Kárpátalján mindössze egyetlen olyan magyarok lakta település található, ahol a falu főutcája azoknak a meghurcoltaknak állít emléket, akik 81 évvel ezelőtt életüket vesztették azért, mert bátran vállalták magyarságukat és hitüket. Vasárnap Badalóban, a Mártírok útján található Mártírok emlékparkjában gyűltek össze a helyiek, hogy a Mártírok emlékművénél tisztelegjenek az 1944 őszén a kárpátaljai és helyi magyarság ellen elkövetett kegyetlen megtorlás áldozatai előtt.
A helyi református templomban megtartott istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor igehirdetésében az Apostolok cselekedetei 16. részének 5. verséből vett idézettel – „A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban” – tolmácsolta Isten üzenetét a közösség felé.
Fotó: Sárközi Karola
Az istentiszteletet követően a templom szomszédságában lévő Mártírok emlékműve köré gyülekeztek a megemlékezők, ahol Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: „Most azokra a mártírjainkra emlékezünk, akik 81 évvel ezelőtt estek áldozatul a II. világháború és az azt követő sztálini terror megtorlásainak, s egyedüli bűnük a nemzetiségük és hitük volt. Badalóból 150-en kerültek az úgynevezett málenkij robotra, akiknek több mint a fele örökre odamaradt.”
Az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője – párhuzamot vonva – beszélt arról is, hogy a történelem sajnos ismétli magát, hiszen a közel négy éve zajló háború miatt a Tisza-parti településről ma is legalább ennyien kényszerültek „száműzetésbe”, de „abban bízunk, hogy minden háború véget ér egyszer, és akkor majd ezek az emberek, családok is hazatérhetnek végre”.
Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja Radnóti Miklós verssorait idézve – „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” – elevenítette fel a XX. század kárpátaljai magyarságának egyik legtragikusabb időszakát. Mint mondta, 1944 novemberében Badalót ezek az események nem megtizedelték, hanem még annál is jobban sújtották, hiszen itt nem minden tizedik, hanem minden hatodik embert vittek el a lágerekbe. „Az emlékezés célja az ártatlanul elhurcoltakra, meggyilkoltakra való emlékezés katarzisával a jelenkor nemzedékének is a megtisztulása és megszentelődése” – összegezte mondandóját zárásként.
Fotó: Sárközi Karola
A Badalói Gvadányi József Gimnázium két tanulója, Pápai Zsófia és Molnár Liliána az alkalomhoz illő verseket adtak elő.
A kárpátaljai magyarok Golgotájának nevezte a 81 évvel ezelőtti tragikus eseményeket Sin József, a KMKSZ alelnöke, az érdekvédelmi szervezet Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, aki történelmi visszatekintésében felidézte az 1944-ben, Erzsébet-nap környékén történt fejleményeket, amikor a kisbíró kidobolta, hogy a magyar és német nemzetiségű hadköteles személyeknek három napon belül jelentkezni kell a legközelebbi városparancsnokságon. Kitért arra is, hogy a szovjetrendszerben több évtizeden keresztül megtiltották a túlélőknek, hogy beszéljenek az átélt szörnyűségekről, kegyetlenségekről, és ez a tiltás csak a peresztrojka utolsó éveiben, a szólásszabadság viszonylagos szabad gyakorlása idején változott meg. A mai időkről beszélve szomorúnak nevezte, hogy a háború megint belopózott közénk, ezért ma sokan fiuk, unokájuk támogatása nélkül maradtak. „Sokan vágynak már békére, koporsók helyett sok-sok bölcsőre, sok gyerekkel telített óvodákra, iskolákra. Ebben kell hinnünk, és ki kell tartanunk magyar keresztényként szülőföldünkön” – mondta zárásként.
Az áldozatokra emlékezett beszédében Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki azt emelte ki, hogy amikor mártírjainkra emlékezünk, nemcsak a múlt borzalmaira tekintünk vissza, hanem arra is emlékeztet minket ez a nap, hogy milyen törékeny a szabadság, és mennyire fontos, hogy minden körülmények között megőrizzük az emberi méltóságot.
Fotó: Sárközi Karola
Sápi Zsolt lelkipásztor rövid fohászt mondott a mártírok emlékére és nemzetünk megmaradásáért imádkozott.
A badalói megemlékezés a Himnusz eléneklésével és az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.
Az év utolsó előtti hónapja a kárpátaljai magyarság számára a szomorú emlékezésről szól, hiszen 1944 novemberében a szovjetek három napig tartó „kis munka” ürügyén jelentkezésre szólították fel a régió valamennyi hadköteles magyar és német nemzetiségű 18 és 50 év közötti férfi lakosát. A jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották őket, ahol a járványokat, az éhezést, az embertelen bánásmódot és a borzalmas körülményeket az elhurcoltak többsége nem élte túl. A málenkij robot a munkaerő szerzés mellett etnikai tisztogatásnak is tekinthető. Ezekről a megbocsáthatatlan történésekről emlékezett meg a badalói közösség. A településről 150 férfit hurcoltak el, 88-an soha nem tértek haza.
