Október 23-án délután a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében gyűlt össze a Latorca-parti város magyarsága, hogy méltó módon emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire. A meghitt hangulatú ünnepségen a Munkácsi Szent István Líceum és a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjai adtak ünnepi műsort, tisztelegve azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért.
A rendezvény a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja mondott beszédet. A diplomata aláhúzta: „Ma 1956 hőseire emlékezünk. Azokra a bátor fiatalokra, akik nem féltek kimondani: elég volt az elnyomásból, elég volt a félelemből. Október 23-án Budapest utcáin fiúk és lányok indították el a szabadság forradalmát. Szívükben ott égett a vágy, hogy szabadon élhessenek, tanulhassanak és gondolkodhassanak. A magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, amely szörnyű véráldozatok árán visszaadta a magyarok becsületét és önbecsülését. A magyar nép mindig is híres volt szabadságszeretetéről és arról, hogy ha kell, fegyverrel is kész megvédeni azt. Az 1956-os forradalom hősöket kívánt és hősöket is teremtett. A kivívott magyar szabadságot és függetlenséget végül csak a szovjet katonai beavatkozás tudta megtörni, a szabadságharcot pedig vérbe fojtani. Bár a szovjet tankok eltiporták a forradalmat, a magyar nép számára ez mégis dicsőséges, nem hiábavaló küzdelem maradt, amely hozzájárult az elnyomás enyhüléséhez, és erőt adott az alávetettség elviseléséhez.”
A köszöntő után került sor a Munkácsi Szent István Líceum, illetve a Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjainak közös előadására, mely során felelevenítették a XX. századi magyar forradalom emlékét.
Mihalovicsné Tóth Krisztina, a Munkácsi Szent István Líceum tanára a sajtónak adott nyilatkozatában kiemelte azt, hogy miért tartották fontosnak idén a két magyar intézmény közös felkészülését és összefogását a nemzeti ünnep kapcsán: „Mi, szervezők nagyon fontosnak tartottuk, hogy az ifjúság és az idősebb korosztály számára egyaránt újra felelevenítsük ezeket az eseményeket. Hisz minden magyar szívét megmelengeti, amikor a nemzet összefog: amikor a fiatalok egységesen vonulnak az utcára, hogy kinyilvánítsák szabadságvágyukat, a szólásszabadság iránti elkötelezettségüket, az egységet, amelynek ma is minden magyart össze kell kapcsolnia, egy közös ügyért kell hogy összefogjon. Éppen ezért a két intézmény vezetői úgy gondolták, hogy szép és követendő példa, ha az összefogást és az egységet a két intézmény tanulói közösen is megjelenítik – így emlékezünk meg 1956-ról együtt, szeretetben és méltósággal.”
A munkácsi megemlékezés méltó főhajtás volt 1956 hősei előtt, akik példát mutattak bátorságból, hazaszeretetből és összefogásból. Az ünnepi műsor nemcsak a múlt eseményeit idézte fel, hanem emlékeztetett arra is, hogy a szabadságért és a nemzeti egységért folytatott küzdelem értékei ma is élnek bennünk. A közös emlékezés Munkácson ismét bebizonyította: a magyarság ereje az összetartozásban rejlik.
Október 23-án Ungváron is fejet hajtottak az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt. A Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a beregszászi konzulátus, valamint a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális szervezetek közös szervezésében tartott megemlékezésre a megyeszékhely Majdan Hősei (Herojiv Majdanu) parkjában található 1956-os emlékműnél került sor.
A rendezvényen Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja köszöntötte a megjelenteket. A beszédben elhangzott: „Magyarországon és szerte a nagyvilágban ma a magyarság az 1956-os forradalom eseményeire emlékezik, amelyek 69 évvel ezelőtt, a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődtek. Olyan dicsőséges napok voltak ezek, amelyek kitörölhetetlenül vésődtek bele mindannyiunk szívébe és emlékezetébe” – mondta.
A megemlékezésen közreműködtek az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum 7–9. osztályos diákjai, akik verses összeállítással és énekkel tisztelegtek a hősök előtt. Az iskola kórusa a Szkítia zenekar Örökké lobogjon című dalát adta elő.
