Ungvárra is megérkezett a Déryné Program Határtalan Napja. A kezdeményezés célja, hogy a határon túli magyar közösségek is részesei lehessenek a színház, a zene és az irodalom élményének. A nap folyamán gyerekek és felnőttek egyaránt bepillantást nyerhettek a magyar előadóművészet sokszínű világába.
A Déryné Program Határtalan alprogramjának célja, hogy minden magyarnak egyenlő esélyt biztosítson az anyanyelvi színházi élményekhez lakóhelyén, vagy ahhoz közel, hogy megélhesse magyarságát, kultúráját. Kárpátaljára májusban érkezett program, október 13-án pedig Munkács és a környéki települések magyarságának nyújtott felejthetetlen élményeket.
Október 9. és 11. között három kárpátaljai város – Munkács, Beregszász és Nagyszőlős – közönsége tekinthette meg a Placid, avagy játszma a halállal című színházi előadást. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Ülj Közelebb Produkció közös produkciója október 10-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közreműködésével jutott el a beregszászi nézőkhöz.
A bemutatón a nézők nemcsak egy megrendítő történetet, hanem egy hiteles emberi példát ismerhettek meg: Olofsson Placid bencés szerzetes életét, aki a Gulág poklát megjárva is képes volt megőrizni derűjét és hitét. A száz évet megélt szerzetes pap alakja a fiataloknak ma is iránytű lehet, az idősebbek számára pedig emlékeztető arra, hogy a hit és az emberség minden körülmények között megtartó erő.
Az előadást Bezerédi Bendegúz rendezte, szövegét Szabó Borbála és Fehér Pörzse írta. Olofsson Placidot Sütő András alakította, míg a halál szerepében – és számos más figurát megszemélyesítve – a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bezerédi Zoltán lépett színpadra.
A darab cselekménye egy allegorikus találkozással indul: Placid atyáért eljön a halál, aki ezúttal nem kaszát, hanem evezőt tart a kezében. Cinikus, gúnyos, de kissé megfáradt is – hiszen tudja, hogy minden emberrel dolga lesz egyszer. A fiatal szerzetes alkudozni kezd vele, mert úgy érzi, még nem teljesítette küldetését. Ezt követően a nézők tanúi lehetnek annak, hogyan alakítja át a Gulág embertelen valósága Placid atya életét, és miként válik lelki támaszává rabtársainak.
A történet alapjául Ézsiás Erzsébet A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete című könyve, valamint a szerzetes saját visszaemlékezései szolgáltak. A színdarab nemcsak a szenvedés éveit idézi meg, hanem azokat a pillanatokat is, amelyekben Placid atya humorral és hittel küzdött az embertelenség ellen. A produkció egyik legfontosabb üzenete, hogy még a legnagyobb nyomorúságban is meg lehet őrizni az emberi méltóságot.
Az előadás során a nézők megismerhették Placid atya jól ismert történeteit: hogyan dobta ki a rabszállító vonatból azt a levelet, amely végül eljutott édesanyjához, vagy miként „énekelte el” a sopronkőhidai fegyházban, hogy ő pap, s ezért meg is gyóntathatta rabtársait. A humor és a derű folyamatosan jelen van a darabban – hiszen Placid atya vallotta, hogy az öröm keresése nélkül nem lehet túlélni.
A Gulág évei alatt megfogalmazott négy szabályát ma is sokan idézik:
A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
A Placid, avagy játszma a halállal nem csupán a múlt tanulságait idézi, hanem üzen a jelennek is. Olyan időszakban, amikor a világ újra háborútól, félelemtől és bizonytalanságtól terhes, különös súlyt kap egy ember példája, aki a legnagyobb sötétségben is fényt tudott gyújtani.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága képviseletében Soós Viktor Attila is elkísérte az előadást, aki meghatottan emlékezett Olofsson Placid atya életére, amely szerinte ma is példát mutat a hit, a kitartás és a közösség erejéről. Felidézte a bencés szerzetes megható gesztusát, amikor a vonatból kidobott egy papírfecnit édesanyjának üzenve, s „a Jóisten kegyelmének köszönhetően ez az üzenet eljutott hozzá” – mondta.
Kiemelte: Placid atya élete nemcsak a Gulágon töltött tíz év miatt különleges, hanem mert egész életében az elesettek iránti felelősséget és az emberi méltóság tiszteletét hirdette. „Az a feladat, amely mindannyiunk számára fontos, bárhol is éljünk a világban: megőrizni magyarságunkat és hitünket” – hangsúlyozta.
Zárásként arra biztatta a jelenlévőket, hogy a mindennapok nehézségei között is „adjunk hálát minden nap valami jóért, valami szépért”, és ezt a reményt, erőt adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, mert „itt, a Kárpát-medencében erőt ad számunkra a magyar nyelv és az előttünk járók példája”.
Sin Edina, a beregszászi színház megbízott igazgatója szerint a Placid, avagy játszma a halállal című előadás különleges jelentőségű minden kárpátaljai magyar számára, hiszen „olyan történelmi példát állít elénk Placid atya személyében, amelyből rengeteg erőt meríthetünk és megtanulhatjuk, hogyan lehet a legnehezebb időszakokból is megerősödve kijönni”.