Az év utolsó előtti hónapja a kárpátaljai magyarság számára a szomorú emlékezésről szól, hiszen 1944 novemberében a szovjetek három napig tartó „kis munka” ürügyén jelentkezésre szólították fel a régió valamennyi hadköteles magyar és német nemzetiségű 18 és 50 év közötti férfi lakosát. A jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották őket, ahol a járványokat, az éhezést, az embertelen bánásmódot és a borzalmas körülményeket az elhurcoltak többsége nem élte túl. A málenkij robot a munkaerő szerzés mellett etnikai tisztogatásnak is tekinthető. Ezekről a megbocsáthatatlan történésekről emlékezett meg a badalói közösség. A településről 150 férfit hurcoltak el, 88-an soha nem tértek haza. A megemlékezés istentisztelettel kezdődött, ahol Sápi Zsolt, a Badalói Református Egyházközség lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően a résztvevők átvonultak a Mártírok Emlékparkjába, hogy megkoszorúzzák az akkor elhunyt szeretteik névsortábláját. A faluban szinte alig akad olyan család, akinek ne veszett volna oda a sztálini lágerekbe valamelyik felmenője. „Minden év novemberében a kárpátaljaiak igazi Golgotájára emlékezünk” – mondta Sin József, a KMKSZ alelnöke.
Hat év kihagyás után újra életre kelt Técső egyik legjelentősebb kulturális eseménye: megrendezték a XXXI. Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozót. A Técsői Művelődési Házban tartott rendezvény ismét összehozta Kárpátalja különböző régióiból érkező ének- és táncegyütteseket. Az Arany Ősz nem csupán a hagyományok megőrzését szolgálja, hanem a kárpátaljai magyarság közösségi összetartozását is erősíti.
A rendezvény kezdetén egyperces csenddel emlékeztek meg az ország védelmében elesett katonákról, majd felcsendültek a két nemzet himnuszai.
Az Arany Ősz találkozó különlegessége, hogy egyidős a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ), és az 1990-es évek eleje óta minden évben lehetőséget adott a térség kórusainak és néptáncegyütteseinek a találkozásra. Utoljára 2019-ben rendezték meg, az idei alkalom pedig már a 36. lett volna, ám az elmúlt évek eseményei miatt ez most újrakezdésként, szimbolikus „visszatérésként” valósult meg.
„A kórusok és táncházak nem csupán színpadi produkciók, hanem élő közösségek. Őrzik a hagyományt, megtartják a lelket és összekötik az embereket” – hangsúlyozta köszöntőjében Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Illyés Gyulát idézve úgy fogalmazott: a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol – vagyis a közösség ereje a hagyományokból fakad, és ezekre ma különösen szükség van. Hozzátette, bízik abban, hogy békésebb években a találkozó nemzetközivé bővülhet.
Balogh György konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket, és beszédében hangsúlyozta a közösségmegtartó erő fontosságát. Szavait Sari József gondolataival összhangban fogalmazta meg, aki kiemelte: az ember alapvetően társas lény. „Az ősz és a tél beköszöntével gyakran hajlamosak vagyunk visszavonulni, mégis szükségünk van az együttlét melegére. A közös éneklés a béke nyelve, az emberi hang pedig olyan eszköz, amely nem tud hazudni” – fogalmazott. A konzul arra biztatta a jelenlévőket, hogy továbbra is őrizzék a közösség összetartását, és tartsák távol Kárpátaljától a békétlenséget.
László Károly református lelkész imádságban kérte Isten áldását a közösségre.
Az eseményt a Kőrösmezőről érkező Vires in fidem kórus nyitotta meg, akik énekeikkel a hit, a remény és a szeretet üzenetét hozták el a találkozóra. Őket követte az Ungvári Művészeti Iskola Eszterlánc magyar népdalegyüttese, majd a rahói Laudate Dominum kórus, amelynek műsora az adventi készülődés bensőséges hangulatát tükrözte. A Szürtei kistérségből érkezett Téglási Kultúrház népdalkedvelők klubjának Csalogány asszony kórusa következett. A néptáncok szerelmeseinek a viski Szivárvány Táncegyüttes hozott élményt az általuk bemutatott koreográfiákkal. A Munkácsi Református Énekkar istendicsőítő énekekkel lépett színpadra, ugyanígy a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkarának előadása is az ünnepi áhítatot erősítette, valamint a tiszabökényi Tisza Csillaga kórus a Kárpát-medence különböző tájain gyűjtött népdalokból válogattak színes, sokszínű zenei csokrot nyújtva át a közönségnek. Szinte minden előadásban elhangzott egy-egy olyan mű is, amely a kárpátaljai magyarság összetartozásának fontosságára hívta fel a figyelmet.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke a média munkatársainak elmondta:
A népdal élő emlékezet. Amit szépnek és értékesnek talált a közösség az idők során, azt a dalokban mondta ki. Kodály is azt mondta: aki nem szereti a dalt, az az életet sem szereti. Itt ma az élet és közösség szeretete szólt.
Az ünnep végén a szervezők oklevéllel és virággal köszönték meg a résztvevők munkáját, majd közös ebédre invitálták a vendégeket. A termet a halk beszélgetés, mosoly és aztán közös éneklés töltötte meg.
Október 23-án a beregszászi vasútállomás előtti emlékműnél tartották meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire való ünnepélyes megemlékezést. A csendes főhajtással egybekötött eseményt a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) közösen szervezte, hogy méltó módon adózzanak azok emlékének, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.
A rendezvény kezdetén Orbán Emese előadásában hallhatták a résztvevők Ady Endre Imádság háború után c. versét. Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja mondott beszédet. Szónoklatában kiemelte: „Emlékezzünk a pesti srácokra és lányokra, akik Molotov-koktélt ragadtak, de emlékezzünk azokra a családokra is, akik segítették a sebesülteket és támogatták azokat, akiknek menekülniük kellett. Az ő hősies áldozatuknak köszönhetően tudjuk ma is, hogy a magyarság nem alkuszik meg a szabadságával. Példájuk azt üzeni, hogy képesek vagyunk a legnagyobb nehézségek közepette is összefogni és kiállni értékeink mellett. Az 1956-os forradalom öröksége több mint egy történelmi esemény: a remény, a szabadság és az önbecsülés örök emlékezete, amelyre ma is építkezhetünk.”