A rendezvényen Bacskai József ungvári főkonzul a sajtó képviselőinek elmondta: „Megemlékezünk azokról a hősökről, akik Budapesten ki merték mondani, hogy a kommunizmusból elég volt. Ma, csakúgy, mint akkor a kárpátaljaiak és az ukrán emberek békeszerető, békét vágyó emberek” – hangsúlyozta, hozzátéve: mindannyian abban bíznak, hogy a jövő évi, 70. évfordulós megemlékezést már békében ünnepelhetjük meg Ungváron.
A program részeként a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél, majd az egyházi méltóságok – Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője és Majnek Antal nyugalmazott római katolikus püspök – áldással és fohásszal emlékeztek az 1956-os hősökre.
Majnek Antal szavaiban az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgett, hangsúlyozva, hogy a magyar nép bátorsága az egész világ figyelmét felkeltette. Röviden személyes emléket is megosztott: gyermekkorában egy orosz rakéta találta el a házukat, s csak a gondviselésnek köszönhette, hogy életben maradt. Zárásként arra buzdított, hogy imádkozzunk a békéért és a megbékélésért, hogy a magyarok és az ukránok Isten szép tervét követve, egymással békében és szeretetben élhessenek.
A rendezvényen jelen voltak a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal, valamint Ungvár vezetésének képviselői is.
Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy fontos emlékezni azokra, akiket éppen itt, Kárpátalján ért elnyomás, és felidézni, mit tett az orosz, szovjethatalom a múltban. Mint mondta: a magyar forradalom 69. évfordulója nemcsak a magyar nép, hanem az ukránok és a kárpátaljaiak számára is jelentős esemény, hiszen a történelem fájdalmas tapasztalata közös.
Szerinte 1956 eseményei, valamint a 2014-ben és 2022-ben történtek közös tanulsággal szolgálnak: a magyar és az ukrán nép ma is egyetértésben és kölcsönös támogatásban osztozik, hiszen „közös élményeik és közös történelmi emlékeik” kötik őket össze.
Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere a sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az egybegyűltek azért jöttek össze, hogy tiszteletüket tegyék az 1956-os forradalom hősei előtt, akik bátran szembeszálltak a totalitárius kommunista rezsimmel. Hozzátette, hogy a magyar és ukrán emberek között továbbra is él a kölcsönös megértés és támogatás szelleme.
A megemlékezés második helyszíne az ungvári börtön volt, ahol a forradalom leverése után több száz magyar forradalmárt és velük rokonszenvező kárpátaljai lakost tartottak fogva. A résztvevők itt nemcsak az 1956-os események áldozataira, hanem gróf Esterházy Jánosra is emlékeztek, aki egy ideig szintén e falak között raboskodott.
Itt Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke kiemelte: az ungvári börtön falánál tartott csendes megemlékezésnek különleges üzenete van. „Az 1956-os forradalom talán rést üthetett azon a pajzson, amelyet a nagy szovjethatalom jelentett. Még ha küldetésük eleve bukásra is volt ítélve, a magyar nép felemelte Európa tekintetét, és megmutatta, hogy az emberségesebb világ reménye örök” – mondta.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke a szabadságharcok történelmi üzenetét emelte ki. „Szabadságharcaink gyakran elestek, de mindig meghozták gyümölcsüket. Meghozta a maga eredményét a Rákóczi-szabadságharc, ’48 és ’56 is. A szabadság, a függetlenség gondolata ma is aktuális, és meg kell őriznünk minden formában. A béke az, ami mindannyiunk számára a legfontosabb” – fogalmazott.
A megemlékezés csendes koszorúzással zárult az ungvári börtön falán elhelyezett emléktáblánál. A jelenlévők főhajtással tisztelegtek az 1956-os forradalom hősei és gróf Esterházy János emléke előtt, akik példát mutattak bátorságból, kitartásból és a szabadságba vetett hitből.
Október 23-án a beregszászi vasútállomás előtti emlékműnél tartották meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire való ünnepélyes megemlékezést. A csendes főhajtással egybekötött eseményt a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) közösen szervezte, hogy méltó módon adózzanak azok emlékének, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.
