A NASA bejelentette, hogy a Perseverance marsjáró új mintái minden eddiginél közelebb vihetnek ahhoz, hogy választ kapjunk a régóta válaszra váró kérdésre: volt-e valaha élet a Marson? A felfedezés egy kiszáradt folyómederben, a Jezero-kráterbe vizet szállító Neretva Vallisban született – írja az AP News.
A mintákban szerves szenet, valamint parányi, „mák- és leopárdfoltszerű” szemcséket találtak, amelyek vas-foszfáttal és vas-szulfiddal dúsultak. A Földön ezek a vegyületek gyakran a mikroorganizmusok lebontó folyamatai során keletkeznek.
„Ez a legjobb és legmeggyőzőbb jel, amellyel eddig találkoztunk a Mars múltbeli életének nyomai után kutatva” – mondta Joel Hurowitz, a kutatás vezetője, hozzátéve, hogy mindez nem tekinthető végső bizonyítéknak. A szakemberek szerint nem-biológiai folyamatok is előidézhetik a látott jelenségeket.
Nicky Fox, a NASA tudományos küldetésének vezetője úgy fogalmazott: „Ez még nem a végső válasz, de a legközelebb áll ahhoz, hogy valaha ősi életet fedezzünk fel a Marson.”
A Perseverance eddig 30 mintát gyűjtött, ezek közül tízet a marsfelszínen helyezett el tartalék gyanánt. A tudósok szerint a következő lépés a minták Földre juttatása lenne, ám a program költségei – immár 11 milliárd dollár körül – a 2040-es évekre tolták ennek a várható idejét.
Addig is a kutatóknak laboratóriumi kísérletekkel kell modellezniük, miként alakulhattak ki ezek a különleges kőzetjellemzők. „Lenyűgöző lenne, ha egyértelműen bizonyíthatnánk, hogy ezeket az ősi marsi élet hozta létre. De ha nem így van, akkor is fontos leckét kapunk arról, milyen sokféleképpen képes a természet megtéveszteni minket” – fogalmazott Hurowitz.
Egy Földön talált marsi kőzet újabb vizsgálata nem talált bizonyítékot az élet nyomaira.
A The Guardian cikke felidézte, hogy az 1980-as években felfedezett, négymilliárd éves marsi meteoritról 1996-ban megjelent, a NASA tudósai által vezetett kutatás szerzői az élet nyomaira utaló jeleket véltek felfedezni a kőzetben. Feltételezésük szerint a kőzetben talált szerves vegyületeket élőlények hagyták hátra. Ezt az állítást más tudósok kétkedve fogadták, és a kutatások az elmúlt évtizedek alatt megcáfolták a feltételezést. Legutóbb a Carnegie Tudományos Kutatóintézet Andrew Steele által vezetett csoportja tette közzé ezzel kapcsolatos eredményeit a Science folyóiratban. A meteoritból vett kicsiny minták Steele csoportja szerint azt mutatják, hogy a szénben gazdag vegyületek valójában a kőzet fölött hosszabb időn keresztül áramló víz révén keletkeztek. A Mars korai történetében, amikor még lehetett nedvesség a planétán, legalább két becsapódás történt a kőzet közelében, ami felmelegítette a bolygó környező felszínét, mielőtt – évmilliókkal ezelőtt – egy harmadik becsapódás következtében a kőzetdarab a vörös bolygóról az űrbe repült. A meteorit több millió évig sodródott az űrben, mígnem pár ezer évvel ezelőtt az Antarktisz egyik jégmezőjén landolt. Az apró, szürkészöld színű, két kilogrammos töredék az Allan Hills 84001 nevet kapta a hegyekről, ahol 1984-ben megtalálták. Steele csoportja szerint a kőzet repedésein keresztül áramló talajvíz miatt még a Marson alakultak ki benne az apró széngömbök. Ugyanez történik a Földön is, ami magyarázatot adhat a metán jelenlétére a Mars légkörében – mondták. Az eredeti tanulmány elkészítésében részt vevő két tudós azonban vitatta a legújabb eredményeket, és „kiábrándítónak” nevezte azokat. Egy közös e-mailben azt írták, hogy kitartanak 1996-os megállapításaik mellett. Kathie Thomas-Keprta és Simon Clemett, a NASA houstoni Johnson Űrközpontjának tudósai szerint Steele csoportjának eredményei nincsenek alátámsztva, az értelmezésük sem újdonság. „A megalapozatlan spekuláció nem segít megoldani a meteoritban található szerves anyag eredetével kapcsolatos rejtélyt” – tették hozzá. Steele szerint a technológia fejlődése tette lehetővé kutatócsoportja új eredményeit. A tudós elismerően nyilatkozott az eredeti kutatók munkájáról, és hozzátette, hogy akkoriban valóban „ésszerű értelmezés volt”, amit adtak. Steele kifejtette, hogy kutatócsoportja, amelyben a NASA tudósai, valamint német és brit szakemberek is részt vettek, gondosan ügyeltek arra, hogy eredményeiket „annak mutassák be, ami, vagyis egy nagyon izgalmas felfedezésnek a Marsról, és nem az eredeti feltevést megcáfoló tanulmánynak”. Steele szerint csak úgy lehet bizonyítani, hogy a Marson volt valaha, vagy létezik-e mikrobiális élet, ha onnan hozott mintákat tudnak majd elemezni a Földön. A NASA Perseverance marsjárója által gyűjtött minták egy évtized múlva érkezhetnek a Földre. A marsi meteorit egy darabkájával a héten végeztek egyedülálló kísérletet a Nemzetközi Űrállomáson. Egy kis pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták a mintát. A kutatók azt remélik, hogy az eszközzel az űrben geológiai mintákat és törmeléket lehet majd elemezni.