Kiemelte, hogy a színház számára megtiszteltetés volt segíteni a kárpátaljai turné megszervezésében, hiszen a kulturális eseményeknek ma is különleges küldetése van: „Mi magunk is missziónknak tekintjük, hogy a magyar szót terjesztve, kulturális programok által bátorítsuk az itt, háborús körülmények között élőket.”
Az igazgató szerint a közönség lelkesedése és kitartása bizonyítja, hogy a kultúra ereje ma is összetartja a közösséget: „A nézőink minden nehézség ellenére rendszeresen járnak az előadásainkra – ez ad nekünk erőt és hitet a folytatáshoz.”
Elmondta: a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház októberre is gazdag programkínálattal készül. Munkácson, Ungváron és környékükön több mint harminc előadást, koncertet és közösségi eseményt szerveznek a Déryné Határtalan Napok keretében. Emellett új bemutatóra is készülnek Mark Twain Ádám és Éva című írásának színpadi adaptációjával.
Szeptember 17–21. között hatodik alkalommal rendezték meg Ungváron a „Monológok az Ung felett” nemzetközi fesztivált. Az elmúlt években több mint 40 ukrajnai és 15 külföldi, főként európai társulat lépett színpadra a rendezvényen. Az idei ötnapos programsorozaton Ukrajna különböző régióiból érkező művészek mellett a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház is bemutatkozott, továbbá Lengyelország, Szlovákia és Örményország is képviseltette magát.
Szeptember 21-én, vasárnap délután a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház kamaratermében a Petőfi Sándor János vitéz című műve alapján készült monodrámát tekinthették meg Polyák Anita előadásában. A Szívemnek gyöngyháza című darabot Vidnyánszky Attila rendezte. A magyar nyelvű előadást ukrán felirattal kísérték.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója kiemelte: a színház számára rendkívül fontos, hogy ne csak a hétköznapokban találkozzon a közönségével, hanem szakmai megmérettetéseken is részt tudjon venni.
– Ezért használunk ki minden meghívást lehetőségeinkhez mérten arra, hogy ezeken a szakmai fórumokon részt tudjunk venni. Így volt ez most is a VI. Monodráma-fesztiválon, Ungváron, amikor is egy nemzetközi szakmai találkozóra hozhattuk el Polyák Anita előadásában a János vitéz című monodrámánkat. Természetesen mindig izgulunk, hiszen az az adott közeg, ahová visszük az előadásunkat, az számunkra is idegen, ezért egy nagy erőpróbát is jelent a társulat számára.
A Petőfi Sándor János vitéze alapján készült monodrámát, amely a Szívemnek gyöngyháza nevet kapta, 2024 decemberében mutatták be Beregszászban. A színház igazgatónőjétől megtudtuk, hogy meglehetősen viszontagságos körülmények között zajlottak a próbák, hiszen akkoriban még áramszünetek, légiriadók és a hideg is megnehezítette a munkát, a színház fűtési gondjai sajnos „stabilan” megvannak több mint három évtizede.
– Ez sem vette el a kedvét Polyák Anitának, aki a Kaposvári Egyetem akkor végzős hallgatójaként, Kárpátalja, Borzsova szülötteként eldöntötte, hogy bár a világot járva rengeteg lehetőséget kap a színházi világból tehetségének köszönhetően, ő mégis szeretne adni valamit a kárpátaljai magyar közönségnek, és szeretné a kapcsolatot ápolni azzal a közösséggel, amely felnevelte, amelynek ő a színésznőjévé szeretne válni. Ez vitte előre leginkább a próbafolyamatot, ez az akarat és ez a cél. Vidnyánszky Attila segítette az munkáját mentoraként, osztályfőnökeként, és a témát is ő hozta elé, hiszen Anita szerepelt a János vitéz nagyszínpadi előadásában – mondta el Sin Edina és megjegyezte: nagyon örülnek a monodrámának, hiszen sajnos a technikai és műszaki feltételeik meglehetősen megfogyatkoztak a háború miatt, a monodráma viszont az a műfaj, amelyet ha jól csinálnak, akkor egy nagyszínpadi emócióval felérő élményt, tapasztalást, színházi világot tud adni a nézőnek.
Polyák Anita egyedül több mint tíz egymástól nagyon távol álló szereplőt szólaltatott meg a színpadon gyakorlatilag minimális kelléktárral. Az elbeszélő költemény 27 részének tartalma közel egy órán át olyan könnyedséggel pergett a nézők előtt, mintha nagy létszámú társulat játszotta volna. Valójában pedig mindez az Iluskát alakító Polyák Anita tehetségének, hang- és arcjátékának, mozgástechnikájának köszönhetően történik, valamint a könyvet szimbolizáló, mondhatni varázsszekrénynek tűnő bútordarabból kirántott mente, paróka vagy más, az adott szereplőre jellemző tárgy segítségével.
