A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegve szervezte meg a nagy sikerű Tisztelet a bátraknak! című alkotópályázat ünnepélyes díjátadóját. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem aulájában megtartott meghitt hangulatú esemény nemcsak az első három helyezést elért családok elismeréséről szólt, hanem azt is alátámasztotta, hogy a nemzeti összetartozás érzése és a közösség ereje a fiatalabb generációk körében is élő érték.
A KMNE idei első alkotói felhívására összesen 217 család küldte be pályamunkáját a vidék 64 különböző településéről. A jelentkezők rendkívül sokszínű alkotásokkal készültek: a zsűri énekes és zenés előadásokat, szavalatokat, kisfilmeket, rajzokat és plakátokat egyaránt értékelt. A beérkezett munkák magas színvonala komoly kihívás elé állította az értékelőket, akik végül több kategóriában hirdettek eredményt. A díjazottak között 37 család részesült első helyezésben, 50 család második, míg 60 család harmadik helyezést ért el. Emellett számos pályázó különdíjban is részesült a támogatók felajánlásainak köszönhetően.
A rendezvény résztvevőit elsőként Tarpai József, a KMNE elnöke köszöntötte, aki kiemelte: a mostani pályázatra rekordszámú alkotás érkezett, ami jól mutatja, hogy a kárpátaljai magyar családok számára továbbra is fontos a nemzeti identitás megélése és megőrzése. Beszédében hangsúlyozta, hogy az ilyen alkalmak lehetőséget teremtenek a közös emlékezésre, valamint arra, hogy a szülők a gyermekekkel együtt fedezzék fel történelmi ünnepeink jelentőségét. Hozzátette, a pályamunkák kreativitása – az énekektől és versektől kezdve a rajzokig – azt bizonyítja, hogy a fiatalabbak is aktívan őrzik nemzeti értékeinket. Felszólalása végén a KMNE elnöke köszönetet mondott a támogatóiknak is, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályázat résztvevőinek munkáját évről évre méltó módon ismerhessék el.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kárpátaljai magyarságot éppen a külső nehézségek erősítik meg abban, hogy hűek maradjanak hitükhöz, anyanyelvükhöz és nemzeti identitásukhoz. Hangsúlyozta, hogy a közösség kitartása és megmaradása önmagában is eredmény. Mint fogalmazott, az itt élők a megpróbáltatások ellenére továbbra is helytállnak, s hálát adnak azért, hogy szülőföldjükön élhetnek. A püspök szerint a rendezvényen összegyűlt nagyszámú résztvevő is azt bizonyítja, hogy a közösségnek van jövője, és a kárpátaljai magyar családok hittel tekintenek előre.
A rendezvényen szó esett a KMNE Adj energiát! kampányáról is, amely a Rákóczi Szövetség támogatásával valósul meg, és már eddig is több mint 120 család számára biztosított alternatív energiaforrást. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, hogy a gyakori áramszünetek komoly kihívást jelentenek a kárpátaljai nagycsaládosok számára, ezért adománygyűjtést indítottak, amelyhez a díjátadóig közel háromezer támogató csatlakozott. Az összegyűlt támogatás első részét – 1 millió 420 ezer forintot – az ünnepség keretében adta át Csáky Csongor Tarpai József elnöknek. A Rákóczi Szövetség elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kezdeményezést folytatni kívánják annak érdekében, hogy minden érintett család rendelkezzen a szükséges eszközökkel az áramkimaradások idején.
A felszólalásokat követően a helyezettek díjazása következett, azonban az ünnepség nem csupán a jutalmak átadásáról szólt, hanem a pályamunkák bemutatásáról is. A közönség elsőként a tiszaújlaki Peleskey Szabolcs és Peleskey Orsolya előadását hallgathatta meg, majd a színpadot a KMNE ének-zene klubjának fiataljai vették birtokba, akik műsora méltó módon idézte meg a nemzeti összetartozás és a hagyományőrzés fontosságát.
A program további részében újabb fellépők emelték az esemény színvonalát. Először a beregdédai Bálint Ádám és András egy dallal lépett színpadra, míg Kádár Levente különösen megható pillanatokat szerzett a jelenlévőknek.
A rendezvény végén a különdíjak átadása következett, melyeket Magyarország Beregszászi Konzulátusa ajánlott fel.
Az alkalom méltó emléket állított az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseinek, s erősítette a résztvevők közösségi összetartozását. A program zárásaként a forgolányi Tar család közreműködésével közös éneklésre invitálták a jelenlévőket, mely felemelő befejezést adott az eseménynek.
A hagyományoknak megfelelően Badalóban vasárnap ünnepi istentisztelet keretében, gyülekezeti közösségben emlékeztek meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról.