A rendezvény kezdetén Orbán Emese előadásában hallhatták a résztvevők Ady Endre Imádság háború után c. versét. Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja mondott beszédet. Szónoklatában kiemelte: „Emlékezzünk a pesti srácokra és lányokra, akik Molotov-koktélt ragadtak, de emlékezzünk azokra a családokra is, akik segítették a sebesülteket és támogatták azokat, akiknek menekülniük kellett. Az ő hősies áldozatuknak köszönhetően tudjuk ma is, hogy a magyarság nem alkuszik meg a szabadságával. Példájuk azt üzeni, hogy képesek vagyunk a legnagyobb nehézségek közepette is összefogni és kiállni értékeink mellett. Az 1956-os forradalom öröksége több mint egy történelmi esemény: a remény, a szabadság és az önbecsülés örök emlékezete, amelyre ma is építkezhetünk.”
Az ünnepi beszédet követően Ferku Szilveszter és Ferku Boglárka Pintér Béla ’56 él című dalát adták elő.
1956 üzenetét Váradi Natália, a II. RF KME professzora elevenítette fel. Beszédében kiemelte azt a lelkületet, amely az ’56-os ifjakat is motiválta: „Az októberi események tulajdonképpen nem pusztán egy forradalom kronológiáját jelentik, hanem az emberi méltóság győzelmét az elnyomás felett. Dicsőítjük a múltat és emlékezünk a hősökre – de ez elsősorban számunkra is feladat: hinni abban, hogy a kilátástalanságban is van remény. Hinni abban, hogy a közösségnek hatalmas ereje van, és hogy együtt, a Jóistennel minden lehetséges. Remélni és hinni kell. Ahogy Tamási Áron is felhívja a figyelmet: az ünnep nem más, mint a múltunk által ránk ruházott felelősségvállalás. Az üzenet: hinni az emberekben, hinni a közösségben, és remélni egy szebb jövőt. Mert ahogy Pál apostol írja: »A reménység soha nem szégyenít meg.« A múltat érteni és a jövőt építeni kell. A jövő megértése és építése pedig a tiszta emlékezésen alapul. Ezért tanszékünkön mindannyian azon dolgozunk, hogy a fiataloknak forrásokon, dokumentumokon és igazságon alapuló történelmet adjunk át. 1956-ban a kárpátaljai magyarság magáénak érezte a forradalom eszméit: politizáló, röplapterjesztő csoportok alakultak szerte Kárpátalján, kifejezve szolidaritásukat a magyarországi eseményekkel. Emiatt 46 főt bíróság elé állítottak, közülük 18-at elítéltek, összesen 24 év börtönbüntetést szabtak ki. Nyolc személyt kizártak az egyetemről, mert szolidaritást vállaltak, és egy embert – Gecse Endre református lelkészt – vallatás közben halálra vertek. Sokakat elbocsátottak a munkahelyükről, miközben városokon és falvakon keresztül vonultak a tankok a forradalom leverésének eszközeiként. Kárpátalja tehát jelentős szerepet töltött be ekkor: Ungváron és Munkácson rendezkedett be az a politikai irányítás, amely szinte kézi vezérléssel koordinálta a forradalom leverését.”
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte a megjelenteket: „A PCS 2019 óta szervezi meg ezt a megemlékezést. A növekvő összefogás azt mutatja, hogy a szabadság, a közösség és a hazaszeretet eszméje tovább él bennünk, és nem halványul az idő múlásával. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik évről évre velünk emlékeznek, mert együtt őrizzük múltunkat és erősítjük közösségünket.”
Az emlékező közösségre Molnár János beregszászi római katolikus plébános, bereg-ugocsai esperes, a Munkácsi Egyházmegye püspöki helynöke és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkipásztora kért áldást.
Végezetül a beregszászi emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit a városi és térségi civil szervezetek, oktatási és kulturális intézmények, közigazgatási egységek, iskolák képviselői. Koszorút helyezett el többek között Sin József is, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Az esemény méltó alkalmat teremtett arra, hogy a kárpátaljai magyarok együtt tisztelegjenek az 1956-os hősök emléke előtt és felidézzék a szabadság és összefogás üzenetét.