– Ha egy színművésznek az életében eljön az a pont, amikor elhatározza, hogy csinál egy önálló estet, egy monodrámát, az mindig egy kezdet. Az soha nem lesz egy olyan munka, amire azt tudja mondani, hogy ez kész van. Ez egy örök fejlődés, és én is azért választottam ezt, mert ez kortalan és időtlen, mert a szerelem mindig körülleng minket, ha kicsik vagyunk, ha nagyok, s a bátorság az élet minden területére kell. Az, hogy mennyi lehetőség van benne, hogy 11 karakterből lehet ki-be ugrálni, ez ugyanúgy 40 évesen is kihívás lesz, 60 évesen és most 25 évesen is – jegyezte meg Polyák Anita, aki a meghatódottságtól nehezen jutott szóhoz az előadást jutalmazó taps után, mert mint mondotta, ilyenkor jön rá leginkább az ember, hogy az ilyen apróságok jelenthetik a legtöbbet. Őszintén bevallotta, nem számított ilyen tapsra. – Játszottam már pár helyszínen, Kisvárdán is voltunk fesztiválon, de ilyen energiát és ilyen szeretetet még nem kaptam sehol, nagyon hálás vagyok érte. A legjobb itthon játszani, azoknak az embereknek, akik szeretnek, ismernek, kíváncsiak ránk. Az, hogy képviselhetem a színházunkat ezen a fesztiválon, ez egy nagy áldás az életben – mondta és kiemelte: hálás ezért mindenkinek, aki segített neki ebben a projektben.
A teremben jelen volt Vaszil Nevolov, Ukrajna érdemes művészeti dolgozója, az Ukrán Nemzeti Írószövetség Forgatókönyvírói Civil Szervezetének elnöke és az Ukrán Színházi Partnerség tagja. A művészettörténeti doktor az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi fesztivál zsűrijének élén állt, de ez az előadás őt is elbűvölte.
– Izgatottak vagyunk, mert a darab a világszínvonalú, nagyszerű költő, Petőfi Sándor fantáziájának csodálatos világába merített el most bennünket a szerelem érzésén keresztül, gyakorlatilag a VI. Monológ-fesztivál mérföldköve lett, és fontos üzenetet tolmácsolt a nézők felé. A fiatal színésznő – aki ilyen sokszínűen játszotta el a darabban szereplő különböző jellemeket – és a rendezői elgondolás is dicséretes. Ismerem Vidnyánszky Attilát, aki a mi tanintézményünket, a Karpenko Karij-főiskolát fejezte be, ahol professzor vagyok, és örülök, ilyen európai színvonalú végzősünk van – mondta, miután Polyák Anita előtt térdre ereszkedve gratulált neki és átnyújtotta az oklevelet, a virágdobozt és egy könyvét.
– Örömmel vettem tudomásul azt, hogy itt, Ungváron ma, habár egy vegyes magyar–ukrán közönséggel találkozhattunk, befogadták az előadásunkat, és nemcsak a magyar nézők, hanem az ukrán nézők szemében is bizony láthattuk azokat az örömkönnyeket, amiért érdemes színházat csinálni, amiért érdemes Petőfi János vitézével megérinteni, megszólítani az embereket – emelte ki Sin Edina igazgatónő. – Ez a történet ráadásul egy örök történet a szerelemről, az emberségről, a kitartásról és a hűségről, s ennél szebb fogalmakkal és ennél tisztább forrással nem is tudtuk volna megajándékozni ma itt a nézőket. Külön öröm számunkra az a visszajelzés, amely az ukrajnai színházi világból érkezett, hiszen itt ma színházi kritikusok, színháztudósok, esszéírók vettek részt az előadáson, és mindannyian odajöttek, elmondták a véleményüket, megírják a gondolataikat az előadásunkkal kapcsolatban. Ez egy akkora országos visszajelzés számunkra, amely megerősít minket abban, hogy érdemes ezt itt, Beregszászban folytatnunk, érdemes Beregszászban magyar színházat csinálnunk.
A darabban felvételről Törőcsik Mari hangja is hallható, akit Vidnyánszky Attila kért fel arra, hogy egy szövegrészt mondjon el a Nemzeti Színházban a János vitéz nagyszínpadi előadásában.
– Mindenféleképpen szerettem volna, hogy valami túlvilági dolog legyen, valami olyan, amihez az emberek nem feltétlen tudnak arcot kötni, de egy érzetet biztosan. A mi színjátszásunknak az egyik ékköve és koronája Törőcsik Mari volt. Ha belegondolok, hogy milyen lehet Tündérország, akkor ott olyan emberek vannak, mint Mari lehetett. Ezért Vidnyánszky tanár úrtól elkértem, hogy lehetne-e ő nekem is Tündérország, és egyetértett ezzel a véleménnyel – avatott be a részletekbe Polyák Anita.
A darabot tavaly decembertől többször játszották Beregszászban, és tervezik, hogy Kárpátalja számos más településére is elviszik az előadást, dolgoznak rajta, és remélik, hogy ezeket a terveket meg is tudják valósítani az év folyamán vagy a következő év első felében.
