Nevetés, amely soha többé nem hangzik el. Álmok, amelyek soha nem válhatnak valóra. Az orosz rakéták és lövedékek által megszakított gyermekkor…
Június 4-én, az Ukrajna elleni orosz fegyveres agresszió következtében elhunyt gyermekek emléknapján két múzeumi helyszínen – az Ungvári Szabadtéri Múzeumban és a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Helytörténeti Múzeumban tartottak megemlékezéseket Ung-parti városban.
Hivatalos adatok szerint legkevesebb 707 ukrán gyermek halt meg a teljes körű háború és az orosz agresszió kezdete óta. Több mint 2500-an megsérültek, és ezrek tűntek el. Minden egyes szám mögött egy olyan gyermekkor áll, amely tele lehetett volna örömmel, tanulással, álmokkal és felfedezésekkel.
„Nem felejtjük el a kicsi szíveket”: rendezvény a szabadtéri múzeumban
A megemlékezés egyik központi helyszíne az ungvári skanzen volt. Hagyományosan itt tartották meg a „Nem felejtjük el a kicsi szíveket” elnevezésű rendezvény.
A régi fatemplom és az iskola épülete között egy különleges emlékteret alakítottak ki. A látogatók megtekinthették a megmaradt gyermekjátékokból, rajzokból és a háború témáját feldolgozó kreatív alkotásokból álló installációt. A kiállítást a Kárpátaljai Művészeti Akadémia hallgatóinak festményei egészítették ki.
A rendezvény különösen megható szimbóluma az Emlékezés fája volt: a gyermekek által elkészített papírangyalokkal díszítették. Minden egyes angyal egy olyan gyermeket szimbolizált, akinek az életét a háború vette el.
Az akcióhoz csatlakoztak a megyei hatóságok, a diplomáciai intézmények képviselői, a rendvédelmi szervek, a Mariupoli Drámai Színház színészei, iskolások, tanárok és a nem közömbös ungváriak.
Jurij Huzinec, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció helyettes vezetője emlékeztetett arra, hogy Ukrajnában ötödik alkalommal kerül megrendezésre a „Gyermekhangok” országos kampány, amelyet Olena Zelenszka first lady kezdeményezett.
Csendes, de rendkívül sokatmondó emlékezés a kis ukránokra, akiknek a nevetését a robbanások dörgése hallgattatott el, álmaikat és jövőjüket pedig kíméletlenül tönkretette a háború – hangsúlyozta a tisztviselő.
A hivatalos megnyitó után a résztvevőket meghívták a múzeum kiállításaira. A skanzen igazgatója, Vaszil Kocan, a történelemtudományok doktora körbevezette a gyerekeket a régi iskolában, és mesélt a kárpátaljai oktatás sajátosságairól a 19. század végén és a 20. század elején.
A fiatalok számára kreatív foglalkozást szerveztek. Viktorija Szimkovics kézműves vezetésével a gyerekek egy népi motívumokkal díszített asztalterítőt készítettek, amelyet a háború összes gyermekáldozatának szenteltek.
A gyász szimbóluma az ungvári várban
Eközben az ungvári várban felavatták a háború legfiatalabb áldozatainak szentelt szimbolikus installációt, ami arra a szörnyű árra emlékeztetett, amelyet Ukrajna továbbra is a szabadságáért fizet.
Az esemény egyperces néma csenddel kezdődött mindazok emlékére, akik az orosz agresszió következtében életüket vesztették – katonák, civilek és gyermekek.
A múzeum igazgatója, Olha Sumovszka hangsúlyozta, hogy az elhunyt gyermekek emlékének megőrzése nemcsak a tisztelet kifejezése, hanem a társadalom erkölcsi kötelessége is.
„Minden gyermeknek joga van az élethez, a biztonsághoz, az álmokhoz és a jövőhöz. A háború könyörtelenül elvette ezt a jogot több száz ukrán gyermektől. Kötelességünk megőrizni emléküket, és mindent megtenni annak érdekében, hogy ilyen tragédiák soha többé ne történhessenek meg” – jegyezte meg.
A múzeum történelmi osztályának vezetője, Mihajlo Dzsahman hangsúlyozta, hogy minden statisztikai alak mögött külön emberi sors húzódik meg.
