Jót tesznek egy kapcsolatnak a veszekedések egy amerikai pszichológus szerint, de nem mindegy, hogy milyen a pár vitakultúrája.
Nem lesznek boldogabbak azok a párkapcsolatok, amelyek tagjai kerülik a vitákat. Sőt. Még ha jobban is érzik magukat aznap, amikor sikerült megelőzni egy veszekedést, már másnap csökkent a pszichés jóllétük, nőtt a kortizolszintjük (ami hízáshoz vezethet), hullámzott a kedélyállapotuk és alvászavarokkal küzdöttek.
Összességében az ilyen párok agresszívabbak, a női tagjaik pedig depressziósabbak lettek. Vagyis a rövid távú nyereségnek hamar meglett a böjtje – tapasztalták a Michigani Egyetem és a Penn State Egyetem kutatói, akik 1500 résztvevőt vizsgáltak hosszabb távon.
A viták – kár tagadni – minden párkapcsolatban előfordulnak. Ráadásul az is kiderült egy 2019-es vizsgálatból, hogy függetlenek attól, mennyire boldog az adott kapcsolat, lényegében mindenütt ugyanazok az okok vezetnek leggyakrabban konfliktushoz. Elsősorban az, hogy az egyik fél úgy érzi, a másik lekezeli őt. Másodsorban az, amikor az egyik partner túl sok időt, figyelmet követel (a birtoklási vágy egyik formája a féltékenység is). Végül, de nem utolsósorban az elhanyagoltság érzése, illetve a megbízhatatlanság.
Egy kérdés viszont tendenciózusan kimarad az állandó vitatémák közül: a kapcsolat maga – hívja fel a figyelmet Gary W. Lewandowski, a New Jersey-i Monmouth Egyetem pszichológusa. Az emberek jó része kerüli ezt a szorongást keltő témát: egyes kutatások szerint 70 százalék számára ez a legkerülendőbb tárgykör az otthoni beszélgetésekben.
Márpedig a kutatások rendre azt mutatják, hogy a kapcsolatot tabuként kezelő párok egyre rosszabbul kommunikálnak, egyre boldogtalanabbak, és egyre kevésbé lesznek elköteleződve egymás iránt. Nem csoda – vélik a szakemberek –, hiszen kihagyják a lehetőségeket, amikor esélyük lenne a kapcsolat javítására, erősítésére. A konklúzió tehát: egy egészséges kapcsolatban nem arra kell törekedni, hogy minél kevesebbet, hanem arra, hogy minél többet vitázzanak, veszekedjenek a felek.
Az első hallásra meglehetősen bizarrul hangzó tanáccsal kapcsolatban azonban Lewandowski felhívja a figyelmet: semmiképpen sem arról van szó, hogy tudatosan keressék a konfliktusokat és a súrlódási pontokat a párok, hanem arról, hogy ne bújjanak el a vitás helyzetek elől, ne söpörjék a szőnyeg alá a felmerülő ellentéteket. Ha pedig beleállnak egy-egy helyzetbe, mindenképpen ügyeljenek a vita kulturált lefolytatására.
De mit jelent ez a már-már közhelyszerűen emlegetett fordulat? Az amerikai szakember elsősorban a humanisztikus pszichológia atyjának, Carl Rogersnek a tanácsát említi, amely szerint egy jó párkapcsolatban a felek úgy mennek bele egy vitába, hogy meg vannak győződve a másik alapvető jó szándékáról, és nem a sandaságot, a rossz szándékot, a bántásra való törekvést feltételezik egymásról.
A nagyobb súlyú konfliktusoknál (mint a hűtlenség vagy szerfüggőség) persze határozottnak és hajlíthatatlannak kell lenni a változás iránti elkötelezettségben, és akár haragot is kell mutatni, főleg, ha a másik még képes a változásra. A kevésbé életbevágó problémák esetében (mint a házimunkák beosztása) a szeretet, a humor és az optimizmus segíthet könnyedén áthidalni egy ellentétet.
Lewandowski szerint a pároknak elsősorban a másik meghallgatásában kell fejlődniük. Ebben segít, ha megpróbálják minél jobban megérteni, amit a másik mond (ezirányú képességeit általában mindenki túlbecsüli), például olyan kérdésekkel, mint „Jól értem, hogy a legfőbb probléma az, hogy…?”, vagy „Tudsz egy példát mondani erre?”.
Szintén elengedhetetlen az empatikus figyelem, amelynek során a felek igyekeznek felismerni és visszatükrözni a másik aktuális érzelmeit: a zavarodottságot, az idegességet, a csalódottságot vagy éppen az apátiát. Még ha nem is sikerül pontosan az adott érzelem felismerése, a partnert már a másik ez irányú igyekezete is megnyugtatja.
Sokat számít egy vita során az is, hogy mennyire érzékelhető a résztvevők figyelme. Ilyenkor a telefon böngészése, a hanyag testtartás, egy rosszul elnyomott ásítás illúzió-, és a bizalom helyreállításának szándékát romboló hatású lehet. Végül a békés és tartós megoldást azzal is hatékonyan elő lehet mozdítani, ha a felek nyitott kérdéseket tesznek fel a másiknak. A „Hogy jutottál erre a döntésre?”, „Mitől mennének jobban a dolgok?” vagy a „Mit gondolsz, miért történt ez így?” jellegű kérdések egyszerre fókuszálnak a problémára, és adnak lehetőséget, hogy a pár tagjai egy kis távolságot tartva beszélhessenek mélyebben a konfliktus okairól.
Ezek a technikák – természetesen némi gyakorlással – közelebb vihetnek a kapcsolatot építő viták lefolytatásához, ami azért is elengedhetetlen, emlékeztet az amerikai pszichológus, mert előbb-utóbb mindenkinek fel kell ismernie: a problémák megoldásához kizárólag azok megbeszélésén keresztül vezet az út.