Az ünnepi beszédet követően Ferku Szilveszter és Ferku Boglárka Pintér Béla ’56 él című dalát adták elő.
1956 üzenetét Váradi Natália, a II. RF KME professzora elevenítette fel. Beszédében kiemelte azt a lelkületet, amely az ’56-os ifjakat is motiválta: „Az októberi események tulajdonképpen nem pusztán egy forradalom kronológiáját jelentik, hanem az emberi méltóság győzelmét az elnyomás felett. Dicsőítjük a múltat és emlékezünk a hősökre – de ez elsősorban számunkra is feladat: hinni abban, hogy a kilátástalanságban is van remény. Hinni abban, hogy a közösségnek hatalmas ereje van, és hogy együtt, a Jóistennel minden lehetséges. Remélni és hinni kell. Ahogy Tamási Áron is felhívja a figyelmet: az ünnep nem más, mint a múltunk által ránk ruházott felelősségvállalás. Az üzenet: hinni az emberekben, hinni a közösségben, és remélni egy szebb jövőt. Mert ahogy Pál apostol írja: »A reménység soha nem szégyenít meg.« A múltat érteni és a jövőt építeni kell. A jövő megértése és építése pedig a tiszta emlékezésen alapul. Ezért tanszékünkön mindannyian azon dolgozunk, hogy a fiataloknak forrásokon, dokumentumokon és igazságon alapuló történelmet adjunk át. 1956-ban a kárpátaljai magyarság magáénak érezte a forradalom eszméit: politizáló, röplapterjesztő csoportok alakultak szerte Kárpátalján, kifejezve szolidaritásukat a magyarországi eseményekkel. Emiatt 46 főt bíróság elé állítottak, közülük 18-at elítéltek, összesen 24 év börtönbüntetést szabtak ki. Nyolc személyt kizártak az egyetemről, mert szolidaritást vállaltak, és egy embert – Gecse Endre református lelkészt – vallatás közben halálra vertek. Sokakat elbocsátottak a munkahelyükről, miközben városokon és falvakon keresztül vonultak a tankok a forradalom leverésének eszközeiként. Kárpátalja tehát jelentős szerepet töltött be ekkor: Ungváron és Munkácson rendezkedett be az a politikai irányítás, amely szinte kézi vezérléssel koordinálta a forradalom leverését.”
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte a megjelenteket: „A PCS 2019 óta szervezi meg ezt a megemlékezést. A növekvő összefogás azt mutatja, hogy a szabadság, a közösség és a hazaszeretet eszméje tovább él bennünk, és nem halványul az idő múlásával. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik évről évre velünk emlékeznek, mert együtt őrizzük múltunkat és erősítjük közösségünket.”
Az emlékező közösségre Molnár János beregszászi római katolikus plébános, bereg-ugocsai esperes, a Munkácsi Egyházmegye püspöki helynöke és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkipásztora kért áldást.
Végezetül a beregszászi emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit a városi és térségi civil szervezetek, oktatási és kulturális intézmények, közigazgatási egységek, iskolák képviselői. Koszorút helyezett el többek között Sin József is, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Az esemény méltó alkalmat teremtett arra, hogy a kárpátaljai magyarok együtt tisztelegjenek az 1956-os hősök emléke előtt és felidézzék a szabadság és összefogás üzenetét.
Október 4-én Tiszacsomán tartotta soron következő választmányi ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezete. A közösségépítést és csapatmegerősítést célzó találkozón a Beregszászi járás alapszervezeteinek elnökei, aktivistái és meghívott vendégek is részt vettek.
A tanácskozást Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke nyitotta meg, aki értékelte az elmúlt időszak eseményeit és a szervezet tevékenységét. Beszédében kiemelte: „Olyan időszakot élünk, amikor különösen fontos, hogy a kárpátaljai magyarság közösségként erős maradjon, és együtt dolgozzon közös céljaiért. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a szokásos választmányi ülésünket ezúttal közösségerősítő programmal bővítjük.” Az elnök szólt a legutóbbi támogatási programokról, együttműködésekről, megkötött megállapodásokról, valamint a Szövetség által szervezett rendezvényekről, amelyek a kulturális élet és az identitás megőrzésének fontos pillérei.
A folytatásban Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai-kommunikációs titkára, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője vázolta a közelgő választások lehetőségeit, valamint a kistérségekben tapasztalható problémákat. Külön hangsúlyt fektetett a magyar tannyelvű iskolák jövőjére, rámutatva, hogy a közösség jövője nagyban múlik az oktatási intézmények megmaradásán és támogatásán.
A hivatalos ülést követően a résztvevőket közös ebéd várta, majd kulturális műsorral folytatódott a nap. A programban közreműködött Ferku Szilveszter, a Kaszonyi Nyugdíjasklub, Győrkéné Csákány Marianna énekes, valamint a csomai néptáncegyüttes. A színes és hangulatos műsor jókedvet, közösségi élményt és igazi ünnepi hangulatot teremtett.
A nap második felében a vendégek szabadidős programokon vehettek részt. Megtekintették a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkot, ahol sétát tettek a park területén a program végül sétakocsikázással zárult – a lovaskocsis körút igazi kedvence lett a jelenlévőknek, akik így élményekkel gazdagon búcsúzhattak a nap végén.