A gyerekeknek voltak hobbijaik, tehetségük, álmaik és jövőbeli terveik. Meg kell védenünk az igazságot ezekről a bűncselekményekről, és át kell adnunk azt a jövő generációinak – mondta.
A rendezvény résztvevői is csatlakoztak a „Gyermekek hangjai” akcióhoz – szimbolikusan visszaemlékeztetve azokra, akiknek a hangja örökre elhallgatott a háború miatt.
Emlékezés, amelynek nincs joga elhalványulni
A háború jelenleg naponta okoz újabb veszteségeket Ukrajnának. De különösen fájdalmas felismerni, hogy az áldozatok között gyermekek is vannak – olyanok, akiknek most kezdődött el az életük.
Mariupol, Bucsa, Harkiv, Herszon, Szumi, Csernyihiv, Krivij Rih, Vinnyica, Odessza, Zaporizzsja – a gyermekek fájdalmának földrajza az egész országot lefedi. Minden városnév mögött olyan családok történetei húzódnak, akik soha többé nem lesznek ugyanolyanok.
Az Emlékezés fáján lévő papírangyalok, a szabadtéri múzeumban található gyermekjátékok és az ungvári várban található szimbolikus installáció ezen a napon többet jelentettek, mint pusztán múzeumi kiállítási tárgyat. A háború legmagasabb árára emlékeztettek – az emberi életekre, amelyeket nem lehet visszaadni.
Ukrajna minden gyermekre emlékszik, akiket az orosz agresszió rabolt el. És továbbra is egy olyan jövőért küzd, amelyben a gyermekek nevetése békés ég alatt visszhangzik majd, és nem nyomja el a szirénák és robbanások hangja.
Június 4-én különleges és megható rendezvényt tartottak a Beregszászi járási Kaszonyban. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezete által szervezett rendezvény különböző generációk képviselőit egyesítette a közös értékek, a történelmi emlékezet és a szülőföldjük iránti szeretet köré.
A rendezvény helyszíne a közösség lelki központja, a kaszonyi református templom volt, ahol ezen az estén különleges hangulat uralkodott. Olyan gondolatok hangzottak el itt, amelyek az emberi lélek legmélyebb húrjait érintették, emlékeztetve a magyar nép nehéz útjára és az összetartozás legyőzhetetlen erejére.
A jelenlévőket Pataki Gábor üdvözölte. Megköszönte mindenkinek, aki részt vett az eseményen, és hangsúlyozta a nemzeti identitás, a kultúra és a hagyományok megőrzésének fontosságát. Beszédében kiemelte, hogy a történelmi múlt emlékezete segíti a világ különböző részein élő magyarokat abban, hogy az államhatárok ellenére is egységes közösség maradhassanak.
Különösen tartalmas és mély értelmű volt Radvánszky Ferenc református lelkész felszólalása. Mohácstól Trianonig című beszámolójában történelmi betekintést nyújtott a magyar történelem legfontosabb és legfájdalmasabb eseményeibe. A lelkész hangsúlyozta, hogy a magyar nép sorsa az évszázadokon át tele volt megpróbáltatásokkal és veszteségekkel, de ezek a nehézségek megerősítették a nemzetet és belső egységét.
„A történelem újra és újra azt mutatta meg nekünk, hogy a magyar népnek nehéz sorsa volt. De a megpróbáltatások nem osztott meg minket, hanem még erősebben egyesítette a világ minden táján élő magyarokat egyetlen nagy nemzetté” – jegyezte meg a lelkész.
A rendezvény irodalmi részét megható művészeti előadások tették még színvonalasabbá. Tóth Gréta Juhász Gyula Trianon című versét szavalta el, amely a mai napig a nemzeti emlékezet és fájdalom szimbóluma. Barta Norbert pedig a híres Honfoglalás című dalt adta elő, amely őszinte érzelmeket és büszkeséget váltott ki a közönségből nemzete iránt. A történelmi elmélkedések, versek és zene után a rendezvény résztvevői a plébánia udvarára vonultak, ahol az est legszimbolikusabb része – az Összetartozás Tüzének meggyújtása következett.
