Ma először utasokkal indul a SpaceX Sárkánya a Nemzetközi Űrállomásra

Új korszak nyílik az űrrepülés történetében azzal, hogy a Tesla-gyáros Elon Musk magán-űrhajójával juttatnak fel az űrbe asztronautákat.

Aki nem vesz saját autót, mert arra a néhány alkalomra olcsóbb bérelni, az nagyjából úgy gondolkodik, mint az amerikai űrhivatal, a NASA. Az utolsó saját űrjárműve, amellyel a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) küldte asztronautáit, a 2011-ig használatos Space Shuttle űrrepülőgép volt, egy látványos, de drága és nehézkes konstrukció. Átmenetileg – és ez elég hosszú átmenet volt – a NASA a régi, de bevált orosz Szojuz űrhajókon bérelt helyeket, az utolsót idén őszre.

Minden amerikai–orosz külpolitikai feszültség ellenére az űr-együttműködés zavartalanul folyt. De most megint Amerikából szállhatnak fel az amerikaiak, mert végre működni kezd a kereskedelmi (azaz nem állami, hanem piaci, magáncéges) utaztatás, szép nevén a Commercial Crew Program.

A SpaceX vállalkozás – a Tesla villanyautókról is híres Elon Musk cége – Dragon (Sárkány) űrhajói az utóbbi években teherszállítóként bizonyítottak a Föld és az ISS közötti útvonalon. A személyszállításra átalakított változat első próbaútja, a Demo-1 sikeres volt, próbababával a fedélzeten.

Ma, közép európai idő idő szerint 22:33-kor két veterán űrhajós, Bob Behnken (49) és Doug Hurley (53), az utolsó Space Shuttle pilótája indul útnak – ha az időjárás engedi. (A légierő ennek néhány órája 40 százalék esélyt adott.) Ez a küldetés lesz a Demo-2. Az űrhajó neve pedig – megkülönböztetésül a teherszállítóktól – Crew Dragon. Még nem dőlt el, hogy Behnken, Hurley és a Dragon mennyi időt tölt az ISS-en. 30 és 119 nap között bármi lehetséges.

A Szojuz fedélzetén egy helyért az amerikaiak körülbelül 80 millió dollárt fizetnek, Elon Musk 55 milliót számít fel. A Boeing, amely lemaradva bár, de még versenyben van Starliner űrhajójával, 90 millióra áraz be egy ülést. Bár az összehasonlítás nyilván nem pontos, a NASA azt mondja, hogy a SpaceX és a Boeing megbízása 20–30 milliárd dollárral olcsóbb, mint amennyibe a legutóbbi hasonló – igaz, több mint tíz éve hamvába holt – amerikai állami program, a Constellation kerülhetett volna.

A NASA az egyelőre 2024-re kitűzött új holdra szállási kalandjának, az Artemis-programnak egy részét is magáncégekhez szervezné ki. Most úgy néz ki, hogy a holdkompok – az űrhajó és az égitest között ingázó járművek – egy része működhetne kereskedelmi szolgáltatásként. Ennél valószínűleg fontosabb lehet az az általános piaci fejlemény, hogy akik a világűrben szeretnének kutatómunkát végezni, azok (illetve nyilván az intézeteik) hamarosan államközi együttműködés helyett magáncégtől is vásárolhatnának helyeket odafent.

A legfontosabb talán az, hogy a teherűrhajókhoz hasonlóan az utaskabinok is újra felhasználhatóak, csakúgy, mint a (szintén SpaceX gyártmányú) 25 tonna teherbírású Falcon–9 hordozórakéták első, legerősebb fokozata.

Forrás: HVG