– Ez a téma kortalan. Úgy is kortalan, hogy bármelyik korszakban játszották, sikere volt, és úgy is, hogy bármelyik nemzedékhez szólhatunk általa, hiszen gyerekektől a felnőttekig mindenki megtalálja benne azt, ami a szívéhez szól – fogalmazott az igazgató.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház a szeptember 12-ei sajtótájékoztatóval hivatalosan is megnyitotta a 2025/2026-os színházai évadot. Az eseményen a kárpátaljai magyar sajtó és média képviselőinek Sin Edina megbízott igazgató vázolta az erre az évadra vonatkozó terveket.
Az új évadban sor kerül többek között az idei Fedák Sári-díj átadására, havonta több alkalommal is megszervezik a Déryné Határtalan Programot, elültetik Jókai almafáját a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark területén létrehozott Tündérkertben, folytatják nagy sikerű színházi nevelési programjaikat, erősítik a filmes vonalat mozivetítések és az azokhoz kapcsolódó közönségtalálkozók szervezésével, a filmes műhelyben folytatódnak a dokumentumfilm-forgatások, valamint sétálószínházi programmal bővítik színházbejáró eseményünket.
„A háborús körülmények között még inkább fontos megmutatni magunkat, azt, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész, s benne a társulatunk él és létezik” – hangsúlyozta a sajtótájékoztató kezdetén Sin Edina, azzal folytatva: fontos, hogy amikor nemzettársaink színházi előadáson vesznek részt, akkor egy időre az ajtón kívül hagyják mindennapi gondjaikat, félelmeiket, s lélekben feltöltődve, hitükben megerősödve térjenek haza otthonaikba.
A beregszászi színház megbízott igazgatója aláhúzta: a 2025/2026-os idényben összességében 120 saját előadást és több mint 50, más szervezetekkel való együttműködésben megvalósuló programot szerveznek valamennyi korosztály számára.
A színházi évad programkavalkádját a szokásnak megfelelően ezúttal is a Fedák Sári Napok nyitják meg, ugyanakkor továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a magyar kultúra továbbadása céljából vidékünk minden szegletébe elvigyék a magyar nyelvű színházat – ezzel meghatározó élményekkel gazdagítva az itt élőket. „Szeptember 26-án, Fedák Sári valódi születésnapján – ugyanis még a születésnapja sem volt sokáig megjelölve – Fedák-díjat adunk át itt, Beregszászban. Ez a díj Kárpát-medencei kiterjesztésű elismerés, amelyet olyan művészeknek adunk át, akiknek fontos a Fedák Sári által megörökölt szellemiség, jelesül a színházi szakma iránti elhivatottság, odaadás, alázat és a magyar nemzet iránti elhivatottság a színművész részéről. Meglepetés, hogy idén kik fogják ezt a díjat kapni, mindenesetre a díjátadó környékére mi nagyszabású kulturális programokat szervezünk, s többek között a Pustol a hó című előadásával érkezik hozzánk Szavas József Kossuth-díjas művész, s rögtön a Fedák-díj-átadót követően láthatják az ő előadását az érdeklődők. Szavas Józseffel Tündérkert-bővítés nélkül nem találkozhatunk. A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban elültetjük Jókai Mór bánalmafáját is, amely szimbolikus jelzés arra, hogy a magyar közösség itt élni akar” – szögezte le Sin Edina.
A beregszászi színház teljes gőzzel készül az új színházi évadra, hiszen már nyáron is számos olyan előadás próbái zajlottak, amelyeket ősztől láthat az itthoni közönség. „Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében A revizor című előadást mutatjuk be hamarosan, azt követően pedig Katkó Ferenc rendezésében Hunyadi Sándor Három sárkány című vígjátéka kerül a nézők elé. Ezzel párhozamosan zajlanak a további előadások próbafolyamatai, hiszen Oleh Melnyicsuk Orosz Ibolyával közösen Mark Twain Ádám és Éva című írása alapján készít egy férfi-női kapcsolatot bemutató humoros előadást a beregszászi színház Hubay stúdiótermében. Aztán pedig A bohóc kerestetik című előadás próbái indulnak meg, illetve folytatódnak. Ez az előadás az öregedésről, az elmúlásról, s az abban való szerepünk kereséséről szól leginkább. Bízunk benne, hogy majd a közönség is megtalálja a kedvére valót a kínálatból. Aztán pedig 2026 tavaszának a végén egy Romzsa Tódor témájú előadással szeretnénk megmutatkozni a helyi közönség előtt. Ezt az előadást Berettyán Nándor rendezi, a szövegkönyvét pedig Lukácsy György készíti. Jelenleg is zajlik az érzelmi útkeresés ebben a munkában: ide készülnek tanulmányútra, hogy a Romzsa-életutat, munkásságát, az ő mintáját megfelelően tudjuk majd színházi körülmények és feltételek között is a nézőink elé vinni. Ezzel az előadással erőt is szeretnénk sugározni, hiszen a Romzsa-féle magatartás és életút egy olyan példa lehet mindannyiunk számára, amiből tanulhatunk most, a 2025‒26-os fordulóban is, a háború alatti időszakot megélve” – mondta a színház megbízott igazgatója.