Az 1956-os forradalom napjaira és az azt követő véres megtorlásokra emlékeztek Beregszászon, ahol a Pro Cultura Subcarpathica a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel közösen tartott koszorúzással egybekötött megemlékezést. A résztvevők a 2016 -ban a forradalom és szabadságharc 60-ik évfordulójára a Magyarország Beregszászi Konzulátusa és Beregszász városa által állíttatott, a vérbe fojtott forradalmat és szabadságharcot jelképező kettétört kopjafánál rótták le tiszteletüket a város vasútállomása mellett. Ez a hely több módon is kötődik a forradalomhoz, hiszen először itt gyülekeztek az annak leverésére irányított szovjet katonák és tankok, majd a megtorlást követően itt haladtak tovább a már foglyul ejtett szabadságharcosokkal teli vagonok is.
A munkácsi magyarok egy megható előadással emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről a Munkácsy Mihály Magyar Házban október 23-án.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház azon túl, hogy számos kulturális eseményt szervez, s megannyi művészeti kiállításnak biztosít helyszínt, figyelmet fordít arra, hogy a történelem meghatározó eseményeire méltó módon legyen lehetőség emlékezni. Az impozáns épület dísztermében összegyűlt emlékezőket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte: „Ma azért gyűltünk össze, hogy tisztelettel és mély hálával emlékezzünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Azokról a bátor férfiakról, nőkről és fiatalokról, akik nem rettentek vissza a túlerőtől, és életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy egy igazságosabb, szabadabb világot teremtsenek hazánk számára” – fogalmazott, majd felidézte a 68 évvel ezelőtt történt budapesti eseményeket. „1956 októbere a magyar történelem egyik legfényesebb pillanata volt, amikor a nemzet egy emberként állt fel az elnyomás ellen. Az a hősies küzdelem, amely akkor zajlott, ma is a szabadság és az igazság iránti elkötelezettség szimbóluma. A pesti srácok, a munkások, az értelmiségiek mind közös célért küzdöttek: egy olyan jövőért, amelyben szabadon lehet gondolkodni, beszélni és cselekedni” – emelte ki beszédében Pfeifer Anita. Bár a forradalom elbukott, hősei soha nem tűntek el a milliók szívéből, azok emléke örökké élni fog az utókor emlékezetében. „Ma, több mint hat évtizeddel később kötelességünk megőrizni emléküket, és továbbvinni azt az örökséget, amit ránk hagytak. A múlt tanításai ma is érvényesek: a szabadságért minden generációnak meg kell küzdenie, de az igazság végül győzedelmeskedik” – hangsúlyozta, majd a színpadra szólította a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Munkácsi Szent István Líceum tanulóit.
A diákok emlékműsora hűen idézte fel az 1956. október 23-i pesti eseményeket s az ebből kibontakozó, a magyarok millióinak életét befolyásoló történéseket. Az ’56-os események nemcsak politikai és történelmi jelentőséggel bírnak, hanem az egyének személyes sorsának drámája is volt egyben. A zenés-irodalmi összeállítás egy Budapesten maradt édesanya és a külföldre menekült fia levelezésén keresztül nyújtott megrázó betekintést azokba az érzelmi hullámzásokba, amelyeket a kor emberei átéltek. E két ember sorsán keresztül bontja ki a forradalom drámáját egy olyan történet segítségével, amely a levélváltások révén hűen tükrözi a családok szétszakadását, a bizonytalanságot, a félelmet és a reményt. A darab hangulatát emelik azok a dalok, versek és prózarészletek, amelyek szervesen illeszkednek a történet fonalába, s kifejezik az 1956-os eseményekben részt vevő emberek érzéseit és az átélt tragédiákat.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a népi ellenállás szimbólumává vált, amely megmutatta, hogy a tömegek képesek szembeszállni a totalitárius rendszerekkel a szabadság és az önrendelkezés érdekében. E történelmi esemény emléke ma is inspirálóan hat a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott küzdelmekre világszerte, hangsúlyozva az egyéni és kollektív bátorság szerepét. A forradalom öröksége emlékezteti a jelen emberét is arra, hogy a közösségi összefogás ereje kulcsszerepet játszik a jövő formálásában.
