Azt viszont még nem találták ki, hogy mi fedezné a kiadásokat, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán ki lenne jogosult a kártérítésre.
A rabszolgaság és annak következményei máig fontos részét képezik az amerikai kultúrának, az utóbbi években pedig egyre többen követelik, hogy az Egyesült Államok fizessen jóvátételt a múlt bűneiért. Hogy mennyit, arról egy kaliforniai testület adott ki jelentést, és a végösszeg akár több száz milliárd dollárba kerülhetne az adófizetőknek – írta a Bloomberg.
2020-ban, a George Floyd halálát követő tüntetéssorozat árnyékában Kalifornia állam kormánya összeállított egy munkacsoportot, amely egy, az elmúlt években újra népszerűvé vált kérdésre próbált választ találni:
Mennyi kártérítést kellene fizetnie az Egyesült Államoknak a rabszolgák leszármazottainak?
A gondolatmenet a következő módon vezethető le – nagyjából 250 év rabszolgaság, 90 év Jim Crow-féle apartheid és 35 év rasszista lakáspolitika után a modern afroamerikaiak, azaz feketék súlyos hátrányba kerültek más rasszok képviselőivel, elsősorban a fehérekkel szemben. S bár az utóbbi évtizedekben az amerikai kormány jelentős beruházásokat hajtott végre, amelyek a feketék taníttatását, életkörülményeit és munkaerőpiaci helyzetét támogatta, a különbség továbbra is szembetűnő.
A jóvátétel támogatói ezért nem csak ezeknek a programoknak a kibővítését és a feketék szociális megsegítését akarják elérni, hanem egy pénzbeli kártérítést követelnek, amelyet az USA a rabszolgák leszármazottainak fizetne ki egy összegben. A munkacsoport pedig arra a következtetésre jutott, hogy az államnak személyenként akár az 1,2 millió dollárt is ki kellene fizetni jóvátételként.
Számításaik során több tényezőt is figyelembe vettek, az eredmény pedig nagyjából ezekből állna össze:
- Az emberi élet minden egyes évének statisztikai értéke, figyelembe véve a várható élettartam faji különbségeit: 13 619 dollár.
- Az afroamerikaiak alacsonyabb arányú lakás- és földtulajdona miatt hiányzó vagyon: 148 099 dollár.
- A feketék tulajdonában lévő vállalkozások átlagos értékvesztése: 77 000 dollár.
- Az aránytalan bebörtönzés minden egyes éve faji alapon számítva, az elvesztett bérek és szabadság kombinálásával: 159 792 dollár.
Tekintettel arra, hogy az átlag amerikai állampolgár összes megtakarítása mindössze ötezer dollár, egy ilyen mértékű program egy csettintésre milliomossá tehetné a feketéket, legalábbis Kaliforniában.
A javaslattal azonban több probléma is van, például az, hogy ezt ki fizetné ki?
A munkacsoport számításai szerint a végösszeg elérheti a 800 milliárd dollárt – ez közel háromszorosa az állam éves büdzséjének.
Ráadásul Kalifornia a következő pénzügyi évben várhatóan 32 milliárdos deficitbe fog kerülni, tovább csökkentve a jóvátételi terv esélyeit.
A másik nagy probléma, hogy ki számít a rabszolgák utódjának? Bár az amerikaiak szeretnek azon szörnyülködni, hogy milyen rasszista az országuk, az Egyesült Államok nem csak egy kulturális olvasztótégely, hanem genetikai is – alig lehet olyan embert találni, akinek ne lenne legalább egy-két fekete felmenője, aki rabszolgaként érkezett az USA-ba. Ez akkor se működik, ha csak a feketéket számoljuk, hiszen pontosan ki számít annak?
Még ha az óriási pénzügyi és jogosultsági kérdésekre választ is találnának Kaliforniában, az továbbra is fenn fog maradni, hogy ez mennyire igazságos.
Mi a helyzet az amerikai őslakosokkal, akik már jóval a feketék előtt súlyos sérelmeket szenvedtek el? A kínai bevándorlókkal, akik a Vadnyugaton éhbérért építették fel a vasutat, amely később az amerikai gazdaságot hajtotta? Az ír, olasz vagy zsidó menekültekkel, akiket mi fehérnek gondolnánk, de a XX. század elején még rosszabb előítéletekkel kellett szembenézniük, mint a feketéknek?
A kaliforniai „megoldás” valójában megvalósíthatatlan, de még ha meg is próbálnák, az csak további feszültséget keltene az Egyesült Államokban, ahol a faji kérdés már most is magas lángon forr.
A rasszizmusra nem lehet dollárjelet tenni, de be kell nyújtanunk a számlát, és annak csillagászati összegnek kell lennie. Mi a lelkiismeret, a józan ész és a jóakarat emberei vagyunk. Nem azt mondjuk, hogy fizessék ki egyben az egészet, de az igazságos társadalom érdekében szükség lesz erre – jelentette ki Amos C. Brown tiszteletes, a jóvátételi munkacsoport alelnöke.