A találkozó szervezői hangsúlyozták: a jövőben is szeretnének hasonló közösségi alkalmakat szervezni az Emlékpark és a Látogatóközpont területén.
Szeptember 26-án immár negyedik alkalommal rendezték meg a Fedák Sári-díj ünnepélyes átadóját a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban. A díj névadója, a Beregszászról származó Fedák Sári primadonna nemzetközi pályafutása során is szülőföldjéhez maradt hű. Az elismerést olyan magyar ajkú színészek kaphatják meg, akik legalább 15 éve ugyanazon színház társulatának tagjaként szolgálják közösségüket, példát mutatva hűségből és kitartásból.
Az elismerést Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas magyar színművésznő kezdeményezésére hozták létre a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványának támogatásával, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködéséért felelős miniszteri biztos közreműködésével 2021-ben azzal a céllal, hogy Kárpát-medence-szerte emléket állítson Fedák Sári örökségének: a nemzet, a szülőföld és a hivatás iránti odaadásnak. Az elismerés egyszerre szimbolizálja a magyar nyelvű színházi kultúra közösségmegtartó erejét, valamint a minőség, a szorgalom és a hivatástudat fontosságát. Fedák Sári pályáját egy – a történészek szerint bizonyítatlan – vád megszakította, amely miatt börtönre ítélték, és a büntetés letöltése után nem léphetett színpadra.
A díjjal megalapítása óta több neves művész munkásságát ismerték el: Bogdán Zsolt kolozsvári és Vass Magdolna beregszászi színészeket (2021), Pregitzer Fruzsinát, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésznőjét (2022), illetve Varga Zsuzsát, a Kaposvári Csíky Gergely Színház színésznőjét és Bakota Árpádot, a debreceni Csokonai Színház színészét (2023).
A díjat minden évben Fedák Sári születésnapján adják át egy vagy két kiemelkedő teljesítményt nyújtó Kárpát-medencei magyar ajkú színművésznek, aki a pénzjutalom mellett egy Kolodko Mihály által készített, Fedák Sárit ábrázoló miniszobrot is kap. Az idei rendezvény a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával valósult meg, amelynek köszönhetően elkészülhettek a díjazottakat megillető szobrok.
A 2025-ös Fedák Sári-díj-átadó az ukrán és a magyar himnuszok eléneklésével vette kezdetét, majd sor került a megjelent vendégek köszöntésére.
Az eseményen elsőként Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke mondott beszédet. „Kárpátaljára jönni mindig lelki feltöltődést jelent. Az emberekbe és a reménybe vetett bizalom, illetve hit megerősítését is jelenti ez” ‒ kezdte köszöntőjét. Beszédében méltatta a díj névadóját, Fedák Sárit, akinek életútja a XX. századi magyar színjátszás tipikus sorstragédiáját tükrözi, és hangsúlyozta, hogy a primadonna emberi és művészi nagysága ma is példaértékű. Szász Jenő kiemelte, hogy a díj jelentőségét nem kell külön ecsetelni, mert „beszél róla az egykori primadonna emberi és színészi nagysága, mindenkit magával ragadó egyénisége és egyedisége, életpéldájának üzenete, amelyből valamennyien meríthetünk még ma is. Még a legnehezebb időkben is, mert a hitre, a kitartásra, az összefogásra az anyaország gondoskodó szeretetére most nagyobb szüksége van a kárpátaljai magyarságnak, mint bármikor”.
A folytatásban Sin József, a KMKSZ alelnöke és a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke szólt a jelenlévőkhöz, aki úgy fogalmazott, bár a színházi élményhez vezető utat gyakran nehezítik hatósági akadályok, a közösség mindig megtalálja a módját annak, hogy átlendüljön ezeken: „Minden akadályt, gátat leküzdünk, hogy egy kis, vagy talán nem is kis színházi élményhez jussunk.” Hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai társulat nemcsak helyben, hanem a Kárpát-medence számos színpadán képviseli a magyar kultúrát Kisvárdától Sopronig, Gyulától Budapestig és Marosvásárhelyig.
Az alelnök úr köszönetet mondott a közönségnek a kitartó jelenlétért és optimizmusra buzdított: „És bár gördíthetnek elébünk száz akadályt, mi mégis itt vagyunk. És itt is leszünk.”
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója felidézte a díj létrejöttének körülményeit. Elmondta: „Amikor 2021-ben megalapítottuk a Fedák Sári-díjat, akkor egy évszázados mulasztásunkat próbáltuk meg pótolni.” Céljuk a legendás beregszászi színésznő alakjának hiteles bemutatása volt, hogy ne csak anekdotákból emlékezzünk rá, hanem lássuk azt a művészt is, aki bejárta Európát, Amerikában is színpadra lépett, és sikerét szülőföldje iránti hálával viszonozta.
A díj sorsa – akárcsak Fedák Sárié – nem volt mentes a hányattatásoktól: a pandémia, majd a háborús évek rendre próbára tették a szervezőket. 2021-ben még Beregszászban, 2023-ban már a budapesti Nemzeti Színházban adhatták át az elismerést, míg tavaly és idén ismét itthon ünnepelhettek.
Kiemelte, hogy a Kárpát-medencei színházi közösség összefogása és a magyar kormány támogatása nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. „Alkotók jöttek hozzánk, előadók segítették munkánkat, áradtak hozzánk a vendégfelkérések, és ennek következtében soha nem várt mértékben épülhettünk be a magyar színházi áramkörbe.”
