Beégnek e az OLED kijelzők?

Egyre csábítóbbak az OLED-kijelzős televíziók, a gyártók folyamatosan finomítják a technológiát. De még mindig ott lebeg a kérdés: vajon beégnek ezek a kijelzők? Kell ettől tartani vásárláskor? Mit lehet tenni ellene?

Néhány kivételtől eltekintve a felsőbb kategóriában nem találunk sem televíziót, sem pedig okostelefont, amit nem OLED kijelzővel szereltek volna. Az OLED képernyők kiváló képminőséget nyújtanak, alapból képesek a HDR-re (hiszen minden pixelnek saját, különálló világítása van), és adott esetben még hajlíthatók is, amit a telefongyártók szeretnek kihasználni. Egy lényeges kérdés azonban újra és újra felmerül: mi a helyzet a beégéssel? Mennyire komoly probléma ez? Érdemes csak ez alapján megfontolni a vásárlást, és inkább a hagyományos LCD vagy a Samsung-féle QLED mellett dönteni?

Talán kevesen gondolták volna, hogy a plazmatévék hőskorában sokszor előforduló probléma hosszú évek múlva ismét központi kérdéssé válik, egy teljesen más technológiával készülő panelnél. Nos, a rövid válasz az, hogy igen, az OLED tévék tényleg be tudnak égni. Erre a legtöbb gyártó felhívja a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy a garancia nem vonatkozik az ilyen esetekre. Azonban ehhez ma már olyan szélsőségesen elvetemült használatra van szükség, hogy a hétköznapokban nagyon kicsi rá az esély.

A dolog ott kezdődik, hogy amit a legtöbben elsőre beégésnek gondolnak, az valójában nem is az, hanem egyszerű „szellemképesedés”, vagy „ghosting”. Ez tulajdonképpen a beégés előtti fázis, amikor valamit hosszabb időre ott hagyunk a képernyőn: például egy tévécsatorna logója extrém hosszú ideig ott figyel a jobb felső sarokban, vagy mondjuk egy videojáték kezelőfelülete virít a képernyőn egy kétnapos játékmaraton alatt. Ilyenkor előfordulhat, hogy a kép bizonyos részei „beragadnak” egy időre, és a kijelző bizonyos pontjain furcsa szellemképesedést tapasztalhatunk. Ettől azonban túlzottan nem kell tartani: ha egy ideig valami mást nézünk, akkor magától elmúlik. Minél kontrasztosabb statikus képet nézünk minél hosszabb ideig, erre annál nagyobb az esély, azonban könnyű belátni, hogy hétköznapi felhasználás mellett ilyet nem igazán csinál senki.

Hogy ha ugyanezt nem órákon, hanem napokon keresztül csináljuk, akkor számíthatunk arra, hogy a képernyő bizonyos pontjai „beégnek”, ez pedig vagy hosszú időre, vagy akár örökre megmarad. De ismét: ehhez hosszú napokon keresztül történő, szándékosan abuzív használatra van szükség. Ráadásul a legtöbbször nem is igazából „beégésről” van szó, hanem arról, hogy a képernyő bizonyos részei gyorsabban öregednek el a másféle megjelenített tartalom miatt. Például egy okostelefon esetében alul és felül is jellemzően nagyjából fix dolgok jelennek meg (alul mondjuk a navigációs sáv, felül az értesítési sáv), azonban mivel ezek jellemzően sötétek, még akkor is sokkal lassabban használódnak el, mint a fényesebb tartalmakat megjelenítő középső rész, ha többé-kevésbé fix tartalmakat mutatnak.

Összességében a legtöbb gyártó azt ajánlja, hogy a legjobb amit tehetünk, ha elkerüljük statikus képek megjelenítését hosszú órákon át. Például ne hagyjunk magára egy játékot pause módban, habár egy idő után maga a játékkonzol is elhalványítja a képernyőt, ha csak ezt ki nem kapcsoltuk a beállítási lehetőségek között.

De a gyártók is egyre több technológiát építenek be, hogy védjék a panelt. Az egyik ilyen például, hogy bizonyos időközönként „mozgatják” a pixeleket, vagyis a képernyőn megjelenő tartalmat szintre észrevétlenül tologatják egy kicsit erre-arra. A másik, hogy minden modern OLED tévé képes arra, hogy frissítse, gyakorlatilag „újratöltse” a pixeleit. Ez történhet manuálisan is, a készülék fel is ajánlhatja a felhasználónak bizonyos időközönként, hogy érdemes lenne megcsinálni, de több gyártó készüléke ezt magától elvégzi valamennyi órás használatot követően ki- és bekapcsoláskor.

Forrás: ORIGO