A háború kihívásaival a beregszászi színház negyedik évadában is találkozunk. „Sajnos hozzá kellett már ehhez szoknunk, de igyekszünk ezeknek a nehézségeknek megfelelni, leküzdeni ezeket, és egyfajta rugalmassággal, mobilitással válaszolni rá. Éppen ezért folytatjuk színházi nevelési programunkat is, amellyel a fiatalsághoz szólunk, járjuk a kárpátaljai iskolákat, óvodákat. Ebben Gál Natáliának, Vass Magdolnának oroszlánrésze és -szerepe van. Tartjuk az interakciót a fiatalokkal, már csak azért is, mert értő színházjáró közösséget szeretnénk belőlük nevelni. Ebben nagyon nagy segítségünkre vannak azok az előadások, amelyek nem a mi előadásaink ugyan, hiszen vendégjátékként érkeznek ide, Kárpátaljára, mégpedig a Déryné Határtalan Programjának köszönhetően. Ezt a programot a beregszászi színház szakmai partnerként segíti Kárpátalján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel és a Rákóczi Szövetséggel karöltve. Rendszeresen, havonta akár több alkalommal is, egész napos színházi matinékat szervezünk a megye különböző régióiban. Szeptemberben Ugocsába megyünk, Tiszapéterfalvára, ahol az óvodásoktól a felnőtt közönségig mindenkihez szólunk. Kilenc különböző produkcióval készülünk egyetlen nap folyamán, ahol a tantermi meseelőadástól a színésztréningen, az improvizációs játékon át egészen az esti zenés színműig mindennel találkozhat az érdeklődő közönség. 700‒800 nézőt igyekszünk megmozgatni ezeken a programokon. Úgy néz ki, hogy jelenleg is telt házasak a programok” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még: folytatják találkozásaikat a Kárpát-medence különböző társulataival, ami lehetőséget ad arra, hogy tanuljanak egymástól, merítsenek egymás erejéből és bátorítsák egymást. „Ez egy oda-vissza vérkeringést segítő, a Kárpát-medencei magyar színházi életet eggyé forrasztó program, és örülünk annak, hogy májusban elsőként Kárpátalján valósíthattak meg ilyen programot” – emelte ki, hozzátéve, hogy a más említett szeptemberi témanapok mellett októberben Munkácson, majd Ungváron folytatják a programok szervezését, és bíznak benne, hogy azt követően Felső-Tisza-vidékre és Ugocsa más pontjaira is eljutnak még ebben az évben.
„A megnevezett programok mellett a beregszászi színházban nagy figyelmet fordítunk a filmes irány megerősítésére. Rájöttünk, hogy erre szükség van, ugyanis a színészeink rengeteg filmben kapnak szerepet, s ezeket a filmeket előszeretettel nézik a nézők, ha közönségtalálkozóra kerülhet utána sor, melyen megkérdezhetik élőben a színészt arról, hogy milyen volt az adott produkcióban szerepelni, mit élt át, hiszen ez a világ egyfajta varázslat, egyfajta elérhetetlen álomvilág a hétköznapi létezésünkhöz képest. Mi ezt az álomvilágot, ezt a varázslatot próbáljuk erősíteni akkor is, amikor filmet vetítünk. A Vándormozinak és a Taylor Projectnek köszönhetően megvannak a megfelelő jogdíjak, így kortárs vagy akár klasszikus magyar filmeket vetítünk le most már egyre inkább rendszeresített alkalmak során nemcsak Beregszászban, hanem szerte Kárpátalján olyan helyszíneken, ahol a mozira mint műfajra technikai lehetőség van. Örömmel jelenthetem be, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet huszadik alkalommal vetítjük a megnevezett körülmények között itt, Kárpátalján. Több mint 1500-an láthatták már eddig a filmet, de természetesen leginkább olyan filmekre összpontosítunk, amelyekben beregszászi színész is játszik” – fogalmazott Sin Edina a mozikultúra támogatását célzó tevékenységet kiemelve.
A kárpátaljai magyar sajtó munkatársaival való találkozón a társulat tagjai közül részt vett Gál Natália, Orosz Ibolya és Vass Magdolna színésznő, valamint Oleh Melnyicsuk rendező, akik számos szakmai kihívásnak tesznek eleget ebben az évadban is.
„Tehát minden adott ahhoz, hogy idén is megajándékozhassuk nézőinket a színház varázsával. Mi már nagyon várjuk a találkozásokat!” – mondta az esemény végén a beregszászi színház megbízott igazgatója.
Május 21-én Nagydobrony adott otthont a Déryné Program Határtalan alprogramjának folytatásához, amelynek célja, hogy minőségi színházi élményeket közvetítsen a határon túli magyar közösségek számára. A program keretében három helyszínen – a Nagydobronyi Napsugár Óvodában, a Nagydobronyi Líceumban és a Magyar Házban – zajlottak a foglalkozások és előadások. Az eseménysorozat több korosztályt is megszólított, és a háborús viszonyok ellenére reményt, lelki feltöltődést és közösségi élményt kínált a résztvevőknek. Az est csúcspontja Derzsi György zenés monodrámája, a Szerelmem, Sárdy című előadás volt, amely nagy sikert aratott a közönség körében.