Külön örömnek nevezte, hogy idén a Déryné Program Határtalan alprogramja révén valóságos színházi mozgalom indult el Kárpátalján: több mint 1500 nézőhöz jutottak el nagyszínpadi, tantermi és interaktív előadások, tréningek és improvizációs játékok. Ez szerinte nemcsak kulturális, hanem közösségmegerősítő jelentőségű is volt, hiszen több száz diáknak biztosítottak valódi színházi élményt.
Zárásként hangsúlyozta: „Most értettük meg igazán, hogy eljött az ideje annak, hogy viszonozzuk a támogatást. És hogy Fedák Sári lelkületével mi is megtanuljunk adni, nagyok lenni. Olyanoknak adni, akik számára a hivatás, a nemzettudat és a szülőföldjükhöz való ragaszkodás az első.”
Szűcs Nelli, a díj alapítója idén rendhagyó módon videóüzenetben köszöntötte az ünneplőket. A felvételen a színművésznő Fedák Sári nyughelyéről jelentkezett be, ahol virágültetéssel és a sír rendbetételével készült a születésnapra.
Örömét fejezte ki, hogy ismét átadhatták a Fedák Sári-díjat, és gratulált az idei kitüntetetteknek. Külön köszönetet mondott a kárpátaljai magyarságnak, akiket „a magyar kultúrát őrző magnak” nevezett. Mint fogalmazott: „Általuk tudunk megmaradni, általuk tudunk megújulni. Isten áldja meg a kárpátaljai magyarokat, Isten áldja meg a magyarokat az egész világon.”
A közönség ezután egy rövid összeállításban tekinthette át a korábbi díjazottak névsorát és az elmúlt évek emlékezetes pillanatait. A szervezők emlékeztettek: a díj alapítása óta öt művész vehette át az elismerést.
Idén két kitüntetettet részesítettek elismerésben. Farkas Ibolya Marosvásárhelyen élő, idős művésznő személyesen nem tudott jelen lenni az eseményen, díját hamarosan otthonában veheti majd át. A laudációt videóban mutatták be a közönségnek.
A másik díjazottat, Bocsárszky Attilát, a Kassai Thália Színház színművészét nagy taps köszöntötte a színház színpadán. Az elismerést Szász Jenő és Vass Magdolna adták át. A szobor mellett a kitüntetés százezer forintos pénzjutalommal, valamint egy kárpátaljai vendégelőadásra szóló meghívással is jár.
A díjátadót követően a közönség egy összefoglaló kisfilmet láthatott a Déryné Határtalan Program kárpátaljai rendezvényeiről, amelynek keretében az elmúlt napokban több helyszínen, minden korosztály számára kínáltak színházi programokat.
Az est zárásaként a közönség Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész önéletrajzi ihletésű monodrámáját, a Pustol a hó című előadást tekinthette meg. A darabban Szarvas József őszintén mesélt gyermekkora megpróbáltatásairól, arról, miként edzette és erősítette meg mindez testben és lélekben. A közönség így személyes élményein keresztül nyerhetett betekintést abba, hogyan lett a nehézségekből hitet adó, formáló erő, amely végigkísérte pályáját.
Szeptember 26-án újabb ritkasággal gazdagodott a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark Tündérkertje: Petőfi körtefája után most Jókai Mór Dáma-almáját ültették el. A facsemetét – csakúgy, mint két évvel ezelőtt a körtefát – Szarvas József Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész ültette el ünnepélyes keretek között.
A Szarvas József által alapított Tündérkert-mozgalom a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfajtáinak megőrzését tűzte zászlajára. Célja, hogy a pusztulóban lévő, egykor gazdag vidéki világ gyümölcsfajtáit ne engedjük feledésbe merülni. A kezdeményezés 2009-ben indult a Vas vármegyei Viszákon, ahol a színművész közösségteremtő munkájának köszönhetően egyszerre született meg a Kultúrpajta, a falusi kulturális élet központja és a Tündérkert, amely minden évben annyi új facsemetével gyarapodik, ahány gyermek születik a településen. A kezdeményezés mára közel ötszáz Tündérkerttel gazdagítja a Kárpát-medencét. Az ültetések nemcsak a génállomány megőrzését szolgálják, hanem közösséget formálnak, hiszen a fák az utódoknak, a jövő nemzedékeinek üzennek.
„Nagyon nehéz összefoglalni egy több mint húszéves folyamatot, a Tündérkert nemzeterősítő kulturális folyamatát” – fogalmazott a rendezvényen Szarvas József.
Kiemelte, hogy a Tündérkertek és a hozzájuk kapcsolódó pajták, csűrök a paraszti kultúra örökségét igyekeznek visszahozni a 21. századba. Úgy véli, nemzeti kultúráról nem beszélhetünk a paraszti kultúra ismerete nélkül, ezért a történelmi gyümölcsfák ültetése egyszerre emlékezés és jövőbe mutató tett.
Szarvas József arról is beszélt, hogy Jókai Mór nemcsak íróként, hanem szenvedélyes kertészként is maradandót alkotott: saját gyümölcsöskertjét maga alakította ki és gondozta.
A színművész szerint a „históriás fák” – mint Petőfi körtefája, Jókai Dáma-almája vagy Mátyás király kormos almája – nemcsak kulturális örökséget jelentenek, hanem élő helyszínt adhatnak az irodalom- és történelemóráknak, ahol a gyerekek a fák árnyékában tanulhatnak, beszélgethetnek, sőt, kóstolhatnak is.
