Európa-szerte küzdenek a túl sok turista ellen

Európa turizmusa visszatért a járvány előtti állapotokhoz: a vendégforgalom már 2022-ben elérte a 2019-es szint 95 százalékát, idén nyáron pedig, amennyire az eddig befutott adatok mutatják, még ezt is sikerülhetett meghaladni. Ami nem csak sok bevételt jelent a vendéglátásból élőknek, hanem azt is, hogy a legnépszerűbb turistacélpontokon újra lépni sem lehet, annyira sok a vendég.

Ezt, hogy lépni sem lehet, néhol szó szerint kell érteni: Velencében megtörtént már, hogy nem lehetett átjutni egy-egy hídon, annyian próbáltak ott szelfizni.

A jelenség ellen, hogy a turisták megbénítják a helyet – az angol overtourism szónak nem lett még igazán jó magyar fordítása – sok helyen próbálnak kreatív technikákkal fellépni, máshol viszont csak dühöngenek, és olyanra is volt már példa, ahol épp a helyiek fúrták meg a szabályok szigorítását, hiszen valamiből mégis meg kell élni.

Belépési díj

Velence városvezetése nemrég döntött úgy, hogy kísérleti jelleggel 5 eurós belépési díjat vezet be. Ez nagyon hangzatos, de valójában azért enyhít az egésznek a súlyán az, hogy csak azoktól szedik majd be, akik nem szállnak meg egy napot sem a városban (és természetesen arra is gondjuk volt, hogy a környékről ingázókat és az ott tanulókat mentesítsék alóla). Izgalmas kérdés persze az, hogy aki már sok pénzt rászánt egy olaszországi utazásra, azt majd pont öt euró fogja-e visszatartani attól, hogy bemenjen Velencébe, szóval ez inkább üzenetértékű döntésnek tűnik, semmint olyannak, ami megállítja a turistaözönt. Persze ha másnak nem, legalább egy extra idegenforgalmi adónak nem rossz ez, amit majd be lehet forgatni a város fejlesztésébe.

Hasonló koncepcióval próbálkoztak meg a Baleár-szigeteken is – nem véletlen, hogy Velence után szintén egy szigetcsoportról van szó, hiszen ott ha a hely megtelik, akkor az tényleg tele van, nem lehet még csak azt sem mondani, hogy pár kilométerrel arrébb várakozzanak a vendégek. Még csak tervezik a belépési díjat Santiago de Compostela vendégei számára, a jelen állás szerint legkorábban 2025-től jöhet az új rend, amiben a zarándokoknak nem csak a lelkük, hanem a pénztárcájuk is könnyebbé válik.

Behajtási korlátozás

Vegyünk egy fővárost, ahol alapesetben is több százezer helyi ember próbálja intézni a napi ügyeit, egy országot, ami nem épp a katonás szervezettségével szerzett magának világhírt, engedjünk rá napi több tízezer turistát, és meg is kaptuk Athént. A görög fővárosban úgy döntöttek, hogy az Akropoliszra belépési idősávokat vezetnek be. A legnagyobb problémát ugyanis nem is az okozza ott, hogy sok a vendég alapesetben, hanem az, hogy egy-egy turistahajó megérkezésével több ezer ember zúdul rá egyszerre a látványosságokra, ezért a cél valahogy őket jobban elosztani az időben. A tesztidőszak most kezdődött el, elvileg óránkénti bontásban lehet belépőt foglalni, a terv az, hogy a jövő áprilisig tartó tesztüzem végén majd átgondolják, a 2024-es főszezonra milyen szabályok legyenek az érvényesek.

Ötletként felvetődött már Santiago de Compostelán is ez a terv, de ahogy a belépési díjból, egyelőre ebből sem lett ott semmi.

Érdekes, hogy Görögország egy másik népszerű turistacélpontján, Szantorinin már volt belépési korlátozás, és azt épp a helyiek fúrták meg. 2018-ban dobtak be ottani politikusok egy olyan ötletet, hogy napi 8 ezer turistahajóval érkező vendégnél többet ne engedjenek be, de a lakossági ellenállásra ezt elvetették, hiszen annyian élnek ott a turizmusból. Ami persze azt is mutatja, hogy nem fekete vagy fehér témáról van szó, nem lehet annyira leegyszerűsíteni, hogy sok turista = rossz, kevés turista = jó.

Hajók korlátozása

Velence ebben is élen jár: ott 2021-ben tiltották ki a 25 ezer tonnásnál nagyobb hajókat a városból. Két évvel követte őket Amszterdam, ott idén nyáron szavazta meg az önkormányzat azt, hogy a legnagyobb szállodahajók nem juthatnak be a város központi kikötőjébe. Nem véletlen ez a bonyolultabb megfogalmazás, ott ugyanis nem annyi történt, hogy egyik napról a másikra kitiltották volna a szállodahajókat – annyiról döntöttek, hogy más helyre kell vinni a kikötőt, ahova azok eljuthatnak. Egyelőre itt tartanak, most dolgoznak a további lépéseken. Ez az átállás nem egy nap kérdése volt Velencében sem, ott a 2021-es kitiltás után még hónapokig voltak szállodahajók a város környéki ipari övezet kikötőiben.

Airbnb-korlátozás

Azt Budapest is megtapasztalhatta, hogy a rövid távú lakáskiadás felveri az összes többi kiadó ingatlan árát is, hiszen aki befektetési céllal vesz lakást, inkább ráhajt a nagyobb pénzre – ugyanez a probléma hatványozottan jelenik meg azokban a városokban, ahova már egyébként is ki lehetne tenni a megtelt táblát. Eddig a legtovább Firenzében mentek el, ott a városvezetés idén tiltotta meg azt, hogy rövid távra adjanak ki lakást a történelmi belvárosban.