A helyi református templomban Sápi Zsolt lelkipásztor az ismert bibliai történettel, az igazi szőlőtő és a szőlősgazdában megszemélyesített Atya intelmeivel magyarázta Isten üzenetét a gyülekezet előtt: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda […]. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (János 15, 1,9).
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete, a presbitérium és a helyi gyülekezeti közösség nevében Jakab Lajos családorvos, az érdekvédelmi szervezet helyi első embere köszöntötte az egybegyűlteket.
Mint mondta, a több mint ezeréves múlttal rendelkező magyar nemzetünk történelme tele van harcokkal, küzdelmekkel, különféle birodalmakkal szembeni ellenállással, amelyeket a magyarság kisebb-nagyobb sikerrel vívott meg, és mindig kiállt a függetlenségéért és szabadságáért. Nincs ez másképp napjainkban sem, amikor ismét nemzetünk megmaradása és keresztény értékeink megőrzése a tét.
„178 év választ el minket a szabadságharc hőseitől: Petőfitől, Jókaitól, Vasváritól, Táncsicstól, Kossuth Lajostól és másoktól, s ötödik márciusi megemlékezésüket tartjuk a háború árnyékában. De ahelyett, hogy a mindenki által nagyon várt béke eljöveteléről beszélhetnénk, előzetesen be kellett jelenteni és engedélyt kellett kérni a hivatalos szervektől arra, hogy az őseink által közel 90 éve, a templomunk külső falán emelt Petőfi Sándor emléktáblát megkoszorúzhassuk” – mondta beszédében.
De minden nehézség, hátráltató körülmény és nyomásgyakorlás ellenére is, az itt élő emberek hűek maradtak az egykori szabadságharcosok, főleg Petőfi Sándor szelleméhez, és lehetőségeikhez mérten megemlékeznek azok nagyságáról, szabadságvágyáról, kitartásukról, a hazába és Istenbe vetett hitükről.
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hallgatója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntőjében arról beszélt, hogy a magyarok szeretnek emlékezni, különösen az olyan történelmi időszakokra, amelyek nincsenek híján kimagasló emberi teljesítményeknek, fiatalos lendületnek, odaadó hősiességnek, megfontolt bölcsességnek: „A március 15-i forradalom és szabadságharc legyen számunkra nem csupán egy dicső emlék a múltból, hanem egy iránytű, amely mutatja az utat a bátorsághoz, az összefogáshoz, a nemzeti büszkeséghez, és ahhoz a hithez, hogy a magyar nemzet él és élni fog!”
Beszéde végén a konzul úr felolvasta Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a nemzeti ünnep kapcsán a határon túli honfitársaihoz címzett levelét.
Fotó: Sárközi Karola
Köszöntötte az egybegyűlteket Sin József, a KMKSZ alelnöke is, aki a háború veszélyeire és a béke fontosságára hívta fel a figyelmet. Elismerését fejezte ki azért, hogy a helyiek milyen hűséggel és kitartással ápolják a forradalom kitörése előtt nyolc hónappal Badalóban is megforduló Petőfi Sándor emlékét, akinek a neve elválaszthatatlanul összeforrt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fejleményeivel.
Köszöntötte még a gyülekezeti közösséget Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki arról beszélt, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc óta túléltünk két vesztes háborút, és több millióan úgy lettünk nemzeti kisebbség, hogy apáink nem hagyták el a szülőföldjüket, csak a határok léptek át rajtunk.
Mint mondta, a történelem most bizonyos értelemben ismétli önmagát, hiszen most is háború zajlik, honfitársaink tízezrei kénytelenek szülőföldjüktől távol megélni mindennapjaikat, de ez még mindig jobb annál, mintsem hősi halált halnának egy értelmetlen háborúban.
Fotó: Sárközi Karola
A megemlékezés végén a gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a jelenlévők megkoszorúzták a templom külső falát díszítő Petőfi Sándor-emléktáblát.
Március 15-én, a hagyományoknak megfelelően, idén is Petőfi Sándor-szobor köré gyűltek a megyeszékhely magyar közösségének képviselői, hogy megemlékezzenek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójáról. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is csak szűk körben nyílt lehetőség tiszteletadóra. A megemlékezésen jelen voltak a helyi magyar szervezetek, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusa képviselői, továbbá tiszteletét tette Mártha Tibor is.
Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője üdvözölte az egybegyűlteket és megköszönte, hogy most is eljöttek azok a magyar szervezetek, amelyek hagyományosan is jelen vannak a nagyobb megemlékezéseken:
– A diaszpórában, a Kárpát-medencében mindenhol megemlékeznek a magyarok az 1848–49-es szabadságharcról és forradalomról. Mi idén is összegyűltünk egy csendes, méltó főhajtásra itt, az ungvári Petőfi téren, hogy megemlékezzünk a szabadságharcról és annak üzeneteiről. Nálunk egy kicsit másképpen cseng a „legyen béke, szabadság és egyetértés” jelmondat, de innen, Ungvárról is üzenjük: ahogy az anyaország, a magyar nemzet kiáll mellettünk és támogat, szükség esetén mi is ott állunk az anyaország mellett. Reméljük, hogy jövőre már békés körülmények között tarthatjuk meg ezt a megemlékezést és visszatérhetünk a hagyományos szokásrendre – fogalmazott az elnök asszony.