„Minden közösség feladata, hogy emlékjelet hagyjon maga után az utódok számára, amit gondozni kell” – mondta a faültetésen Sin József, a KMKSZ alelnöke és a Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „Mi, kárpátaljai magyarok a rengeteg millió bajunk ellenére is bizakodóak vagyunk, és tudjuk azt, hogy a béke is el fog jönni előbb vagy utóbb” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy reményei szerint a most ültetett fa egy hosszú sor kezdetét jelenti, amely nemzeti hőseink tiszteletére létrejövő Tündérkertté formálódik majd az emlékparkban.
A program a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színészeinek Anyánk almája című összeállításával folytatódott, amelyet Mónus Dóra és Vass Magdolna állított össze. Ezután Turi Sára, a színház Ficseri Gyermekstúdiójának tagja szavalta el Jókai Mór Ültess fát! című költeményét, majd minden jelenlévő emlékül kézhez kapta a kinyomtatott verset.
Ezt követően Jókai Mór Dáma-almafáját – amelynek elültetésére a Jókai-emlékév adott alkalmat – Szarvas József színművész és Sin József közösen ültették el Szokolay Dongó Balázs dudajátéka kíséretében. Az ültetés végén Dávid Árpád református lelkipásztor kért áldást a résztvevőkre és a facsemetére.
A tiszacsomai Tündérkert most már két jeles írónkhoz kötődő fával gazdagodott: Petőfi körtefájával és Jókai Dáma-almájával. A kezdeményezés egyszerre jelképezi a hagyományőrzést, a közösségi összetartozást és a jövőbe vetett hitet.
A faültetést követően a rendezvény a beregszászi színház épületében folytatódott, ahol átadták a Fedák Sári-díjat. Az est zárásaként a közönség Szarvas József előadásában láthatta a Pustol a hó című, életrajzi ihletésű monodrámát, amely személyes hangvételével különleges élményt nyújtott a nézőknek.
Még a hétvégén is tartottak a megemlékezésekSzent István királyról, az államalapítóról, aki felvette a kereszténységet.
Guton a falu központjában lévő Emlékparkban, a Szent István-szobránál idézték fel államalapító nagy királyunk emlékét. Tóth Angélának, a helyi gimnázium igazgatónőjének köszöntő szavai és programismertetője után a guti fiatalok verses-énekes irodalmi összeállítása következett. Deák Orsolya kitűnő előadásban énekkel köszöntötte a megjelenteket Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga címmel. Majd az alkalomhoz illő verseket szavaltak az irodalmi összeállítás résztvevői. Az Ó, Szent István, dicsértessél című éneket Deák Brigitta, a helyi gimnázium diákja adta elő, majd közösen előadott ünnepi ének következett.
Sin József, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében kiemelte: „Hagyományaink ápolása a múlthoz köt minket, de a jövőbe mutat. S habár sokféle megpróbáltatás kíséri életünket, minden magyar számára van egy biztos pont: ez pedig az anyaország, mely minden téren segíti, támogatja a kárpátaljai magyarságot. Népünkben s így a kárpátaljai magyarokban is mindig volt annyi hit, kitartás és akarat, hogy bátran kiállt szabadságáért és magyarságáért.”
Ezután a résztvevők megkoszorúzták Szent István szobrát, majd az ünnepség a műfüves pályán folytatódott a VI. Szent István-focitornával.
A focitornára négy csapat nevezett be, s a közönség örömére nagy iramú mérkőzések és szép gólok követték egymást.
A tornát végül a Jánosiból és Beregszászból érkezett közös csapat nyerte, nagy csatában megelőzve a Derceni Kóku Béla csapatát, mely így az „ezüstöt” vihette haza. A harmadik helyet a guti felnőtt csapat szerezte meg, megelőzve az ifik válogatott csapatát. A torna legjobb játékosa a győztes csapat tagja, Mátyus Krisztofer lett, így ő vihette haza a különdíjat. A torna legtehetségesebb ifjú focistája Derceni Áron lett, aki Kígyósról érkezett, jutalma egy új lisztből sütött szép nagy kenyér lett. A csapatokat külön ajándék is várta, mégpedig a számtalan felajánlott görögdinnyéből mindenki vehetett.
A szép számmal összegyűlt közönségnek nem kellett sokat várakoznia az ünnepség záró rendezvényére, nagy örömmel fogadták a Hogyan tudnék élni nélküled című filmet.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) június 14-én tartotta meg soron következő választmányi ülését a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark konferenciatermében. A tanácskozás során a résztvevők napirendi pontok szerint vitatták meg a közösséget érintő aktuális szociális, kulturális és társadalmi kérdéseket, valamint a Szövetség legfontosabb tevékenységi irányait.
Az eseményt Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány elnöke nyitotta meg ismertetve a jelenléti adatokat. A közgyűlésen 80 választmányi tagból 65-en jelentek meg, így a testület határozatképesnek bizonyult, hiszen a határozatképességhez 53 fő részvétele szükséges. A bevezető után külön üdvözölte a megjelent vendégeket, majd átadta a szót Brenzovics Lászlónak, a KMKSZ elnökének.
Az elnöki beszámoló aktuális kérdések átfogó elemzését nyújtotta, egyúttal értékelte a Szövetség tevékenységét és a kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetét. A beszéd kiindulópontja az volt, hogy szimbolikus helyszínen, a honfoglalás korából származó magyar temetőnél és emlékhelynél gyűltek össze a közgyűlés résztvevői, hiszen a KMKSZ az elmúlt években tudatosan építette ki az emlékparkot, az Árpád- és Szent István-emlékművet, majd létrehozta a látogatóközpontot és a múzeumot.