A rendezvényt Kis Domonkos Márk, a Déryné Program ügyvezetője, Jászai Mari-díjas színművész nyitotta meg, aki meghatódva idézte fel a beregszászi színházi élet kezdeteit. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attilának, a program szellemi atyjának, és hangsúlyozta: a Déryné célja, hogy a közösségek mellett álljon, és a kultúra révén erősítse a megmaradásukat. „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek…” – idézte. Az, amit itt látunk – az a közös munka és áldozatvállalás, melyet Önök az együtt maradásért tesznek – mindenki számára példaértékű. Ehhez kívánok Önöknek nagyon sok erőt és kitartást – tette hozzá zárszóként.
Papp Ferenc konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében elmondott ünnepi beszédében kiemelte, hogy a hagyomány és az anyanyelv használata tartja meg a közösségek önazonosságát. Mint fogalmazott, a magyar nyelv és kultúra ápolása nemcsak érték, hanem identitásunk megőrzésének kulcsa. Az előadás – tette hozzá – az összetartozás élményét is erősíti. A rendezvényen levetítették Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója és a beregszászi színház főrendezője videóüzenetét is, amelyben történelmi mérföldkőnek nevezte a Határtalan alprogram elindulását. Kiemelte: „Kezdetektől cél volt, hogy a külhoni magyarság is bekapcsolódjon.” A Déryné Program megszületése egy régi hiányérzetből fakadt – fogalmazott –, hiszen sokáig elfogadhatatlannak tűnt, hogy az ország lakosságának jelentős része nem fér hozzá a magas kultúrához. Most, hogy a program átlépte az országhatárt, úgy érzi: egy régi álom vált valóra.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója köszöntőjében kiemelte: a Határtalan alprogram óriási lehetőséget jelent Kárpátalja számára. Mint fogalmazott, olyan előadások és foglalkozások érkeznek most a térségbe, amelyek korábban nem jutottak el ide – és különösen a jelenlegi háborús helyzetben ezek a találkozások nemcsak szakmailag, hanem lelki értelemben is rendkívül megerősítőek. Emlékeztetett arra, hogy a háború előtt komoly célkitűzésük volt egy olyan közös gondolkodás megteremtése, amely összekapcsolja a kárpátaljai magyarságot lélekben, eszmékben és értékrendben egyaránt. Hozzátette: különösen szívmelengető érzés Nagydobronyba visszatérni, hiszen a beregszászi színház első vidéki rendezvénye is ezen a településen valósult meg. Elmondta, hogy e két nap alatt összesen 26 előadásra került sor, amelyek több mint ezer nézőhöz jutottak el – a legkisebbektől a felnőttekig, melyért különösen hálás. Zárásként köszönetet mondott a nagydobronyi szervezőknek.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke elmondta, hogy kiemelt célja volt a Déryné Program előadásainak eljuttatása az Ung-vidékre. Köszönetet mondott a szervezőknek, és kiemelte: „Mi, akik hiszünk a nemzet egységében, tudjuk, mennyi feladatunk van még.” Hangsúlyozta, hogy különösen fontos, hogy a művészek a gyermekekhez is eljuttassák a kultúra értékeit. Mint fogalmazott, a program, amely az elmúlt öt év során Magyarország legkisebb településeit is bejárta, és idén először lépte át a határt – mellyel május 21-én nagy örömet és értéket hozott a nagydobronyi gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A napot Derzsi György zenés monodrámája zárta. A Szerelmem, Sárdy című előadás személyes hangvételű napló keretében mesélte el egy eltitkolt szerelem történetét, miközben a közönség Sárdy János legismertebb dalaival az elmúlt korok romantikus világába is bepillanthatott. A két emlékezetes előadást vastaps kísérte, a nézők hálával és szeretettel fogadták a fellépőt.
Derzsi György felvidéki színész, zeneszerző és énekes meghatottan nyilatkozott arról, milyen különleges érzésekkel jött először Kárpátaljára. Mint mondta, a táj és az itt élők olyan melegséggel fogadták, hogy szinte otthon érezte magát, mintha hazatért volna. Kiemelte, hogy diplomamunkájának egy részét Sárdy János művészetének szentelte, ami még szorosabbra fűzte kapcsolatát a legendás énekes örökségével. Az est üzenetéről is szót ejtett, hangsúlyozva, milyen fontos lenne, hogy időnként megálljunk a mindennapi rohanásban, és figyelmet szenteljünk az idősebb generációknak – különösen a nagyszüleinknek. Hiszen bennük őrződnek meg a családi történetek, a múlt eseményei, az életbölcsességek, amelyekből mi is tanulhatunk. Mégis, sokszor elsiklunk ezek mellett, mert a hétköznapi teendők elviszik az időt és a figyelmet. Pedig – ahogy fogalmazott – az idősekben ott él a történelem, csak gyakran nincs, aki meghallgassa őket. Végül szívből jövő háláját fejezte ki a közönség szeretetéért, hozzátéve: ezek a találkozások adják vissza újra és újra a hitet az emberi kapcsolatok erejében.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával megvalósuló Déryné Program Határtalan Programja immár kilép Magyarország területéről. Ezt a tárca művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára jelentette be a beregszászi magyar színházban. Novák Irén elmondta: elsőként Kárpátaljára, ezt követően pedig Vajdaságba, a Felvidékre és Erdélybe is eljutnak a nemzeti identitást erősítő színházi előadások és művészetpedagógiai foglalkozások. Kárpátalján a Déryné Program a Rákóczi Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház együttműködésével valósul meg.