A rendezvény hangulatát Györkené Csákány Marianna dallamai emelték. Előadásában Bodnár Éva Magyar szó című megzenésített verse csendült fel gitárkísérettel.
Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett levelét:
„Tisztelt honfitársaim!
1848 tavaszán remény költözött a szívekbe. A birodalmi központból kapott parancsok helyett felcsillant a magunk választotta jövő lehetősége. Újból felragyogott a horizonton annak a gazdag és erős országnak a csillaga, melynek fénye 322 évvel korábban hunyt ki a mohácsi csatamezőn.
Ahogy 1848–49-ben, úgy most is vannak, akik ellenünk törnek. Fenyegetnek bennünket akár nyílt háborús, pénzügyi zsarolásokkal, akár létfontosságú vezetékek elzárásával, mi nem engedünk sem nekik, sem fizetett bábjaiknak, ahogyan megálljt parancsolunk azoknak is, akik el akarják venni a határon túli testvéreink szavazati jogát.
Sorsunk ma egyetlen döntésen múlik. Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit. Segítsük és megóvjuk az akaratuk ellenére könyörtelen háború poklába került honfitársainkat, és folytassuk a nemzetépítés határokon átívelő munkáját, hogy a magyar név megint szép lehessen Szabadkától Dunaszerdahelyig, Lendvától Beregszászig, Montrealtól Kézdivásárhelyig.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – zárult Orbán Viktor levele.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettes imádkozott nemzeti ünnepünk alkalmából, hálás szívvel megköszönve a Teremtőnek, hogy a megtartó kegyelme átsegített minket az elmúlt évszázadok viharain.
– Köszönjük neked 1848 hőseit, akiknek szívében te ültetted el a szabadság vágyát, és az igazság szeretetét. Sokszor elcsüggedünk, látjuk fogyásunkat, érezzük a bizonytalanság súlyát, és néha elvész szemünk előtt a reménység csillaga. Ahogy megtartottad a maradékot a sok nehéz időben, a világháborúk tüzében, úgy maradj velünk most is, amikor a békétlenség szele fúj körülöttünk – fohászkodott az egyházkerületi főjegyző, s Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljaiakra. Könyörgött azért, hogy elhallgassanak a fegyverek és ne a félelem uralkodjon, vezetőinknek adjon bölcsességet, hogy ne a maguk hasznát, hanem a népünk javát keressék, a fiatalságért, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket, ne fordítsanak hátat hitüknek és legyen jövőjük ezen a szülőföldön.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, a társadalmi szervezeteknek a képviselői, a magyar líceum diákjai és helyi magyarság elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
Kárpátalján idén is visszafogott keretek között tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. A háborús helyzetre való tekintettel – ahogyan az elmúlt években is – csendes főhajtással és koszorúzással emlékeztek meg a nemzeti ünnepről. Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezte a megemlékezést, amelyet a város központjában álló Petőfi Sándor-szobor előtt tartottak meg.
Az 1848. március 15-én kitört forradalom a magyar nemzeti függetlenség és polgári átalakulás egyik meghatározó állomása volt. A pesti ifjak fellépése, a 12 pont megfogalmazása, valamint a nemzeti önrendelkezés követelése olyan történelmi folyamatot indított el, amely hosszú időre meghatározta a magyar nemzet sorsát. A szabadságharc ugyan katonai vereséggel zárult, eszméi azonban a későbbi nemzedékek számára is a szabadság, az összetartozás és a nemzeti megmaradás jelképei maradtak. Március 15-e ezért a magyar közösségek számára szerte a Kárpát-medencében a mai napig az egyik legfontosabb nemzeti ünnep.
A beregszászi megemlékezésen a KMKSZ részéről Sin József alelnök köszöntötte a jelenlévőket. „A márciusi ifjak mint igazi demokraták a 12 pont szerkesztésénél megkérdezték a magyar népet: mit kíván magyar nemzet? Békét, szabadságot, egyetértést! Azt hiszem, hogy innen is látni, hogy a magyarok számára a forradalom hevében is a béke volt a legfontosabb üzenet. Sajnos Európa ma nem csendes. A kormányok háborúzni szeretnének, de ők nem kérdezik meg a népüket, hogy nem akarnak-e békét. Egyedül Magyarország az, aki kitart a béke megőrzése érdekében. Azt hiszem, hogy aki ma eljön Beregszászba a Petőfi-szoborhoz, nem kötelességtudatból teszi, hanem az identitás megtartása végett. A nemzet megmutatja önmagát a határokon túl is, és így Kárpátalján is” – hangsúlyozta az alelnök.
