egyórányi autóútra fekvő híres Jurong Madárparkból került ide, amely 52 év után januárban zárt be. Szakértők egy egész éven át dolgoztak olyan stratégiákon, amelyek segítségével biztonságosan és stresszmentesen hajthatják végre az eltérő szükségletű madarak átköltöztetéséhez szükséges gigantikus akciót.
Az új madárparadicsomban a látogatók nem csupán megcsodálhatják röpdéjükben a sokféle színpompás egzotikus madarat, de különleges programokat, bemutatókat is rendeznek számukra, például maraburöptetést, papagájetetést vagy beszélgetést az állatgondozókkal.
A Mangai rezervátumban épült létesítmény egyik fő attrakciója egy ultramodern, többszintes pingvinélőhely.
Az első napon, hétfőn mintegy 3000 érdeklődő által felkeresett madárpark egyelőre csak 75 százalékos látogatói kapacitással működik, hogy ne okozzanak túl nagy stresszt a madaraknak, amelyeknek részben még amúgy is szokniuk kell új környezetüket. Teljes kapacitással május 26-tól működik a Bird Paradise.
A megamadárpark üzemeltetői azt állítják, hogy a létesítmény a korábbinál jobb életkörülményeket biztosít a madaraknak, és jobb feltételeket kínál a tenyészprogramok számára.
She’s back! #Melani, who has just turned 10, has once again returned to Akrotiri. She is a black, i.e. melanistic, female Flamingo (Phoenicopterus roseus), presumably the only one in the world! Great to see she is doing well! You can see Melani at #AEEC. pic.twitter.com/Z98Wn58JWK
Volume up to hear the first ever recording of the Hill's horseshoe bat (??????????? ?????) echolocation call. This recording was taken during our expedition to find the "lost" species which had only been seen twice, last in 1981.
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Morning! It's your final song suggestion game of not just the week...but also the year...and today we're tackling a prickly issue...or maybe not...as I'm after songs to go with this story please... Five new soft-furred hedgehog species discoveredhttps://t.co/dzpoBP90rc
Los gimnuros o ratas lunares son los "otros" erizos. Pertenecen a la familia Erinaceidae pero subfamilia Galericinae, del SE de Asia. Ejemplos: - Gimnuro de orejas largas (Hylomys megalotis, izq Laos) - Gimnuro de orejas cortas (H. suillus, Indochina, Borneo, Java, Sumatra, dcha) pic.twitter.com/UaSqTeHFjr
Az emlősök nagyon okosak, fejlett aggyal és agykéreggel rendelkeznek, ezért gyakran azt feltételezzük, hogy az emlősök fejlett kognitív képességei szorosan összefüggenek az agykéreg evolúciójával. Azonban a madarak is nagyon okosak lehetnek elképesztő kognitív képességekkel, bár nincs agykérgük. De akkor hogyan csinálják?
A tudat forrásai
Az utóbbi években egyre újabb és újabb eredmények érkeznek arról, hogy a madarak eszközöket készítenek, megértik az elvont fogalmakat, sőt felismerik Monet és Picasso festményeit. De ugye nincs neocortexük, ami az emlős agyának azon területe, ahol a munkamemória, a tervezés és a problémamegoldás történik.
Ez sokáig zavarba hozta a tudósokat, ám most a kutatók felfedeztek egy eddig ismeretlen mikrohálózatot a madarak agyában, mely az emlősök neocortexének sokat keresett és nagyon hiányolt analógiája lehet. Egy külön tanulmányban más kutatók ugyanezt a régiót összekötötték a tudatos gondolkodással is.
Már ez a két felfedezés önmagában is hatalmas előrelépés a madarak intelligenciájának kutatásában. „Gyakran azt feltételezik, hogy a madarak idegen agyi architektúrája korlátozza a gondolkodást, a tudatot és a legfejlettebb megismerést” – mondta John Marzluff, vadbiológus és varjúszakértő a Seattle-i Washington Egyetemről. „Azokat a kutatókat, akik bebizonyították a madarak kognitív képességeit, nem lepték meg ezek az eredmények, de megkönnyebbültek.”
Hasonló képességek
Martin Stacho, a Rochr-Bochumi Egyetem neuroanatómusa a madarak és az emlősök hasonló kognitív képességei miatt döntött úgy, hogy megvizsgálja a madarak észlelést irányító előagyát. „Az emlősök és a madarak agyának átfogó összehasonlítása azt sugallja, hogy semmi közös nincs bennük. A madaraknak és az emlősöknek ugyanakkor sok hasonló kognitív képességük van” – mondta el Stacho.
Annak kiderítésére, hogy a madarak agya miként támogatja mentális képességeiket Stacho és kollégái 3D-s polarizált fényképezés segítségével megvizsgálták három postagalamb agyának mikroszkopikus szeleteit. A nagy felbontású technológia lehetővé tette számukra, hogy elemezzék a pallium nevű előagyi régió kapcsolatait, melyet leginkább az emlősök neocortexéhez hasonlíthatnánk. Bár a palliumból hiányzik a kéreg hat rétege, jellegzetes szerkezete van, hosszú szálakkal összekötve.
A tudósok összevetették a madarak palliájának képét a patkány, a majom és az emberi agykéreg képeivel. Elemzésükből kiderült, hogy a madarak palliájában található rostok az emlősök agykérgében lévő rostokhoz hasonlóan vannak elrendezve. A kutatás során két távoli rokonságban álló madárfaj, a galamb és a bagoly agyának neuronjai közötti kapcsolatokat vizualizálták. A kutatók a madarak agyának érzékszervi területein olyan hálózatokat fedeztek fel, melyek hasonlóak voltak az emlősök neocortexben találhatókhoz.
