Különleges hangulat lengte be a Nagyberegi Tájházat az idei év második foglalkozásán, melyen a hagyományokhoz híven a népszokások felidézése kapta a főszerepet. A népi kultúra gazdag világában ezúttal a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium alsó tagozatos tanulói merülhettek el.
A tájház programjai rendszerint tárlatvezetéssel kezdődnek. Így volt ez a mostani alkalmon is, azonban a tisztaszobába lépve ez esetben egy különleges vendég fogadta a csoportot: egy ifjú mesemondó, Mondik Dániel, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola végzős tanulója, akinek izgalmas előadásában egy népmese kelt életre – nem könyvlapokról, nem képernyőről, hanem élőszóval.
„A foglalkozás egyik legfontosabb üzenete az élőszavas mesemondás felelevenítése volt” – hangsúlyozta Gál Adél, a tájház koordinátora. Mint fogalmazott, a digitális világ zajában különösen nagy jelentősége van azoknak az alkalmaknak, amikor a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egyetlen ember hangja és gesztusai a népmese erejével miként képesek egy közösséget összefogni.
A mesehallgatást követően a múlt kézzelfogható emlékei kerültek elő. A szekrényből az elődeink által is viselt ruhadarabok – köztük az alsószoknya, a bőgatya és más viseletek –, melyeket a gyerekek örömmel öltöttek magukra. A társaság fele eközben a kamra rejtelmeibe kapott betekintést, ahol feltárultak előttük a szövőszék és a fonás eszközei.
A tájház programjainak mindig része egy hagyományos finomság elkészítése és kóstolása. Olasz Piroska néni ezúttal csörögefánkot sütött, melynek folyamatába a tanulók is beleshettek, hiszen segítettek a tészta formázásában és előkészítésében is.
A csoport ezután a foglalkoztatóteremben gyűlt össze, ahol Kepics Andrea tartott kézműves-foglalkozást. Itt minden gyerek elkészíthette saját pálcikababáját, így kézzelfogható emlékkel is gazdagodtak a nap során.
A kedvező időjárásnak köszönhetően a résztvevők kipróbálhatták az udvarra kihelyezett népi játékokat, majd a foglalkozás végén közösen fogyasztották el a porcukorral meghintett fánkot.
A Nagyberegi Tájház programja most is bizonyította: amellett, hogy a hagyományok közelebb kerülnek a gyerekekhez, az ide látogatók felismerik azt is, hogy múltunk értékei akkor maradnak élők, ha újra és újra közösségben idézzük meg őket.
A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
2005-ben a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapját – szeptember 30-át – fogadták el a magyar népmese napjának. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar népmesekincs értékeire, valamint a mesékben fellelhető egyetemes örök értékeket, bölcsességet átadja a legfiatalabb nemzedékek tagjainak.
Benedek Eleket nemcsak a magyar meseirodalom egyik megteremtőjeként kell számon tartanunk, hanem egy olyan nagy tekintélyű közéleti és a kulturális szereplőként is, aki egész életében a nemzet ifjúságának felemelkedésén dolgozott. Országgyűlési képviselőként (1887–1892) gyakorta szólalt fel a népköltészet, az ifjúsági irodalom és a közoktatás fontossága kapcsán.
Helyesen ismerte fel, hogy az oktatás, a saját kultúra megismerése nélkül nem lehetnek sikeresek a következő generációk.
Pósa Lajossal az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal pedig a Jó Pajtás nevű lapokat szerkesztette. A hazaszeretetre, morális helytállásra ösztönző művei mellett jelentős meseátdolgozásokat hozott létre. A gyakorta a felnőttközönségnek szánt meséket, ponyvákat tudatosan a gyermekeknek írta újjá. Meséinek tanulságai, erkölcsi üzenete hamar a hazai polgári kultúra megkerülhetetlen részévé váltak.
Benedek Elek szépirodalmi átiratai már életében közkedveltek voltak, és nem hiányozhattak a polgári gyermekszobák polcairól sem.
Az ifjúság neveléséhez példamutató magatartásával is hozzájárult. A trianoni békediktátumot követően tudatosan költözött haza a Romániához kerülő szülővárosába, Kisbaconba, hogy ott egy magyar nyelvű ifjúsági lapot, a Cimborát szerkessze. A „nagy mesélő” hazafias szellemű, az anyanyelv szeretetére és annak tiszteletére alapozó ifjúsági nevelése máig meghatározza a magyarországi gyermekirodalmat.
A 2005-ben meginduló magyar népmese napja kezdeményezés hamar népszerűvé vált. Könyvtárak, iskolák, óvodák százai álltak a kezdeményezés mellé. Ezen a napon minden évben sok ezer mesét mondanak el, s nem csak az anyaországban, hanem szerte az elcsatolt területeken is, ezáltal is hitet téve a népmesék soha meg nem szűnő bölcsessége mellett.