A rendezvényen részt vettek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi képviselői és aktivistái is, akik nevében Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke nyilatkozott lapunknak. Elmondta, hálát érez, amiért a helyi magyarságnak van hol összegyűlnie, és együtt emlékezhetnek a nemzeti ünnepekre. A színvonalas előadást kommentálva Korolyova Erzsébet hozzátette, hogy a KMKSZ rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a munkácsi magyar tannyelvű oktatási intézményekben a tananyag átadása mellett a pedagógusok kiemelt figyelmet fordítanak a magyar történelem és kultúra ismertetésére, a magyar identitástudat megőrzésére.
A megemlékezés végén a jelenlévők egyperces néma főhajtással tisztelegtek az ’56-os hősök, valamint az országban jelenleg dúló háborúban elhunytak emléke előtt.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek a Beregszász és környékén élő magyarok a Vérke-parti város vasútállomásánál található ’56-os emlékműnél október 23-án.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletei, valamint a Beregszászi Polgármesteri Hivatal minden évben megemlékezéssel méltatja az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját.
A rendezvény elején Bartis Ferenc Utószó című verse hangzott el Radvánszky Ágoston, a Rákóczi-főiskola történelem szakos hallgatója tolmácsolásában, majd a nemzeti összefogás egyik kiemelkedő pillanatának 68. évfordulója kapcsán Csernicskó István, a II. RF KMF rektora mondott beszédet. „1956. október 23-án egyszerű emberek érezték úgy, hogy elég volt a zsarnokságból. Ez nem felülről szervezett, gondosan megtervezett megmozdulás volt, és nem külföldről pénzelt forradalom, hanem hétköznapi hősök tettei vezettek odáig, hogy az első repedések megtörténtek azon a bizonyos vasfüggönyön. Nagy napok voltak azok, nehéz idők, és itt, mi Kárpátalján tudjuk jól, hogy milyen nehéz a nehéz időkben. De hogyha voltak emberek, akik akkor bátrak voltak, és tudták, hogy meg kell tenni azt, amit lehet, akkor nekünk is van lehetőségünk arra, hogy tetteinket átgondolva, emlékezve arra, hogy aki mer, az tud eredményeket elérni, mi is meg tudjuk tartani közösségünket, jelenünket és jövőnket” – hangsúlyozta a főiskola rektora.
Az 1956. október 23-tól november 4-ig tartó közel két hét a kommunista diktatúra sötét idejében a szabadság és a demokrácia ígéreteként hozott fénylő ragyogást az akkori társadalomba – fogalmazott ünnepi beszédében Buczkó István beregszászi magyar vezető konzul. „A magyarok az ’56-osoknak köszönhetik, hogy megőrizhették a tartásukat, felemelhették a fejüket, mert ha titokban is, de volt mire és kire büszkének lenni. A magyar nemzet ekkor mutatta meg igazi jellemét, bátorságát és szabadságszeretetét. 1956 októberében egy olyan történelmi pillanat jött el, amikor az ország túlnyomó része megosztottság nélkül lépett fel egy közös cél érdekében végzettségtől, hivatástól és családi háttértől függetlenül” – emlékeztetett a diplomata, hozzátéve: 1956 nemcsak Budapest, hanem az egyetemes magyarság eseménye is volt, amely hatást gyakorolt a határon túli magyarokra is, hiszen ’56 nemcsak Magyarország számára, hanem a világtörténelemben is mérföldkő volt, amely „figyelmeztette a világot a kommunizmus elnyomó természetére és megmutatta a magyarok szabadság iránti örök, elpusztíthatatlan vágyát, s bár a forradalmat rövid idő alatt vérbe fojtották és az elbukott, amit pedig véres megtorlás követett, de az elvei, a szabadság iránti küzdelem örök életre szóló példaként szolgálnak”. Ez az élmény tört felszínre 1989-ben, és a rendszerváltással diadalmaskodott – konstatálta Buczkó István. „A mai napon, ami a magyarok számára a szabadság ünnepnapja, hajtsunk fejet és tisztelegjünk az ’56-os egyetemi ifjúság, a fővárosi és vidéki értelmiségiek és munkások, a zsarnokság ellen fellázadt mindazon hétköznapi hősök, a jól ismert és névtelen áldozatok emléke előtt, akiknek bátorsága, áldozatvállalása, emberi méltóság iránti elkötelezettsége nélkül a magyar nemzet tagjai ma nem ünnepelhetnének szabadon, nem lehetnénk büszke magyar nemzet” – emelte ki a konzul.