Sin József beszédét követően Ferku Szilveszter tolmácsolásában hangzott el a Nemzeti dal, majd a megjelentek közösen énekelték el nemzeti imádságunkat. Ezt követően a résztvevők fejet hajtottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit Petőfi Sándor szobránál.
A koszorúzáson részt vettek a KMKSZ járási és városi képviselői, Beregszász polgármesteri hivatala, több városi intézmény és civil szervezet képviselője, valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusa is.
„Beregszász közössége erős, túl fogja élni ezt a háborút. Merítünk hőseink erejéből ahhoz, hogy megfeleljünk a hétköznapoknak. Hajrá Beregszász, csak előre! Március idusán minden szív összedobban itt, Beregszászban és mindenhol a Kárpát-medencébe, ahol létezik magyar kultúra” – emelte ki a sajtó képviselőinek az ünnep kapcsán Babják Zoltán, Beregszász polgármestere.
A beregszászi megemlékezés idén is azt üzenete, hogy a közösség a megváltozott körülmények között is igyekszik megőrizni identitását, és méltó módon emlékezni a szabadságért küzdő elődökre.
Március 13-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában szervezett ünnepi megemlékezést a Fodó Sándor Kulturális Központ és az egyetem nemzeti ünnepünk tiszteletére. Az eseményen az intézmény vezetői, oktatói és hallgatói, valamint a Beregszász magyar közösségének képviselői együtt idézték fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit és üzenetét. A rendezvény célja az volt, hogy méltó módon emlékezzenek meg a magyar történelem egyik meghatározó korszakáról, és erősítsék a közösségi összetartozás, valamint a nemzeti emlékezet jelentőségét.
Az ünnepi esemény a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. Majd Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnöknének március 15-e alkalmából a külhoni magyarokhoz írott levelét. Ezt követően Ferku Szilveszter előadásában hallgathatták meg a résztvevők a Nemzeti dal megzenésített változatát, majd Molnár Ferenc, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetőhelyettese foglalta össze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének eseményeit. Előadása során kitért a 178 évvel ezelőtti események kárpátaljai és beregszászi vonatkozásaira is.
Molnár Ferenc előadását követően a 10. Kárpátaljai Magyar Szónokverseny győztesének, a Rákóczi Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézete tanulójának, Illés Brigittának a szónoklatát és ünnepi gondolatait hallgathatták meg a jelenlévők. A fiatal beszédében hangsúlyozta: „Bennünk van-e ma is ugyanaz a bátorság, bennünk van-e ma is ugyanaz az akarat? A márciusi ifjak megmutatták, mire képesek a fiatalok, ha hisznek valamiben. Megmutatták, hogy néhány eltökélt ember képes felébreszteni egy egész nemzetet. És a történelem üzenete ma is ugyanaz. Nem az a fontos, hogy mind egyformán gondolkodjunk. Az a fontos, hogy mind tenni akarjunk a közösségünkért. És amikor a márciusi ifjakra emlékezünk, ne csak felnézzünk rájuk – legyünk méltók hozzájuk, mert nem az a fontos, hogy mindenben egyetértsünk, hanem az, hogy cselekedjünk is érte. A történelmet nem az tartja meg, hogy mindenki emlékezik rá, hanem az, hogy tovább is írják azt. Hisz a jövőt nem azok építik, akik csak beszélnek róla, hanem azok, akik cselekszenek is érte.”
A Szózat közös eléneklése után a beregszászi magyar külképviselet, az egyetem, civil szervezetek, oktatási intézmények közösen helyezték el az emlékezés koszorúit az egyetem Kossuth-emléktáblájánál és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház falán látható Petőfi-emléktáblánál, majd az Arany Páva étterem mellett álló Petőfi-szobornál. A koszorúk elhelyezésének ideje alatt tárogatószó mellett énekelte el közösen az emlékező közösség a Kossuth-nótát.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke a sajtónak adott nyilatkozatában aláhúzta a nemzeti ünnep jelentőségét: „Szerintem nincs szükség több üzenetre, csak arra, amely 1848-ban is elhangzott a 12 pont bevezetéseként: legyen béke, szabadság, egyetértés. Ennél többre nincs szüksége sem a magyarságnak, sem a Kárpát-medencének, sem Ukrajnának, mert ezek nélkül az élet nem olyan, amilyennek lennie kell. Erre emlékezzünk ’48 kapcsán, hiszen feladatunk: az utókor számára átadni ezeket a nemes gondolatokat. E gondolatok jegyében zajlott a mai rendezvényünk is: az egyetemen kezdődött, majd immár hagyományosan megkoszorúztuk azokat az emlékhelyeket és szobrokat, amelyek 1848-hoz kapcsolódnak itt, a belvárosban.”