A szinte az égig emelkedő láng a magyar nép legyőzhetetlenségének, a generációk összekapcsolódásának, a lelki erőnek és a jövőbe vetett hitnek a szimbólumává vált. A KMKSZ Kaszonyi Alapszervezete a tavalyi évhez hasonlóan az alkalommal a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség által kezdeményezett „Az Összetartozás tüze” elnevezésű nemzetközi akcióhoz csatlakozott.
Helyi idő szerint este 20:26-kor szimbolikus máglyát gyújtottak egyszerre hat kontinensen, 35 országban. Kanadától Ausztráliáig, Argentínától a Székelyföldig, New Yorktól Kárpátaljáig – mindenhol, ahol magyarok élnek, ezen az estén a nemzeti összetartozás fénye ragyogott. Ez a hagyomány mára a világ magyar közösségei közötti lelki kapcsolat különleges szimbólumává vált. Emlékeztet arra, hogy még a több ezer kilométeres távolságok sem szakíthatják el azt a szálat, amely a közös nyelvvel, kultúrával és történelemmel rendelkező embereket köti össze. Idén az esemény még mélyebb értelmet nyert. Az Ukrajnában zajló háború miatt az összetartozás tüze egynem a béke tüzévé vált. Lángját nemcsak a múlt emlékének, hanem a földön élő összes ember békés jövőjének, biztonságának és nyugalmának reményének is szentelték.
A rendezvény résztvevői körben álltak a tűz körül. Együtt elénekelték a magyar nép nemzeti imáját, majd közismert magyar népdalok csendültek fel. Ezek a dallamok különösen őszintének tűntek, mert minden jelenlévő nemcsak énekelte – a közösséggel együtt élte át ezeket a szavakat. Az este nemcsak a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából vált emlékezetessé.
Fotók: Váradi Natália
A lélek ünneppé vált, amely minden korosztályt egyesített, megerősítette a nagy magyar családhoz tartozás érzését, és ismét arra emlékeztetett: az igazi egység ott születik, ahol kölcsönös támogatás, szeretet, a múlt tisztelete és a jövőbe vetett hit van. Egy olyan világban, amelyet gyakran megosztottak a határok, a politikai események és a társadalmi kihívások, az ilyen rendezvények különleges jelentőséggel bírnak, és azt bizonyítják, hogy az egység nem a földrajzban, hanem az emberek szívében él. És amíg ég az összetartozás lángja, addig élni fog a magyar nép hite a békés jövőjében.
Az ungvári járási Nagydobronyban idén is a 16 óra 32 perckor megszólaló harangok jelezték a megemlékezés kezdetét, ami szimbolikus: 1920. június 4-én ekkor írták alá a trianoni békediktátumot.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselői, a Nagydobronyi kistérség vezetői, a tanintézmények pedagógusai, tanulói és a helyi lakosok a Hatrác-patak partján, a nemzeti összetartozás emlékműve mellett gyűltek össze. A megjelenteket elsőként Szanyi Éva, a Nagydobronyi Magyar Ház igazgatónője köszöntötte és bemutatta a vendégeket: Papp Ferencet és Szepesi Károlyt, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzuljait, Kolozsy Andrást, az Ungi Református Egyházmegye esperesét, nagydobronyi lelkészt, Kulin Zoltánt, a KMKSZ alelnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnökét, megyei képviselőt, Őrhidi Lászlót, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének tiszteletbeli elnökét.
– Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Le kell vonnunk a tanulságot, szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak” – Koós Károly Kiáltó szó című írásának soraival kezdte beszédét Varga Sándor pedagógus és hozzátette: a magyar nemzet határon belül és kívül e gondolatmenet jegyében kezdett élni, dolgozni.
– Ha az eltelt több mint 100 év tanulságait le akarjuk vonni, akkor látnunk kell, hogy sok erőfeszítés, kemény munka, nagy áldozatokkal járó küzdelmek tartották meg a magyar nemzetet.
A felelősen tervező politikai gondolkodók ráébredtek arra, hogy a határok feletti nemzetegyesítés az egyetlen észszerű, járható út egy békésebb, fejlődést és virágzást hozó nemzeti jólét felé. Így született meg 2010-ben a nemzeti összetartozás napja – mondta és kitért arra, hogy a magyar nemzet egysége történelmi, nyelvi, szellemi és kulturális értelemben egyaránt fontosabb, mint a szétszakítottság múltba merengő gondolata, érzése.
