Lónyay Menyhért-emlékülés Rákóczi-főiskolán

November 17-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár közreműködésével gróf Lónyay Menyhért (1822–1884) születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett emlékülést.

A konferenciának a Rákóczi-főiskola Apáczai Csere János Könyvtára adott otthont, ahol a megjelenteket Csatáry György, a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék vezetője köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy az elmúlt évszázadokat tekintve bár vidékünk bővelkedik híres és nagyérdemű személyekben, csekély számú olyan családot említhetünk, amelyik olyan jelentős szerepet játszott volna a régió újabb kori történelmében, mint a Lónyayak. S bár korábban a marxista történetírás azt tanította, hogy a történelem formálása csakis az öntudatra ébredt néptömegek privilégiuma, és az egyén szerepe nem számottevő, Lónyay Menyhért életútja és életműve ennek az ellenkezőjét támasztja alá – mutatott rá a történész, hozzátéve: ha Lónyay nem létezett volna, akkor például sokkal később épült volna meg a vasút a mai Kárpátalja területén, pedig tudjuk, hogy a perifériának számító vidék felzárkóztatásában ez mekkora szerepet játszott.

Lónyay Menyhért fordulatokban gazdag politikai pályafutása Beregszászból indult. A magyar arisztokrata politikus, publicista az Andrássy-kormány magyar pénzügyminisztere, ezt követően az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke 1871–1872 között, s emellett betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztját is 1871-től 1884-ben bekövetkezett haláláig. Politikai és tudományos pályafutását viharos, vészterhes időben fejtette ki – jegyezte meg beszédében Molnár-Friedrich Szilvia beregszászi magyar konzul, hozzátéve: Lónyay elsősorban pénzügyi területen tevékenykedett, ugyanakkor tudását, tehetségét, a köz iránti alázatát és hazaszeretetét egyéb területeken is kifejezésre juttatta.

A múlt ismerete nélkül nincsenek gyökereink, nagyszerű elődeink példája erőt adhat mindannyiunknak a nehéz terhek elviselésében is – emlékeztetett köszöntőjében Fodor Gyula, a főiskola rektorhelyettese.

A főiskola oktatóinak előadásai mind a politikus életpályáját ismertették. Lónyay Menyhért ifjúkoráról és politikai pályafutásáról 1849-ig Dancs György beszélt. Rávilágított arra, hogy Lónyay Menyhértnek már a fiatalkora is érdekesen alakult, hiszen amikor betöltötte 11. életévét, a család Lónyáról Budára költözött, s a református ifjú a piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd ezt követően bölcsészdoktori diplomát szerzett a pesti egyetemen. Később, Bereg vármegye országgyűlési képviselőjeként a liberális ellenzék jobbszárnyához tartozott, nem értett egyet Kossuth, Batthyány radikalizmusával, példaképe mindvégig Széchenyi maradt. A világosi fegyverletétel után ő is külföldre menekült, s egy ideig Párizsban élt, ahol tovább bővítette közgazdasági és pénzügyi ismereteit.

Mándrik Iván történészprofesszor előadásában az osztrák‒magyar kiegyezés hatását vizsgálta Lónyay életére. Felvázolta azt az utat, amelynek során a Bereg megyei földbirtokos elfoglalhatta a megalakult Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszteri székét. I. Ferenc József 1871-ben grófi címet adományozott neki hálája jeléül, amiért munkáját kitűnően végezte: a miniszternek ugyanis amellett, hogy rendbe tette a monarchia pénzügyeit, a magyar nemesség körében is szemléletváltást sikerült végrehajtania: megértette velük, hogy az adó befizetésének megtagadása vagy kikerülése immáron nem a Habsburg Birodalom gyengítését szolgálja, hanem Magyarország felvirágoztatását gátolja.

Molnár Ferenc Fejezetek Lónyay Menyhért életéből – a megyei képviselőből lett nagypolitikai szereplő című prezentációjában is megerősítette az addig elhangzottakat: a Magyar Királyság miniszterelnöki székébe eljutott pénzügyi szakember érdemeit nem lehet megkérdőjelezni. Neki köszönhető az is, hogy Magyarország északkeleti részein gyors ütemben kezdték el kiépíteni a vasúthálózatot: 1872-ben vette kezdetét a Nyíregyháza–Ungvár, valamint a Csap–Bátyú–Munkács fővonal építése, s hamarosan számos szárnyvonalat is átadtak. Ez óriási változást hozott a régió életében, meggyorsítva nemcsak a közlekedés, de az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését is.

A rendezvény előadói célul tűzték ki a nagyformátumú politikus és gazdasági szakember életpályájának, gyakorlati munkásságának bemutatását, ugyanakkor Csatáry György átfogó képet adott az esemény második részében a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlegében tartott előadásában az itt őrzött Lónyay-iratokról és azok jelentőségéről.

(lexi/Kárpátalja hetilap)