Ez a neuroarchitektúra, vagyis a struktúrák közötti kapcsolatok, nem pedig maguk a struktúrák magyarázzák, hogy a madarak miért olyan kognitívan tehetségesek, mint az emlősök.
https://youtu.be/W3kDoWJmMvE
Hálózatok mindenütt
„Bár a madár és az emlős agya nagyon másképp néz ki, ez a kutatás megmutatta, hogy valójában nagyon hasonló módon vannak bekötve” – mondta Marzluff.
De vajon vannak-e tudatos tapasztalatai a madaraknak? Tisztában vannak azzal, amit látnak és csinálnak? Ennek megismerésére Andreas Nieder, a Tübingeni Egyetem neurofiziológusa megvizsgálta a kormos varjak (Corvus corrone) agyát, miközben azok ingerekre reagáltak. Az intelligenciájukról tollas majmokként is ismert varjak még ok-okozati okfejtésre is képesek. „De a tudatosság beazonosítása az ilyen kísérletekből kihívást jelent” – mondta Nieder.
A dolog megfejtéséhez egy ahhoz hasonló tesztet használtak, mellyel a főemlősök tudatosságának jeleit is azonosítják. A tudatosság olyan lelkiállapot, mely bizonyos neuronok hirtelen aktiválódása esetén jön létre. Két laboratóriumban felnevelt egy éves korú kormos varjút megtanítottak arra, hogy mozogjanak vagy mozdulatlanok maradjanak, reagálva egy monitoron megjelenő halvány jelre. Ha helyesen reagáltak, a madarakat megjutalmazták.
A tudósok ezután elektródákat ültettek be a varjak agyába, hogy rögzítsék idegsejtjeik válaszait. Amikor a varjak reagáltak, az idegsejtjeik kisültek, ami arra utalt, hogy tudatosan észlelték a jelzést, de amikor ezt nem tették meg, az idegsejtjeik is némák maradtak. A varjak tudatos akciói során elektromos aktivitást mutató idegsejtek a palliában helyezkedtek el. Nieder ezt a szenzoros tudat empirikus markerének nevezte a madarak agyában, hasonlóan a főemlősöknél tapasztaltakhoz.
„A kísérletek után nagy vita várható, mert egyes kutatók azzal érvelnek, hogy a tudat egyedülállóan emberi” – mondta el Irene Pepperberg, a Harvard Egyetem összehasonlító pszichológusa, aki Alex-el, az afrikai szürke papagájjal végzett munkájáról ismert, ami képes volt angolul kommunikálni elvont fogalmakról. Pepperberg nem vett részt az új kutatásokban, de „igazán izgalmasnak” tartja őket.
Hatalmas segítséget nyújthatunk a madaraknak környezetünk tudatos rendezésével, s emellett a kreatív, ízléses madáretetők, -itatók kertünk dísze is lehet.
Egy kert mitől lesz madárbarát? Nos, első lépésben természetesen egy-két madárodú kihelyezésétől, illetve itató, madáretető kialakításától, de azért itt nem áll meg a lehetőségek köre. Igazán madárbaráttá akkor tehetjük a kertünket, ha olyan környezetet alakítunk ki, melyben a rovarok jól érzik magukat, ez becsalja a rovarevőket, és olyan növényeket választunk, melyek termésükkel, ágaikkal lakhelyet és élelmet is kínálnak a szárnyas barátainknak.
A növények kiválasztásán, illetve a kert fenntartásán múlik, hogy mennyire lesz barátja a terület az élőlényeknek. És itt jön az igazán jó hír!
Sem a rovarok, sem a madarak nem szeretik a tökéletesre nyírt bokrokat, vagy a milliméteres pontossággal rendben tartott gyepet. A tökéletes geometrikus formákkal rendelkező kertekben is megjelennek, de nagyobb számban, fajgazdagabban találkozhatunk velük, ha a kertész kicsit lusta, vagy hagyja élni a kertnek legalább egy részét.
A növényzet kiválasztásánál a honos fajokat részesítsük előnyben, ezeket szívesebben látogatják a madarak is. A fás cserjék, és a honos fák pedig nem csak élelmet, hanem fészkelőhelyet is biztosítanak, főleg, ha nem vágjuk egyenesre az oldalukat, hanem hagyjuk őket kicsit kibontakozni. Viszont fontos, hogy kertünkbe nagy odafigyeléssel használjuk a vegyszereket.
A rovarok és a madarak szempontjából is sokkal ideálisabb a kevésbé rendezett füves, gyepes terület. Ez azt jelenti, hogy legalább egy kis részen hagyjuk, hogy a „gaz” nőjön, ne nyírjuk le a füvet. Ide, a megszokott dísznövények helyett, ültethetünk színpompás vadvirágokat, amikben élőhelyet és táplálékot biztosítunk a hasznos rovaroknak, és persze az őket fogyasztó madarak is. Ráadásul a kert fenntartására is lényegesen kevesebb időt kell szánnunk.
Otthont, biztonságot adhatunk nekik, s cserébe a kertünkbe csábított madarak haszonnövényeinket is megszabadítják a kártevőktől és a mindenütt jelen lévő legyektől, szúnyogoktól. Emellett azt az élményt is kapjuk tőlük, hogy megleshetünk egy fészkelő madarat, és élvezhetjük az utánozhatatlan, megunhatatlan madárdalt, ami betölti kertünket.