A hajdani máramarosi koronaváros magyar közössége is tisztelettel emlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeire. A viskiek a Kölcsey Ferenc Líceumban gyűltek össze, ahol színvonalas előadással idézték fel a történelmi eseményeket, majd a megemlékezés a református templomnál koszorúzással folytatódott.
A viski magyarság minden évben kulturális műsorral emlékezik meg a március 15-ei és az azt követő történésekről. A helyi magyar iskola diákjai idén is színvonalas előadással készültek. A műsor keretében a fiatalok ‒ felelevenítve az egykori magyar szabadságharc és forradalom eseményeit ‒ számot adtak ismereteikről, a haza iránti elkötelezettségükről és a magyar közösséghez való ragaszkodásukról. A költő visszatér című előadás hazafias dalok és versek összekapcsolása által, valamint egy kisebb színdarab prezentálásával elevenítette fel a ’48-as eszmeiséget.
A műsort követően Czébely Ilona, a líceum igazgatója köszönetét fejezte ki a fiataloknak és felkészítő tanáruknak, hogy a helyi közösség évente színvonalas műsorral emlékezik meg a márciusi eseményekről.
A megemlékezők átvonultak a református templomhoz, ahol Szabó Gabriella, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Viski Alapszervezetének elnöke köszöntve a megjelenteket kiemelte: március 15-e nem csupán egy dátum a naptárban, hanem a magyar nemzet egyik legfényesebb napja. „Ezen a napon emlékezünk azokra a bátor férfiakra és nőkre, akik 1848-ban kiálltak a szabadságért, az igazságért és egy olyan országért, amely minden polgárának egyenlő jogokat biztosít. Ez a nap az összefogás erejéről, a bátorságról és a kitartásról szól, amely a későbbi nemzedékek számára is példát mutatott – fogalmazott az alapszervezeti elnök. – 177 évvel később nem fegyverrel, hanem szavakkal, tettekkel és közös munkával kell harcolnunk a szabadságunkért és a nemzetünk boldogulásáért. A 19. századi forradalmárok álma ma is aktuális: egy erős, független, fejlődő ország, amelynek polgárai szolidaritásban, békében és egymást segítve építik a jövőt.” Kiemelte: március 15-e arra tanít minket, hogy egy nemzet ereje az összefogásban rejlik.
Ezt követően a Kölcsey Ferenc Líceum diákjai néhány verssel, a református gyülekezet kórusa egyházi és hazafias énekekkel színesítette a templom előtti megemlékezést.
A program koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
A hagyományokhoz híven idén is megemlékezett a Felső-Tisza-vidék magyarsága a március 15-ei eseményekről Técsőn. A háborús helyzet miatt immár harmadik éve csendes koszorúzással tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei és mártírjai előtt.
A megemlékezés délelőtt a técsői református templomban istentisztelettel vette kezdetét, melyen László Károly helyi református lelkész tolmácsolta Isten igéjét. A tiszteletes elmondta: Técső a felső-Tisza-vidéki magyarság centruma. Büszkeséggel tölti el, hogy egy olyan közösségben szolgálhat, ahol erős nemzettudattal rendelkeznek a helyi magyarok. Bár nagyon sokan elhagyták a háború alatt a gyülekezetet, csak a református egyházból több mint háromszázan költöztek el külföldre, de akik maradtak, hiszik azt a vezérigét: „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” – fejtette ki László Károly. Mint mondta, az itt élő magyarok hűen őrzik Kossuth Lajos emlékét, a técsőiek már 1898-ban szobrot állítottak neki, amely ma is ott áll a város központjában. Az 1848–49-es események momentumai mindmáig óriási jelentőséggel bírnak a nemzet számára, amelyekre emlékezni kell.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke kifejtette: fontosak ezek az ünnepek, hiszen az ilyen alkalmak lehetőségeket teremtenek a találkozásokra. „Bár 177 éve volt a szabadságharc, mégis mind a mai napig erősen él az akkori történések üzenete és szellemisége a magyar népben. A szabadságharc üzenete elsősorban az, hogy a szabadságért és a függetlenségért minden időben meg kell küzdeni. Most is ezt a küzdelmet vívjuk, ehhez viszont szabadságszerető, tenni kész ifjúságra van szükség – hangsúlyozta. – Hiszen 1848-ban is az ifjúság volt az a rétege a magyarságnak, akik bátrak voltak. Azonban felelősségteljes politikusokra van szükségünk: mint amilyen volt Kossuth, Széchenyi, de nem utolsósorban Deák Ferenc.” A KMKSZ felső-Tisza-vidéki elnöke kiemelte: Deák Ferencekre van szükség, amikor befejeződik a háború, mert hazajönnek katonáink és embereink. „Mert a haza itt van, és higgadt, bölcs vezetőkre van szükség, akik összefogják közösségeinket. Napjaink feladata a függetlenség és a szabadságunk megtartása, valamint felkészülni a békés időszakra, és folytatni ott, ahol abbahagytuk” – tette hozzá Sari József.