– Magyarország a rendszerváltás után egyre jelentősebb támogatást nyújt a határon túli nemzetrészeknek. Számos társadalmi és civil kezdeményezés, program célja, hogy a Kárpát-medence magyarsága szorosabbra fűzze kapcsolatait. Határon túliak és anyaországiak jobban megismerjék egymást, ezáltal a korábbi évtizedek szellemi, nemzetpolitikai károkozása fokozatosan feledésbe merüljön. Műveltség, tájékozottság, nyitottság, megértés és elfogadás kell ehhez egyéni szinten, valamint kölcsönös tisztelet társadalmi szinten – emelte ki, majd Wass Albert Intelem című versével zárta beszédét.
Virág Benedek Békesség-óhajtás című versét Bara Sándor, a Nagydobronyi Líceum diákja (felkészítő tanár Katona Mironova Berta) szavalta el. „Szállj le! s vigasztald meg az árvaságot, / Béke, mennyeknek koronás leánya! / Haj! sok országok szava kér, jelenj meg / Már valahára” – mondta ki a költő szavaival oly sok ember vágyát.
Ezt követően a Nagydobronyi Líceum énekkarának előadásában Csézy Ez az otthonunk című dala csendült fel.
A történelmi egyházak nevében Kolozsy András esperes, nagydobronyi református lelkész kért áldást az egybegyűltekre, a magyarságra.
Az eseményt koszorúzás zárta, amelyen a helyi intézmények és érdekvédelmi szervezetek, valamint Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviselői rótták le tiszteletüket a világ négy égtája felé szakított magyarságot szimbolizáló emlékműnél, a tetején az összetartást jelképező gránitgömbbel, amelyet a nagydobronyi ifj. Hidi Endre alkotott.
A rendezvény után Balogh Lívia így fogalmazott:
– Ma a nemzet magyarsága emlékezik. Mindenhol, nemcsak a Kárpát-medencében, nemcsak az anyaországban, de a diaszpórában is. Emlékezik egy 106 évvel ezelőtt történt eseményre, amely mai napig befolyásolja a magyar nemzet életét, nemcsak azokét, akik az ország határain belül élnek, hanem azét az 5 millióét is, akik főként az ország határain kívül töltik az életüket. De 2010 óta ezt a nemzeti gyásznapot a nemzeti összetartozás napjává tette a magyar kormány, hiszen valóban egyfajta csodája ez a Kárpát-medencének, hogy az a nemzet, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt gyakorlatilag a nagyhatalmak halálra ítéltek, ma is itt van, él, Kárpátalján is!
Rengeteg olyan pozitív eredmény született az elmúlt években, amelyek sora azon dolgozik, hogy a magyar nemzetet összekovácsolja, hiszen a korábban eltelt évtizedek nem tettek jót a nemzettudatnak. Ha csak a Határtalanul programra gondolunk, amely anyaországi gyermekek határon túlra való kiutaztatását célozza, de gondolhatunk a Cserkészszövetség kezdeményezésére is, amely 6 évvel ezelőtt indult a nemzeti összetartozás tüze megnevezés alatt, és ma már a világ 35 országában több mint 500 településén gyúlnak majd este tüzek. Ez is szimbolikus, mert ezek a tüzek egy-egy közösség erejét, lelkét és a nemzet összetartozását jelentik, bárhol éljenek New Yorktól Kanadáig, Nagydobronytól Kolozsvárig – mindenhol őrtüzek gyúlnak, hiszen ezek valóban a mi hitünkből épülő nemzeti lángok.
És mégis azt gondolom, hogy ennek a nemzetnek még mindig van mit tennie. Mindaddig, amíg egyetlen ember is úgy érzi, hogy a kárpátaljai magyar ukrán, egy vajdasági magyar szerb, vagy egy erdélyi magyar román, addig van mit tenni, elsősorban a közoktatásban. Össze kell forrasztanunk azokat a szálakat, amelyeket a történelem megpróbált szétválasztani. Ez nem lehetetlen, csak mindanyiunknak részt kell benne venni – zárta gondolatait a KMKSZ UKSZ elnök asszonya.
Este a nagydobronyiak – számos más kárpátaljai településhez hasonlóan – csatlakoztak a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség felhívásához és a Magyar Ház udvarán meggyújtották összetartozásunk tüzét.
