Google, BMW, Volvo, Samsung: csak néhány azon márkák közül, amelyek vállalatai aláírták a Természetvédelmi Világalap (WWF) felhívását a mélytengeri bányászati moratóriumról – adta hírül a Reuters cikke alapján az Origo.
Az aláírással a cégek kötelezettséget vállalnak arra, hogy semmilyen ásványi anyagot nem bányásznak a tengerfenékről, illetve kizárják az ilyen jellegű anyagokat az ellátási láncukból, valamint nem finanszíroznak mélytengeri bányászatot semmilyen formában.
A mélytengeri bányászat főként a rézércet, a nikkelt, kobaltot és a mangánt érinti. A tevékenység 4-6 kilométeres mélységben zajlik főként a Csendes-óceán északi térségében, Hawaii és Mexikó között a Clarion-Clipperton zónában. Az ENSZ felmérése szerint a zónában található sziklák súlya a 27 milliárd tonnát is elérheti, az ásványkincs-tartalék nagysága pedig 290 millió réz és 340 millió tonna nikkel lehet. A további ásványkincsek között 7 milliárd tonna mangán és 78 millió tonna kobalt is lehet, a kérdés az, hogy ebből mennyi elérhető.
A környezetvédelmi szervezet által kezdeményezett moratórium a mélytengeri bányászati tevékenység felfüggesztését szorgalmazza mindaddig, amíg teljesen fel nem tárják és meg nem értik a tevékenységgel járó kockázatokat és hatásokat.
A becslések szerint a tenger mélyén annyi kobalt, mangán és nikkel van, mint a szárazföldeken összesen. Bár ezeknek a kincseknek a kitermelése már évtizedek óta napirenden van, a megvalósítás csak az utóbbi időben vált elérhetővé az új technológiának és a nyersanyagok magas árainak köszönhetően. A tenger alatti bányászat a közeljövőben minden mértékadó előrejelzés szerint sok milliárd dolláros haszonnal kecsegtet. Ennek oka részben az olcsón kitermelhető szárazföldi ásványkincsek kimerülésre, részben a technológiai fejlődés révén kivitelezhetővé és megfizethetővé váló mélytengeri kitermelés, részben pedig az elektronikai ipar támasztotta fémkereslet.
A természetvédők hosszabb ideje figyelmeztetnek, hogy a tengerfenéken folytatott bányászat pusztító hatású lesz és hosszabb távon katasztrofális hatást gyakorolhat a tenger élővilágára. Az eredmények szerint a kifejezetten kis léptékű zavarás is messzemenő következményekkel jár, az élővilág gyakorlatilag képtelen a regenerálódásra. Ez főként a felkavart, majd az aljzatra visszahullott üledék miatt van, ami betemette a teljes tengerfenéken élő életközösséget. Ez a közösség azért ennyire sérülékeny, mert rendkívül korlátozottak az anyagforrásai. Csak az óceán felsőbb régióiból lesüllyedő szemcsék révén juthatnak az itteni élőlények például szerves anyagokhoz. Csakhogy ezek ezer évenként csupán 1 centiméter vastagon telepednek meg a tengerágyban.