Ezután a jelenlévők Pintér Béla ’56 él! című dalát hallhatták Pivnyeva Nikolett és Nagy István, a Rákóczi-főiskola hallgatóinak előadásában, majd dr. habil. Váradi Natália, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének professzora felelevenítette a 68 évvel ezelőtt történt budapesti eseményeket: „Az 1956-os hősökre való emlékezés nemcsak kötelesség, hanem felelősségvállalás is. Hiszen történelmi múltunk örökséget hagy, s egyben soha el nem évülő felelősséget is, ezt nekünk tovább kell vinnünk és tovább kell adnunk” – jelentette ki Váradi Natália. A professzor elmondta, az 1956-os forradalom eseményei határon innen és túl a legszebb példája annak, hogy az elszakított magyarság szembetűnően, példaértékűen összefogott. „Így ’56 nemcsak a szabadság- és az igazságvágy, az igazságérzet jelképe, hanem az összmagyarság összetartozásának jelképe is. […] Az ’56-osok nem várják el tőlünk azt, hogy percre pontosan tudjuk, hogy mi zajlott minden órában, egy dolgot azonban biztosan elvárnak, és joggal: hogy hűek legyünk azokhoz az elvekhez és célokhoz, melyeket ők kitűztek maguk elé, és vigyük tovább a hitet és az egységet” – hangsúlyozta Váradi Natália, majd felidézte az akkori események vidékünket érintő mozzanatait, ugyanis a szovjet tankok és katonák Beregszászon keresztül vonultak át Budapest felé tartva, s bár próbálták a lakosság elől ezeket elrejteni, mindenki hallotta és látta a történéseket. „Nekünk emlékeznünk kell, és az emléket tovább kell adni. Ne felejtsük el, hogy a múlt kötelez. Tisztelet a bátraknak, tisztelet a hősöknek” – mondta a professzor.
A felszólalások után Molnár János római katolikus püspöki helynök, beregszászi esperes-plébános Szent Pál apostol szavaival kérte Isten áldását az emlékezőkre. „Az ’56-osok nem tettek mást, mint becsülettel teljesítették azt, amiről úgy érezték, hogy a kötelességük, amiről úgy érezték, felelősséggel tartoznak Isten és a nemzet előtt. Ezeket a kötelességeinket nekünk is ismernünk kell, és Istennek tetsző módon teljesítenünk is azokat” – fűzte hozzá.
A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a bátrak tiszteletére 2016 novemberében emelt emlékmű elé. A koszorúzás ideje alatt Terry Gilkyson és Gommermann István Honvágy című dala szólt, melyet az ’56-os forradalom után a távoli országokba emigrált magyarok himnuszként hallgattak; százezrek számára jelentette ez a dal akkoriban a hazát és 1956 üzenetét.
Idén is közös megemlékezést szervezett Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, valamint a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális szervezetek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából, a hagyományokhoz híven Ungváron.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselői, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanárai és tanulói, a történelmi egyházak hívei és mások a háború miatt már harmadik alkalommal csendes koszorúzással adóztak az 1956-os hősök emlékének.
Az előző évekhez hasonlóan október 23-án délután a résztvevők a megyeszékhelyen előbb az 1956-os emlékműnél, a Majdan Hősei (Herojiv Majdanu) parkban helyezték el az emlékezés virágait és gyújtottak mécsest. Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulójára emlékezőket.
A rendezvényen a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal és Ungvár vezetősége, illetve képviselői is tiszteletüket tették.
Roman Szaraj, a megyei tanács elnöke az újságírókkal beszélgetve a 68 évvel ezelőtti magyarországi történések kapcsán kiemelte:
– Rendkívül fontos emlékezni az akkori eseményekre, hogy ne ismétlődhessen meg napjainkban, hogy egyértelmű legyen: az, amit ma tesz az Orosz Föderáció, megengedhetetlen.
