A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet idén is folytatta hagyományát, és elindította a Közös Advent programsorozatot. 2015 óta minden évben összegyűlnek Beregszász főterén a város vezetői, valamint az egyházi és civil közösségek képviselői, hogy együtt ünnepeljék az adventi időszak kezdetét. Az első adventi vasárnapon, november 30-án megtartott gyertyagyújtási ünnepséget a PCS a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel közösen szervezte meg.
Ahogy az elmúlt években megszokhattuk, a város elöljárói, az egyházi és civil szervezetek képviselői, valamint számos beregszászi család gyűlt össze, hogy együtt gyújtsák meg az adventi koszorú első gyertyáját. A pandémia, majd a háborús és áramszünetes mindennapok sem törték meg ezt a hagyományt.
Az ünnepi alkalmat Berghauer Sándor, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese nyitotta meg gondolataival, aki arra emlékeztetett, hogy immár tíz éve gyűlik össze a beregszászi közösség advent első vasárnapján. Szavai szerint ez az évtized bizonyítja, hogy a közösség értékei, a béke, az együttérzés, a szolgálat és az egymás iránti felelősség ma is élnek és erősek. Hangsúlyozta, hogy a világ sokat változott az elmúlt években, mégis fontos, hogy a remény lángja ne halványuljon el. „Amikor közösen gyújtjuk meg ezt a gyertyát, azt üzenjük egymásnak és a világnak, hogy a remény nem halványulhat el” – fogalmazott. Zárásként békét és megújulást kívánt a közösségnek az adventi hetekre: „Legyen ez az időszak mindannyiunk számára a hit, a remény és a szeretet megerősödésének ideje.”
Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja beszédében arról szólt, hogy advent első gyertyája – a hit gyertyája – olyan apró fény, amely bizonytalan időkben is képes utat mutatni. Hangsúlyozta, hogy a gyertyaláng egyszerre jelképezi a reményt, a belső békét és azt a bizalmat, hogy a sötétséget mindig követi a világosság. Kiemelte, hogy az ünnep lényege a lelassulás, az egymás felé fordulás és az a belső készenlét, amelyben a szeretet és a megújulás helyet találhat magának.
„Ez a gyertyaláng kicsi, de elég ahhoz, hogy fényt vigyen a sötétségbe, melegséget a lelkekbe, és bizakodást a hétköznapokba” – fogalmazott. Buczkó István reményét fejezte ki, hogy Ukrajnába mielőbb béke érkezik, és a kárpátaljai magyarság sorsa is jobbra fordul.
A köszöntők után Molnár Krisztina, a PCS koordinátora, Berghauer Sándor és Buczkó István közösen gyújtotta meg az adventi koszorú első, hitet szimbolizáló gyertyáját.
A gyertyagyújtás pillanata után a Nagyberegi Református Líceum dicsőítő csapatának énekei töltötték be a teret, majd a történelmi egyházak képviselői kérték Isten áldását a városra és a jelenlévők életére.
Molnár János római katolikus esperes-plébános az advent üzenetéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a várakozás nem passzivitást jelent, hanem tudatos készületet a Krisztussal való találkozásra. Szent Pál szavait idézve arra buzdította a jelenlévőket, hogy a sötétség cselekedetei helyett a világosság útját válasszák. „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álmunkból… vessük le hát a sötétség tetteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.” Kiemelte, hogy a keresztény ember feladata Krisztust „magára ölteni”, vagyis életét hozzá igazítani: „Keresztény várakozásunk célja, hogy Krisztust öltsük magunkra, hogy Krisztusban és Krisztussal éljünk. […] S akkor igazán fölkészült, és Istennek tetsző a mi készületünk és a mi várakozásunk” — mondta zárásul az esperes-plébános.
Marosi István görögkatolikus áldozópap szavaiban arra hívta fel a figyelmet, hogy az adventi gyertyák fénye bármilyen kicsi is, reményt ébreszt, és emlékeztet arra, hogy Krisztus születése erőt és felemelkedést hozhat a mindennapok gondjai között. Szavai szerint mindannyian hordozunk terheket, és „lehet, hogy nem azok vagyunk, akiknek fel kell emelni – lehet, hogy azok vagyunk, akiket fel kell emelni”. Reményét fejezte ki, hogy az idei karácsony valódi békét, erőt és boldogságot hoz majd minden család életébe.
Taracközi Ferenc református lelkész Ézsaiás próféciáját idézve beszélt az adventi időszak üzenetéről: arról, hogy Isten maga készíti az utat az ember felé, még akkor is, amikor a távolságok ember és ember, illetve ember és Isten között szakadéknyi nagyra nőnek. „Szakadékok és óriási hegyek vannak köztünk, de Isten szavára ezek semmivé tudnak válni” – mondta.
A szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy jövő vasárnap a második adventi gyertyát a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a római katolikus egyházközség képviselői lobbantják majd lángra. Hangsúlyozták: advent minden vasárnapján szeretettel várják a város lakóit és az érdeklődőket Beregszász főterére.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és Magyarország Beregszászi Konzulátusa idén is – a hagyományokat követve – megemlékezett Beregszász 1944. október 9-i bombázásának áldozatairól. A megemlékezés a köztemető honvédparcellájánál kezdődött, majd a vasútállomásnál folytatódott, ahol a résztvevők főhajtással tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével indult, majd Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Fülöp Andrea konzul asszony köszöntötte a jelenlévőket. Őt követve Gyebnár István konzul mondott beszédet.