Az eseményen jelen volt a Balogh György beregszászi magyar konzul, aki beszédében kiemelte, hogy 1848-ban a teljes nemzet összefogott. „Nagyon fontos, hogy a ’48-as eseményeket megelőzte az a tény, hogy a nép nemcsak felkelt, de előtte kezet fogott; kezet fogott jobbágy a nemessel, és nemzetté vált. Egymásra támaszkodva könnyebb felállni” – jegyezte meg. „A mai napon Kárpátalja magyarsága együtt ünnepel a Kárpát-medence magyarságával. Azt, hogy 105 év szétszakítottság távlatából még mindig együtt ünnepelhetünk, azt 1848 tavaszának is köszönhetjük. Bár nagy terhekkel áldott meg minket a Mindenható, megadta azt a kegyelmet is, hogy olyan egységet teremtett bennünk, melyet nem szakíthat szét semmilyen határátrajzolás” – hangsúlyozta. Mint mondta, a magyar kormány a jövőben is igyekszik segíteni és támogatni a kárpátaljai magyarságot a nehéz időkben is.
Az istentiszteletet követően az emlékező közösség a város központjában megkoszorúzta Kossuth Lajos mellszobrát. A programra Takár Károly Katyó túrakerékpáros tisztelegve az egykori ’48-as hősök előtt kerékpáron tette meg az Aknaszlatina–Técső távot.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Badalóban idén is méltó tisztelettel emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire, a hagyományokhoz híven. Az ünnepséget követően a helyi KMKSZ-alapszervezet éves közgyűlésére is sor került, amelyet emelkedett hangulatban tartottak meg.
Az ünnepi eseményre március 16-án került sor, amikor a helyi református templomban tartott istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor hirdette Isten igéjét, s a megemlékezők tisztelegtek a magyar szabadság hősei előtt. Az ünnepség szónokai kiemelték, hogy a márciusi események üzenete ma is élő és aktuális, különösen a kárpátaljai magyarság számára, amely napjainkban is számos kihívással néz szembe.
Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar történelem tele van sorsfordító eseményekkel, de 1848 tavasza kiemelkedik mind közül. Az akkori forradalmi lendület és a nemzet összefogása ma is iránymutató. „177 évvel ezelőtt a forradalom jelszava a béke, a szabadság és az egyetértés volt. De vajon ma, 2025-ben melyiket gyakorolhatjuk szabadon? A békét? Negyedik éve emlékezünk meg 1848 hőseiről háborús körülmények között. A szabadságot? Aligha, hiszen a kárpátaljai családok számos tagja távol van szeretteitől” – fogalmazott az elnök. Beszédét az I. korinthusi levél 13. részének híres soraival zárta: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Orosz Viktória előadásában elhangzott Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeménye, majd dr. Trieb Gergely beregszászi magyar konzul szólt az egybegyűltekhez. Rámutatott, hogy a nemzeti ünnepek nem csupán múltidézések, hanem a jelenre és a jövőre is hatással vannak. „Március 15-e a nemzet egyik legdicsőségesebb napja, amikor a magyarok félretették sérelmeiket, hogy együtt harcoljanak a szabadságért” – mondta. Hangsúlyozta, hogy 1848 üzenete, a szabadság és a hazaszeretet fontossága ma is érvényes, különösen a határon túli magyar közösségek számára, amelyek nap mint nap küzdenek identitásuk megőrzéséért.
A történelmi évfordulók szerepe is kiemelt hangsúlyt kapott. „Ha azt mondják 1848. március 15-e, azonnal eszünkbe jutnak a márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, a Nemzeti Múzeum és a sajtószabadság. Ha pedig azt mondják 1849. október 6-a, az aradi vértanúk neve jut eszünkbe” – emelte ki a konzul.
A megemlékezés további részében Méhes Laura, Sápi Anna és Szalai Gréta előadásában felcsendült a Kossuth-nóta, majd Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. „1848. március 15-e a magyar nép egyik legfontosabb ünnepe” – kezdte beszédét, majd rámutatott, hogy a határon túli magyar közösségeket gyakran érik támadások, és sokan próbálják elhallgattatni őket. „Mi, kárpátaljai magyarok nem vagyunk akarat nélküli kisebbségiek. Öntudatos magyarok vagyunk, és ezt minden időben bizonyítani fogjuk” – fogalmazott határozottan. Kiemelte, hogy a jelenlegi háborús helyzetben a legfontosabb cél a béke megteremtése. Beszédét Babits Mihály fohászával zárta: „…béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen.”