Csizsevszkij Krisztián, a helyi líceum 11. osztályos tanulójának előadásában elhangzott Aranyosi Ervin Október 23. (1956 emlékére) című verse: „És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.”
Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője lapunk tudósítójának elmondta:
– Az ungvári magyarság számára pontosan olyan fontos október 23-a, mint a teljes magyarság számára. Ez egy olyan jeles nap a történelmünkben, ami a szabadságról szól. Ha úgy vesszük, egy egész ezer év a magyarság történetében arról szólt, hogyan küzdött a szabadságáért, hol a tatárok, hol a törökök, hol a Habsburg Birodalom ellen és a szovjetrendszer ellen is. Erre emlékezünk ma, október 23-án. Nekünk, ungváriaknak saját hőseink vannak október 23-a alkalmából, amire büszke is vagyok, mert az iskolánk falán emléktábla tudatja a felnövekvő nemzedékkel, hogy mi is részei vagyunk a nagy magyarságnak.
A történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője kérte az Úr áldását magyar és ukrán nyelven:
– Urunk, te látod a múltat, a jelent és a jövőt. Emlékezzél meg azokról, akik áldozatul estek, akik hősök voltak, bátrak, akik odatűzték a szent nevedet a szabadságnak, az igazságnak a zászlajára.
A megemlékezés második helyszíne a Dovzsenko utcában volt, ahol a résztvevők megkoszorúzták a jelenleg vizsgálati fogdaként is működő korábbi börtön falán elhelyezett emléktáblát és lerótták kegyeletüket. Az ’56-os események kapcsán a szovjethatalom több száz magyar forradalmárt, valamint velük rokonszenvező kárpátaljai lakosokat tartott fogva.
Bacskai József főkonzul lapunknak nyilatkozva megjegyezte, hogy ma ismét egy csendes megemlékezésre került sor Ungváron.
– A háború harmadik évében emlékezünk 1956-ra, az 1956-os hősökre, nemcsak az anyaországiakra, hanem a kárpátaljaiakra is. Gondoljunk csak Milován Sándor bácsi élettörténetére. A magyar emberek Kárpátalján és Magyarországon is meggyőződhettek 1956-ban arról, hogy csak egymásra számíthatnak, magyar ember csak magyar emberre, magyar összefogásra számíthat. Akkor is sok mindent megígértek külföldről, de nem teljesítették. Ma a Kárpátalján élők szintén az anyaországraa és a világ magyarságára számíthatnak. Három éve baj van, és ebben a bajban nagyon sok segítséget kaptak az itteniek humanitárius oldalról, rengeteg eszközt, élelmiszert, rengeteg segítséget. Erre számíthatnak a jövőben is.
Október 20-án a Viski Kölcsey Ferenc Líceum diákjai emlékműsor keretében idézték fel az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Az előadás során a diákok egy különleges időutazásra hívták a közönséget, ahol kisebb színdarabok formájában meséltek, énekeltek és szavaltak az akkori történésekről.
Vasárnap a délutáni órákban egy igazán szívhez szóló előadással készültek a viski magyar iskola diákjai. A gyerekeket felkészítő Szabó Gabriella tanárnő szerint fontos, hogy a fiatalok ne csak tanuljanak az eseményekről, de valóban meg is értsék a dolgok miértjét. Szerinte egy-egy ilyen előadás elkészítése során nyílik meg előttük valóban az akkori kor valósága, hiszen hozzájuk hasonló korú fiatalok is sokan részt vettek akkoriban a pesti utcák történéseiben.
A megható és színvonalas prózai-zenés-verses összeállítás során a fiatalok nemcsak azt mesélték el, hogy hogyan zajlottak az egykori események azokon a szomorú őszi napokon Pest utcáin, hanem hitet tettek hazaszeretetről, mindarról, hogy bár több évtizede volt, de nem lehet és nem szabad feledni a szörnyűségeket és azt, amikor a magyar szív egyszerre dobbant és sóhajtott fel, hogy elég: „Súlya volt itt minden fordulatnak. Valamit elvettek – ám valamit mégis adtak. […] Érted, értem, egy nemzetért, egy élhetőbb életért… Életük árán is visszaadták a reményt, egy születendő gyermekért, egy megálmodott holnapért.”