„A mai megemlékezés a hazájuk védelmében, harci cselekményekben hősi halált halt honvédjeink, a beregszászi vasútállomáson 1944. október 9-én tartózkodó sebesültszállító szerelvényben halálukat lelt honvéd mártírjaink, végül a városban a szintén a támadó szovjet harci repülők által lebombázott, illetve legéppuskázott polgári áldozatok emléke előtti főhajtásunkat juttatja kifejezésre” – kezdte beszédét.
A konzul szólt arról is, hogy a szovjet támadásról és annak civil áldozatairól hosszú ideig nem lehetett beszélni: „Ezért hosszú ideig feledésbe merültek ezek a honvédsírok is, amelyek alatt a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak, s amelyek előtt most emlékezünk.”
Beszéde végén a béke fontosságát hangsúlyozta, amely minden nemzet jövőjének záloga:
A békés építkezés az, amely fontos számunkra, hiszen ez az alapja a mi és az utódaink jövőjének, ettől függ a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, Kárpátalján.
Szavai zárásként köszönetet mondott mindazoknak, akik ápolják a honvédek sírjait.
A bombázás történelmi hátterét Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének, valamint a Lehoczky Tivadar Kutatóintézetnek a vezetője ismertette. Elmondta, hogy az 1944. október 9-i szovjet támadás során, amikor a bombaszőnyeg a tervezettől eltérő irányban hullott, mintegy 250 ember vesztette életét – katonák és civilek egyaránt.
Hangsúlyozta: az akkori nap is a hétköznapi élet megszokott ritmusában indult, az emberek a vasútállomáson várakoztak, mit sem sejtve arról, hogy néhány órán belül városuk a pusztulás színterévé válik. A szirénák hangját senki sem vette komolyan – a légiriadó akkor már mindennapossá vált. A délutáni órákban azonban szovjet repülők zúdították bombáikat Beregszászra, elpusztítva a vasútállomást és környékét.
A történész kiemelte, hogy a történelem ezen tragikus napja nem csupán a múlt emléke, hanem figyelmeztetés is a jelen számára. Mint mondta: „1944. október 9-e arra tanít bennünket, hogy értékeljük a békét, hiszen az ember természetes állapota a béke. Meg kell tanulnunk megbecsülni azt, és mindig, minden körülmény között ki kell állnunk a háború, az erőszak és az agresszió ellen.”
Kiemelte: az utóbbi évek háború eseményei újra rávilágítottak arra, milyen törékeny a béke, és mennyire könnyen válhatunk magunk is részeseivé egy fegyveres konfliktusnak. Éppen ezért – fogalmazott – a béke melletti határozott kiállás erkölcsi kötelességünk, hogy a jövő nemzedékei békében élhessenek.
A megemlékezésen a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 10. osztályos diákjai verses és történelmi műsorral tisztelegtek az áldozatok előtt, majd a történelmi egyházak képviselői közös imádságot mondtak az elhunytak lelki üdvéért. A szertartás végén a jelenlévők elhelyezték a kegyelet és a hála koszorúit a honvédparcella emléktáblája előtt.
A megemlékezők ezt követően a város vasútállomásához, az egykori bombázás célpontjához vonultak. A program az állomás falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott, ahol katonadalok csendültek fel Halász Bertalan, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatójának harmonika-előadásában.
Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket, majd Orosz Ildikó, a szervezet és a Rákóczi Egyetem elnöke szólt a jelenlévőkhöz, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem ismétlődő figyelmeztetéseit nem szabad elengedni a fülünk mellett.
Felidézte, hogy 2014-ben a Pro Cultura Subcarpathica és Magyarország Beregszászi Konzulátusa emléktáblát helyezett el a vasútállomás falán, hogy felkiáltójelként emlékeztessen a 81 évvel ezelőtti tragédiára. „Akkor még nem gondoltuk, hogy ezt a felkiáltójelet sokan nem veszik komolyan, és tíz év múlva ismét háborús helyzetbe kerülünk itt, Ukrajna állampolgáraiként” – fogalmazott az elnök asszony.
Orosz Ildikó párhuzamot vont a múlt és a jelen között. Mint mondta, az 1944-es beregszásziak is azt hitték, hogy a háború nem érheti el őket. Hiába szóltak a szirénák, az emberek már hozzászoktak, és nem vették komolyan a fenyegetést – akárcsak ma, amikor sokan úgy gondolják, a háború messze van, és nem érinti közvetlenül mindennapjaikat.
Kétszázötven beregszászi polgár hiányzik a városból – olyan emberek, akiknek az utódaival, gyermekeivel, unokáival már soha nem ismerkedhetünk meg. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a háború milyen veszélyes, és figyelmeztet, hogy a háború nem az emberekről szól
– hangsúlyozta.
Babják Zoltán, Beregszász polgármestere szavaiban a felelősségteljes magatartás fontosságát hangsúlyozta, különösen a légvédelmi intézkedések betartásának szükségességét. Mint mondta, sokan még ma sem veszik komolyan a szirénák hangját, pedig mindannyiunk közös feladata mindent megtenni annak érdekében, hogy ne legyen civil beregszászi áldozata a háborúnak.
„Ahhoz, hogy pontosan megértsük, mi a béke, ismernünk kell, mi a háború – nemcsak könyvekből, filmekből vagy elbeszélésekből, hanem sajnos ma már személyes tapasztalatból is” – fogalmazott a polgármester, aki zárszavában a közösségi összefogás és a béke iránti közös vágy fontosságát hangsúlyozta.
A megemlékezésen Demeter Hanna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Móra Ferenc Esti imádság című versét adta elő. A szavalat után a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál, csendben fejet hajtva azok előtt, akik 81 évvel ezelőtt életüket vesztették Beregszász bombázásakor – a város múltjának egyik legtragikusabb napján.