Május 20–21-én különleges kulturális programsorozattal veszi kezdetét Kárpátalján a Déryné Program Határtalan elnevezésű kezdeményezésének helyi rendezvénysorozata. A nyitóeseményeknek Beregszász és Nagydobrony ad otthont, amelyekkel újabb mérföldkőhöz érkezik a magyar kultúra határokon átívelő terjesztése. A Déryné Program színházi előadásai és művészetpedagógiai foglalkozásai immár a külhoni magyar közösségek számára is elérhetővé válnak.
A Déryné Program öt éve indult el Magyarországon azzal a céllal, hogy a legkisebb falvaktól a városokig mindenhová eljuttassa a minőségi, anyanyelven megszólaló színházi élményeket. A kezdeményezésben az intézményesült színházi jelenlét mellett a drámapedagógia, az óvodai nevelés és a közösségépítés is hangsúlyt kapott. 2025-ben a Határtalan alprogram révén a szomszédos országok magyar közösségeihez is megérkezik az élményszerű kultúraközvetítés.
A Határtalan Program célja messze túlmutat a szórakoztatáson: valódi hidakat kíván építeni közösségek és generációk között, különösen olyan helyeken, ahol az anyanyelvi kultúra és a művészet egyben megtartó erő is. A kreatív, interaktív módszerekkel dolgozó előadóművészek, pedagógusok és drámapedagógusok a program révén Kárpátalján is megkezdik azt a munkát, amit Magyarországon már évek óta sikerrel végeznek.
A programsorozat Kárpátalján a Rákóczi Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közreműködésével valósul meg. Az első két napon mintegy húsz különböző program várja a nézőket, több mint ezer érdeklődőt vonzva az eseményekre óvodásoktól a középiskolásokig és a pedagógusokig, illetve a felnőtt közönségig.
Május 20-án Beregszász vált a határtalan kultúra helyszínévé. Ezen a napon a P. Frangepán Katalin Gimnázium Bázisóvodája, a Bethlen Gábor Líceum, valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház termei teltek meg színházkedvelőkkel.
Délelőtt a középiskolás diákokat a KultUP program várta, amikor tantermi színházi előadások, drámajáték, színésztréning és improvizációs versenyek tették élményszerűvé a tanulást. Molnár Ferenc Liliom című darabját az Epika Kulturális és Művészeti Alapítvány művészeinek előadásában láthatta a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 9–11. évfolyama, majd a Halotti beszédet idézte meg előadásában Kálócz László. A fiatalokat Ákli Krisztián vezette be a színészi alapgyakorlatok világába, amit egy impróverseny követett. A 5‒8. osztályok tanulói A honfoglalástól Trianonig című népzenei műsort hallgathatták meg Kis Gergely Márton tolmácsolásában, amely a történelem és a zene nyelvén hozta közelebb a nemzeti múltat.
Természetesen legkisebbek sem maradtak ki a programból: a P. Frangepán Katalin Gimnázium Bázisóvodájának növendékei Gál Natália tolmácsolásában élhették át A kiskondás című mesejáték varázsát, míg a Bethlen Gábor Líceum alsó tagozatosai a Fohászban bujdosó című verses-zenei összeállítással ismerkedhettek meg Huzella Péter előadásában.
A Határtalan Program megnyitóján a Rákóczi Szövetség elnöke, Csáky Csongor köszöntötte a résztvevőket, és örömét fejezte ki, hogy a szervezet immár nemcsak Magyarországon, hanem a külhoni régiókban is aktív szerepet vállalhat a kulturális nevelésben: „Ez az első nagy napja annak, hogy a program átlépte a határt, és itt, Kárpátalján is elindul.” Hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Szövetség célja az, hogy a Kárpát-medencében élő magyar fiatalok számára minél több lehetőséget teremtsenek, legyen szó színházról, színjátszó táborról vagy kulturális élményekről.
Megemlítette, hogy a szervezet a közeljövőben 1600 kárpátaljai diáknak szeretne lehetőséget biztosítani kulturális programokon való részvételre, ezzel is erősítve az identitást és a közösséghez való tartozás élményét.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, a KMKSZ alelnöke a rendezvényen elmondott beszédében hangsúlyozta: a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum és a kárpátaljai magyar közösség együtt fejlődött az elmúlt évtizedek során, és ez a fejlődés ma is folytatódik.