A templomi megemlékezés végén az egybegyűltek megkoszorúzták az épület falán elhelyezett Petőfi- és Kölcsey-emléktáblát.
Ezt követően a résztvevők átvonultak a Petőfi Sándor Kulturális Központ dísztermébe, ahol a helyi KMKSZ-alapszervezet közgyűlése vette kezdetét.
Jakab Lajos elnök ismertette a közgyűlésen az elmúlt év legfontosabb eseményeit és eredményeit. Elmondása szerint a KMKSZ Badalói Alapszervezetének létszáma 300 fő körül mozog, és idén 7 új taggal bővült.
A szervezet az elmúlt évben számos fontos eseményen vett részt és szervezett megemlékezéseket. Június 4-én a trianoni békediktátum évfordulóján tisztelegtek az áldozatok előtt, valamint emléktáblát állítottak Keresztyén Balázs irodalmár és helytörténész tiszteletére. A Magyarok Kenyere programhoz 11 helyi gazda csatlakozott, akik közel fél tonna búzával segítették a nagydobronyi gyermekotthont.
November harmadik vasárnapján a sztálini elhurcoltak áldozataira emlékeztek, január elsején hagyományosan méltatták Petőfi Sándor születésének évfordulóját, majd a magyar kultúra napján tartottak lélekemelő rendezvényt.
A közgyűlésen Sin József, a KMKSZ alelnöke és a Beregszászi Középszintű Szervezet vezetője is felszólalt, aki az aktuális világpolitikai és ukrajnai helyzetről tartott előadást. Kiemelte, hogy a magyar kormány támogatása elengedhetetlen a kárpátaljai magyarság számára, és reményét fejezte ki, hogy ez a segítség a jövőben is folytatódik.
Zárszavában hangsúlyozta, hogy feladatunk nem csupán az identitásunk megőrzése, hanem annak erősítése is. Arra kell törekednünk, hogy azok, akik elhagyták Kárpátalját, visszatérjenek, és Kárpátalja továbbra is a magyar közösség otthona maradjon.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Március 14-én a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) ünnepélyes díjátadót tartott. A szervezet „Március idusán…” címmel alkotói pályázatot hirdetett az 1848–49-es szabadságharc emlékére, amelyre az Ung-vidéktől a Felső-Tisza-vidékig 172 családtól összesen 220 pályamunka érkezett. Az eredményhirdetés helyszíne az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ volt.
A rendezvény kezdetén a megjelentek, a fiatal alkotók és családjaik közösen énekelték el a Himnuszt. Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója köszöntötte a résztvevőket, aki örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az intézmény ismét a nagycsaládok zsivajától hangos. Majd Tarpai József, a KMNE elnöke szólt a nagycsaládosok közösségéhez. Mint mondta: „Azt gondolom, hogy ez is szimbolikus, hogy itt vannak az oltárnál a rajzaitok, a nagyon aranyos bábuk, virágok, nemzeti jelképek, egyéb alkotások. Nagyon gyönyörűek. Amikor megalakult az egyesület, akkor kis kézműves-foglalkozások voltak, eljött két-három-négy család, kokárdákat készítettünk. Most már látjuk, hála a Jóistennek, hogy 172 család, 220 pályamunka, majdnem 60 településről – tehát nagyon sokan pályáztatok s éltétek meg családi körben az ünnep jelentőségét.”
Ezt követően Ferenc Viktória, a Fidesz európai parlamenti képviselője mondott beszédet. „A kitartás, a hazaszeretet ma is meg kell, hogy jelenjen a kárpátaljai magyarság életében, hiszen nagyon nehéz életet élünk, nagyon nehezek a mindennapjaink, és sok kihívással kell szembenézniük a családoknak – hangsúlyozta. – Én azt gondolom, hogy amikor együtt alkottak ezek a fiatalok a családtagjaikkal – hiszen családi projekteket lehet megtekinteni, amelyekben anyuka, apuka is részt vett a gyerekek mellett –, akkor az alkotáson keresztül megjelenhetett a hazaszeretet ápolása […], s az alkotáson keresztül kialakul egyfajta sikerélmény. Maga az alkotási folyamat nagyszerű dolog, és a téma, amit a nagycsaládosok választottak, az is egy kimagasló és nagyon fontos téma itt, Kárpátalján.”
A képviselő asszony maga is hozzájárult az ajándékokhoz, hiszen Brüsszelből hozott a nagyvilágról és az Európai Unióról szóló érdekességeket.
Ezután Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője mondta el ünnepi gondolatait. Majd Mester András, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkára adta át Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének üdvözletét: „Brenzovics László üdvözletét hoztam el, aki nagyon örül annak, hogy a kárpátaljai nagycsaládosoknak ilyen pezsgő élete van. Külön öröm az is, hogy a gyerekek díjazásához a KMKSZ hozzá tud járul. Mindez az anyaországi segítségnek köszönhető. Szeretnék gratulálni a nagycsaládosok egyesületének ahhoz, hogy összekapcsolta ezt a pályázatot az 1848–49-es forradalommal, hiszen a gyerekek akkor tanulnak a legjobban, ha játszva tanulnak.”