Brenzovics László a háborús helyzet súlyos következményeiről is beszélt, különösen az orosz–ukrán konfliktus elhúzódásáról, annak nemcsak helyi, hanem európai és globális hatásairól. Utalt korábbi krízisekre, mint a klímaválság, a COVID–19-járvány és a migrációs nyomás, amelyek mára háttérbe szorultak, miközben a háborús pszichózis került előtérbe. „A rossz idők erős vezetőket termelnek ki, a jó idők viszont gyengéket” – idézte az ismert mondást, utalva arra, hogy Európa jelenlegi vezetői nem képesek megoldani a válságokat.
Kitért a magyar belpolitikai viszonyokra is, különösen a választási kampány hangulatára. Bírálta azokat a hangokat, amelyek szerint „teljesen mindegy, ki vezeti az országot, csak ne Orbán Viktor legyen az”, mivel ez szerinte felelőtlen és a nemzeti érdeket figyelmen kívül hagyó álláspont.
A magyar–ukrán kapcsolatok jelenlegi mélypontját is szóvá tette. Véleménye szerint a helyzet nem váratlan, hiszen hosszú ideje tapasztalható a viszony romlása. Úgy látja, ultimátumok helyett diplomáciai párbeszédre lenne szükség, ám a kisebbségi jogokat érintő tárgyalások is megszakadtak. Beszéde végén Brenzovics László megköszönte az Európai Parlamentben, valamint az önkormányzatokban és a civil szervezetekben dolgozók munkáját, akik a nehéz körülmények ellenére is próbálják érvényesíteni a kárpátaljai magyarság érdekeit. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a kárpátaljai magyarságnak a jelenlegi nehéz helyzetben is hűnek kell maradnia önazonosságához, és folytatnia kell közössége építését. Mint fogalmazott: „Nemcsak él ezen a helyen a kárpátaljai magyarság, hanem megtartotta önazonosságát, és igyekszik helytállni – ahogyan helytálltak ősei is.”
Ferenc Viktória európai parlamenti képviselőként tájékoztatást adott a kárpátaljai magyarság helyzetének európai képviseletéről, és kiemelte: bár a háborús helyzet, a nyomásgyakorlás és a támadások mindennapossá váltak, a munkát továbbra is következetesen végzik. Mint mondta: „Nem mondhatjuk, hogy nem fáradtunk el ettől a helyzettől, de mégis azt gondolom, hogy valamilyen láthatatlan erő megsegít minket.” Beszámolt egy májusban megrendezett brüsszeli konferenciáról, mely a hátországban maradt nők mentális egészségére irányult. Hangsúlyozta, hogy céljuk a kárpátaljai magyar közösség számára elérhető anyanyelvi mentális egészségügyi szolgáltatások biztosítása. Ennek érdekében írásbeli kérdéssel fordultak az Európai Bizottsághoz. Kritikusan szólt az Ukrajna által elfogadott kisebbségi cselekvési tervről, amelyről csak közvetetten, egy uniós jelentésből értesültek. Mint fogalmazott: „Ez azt mutatja, hogy sajnos nem úgy történnek a dolgok az Európai Unió felé haladó úton Ukrajna számára, ahogy ennek történnie kellene.”
Hangsúlyozta, hogy több módosító indítványt is benyújtottak az Ukrajna-jelentéshez, ezek a KMKSZ kizárását, a kisebbségi jogok védelmét és a csatlakozási feltételek betartását érintik. Megerősítette: nemcsak a magyar delegáció fogalmaz meg bírálatokat, hanem más európai politikai pártok is. Végül kitért a Minority SafePack elutasítására, mely szerinte súlyos politikai üzenet az őshonos nemzeti kisebbségek számára. Mint mondta: „Tudomásul kell vennünk, hogy nem hogy hátszelünk nincs a kisebbségi kérdésekben, hanem erős szembe széllel kell számolnunk.” Beszéde végén ígéretet tett arra, hogy továbbra is minden fórumon kiáll a kárpátaljai magyarság jogai mellett, és a következő uniós vitákon is képviseli a közösség érdekeit.
Gulácsy Géza, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány vezetője beszédében részletes áttekintést adott a szervezet 2025. évi tevékenységéről, különös tekintettel a pályázati programok állására. Elmondása szerint az alapítvány továbbra is azokat a programokat valósítja meg, amelyeket már hosszú évek óta eredményesen működtet, és a Magyarország által nyújtott támogatási rendszerek – ígéret szerint – a jövőben is fennmaradnak.
Elmondta: a szociális célú Zrínyi Ilona Program három szakaszban valósul meg. Az első kör, amely az oktatási intézmények dolgozóit célozza, már majdnem lezárult, de az eddig beérkezett pályázatok még csak a tavalyi mennyiség 68%-át érik el, így a jelentkezési határidő előtt fontos, hogy minél többen éljenek még a lehetőséggel. A következő szakasz június végén kezdődik. Ekkor olyan szakmacsoportok dolgozói pályázhatnak, mint az egészségügyi alkalmazottak, könyvtárosok, művészek, sportiskolai pedagógusok, valamint gyermekjóléti intézmények munkatársai. Ezt augusztusban követi a gyermekétkeztetési támogatás pályázati fordulója.
A beszéd egyik fontos eleme az egészségügyi támogatási rendszer helyzete volt. A program újraindítása az év elején csúszott, mivel a tavalyi év végére az előző keretösszeg kimerült. Az újabb kérelmek befogadása azonban időközben elindult, és már folyamatban van a következő keret jóváhagyása. Beszéde zárásában megerősítette, hogy az alapítvány készen áll a további munkára és a beérkező kérdések megválaszolására. „Magyarország megígérte, továbbra is fenntartja azokat a támogatási rendszereket, amelyek eddig működtek” – fogalmazott, jelezve ezzel, hogy a közösség számíthat a rendszeres és célzott segítségre.