Az esemény végén Czébely Ilona, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum igazgatója köszönetét fejezte ki a diákoknak és tanároknak a tartalmas és sokatmondó, megható előadásért. Az igazgató kiemelte: amíg vannak olyan fiatalok, akik értik és elő is tudják adni az 1956-os eseményeket, addig nincs veszve a remény itt, Kárpátalján sem.
A közönség lelkes tapssal jutalmazta a kiváló előadást.
The emotional moment King Charles salutes Ukrainian soldiers at the 80th VE Day commemorations. The Ukraine flag being the final one in the processions is exactly why I love our country. We know where we stand 🇬🇧🤝🇺🇦 pic.twitter.com/ydcoGR5KeM
Megható műsorral emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulójáról a munkácsi magyarok október 23-án.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében összegyűlt emlékezőket elsőként Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntötte, aki kiemelte: ’56 hőseinek akaratereje és kitartása a jövőben is példaként álljon a számos megpróbáltatáson keresztülment munkácsi magyarok előtt, akik kiállva igazuk mellett eddig is azt bizonyították, hogy méltó utódai bátor őseiknek. A diplomata arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország Kormánya, ahogyan tette eddig, úgy a továbbiakban is támogatja a kárpátaljai magyarságot, beleértve a diákokat is. Reflektálva a II. Rákóczi Ferenc Középiskola körül folyamatosan gyűrűző botrányra, a konzul a jelen lévő pedagógusokhoz és tanulókhoz szólva hangsúlyozta: „Maradjatok és küzdjetek tovább, sok erőt kívánok ehhez!”
Ezután Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere a színpadra szólította a Munkácsi Szent István Líceum és a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóit. A diákok emlékműsora felelevenítette az 1956. október 23-ai pesti eseményeket, amikor az elkeseredés és a szabadságvágy forradalomhoz, szabadságharchoz vezetett a világ érdeklődésének középpontjába emelve az Európa szívében található, alig tízmilliós országot. A 67 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharc alatt a rádiókban legtöbbször felcsendülő zenemű, Beethoven Egmont-nyitányának hangjaival kísért összeállítás hűen felidézte az akkori hangulatot, melyet a munkácsi diákok a pesti naplóírók őszinte gondolatainak kreatív közvetítésével egészítettek ki, rámutatva, hogy az 1956-os magyar forradalom az első szembeszállás volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel; szembeállította a totális pártállammal a demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással a nemzeti önrendelkezést – így vált a magyar a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává.
Az előadást követően Popovics Béla helytörténész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, hangsúlyozva az 1956-os események egyik meghatározó üzenetét, mely szerint a megmaradásért és a szabadságért küzdeni kell. „Madách jutott eszembe. Az ember tragédiájában Ádám fogalmazza meg az élet értelmét, amikor kimondja, hogy az élet célja a küzdés maga” – emelte ki, tovább magyarázva: „Hogy megfogalmazzuk magunkban azokat a dolgokat, amelyek fontosak, és amelyek nélkül nem tudunk élni, emellett lássuk a jelen pillanatnak az örömét és a nehézségét. S ha ezt a jelent felfedezzük magunknak, akkor merjünk ezért tenni őszintén, tiszta szívvel, lelkesedve, viszonzást nem várva tenni a dolgunkat, mert ez a lényeg.”
„Szabadság, élet nem jár, csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk” – idézte Popovics Béla Goethe Faustjából, hozzátéve: „Tulajdonképpen az életünk erről szól. Ha megnézem a magyarságnak az elmúlt ezer évét, mindig kellett tennünk valamit azért, hogy most magyarul beszéljünk. És ha a jelent megnézem, ugyanúgy küzdenünk kell az iskoláinkért, tiszta szívvel, lelkesedve, kitartóan, egymás kezét megfogva, erősítve a közösségeinket is. S az Isten tenyerébe helyezve az egészet, belőle merítkezve, egymásba erőt öntve biztos vagyok benne, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Ezek a dolgok azok, amelyek aktuálissá teszik ’56-ot” – szögezte le a helytörténész.