Visszatekintve az elmúlt időszakra így fogalmazott: „Harminc éve kísérjük figyelemmel az iskola működését, és mindig azt tapasztaltuk, hogy a legjobbak voltak a kárpátaljai magyar oktatási rendszerben.” Kiemelte, hogy a Határtalan Program rendezvényei nemcsak élményt nyújtanak a fiataloknak, hanem erősítik kulturális identitásukat is. Beszéde végén arra bátorította a jelen lévő fiatalokat, hogy aktívan kapcsolódjanak be a programokba, és vigyék tovább az itt szerzett élményeket, tapasztalatokat.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója szintén köszöntötte a jelenlévőket, különös figyelemmel a fiatalokra. Beszédében hangsúlyozta, milyen fontos, hogy a fiataloknak már korán lehetőségük legyen a színházi élmények megtapasztalására.
A színház vezetője örömmel üdvözölte, hogy a Déryné Programnak köszönhetően a tantermi előadások mellett immár drámapedagógiai foglalkozások és improvizációs versenyek is színesítik a kínálatot, amely „érdekes és releváns témákkal” hozza közelebb a művészetet a diákokhoz. Végül biztató szavakkal fordult a fiatalokhoz: „Ha éreztek magatokban érdeklődést, kedvet ez iránt a gyönyörű hivatás iránt, akkor mi szeretettel várunk benneteket is.” Kíváncsiságot és nyitott szívet kívánt minden résztvevőnek, és emlékeztette őket arra, hogy a beregszászi színház mindig nyitott ajtókkal várja őket.
A délelőtti programokat szakmai konzultáció zárta, ahol a részt vevő pedagógusok értékelték a tapasztalatokat és megosztották egymással és a szervezőkkel a látottak pedagógiai hatásait.
A nap fénypontját az esti ünnepi megnyitó jelenti majd, amelynek a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház ad otthont. Itt többek között Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színművésznő Déryné monológját adja elő, majd Derzsi György színművész Szerelmem, Sárdy című zenés naplóját hallhatja a közönség.
A rendezvények május 21-én Nagydobronyban folytatódnak, ahol újabb korosztályokat és közösségeket szólít meg a határtalan színház élménye.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 2025-ben méltóképpen tiszteleg Fedák Sári halálának 70. évfordulója előtt. A megemlékezéssorozat részeként május 6-án Tiszaújlakon mutatták be a Fedák Sári című monodrámát, amelyben a címszerepet Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész alakította – szülőfalujában, különösen meghitt légkörben. Az előadás a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ) együttműködésben jött létre, és mély benyomást tett a közönségre és az alkotókra egyaránt.
A színésznő lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: különleges érzés volt számára, hogy hazatérhetett, és éppen ott állhatott a világot jelentő deszkákra, ahol gyermekkora gyökerezik. „Amikor az ember a saját falujában játszik, arra nincsenek szavak. Olyan érzelmek szabadulnak fel, amelyeket nagyon nehéz visszatartani” – fogalmazott meghatottan. Hozzátette, a darab is úgy épült fel, hogy lélekben maga is szinte eggyé vált Fedák Sári karakterével. A monodráma bensőséges hangvétele és a művésznő erőteljes színészi játéka mély nyomot hagyott a nézőkben.
Az eseményen köszöntőt mondott Balogh György beregszászi magyar konzul is, aki személyes hangvételű beszédében kiemelte Kárpátalja szerepét a magyar kulturális örökség ápolásában: „A hagyományőrzés nem a hamu, hanem az éltető láng őrzése kell, hogy legyen – olyan láng, amely Fedák Sáriban is lobogott.”
Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke szintén méltatta a művésznő életútját, hangsúlyozva örökségének jelentőségét az utókor számára.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója köszöntőjében elmondta: a társulat számára nem csupán művészi, hanem erkölcsi kötelesség is Fedák Sári emlékének méltó megőrzése. „Dolgozunk azon, hogy Fedák Sári nevét visszaemeljük a köztudatba, és helyet biztosítsunk számára a kárpátaljai magyar kulturális emlékezetben” – hangsúlyozta.
Az előadás fontos üzenetet közvetített a közönségnek: a színház nem csupán városi kiváltság, hanem közös érték, amelyhez mindenki számára hozzáférést kell biztosítani. A háborús helyzet miatt sok kárpátaljai magyar számára szinte lehetetlenné vált eljutni a beregszászi színházba – épp ezért különösen fontos, hogy a társulat vidéki helyszínekre is eljuttassa előadásait. Ez nem csupán kulturális küldetés, hanem igazi misszió – a közösség megerősítésének és összetartásának eszköze.
A helyiek nagy szeretettel fogadták a hazatérő Szűcs Nellit. Az este emelkedett hangulatban, mély emberi és művészi élménnyel zárult.
Az Osztrák- Magyar Monarchia első és legfényesebb sztárjára, Fedák Sárira emlékeztek Beregszászon. A XX. század első felének egyik legismertebb és legsikeresebb magyar előadóművésze volt, aki Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg pályáját, amelynek során számos magyar és külföldi színházban fellépett.