Viselkedési tilalmak

Itt aztán hosszú a lista, hiszen sok városban nem csak a turisták számával van bajuk a helyieknek, hanem azzal is, ahogyan viselkednek.

Portofino vezetői idén tavasszal kellett, hogy lépjenek – de a probléma pont az volt, hogy lépni nem lehetett, konkrétan gyalogos dugók alakultak ki az óvárosban. Ekkor találták ki azt, hogy 275 eurót kell fizetnie mindenkinek, aki csak álldogál egy helyben és a szelfizéssel tartja fel a gyalogosforgalmat.

Vannak erős példák még Olaszországból: a szandálhordás Cinque Terre közterületein akár 2500 euró bírságot is érhet, amihez képest egészen baráti az a 250 euró, amit annak kell fizetnie, aki Rómában a Spanyol lépcsőn leül. Firenzében azt tiltották meg, hogy a város négy központi utcáján leüljenek a turisták falatozgatni. Eraclea tengerpartján pedig szintén 250 eurót ér az, ha valaki homokvárat merészel építeni.

De nem csak az olaszok próbálják szebb viselkedésre bírni a turistákat. Mallorca több városában például abból lett elegük a helyieknek, hogy a turisták a teljes környékre úgy tekintenek, mint ha a tengerpart kiszolgáló létesítménye lenne, így aztán egy szál fürdőnadrágban járkálnak a belvárosban is – ezt most már csak pénzbírság ellenében tehetik meg.

Sokkal nagyobb az a pénzbírság, amelyet elvileg Portugália tengerpartjain vethetnek ki, ha túl hangos a zene: ha nagyobb társaság bömbölteti a zenét, az akár 36 ezer euró bírságot is érhet.

A nagy kérdés persze az összes ilyen esetben az, hogy mennyire lehet betartatni ezeket a szabályokat. Ebből a szempontból Velence igencsak kemény – igen, a felsorolásnak ebből a részéből sem maradhat ki –: ott már büntettek turistát azért, mert leállt kávét főzni a Rialto hídnál, félmeztelenül pózolt háborús emlékmű előtt, azt a két turistát pedig a polgármester nevezte gyengeelméjűnek, akik szörfözni kezdtek a Canal Grandén – nekik az 1500 euró pénzbírságon túl a 25 ezer eurót érő szörfdeszkáik elkobzása is fájhatott.

Bőröndtilalom

Jó, ez annyira extrém példa, hogy muszáj külön kiemelni. Dubrovnikban novembertől a turisták által leginkább látogatott helyek szélén tárolókat helyez el az önkormányzat, az ezek által határolt területre pedig tilos lesz bőröndöt bevinni. Ennyire zavaró volt az, ahogy a vendégek a kockaköveken húzták a bőröndjeiket. A horvátok egyébként sem kispályáznak pénzbírságokkal, ott akár le is csukhatják azt, aki például emlékművek közelében részegen balhézik.

Kampány és tüntetés

Mindeddig konkrét lépésekről volt szó, amelyeknél lehet vitatkozni, mennyire hatékonyak, mérhetik az eredményeket, aztán annak fényében döntenek majd a folytatásról. Egészen más viszont az, amikor pótcselekvésekbe fojtják a túl sok turista miatti dühöt.

Ilyen például az, amikor Hallstattban tüntetni kezdtek a turisták ellen – való igaz, a 700 lakosú osztrák falu nem tud mit kezdeni azzal, hogy naponta nagyjából 10 ezer vendég érkezik oda, mióta elterjedt a hír a legendás szépségéről. Ez volt az a falu, ahol idén tavasszal kitettek egy szelfigátló falat is: a tóparton, ahonnan a leggyönyörűbb a látvány, és ahonnan a legsablonosabb képeket lehet lőni, úgy oldanák meg a problémákat, hogy minden második deszkán át lehet nyúlni és gyönyörködni, de szelfire így alkalmatlanná vált. Utóbb ezt a léckerítést mégiscsak eltávolították.

Amszerdamban külön kampány indult, hogy meggyőzze első körben a brit legénybúcsús turistákat, lehet arrafele mást is csinálni, mint füvezni és végigmenni a piros lámpás negyeden. Nagy hatása még nincsen, de a szemléletformálás nem feltétlen gyors műfaj.

És nem véletlen, hogy egészen eddig ebben a cikkben egyetlen szó sem esett Franciaországról. Ott most dolgoznak egy teljes országos stratégián, hogyan lehetne a legzsúfoltabb pontokat megkímélni a turistáktól, és közben az idegenforgalmi bevételeket is megtartani. Javaslatokat 2024-re ígérnek, ami azért is egy izgalmas évszám, mert akkor lesz Párizsban olimpia, szóval már nem csak a koreai menyasszonyok fognak sorban állni az Eiffel-torony előtt teljes esküvői ruházatba öltözve, hogy elkészülhessen róluk a rendkívül egyedi fénykép, hanem több százezer sportrajongó is rázúdul a városra. Hogy mennyire nem fekete-fehér kérdés az egész téma, azt jól mutatja, hogy eközben a falusi francia polgármesterek az Airbnb-vel egyezkednek, hogy jobban tudják támogatni a vidéki rövid távú szálláskiadást, ne csak a nagyvárosokat árasszák el a turisták.

Aztán ott van az technika is, amivel Nizzában próbálkozott meg egy helyi street art-művész, graffitin szidni a turistákat – esetleg ha a lábával is toppantana mellé, még hatékonyabb lenne. Ennél sokkal szellemesebb az az ötlet, ami a barcelonai street art-osoknak jutott eszükbe: graffitikkel próbálják olyan helyekre küldeni a turistákat, ahol egyébként a kutya sem járna.

(hvg.hu)