Az „anya és baba otthonok” olyan írországi intézmények voltak, ahol a hajadon terhes nőket és gyermekeiket helyezték el. Kemény körülmények, magas halálozási arány és az anyák és gyermekek támogatásának hiánya jellemezte ezeket a rideg helyeket.
A munkások hétfőn kezdték meg az ásatásokat egy egyházi fenntartású, hajadon nők és csecsemőik számára fenntartott egykori otthon területén Nyugat-Írországban, a régóta várt erőfeszítések keretében, hogy megtalálják az ott elhunyt mintegy 800 csecsemő és kisgyermek maradványait.
Az ír miniszterelnök korábban már hivatalosan is bocsánatot kért az idős katolikusoktól a feltárt borzalmak ismeretében.
A Galway megyei Tuamban található egykori Bon Secours anya és csecsemőotthonban végzett ásatások újabb lépést jelentenek Írországban, a túlnyomórészt római katolikus országban, az egyházi intézményekben elkövetett visszaélések örökségével való leszámolásban.
Az otthont katolikus apácarend működtette 1961-es bezárásáig. Egy volt a sok hasonló intézmény közül, amelyeket Írország-szerte hoztak létre, és ahová a 20. század nagy részében több tízezer hajadon, terhes nőt küldtek, akiket arra kényszerítettek, hogy lemondjanak gyermekeikről.
Az apácák olyan nőknek adtak otthont, akik házasságon kívül estek teherbe, és akiket a családok elkerültek vagy kitaszítottak. A szülés után néhány gyermek az otthonokban élt, de a legtöbbet örökbe adták egy olyan rendszerben, amelyben az egyház és az állam együttműködött.
2014-ben Catherine Corless helytörténész közel 800 olyan gyermek halotti bizonyítványát tárta fel, akik az 1920-as évek és 1961 között haltak meg a tuami otthonban, de csak egy gyermek temetési adatait találta meg.
Később a nyomozók egy tömegsírt fedeztek fel egy használaton kívüli földalatti szennyvízkamrában, amely csecsemők és kisgyermekek maradványait tartalmazta.
A DNS-vizsgálat kimutatta, hogy a halott gyermekek életkora a 35 hetes terhességtől a hároméves korig terjedt.
„Ez egy nagyon, nagyon nehéz, megrázó történet és helyzet. Meg kell várnunk, hogy mi bontakozik ki most az ásatás eredményeként” – mondta Micheal Martin ír miniszterelnök hétfőn.
Az írországi anyaotthonokkal kapcsolatos nagyszabású vizsgálat megállapította, hogy 18 ilyen intézményben mintegy 9000 gyermek halt meg. A légúti fertőzések és a gasztroenteritisz a vezető okok között szerepeltek.
Az ír kormány vizsgálata megállapította, hogy az úgynevezett anya-baba otthonokban született gyermekek halálozási aránya mintegy 15% volt. A vizsgálat szerint az eltelt 76 év alatt 56 000 hajadon nő és 57 000 gyermek fordult meg az otthonokban.
Az utolsó ilyen országos intézményt csak 1998-ban zárták be.
A tuami otthont működtető Bon Secours nővérek „mély bocsánatkérést” nyújtottak be, és elismerték, hogy nem sikerült „megvédeniük a rájuk bízott nők és gyermekek eredendő méltóságát”.
A törvényszéki szakértők most a maradványok visszaszerzésén, elemzésén és megőrzésén fognak dolgozni. Az azonosított maradványokat a hozzátartozók kívánságának megfelelően visszaadják a hozzátartozóknak. A tisztviselők szerint az azonosítatlan maradványokat méltóságteljesen eltemetik.
A munka várhatóan két évig tart. Kolumbia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok szakértői az ír hatóságokkal együtt dolgoznak majd a kutatásokon.
A szentendrei székhelyű Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesületönkéntesei közel 15 éve kutatják és újítják fel az első és a második világháborúban elesett magyar katonák nyughelyeit a Kárpát-medencében. Eddig több mint 70 helyszínen azonosítottak betemetési helyeket Ukrajnában. Legutóbbi kutatásuk során is találtak jeltelen sírokban nyugvó magyar katonákat egy kert végében.
Legalább tíz holttestet találtak egy kelet-szlavóniai tömegsírban Vukovár közelében – jelentette be Tomo Medved horvát veteránügyi miniszter pénteken.
A tíz holttestet feltételezhetően az 1991–1995-ös délszláv háború idején földelhették el a Vukovártól nem messze fekvő Pacsinta (Pacetin) település mellett, 26 kilométerre az 1996-ban feltárt ovcarai tömegsírtól, amelybe kétszáz kivégzett embert temettek.
A tárcavezető kiemelte: a területet egy hónappal ezelőtt kezdték átvizsgálni, és eddig egyharmadát sikerült feltárniuk.
Medved megjegyezte, hogy még mindig 1853 eltűnt személyt tartanak nyilván Horvátországban, a legtöbbet éppen Vukovár környékén.
Emlékeztetett rá, hogy 2016 óta országszerte 261 újabb próbaásást végeztek, 99-cet Vukovár-Szerémség megyében. A mostaniak kivételével 18 holttestet találtak, közülük 16-ot azonosítottak – húzta alá.
1995 és 2015 között Horvátország területén 148 tömegsírt tártak fel, a legtöbbet, 55-öt Vukovár-Szerémség megyében, 43-at pedig a közép-horvátországi Sziszek-Monoszló megyében.
A vukovári temetőben lévő sírból – amely Európa legnagyobb tömegsírja a 2. világháború óta – 938 személyt hantoltak ki, azonosítottak és helyeztek végső nyugalomra. A legfiatalabb egy hat hónapos csecsemő, a legidősebb egy 104 éves nő volt. Az áldozatok között a civilek mellett katonák és önkéntesek is voltak. Többségük Vukovár 1991-es ostroma alatt esett el.
1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok ostromgyűrűbe zárták Vukovárt. Három hónappal később, november 18-án áttörték a védelem állásait. A szerb katonák a kórházból 261 embert, sebesülteket, orvosokat, nővéreket buszokba zsúfoltak, és a Vukovárhoz közeli ovcarai mezőgazdasági kombinát raktáraiba zártak, majd két nappal később kétszázat közülük az erdőszélen kivégeztek. Több mint ötezer embert szerbiai fogolytáborokba hurcoltak, közülük sokakat ma is eltűntként tartanak nyilván.