Az üdvözlő gondolatok után Szemere Judit református lelkipásztor kért áldást a rendezvényre, majd a KMNE ének-zene klubjának 7 növendéke mutatott be zenés-verses előadást.
A továbbiakban a nyeremények átadása következett. Az ajándékokhoz a KMKSZ, valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusa járult hozzá. A beküldő 172 család pályamunkái: versek, kisvideók, plakátok, kézimunkák, egyéb kreatív alkotások 1–3. helyezettként kaptak jutalmat. Első helyen 50 család végzett, 65 család második helyezett lett, s 57 család került a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, továbbá 12 család részesült különdíjban.
Az alkotói pályázat méltó módon tisztelgett az 1848–49-es szabadságharc emléke előtt, miközben a családok közös alkotása révén erősítette a közösség összetartozását. A díjátadó nemcsak az ünnep jelentőségét hangsúlyozta, hanem a kárpátaljai magyarság élni akarását és hagyományőrző elhivatottságát is megmutatta.
Március 15-én Nagydobronyban is tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei előtt. A KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete által szervezett csendes koszorúzásra a helyiek a nemzeti összetartozás emlékművénél gyűltek össze.
Varga Sándor, a Nagydobronyi Líceum történelemtanára idézte fel az akkori eseményeket, hangsúlyozva, hogy március 15-e csúcspontja volt egy folyamatnak, amely már a reformkorban elkezdődött. A reformkor nagyjai évtizedekkel korábban megkezdték küzdelmüket a magyar polgári fejlődés előrelendítéséért. 1848-ra érett meg a nemzet, a magyar haladó nemesi réteg arra, hogy a szabadságért politikai eszközökkel és fegyverrel is kiálljon. „A magyar nemzet még akkor is küzdött, helytállt, amikor Európa forradalmai elcsendesedtek. A magyar nép példát mutatott az európai népeknek, hogyan kell küzdeni a szabadságért. Bár a szabadságharc elbukott, ennek a nagy nemzeti felbuzdulásnak, erkölcsi emelkedésnek az emléke ott parázslott minden magyar lelkében az önkényuralom időszakában. És aztán, ha nem is fegyverrel, de a szavak és paragrafusok fegyverével Deák Ferencnek sikerült elérnie, hogy a nemzet folytassa az önálló polgári fejlődés útját. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak most a 12 pont jelmondata cseng különösen tisztán: »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«” – fogalmazott Varga Sándor tanár úr, majd felidézte, hogy milyen lehetett a 177 évvel ezelőtti Nagydobrony, amikor a Hatrác patak partján toboroztak, s amikor a dobronyiak önkéntesen beálltak nemzetőrnek – mert beálltak a beregi nemzetőrök közé.
Badó Annamária 5.b osztályos tanuló Dutka Ákos Március 15 című versét szavalta, a 9. osztályos Hidi András pedig elmondta a Nemzeti dalt, majd a Nagydobronyi Líceum három tehetséges diákja énekelte a Kiss Kata Zenekar Magyar vagyok, valamint a Kormorán Petőfi visszatér című dalát.
A helyi KMKSZ-alapszervezet és a Nagydobronyi Kistérségi Tanács vezetői megkoszorúzták a községben 2020-ban felavatott nemzeti összetartozási emlékművet. A megemlékezés a Nagydobronyi Magyar Házban folytatódott, ahol Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke mondott pohárköszöntőt, párhuzamba állítva a magyar forradalom és szabadságharc, illetve a mostani háború eseményeit. Az addig nagyon sikeresen hadakozó Görgei Artúr honvédtábornok és fővezér 1849. augusztus 13-án az orosz túlerő előtt letette a fegyvert, megmentve ezzel több tízezer magyar katona életét. Mások szerint elárulta a magyar szabadságharc eszméjét. Az, hogy áruló volt vagy hős, mind a mai napig eldöntetlen. „Mi történik majd a mi országunkban, ha aláíródik az a béke, amely az ukrán álmot nem valósítja meg, esetleg az ország területi egysége, integritása is csorbul. Aki aláírja áruló lesz-e vagy hős?” – kérdezte Őr Hidi László, aki kifejtette, hogy szerinte: „Hős az, aki a közösség érdekében többet tesz, erősebben küzd, határozottabban, okosabban, ügyesebben, mint ahogyan egy embertől elvárható, és ezen túl akár még az életét is hajlandó feláldozni azért a szent ügyért, amiben hisz…”
Az ünnepi program a Magyar Ház filagóriájában közös szalonnasütéssel és baráti beszélgetésekkel ért véget.