Mezőgecsén a hagyományokhoz híven, az egykori Kajdy kúria előtti Magyar élettéren emlékeztek meg az egybegyűltek a nemzeti összetartozás napján. Itt a Tüzes liliom hagyományőrző csoport tagjai tartottak rövid előadást majd csendes főhajtás mellett helyezték el az emlékezés virágait a hármas halmot szimbolizáló emlékhelynél.
Nagybégányban a Nemzeti Összetartozás Parkjában felállított Turul-szobornál csendes koszorúzással méltatták a nemzeti összetartozás napját. A megemlékezés a helyi iskola növendékei és a nagybégányi római katolikus gyülekezet énekkara közös irodalmi-zenés előadásával vette kezdetét. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a Turul-szobor talapzatán.
A Hatrác-patak partján, a 2020 októberében emelt Nemzeti Összetartozás Emlékműnél gyűltek össze Nagydobronyban a közösség tagjai, hogy megemlékezzenek a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Az emlékművet a falu szülötte, ifjabb Hidi Endre alkotta: négy homokkő oszlopa a világ négy égtája felé szétszórt magyarságot jelképezi, amelyet a tetején mégis egy fényesre csiszolt, vörös gránit gömb köt össze, a közös múlt, a kultúra, a vér és az emlékezet erejével.
Június 4-én a világ magyarsága a nemzeti összetartozásra emlékezik. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az emléknap tiszteletére csendes megemlékezéseket szervezett Kárpátalja több helyszínén. A programsorozatot a Tiszapéterfalvai kistérséghez tartozó Nagypaládon kezdték, ahol a helyi művészeti iskolában tartottak alkalmi műsort a helyi hagyományőrző csoport tagjai, majd a temetőben megkoszorúzták az I. világháborúban elesett nagypaládiak emlékművét.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes megemlékezésekkel tisztelegtek Kárpátalján a hajdani hősök előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében a térség két jelentős történelmi helyszínén idézték fel II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét. A KMKSZ vezetőségét mindkét megemlékezésen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.
A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.
Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”
Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”
A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.
A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.
A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.
„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. […] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.
A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.
Ungváron május 8-án hivatalos keretek között méltatták a nácizmus feletti győzelmet és emlékeztek meg a II. Világháború áldozatairól. 81 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a 20. század egyik legszörnyűbb tragédiája – egy háború, amely világszerte több mint 60 millió ember, köztük több mint 8 millió ukrán életét követelte.
A megemlékezésre hagyományosan a Dicsőség dombján került sor. Az emlékműnél megtartott alkalmon a megyei és városi vezetés, a katonai állomány, a rendvédelmi szervek, a diplomáciai testületek képviselői, többek között magyar diplomaták, lelkészek, helyi lakosok, diákok és újságírók vettek részt.
09:00-kor egyperces országos megemlékezés tartottak, majd Ukrajna himnusza csendült fel.
Az ünnepség során a műsorvezető a dátum történelmi jelentőségét hangsúlyozta, párhuzamot vont a jelennel:
„Az ukránok a második világháborúban ellen álltak a nácizmusnak, és ma is ellen állnak az orosz agressziónak. Egyetlen elesett emberről sem feledkezünk meg, egyetlen bűntettet sem bocsátunk meg”.
Különösen megható volt virágok elhelyezése az emlékműnél és a katonák sírjánál. Kék és sárga szalagokkal átkötött vörös rózsákat helyeztek el az emlékmű lábánál, a halottak sírjára pedig szegfűket.
A mai évforduló egy olyan totális háború kontextusában zajlik, amelyet Oroszország indított Ukrajna ellen. És most, akárcsak több mint 80 évvel ezelőtt, az ukránok fegyverrel a kezükben nemcsak országukat védik, hanem a közös európai értékeket is – a szabadságot, a méltóságot és a népek jogát a békés élethez.
Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetője hangsúlyozta:
„Az Emléknap és a Győzelem Napja nagyon nehéz napok Ukrajna számára. A második világháborúban 8 millió ukrán halt meg, ebből 5 millió civil és 3 millió katona volt. Több száz várost, több ezer települést romboltak le. Ezek az emberek élhettek volna, építhették és fejleszthették volna országunkat. De az agresszor másképp döntött. Kárpátalja számára ez a háború 1939-ben kezdődött a Krasznye-Polén, ahol fiatal kárpátaljaiak harcoltak az akkori agresszor ellen. Ott különböző nemzetiségű kárpátaljaiak haltak meg – ukránok, magyarok, szlovákok, románok, akik különböző hadseregekben harcoltak. A világnak meg kell értenie az agresszor jelzéseit, mert akkor és most is hatalmas emberveszteségeket okoz a háború.”