Rezes József, a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásának igazgatója a szervezet Planning4U névre keresztelt EU-s projektben való részvételéről szólt, kiemelve annak stratégiai jelentőségét a kárpátaljai magyar közösségek számára. A fejlesztési terv célja, hogy hosszú távú fejlesztési stratégiák szülessenek a határ menti kárpátaljai önkormányzatok számára. „Ez a mi jövőnk előremutatása kell, hogy legyen” – fogalmazott, kiemelve, hogy nem pusztán elméleti terveket, hanem konkrét, megvalósítható programokat kívánnak kidolgozni, amelyek illeszkednek a helyi valósághoz és szükségletekhez. A beszéd végén együttműködésre és közös gondolkodásra kérte a KMKSZ megyei frakcióját és tagszervezeteit annak érdekében, hogy „a helyi lépések összhangba kerüljenek a megyei és nemzetközi szintű fejlesztési tervekkel”.
Mester András, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke egy sürgető kulturális problémára hívta fel a figyelmet: a Beregvidéki Múzeum megszűnésére. Ismertette, hogy a múzeum igazgatója nyugdíjba vonulásával a gyűjtemény 80%-át – ami saját tulajdonában volt – magával vitte, így a múzeum „megszűnt létezni”. Az állami tulajdonban maradt anyag csupán „igen szerény kiállítási anyagot” képez, így a közösség fontos kulturális emlékhelye funkcióját vesztette el. A KMKSZ Elnöksége ezt a hiányt szeretné pótolni, és még időben lépni, mert – mint fogalmazott – „az utolsó előtti pillanatban vagyunk”, amikor még lehetőség van arra, hogy értékeket mentsenek meg. Ebből kiindulva ismertette a Kárpátaljai Magyar Helytörténeti Múzeum létrehozásának koncepcióját. A tervek szerint az intézmény célja a magyar közösségek múltjának, hagyományainak és tárgyi emlékeinek méltó megőrzése, valamint bemutatása lesz.
Sin József, a KMKSZ alelnökének beszéde egy súlyos természeti katasztrófára, valamint az arra adott közösségi és anyaországi válaszokra hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint a Székelyföldön található, turizmusból élő település, Parajd, komoly károkat szenvedett el egy árvíz következtében. Hangsúlyozta, hogy az anyaország gyorsan reagált: „a magyar kormány is egy jelentős összeggel járult hozzá a település gondjainak a megoldásához”. Ugyanakkor a kárpátaljai közösségek is saját felelősségüknek érezték a segítségnyújtást. Mint mondta, „három kárpátaljai történelmi egyházunk vezetői összeültek és gyűjtést indítottak”. A példaként állított egyházi összefogás és a gyors reagálás egyaránt azt jelzi, hogy a kárpátaljai magyar közösség felelősséget vállal a határon túli magyarság más régióiért is. Ezért az alelnök a gyűjtésbe való bekapcsolódásra szólította fel a jelenlévőket. A választmány tagjai egyhangúlag támogatták a jótékony célt, hangsúlyozva a nemzeti összetartozás fontosságát.
Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára beszédében kiemelte, hogy a közgyűlés helyszínének választása nem véletlen, hiszen „minden év júniusában megemlékezünk arról, hogy Tiszacsomán honfoglalás kori sírokat tártak fel”, ezért a választmányi üléshez koszorúzás és kulturális program is társult.
A nyárra tervezett események sorában kiemelte a Déryné Program Határtalanul alprogramjának kárpátaljai rendezvényeit, amelyek célja a külhoni magyar közösségek nemzeti identitásának erősítése. A rendezvények komplexek: óvodás mesefoglalkozásoktól kezdve középiskolás tréningeken át felnőtt színházi előadásokig minden korosztályt megszólítanak.
A kulturális programok mellett egy másik közösségi kezdeményezésre, a Magyarok Kenyere ‒ 15 millió búzaszem elnevezésű jótékonysági akcióra is felhívta a figyelmet, amelyhez idén is csatlakozik a KMKSZ. Zárásként beszámolt arról is, hogy a Szövetség több nyertes pályázattal rendelkezik a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával, ezek nyomán újabb közösségi és ifjúsági programokat tudnak megvalósítani. Megemlítette, hogy a korábbi Határtalanul program mintájára „idén újra lehetőség nyílik arra, hogy magyar tanulók utazhassanak külhoni területekre”.
A napirendi pontok zárásaként egyéb javaslatok és hozzászólások is elhangzottak, melyek a KMKSZ munkájának hatékonyabbá tételét célozták. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője a határátkelők kérdéséről számolt be, amely „KMKSZ által előkészített folyamodvány formájában került napirendre a megyei tanácsban.” A javaslat három fő pontja: a meglévő határátkelők éjjel-nappali nyitva tartása, új gyalogos átkelők létesítése, valamint új határátkelők megnyitásának vizsgálata magyar, illetve szlovák és lengyel irányokba is.
A választmányi ülés konstruktív hangulatban zárult. Brenzovics László záróbeszédében a közösség erejéről szólt: „a KMKSZ és a kárpátaljai magyarság él, és próbálja elvégezni feladatát” – vagyis megőrizni az eddigi eredményeket, támogatni a közösségi intézményeket és a magyar oktatást.
