A XIX.század végén – XX.század elején a magyar képzőművészet, megőrizve saját arculatát, az egyetemes művészet része volt. Trianon után az alkotók, elszakadva az anyaországtól és kiszakadva a művészet vérkeringéséből, stílusváltásra és a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásra kényszerültek.
A kárpátaljai festők, tudásukat és kreativitásukat felhasználva, maradandó értéket alkottak – megteremtették a kárpátaljai festőiskolát.