Az ungvári megemlékezésen nemcsak a második világháborúban elesettek emléke előtt hajtottak fejet, hanem emlékeztettek a béke, a szabadság és az emberi élet árára is. Jelenleg az ukránok ismét a szabad országban való élet jogáért kénytelenek harcolni, és a múlt emléke továbbra is fontos részét képezi ennek a küzdelemnek.
[type] => post
[excerpt] => Ungváron május 8-án hivatalos keretek között méltatták a nácizmus feletti győzelmet és emlékeztek meg a II. Világháború áldozatairól. 81 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a 20. század egyik legszörnyűbb tragédiája – egy háború, amely világszer...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1778325060
[modified] => 1778277480
)
[title] => Ungváron méltatták a nácizmus feletti győzelmet és megemlékeztek a II. Világháború áldozatairól
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=282773&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 282773
[uk] => 282684
)
[trid] => ild5234
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 282683
[image] => Array
(
[id] => 282683
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128.jpeg
[original_lng] => 959338
[original_w] => 2560
[original_h] => 1707
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-150x150.jpeg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-300x200.jpeg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-768x512.jpeg
[width] => 768
[height] => 512
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-1024x683.jpeg
[width] => 1024
[height] => 683
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-1536x1024.jpeg
[width] => 1536
[height] => 1024
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128-2048x1366.jpeg
[width] => 2048
[height] => 1366
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/05/080520261778230128.jpeg
[width] => 2560
[height] => 1707
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1778266849:12
[_thumbnail_id] => 282683
[_edit_last] => 12
[views_count] => 470
[_oembed_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] =>
[_oembed_time_b37eccefcf99463681dee036ab59a78a] => 1778314266
[_oembed_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] =>
[_oembed_time_ce3ddb776a19e4fdbf5beaa93dfe0009] => 1778314266
[_oembed_389d237cf6aa539d98dcf40165a21f1f] =>
[_oembed_time_389d237cf6aa539d98dcf40165a21f1f] => 1778314266
[_algolia_sync] => 64288177000
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 49
[2] => 31
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Hírek
[2] => Kárpátalja
)
[tags] => Array
(
[0] => 28717
[1] => 1469
)
[tags_name] => Array
(
[0] => II. világháború
[1] => megemlékezés
)
)
[9] => Array
(
[id] => 282185
[content] =>
„Emlékezzünk meg a sok újságíróról és riporterről, akik a háború és erőszak áldozatai” – mondta a hamarosan egy éve megválasztott XIV. Leó pápa a vatikáni Szent Péter téren vasárnap elmondott beszédében.
Az egyházfő emlékeztetett arra, hogy május 3-át az Egyesült Nemzetek Szervezete a sajtószabadság világnapjának nyilvánította.
A sajtó szabadsághoz való „joga sajnos gyakran megsérül, néha tetten érhetően, néha titokban” – hangoztatta XIV. Leó.
„Emlékezzünk meg a sok újságíróról és riporterről, akik a háború és erőszak áldozatai” – kérte.
Közeledik XIV. Leó pápa megválasztásának évfodulója
Robert Francis Prevost bíborost tavaly május 8-án választották meg pápává. Az első évfordulóra készülve az olasz sajtó idézeteket közölt vasárnap abból a kötetből, amely hétfőn jelenik meg a vatikáni könyvkiadónál (LEV) „Szabad a kegyelem hatására. Szent Ágoston iskolájában a történelem kihívásaival szemben” címmel.
A könyv Robert Francis Prevost beszédeinek gyűjteménye, amelyeket a Szent Ágoston rend generális perjeleként írt és mondott el 2001 és 2013 között.
A vatikáni média előzetesen egy 2010-es homília szövegét közölte, amelyben Robert Francis Prevost azt hangoztatta, hogy nem lehet két úr szolgájának lenni, választani kell Isten és egy esetleges másik „gazda” között.
