Hagyományőrző farsangi disznótor Nagyberegen

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a Nagyberegi Tájház területé rendezte meg február 9-én a hagyományőrző farsangi disznótort, mely egyben jótékonysági céllal is zajlott: a meghívottak által befizetett belépődíjból a fronton szolgálatot teljesítők családjait ‒ elsősorban azon családokat, akik a főiskolához köthetőek ‒ támogatták a szervezők.

A disznótoros nap során törekedtek arra, hogy minden disznóvágáshoz kapcsolódó szokást, ételt és hagyományt bemutassanak, amely Nagyberegre és a környező településekre jellemző, illetve az volt a korábbi időkben. Az előkészületek már előző nap elkezdődtek. A nagyberegi gazdaasszonyok töltötték a káposztát, kemencében sült a tepertős pogácsa, készült a fánk és mindenféle előkészület zajlott. Aztán hajnalban Nagy György hentes és csapata leszúrta a közel 200 kilogrammos disznót, majd megtisztították, feldarabolták. Reggelire hagymás vért és velőt vesével készítettek az asszonyok, valamint töltött káposztát. Gál Adél főiskolai tanártól, néprajzkutatótól megtudhattuk, hogy vidékünkön valahol hagymásvért volt szokás készíteni reggelire, másutt velőt vesével, itt mindkét hagyományos disznótoros fogást meg lehetett kóstolni. Volt fánk és tepertős pogácsa is az asztalon a jóféle fogópálinka és kitűnő borok mellett.

A hagyományos disznótornak igazán autentikus keretet adott a tájház portája, a hentesek és helyi asszonyok mellett sürögtek-forogtak a főiskola Egán Ede Szakképzési Centrumának vendéglátó és szakács szakos diákjai, akárcsak a szervezőmunkát felvállaló Pro Cultura Subcarpathica szervezet munkatársai. Az utóbbiak forralt borral vagy forró teával kínálták az érkezőket.

Az Ungvár 21 Televízió operatőrei ott voltak minden fontosabb történésnél, rögzítve minden részletet. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke tudósítónknak elmondta: „A mai rendezvényünknek hármas célja van. Az egyik, hogy egy hagyományos beregi disznótor minden részletét felvegyék az operatőrök, a szúrástól a bélpucoláson át mindent. Ebből egyrészt egy oktatófilm készül főiskolánk Egán Ede Szakképzési Centrumának szakács szakos hallgatói számára. Az Ungvár 21 Televízió pedig egy dokumentumfilmet is összeállít belőle. A másik célunk, hogy bemutassuk ehhez az észszerű disznótoros szokáshoz kapcsolódó népi hagyományainkat az ide ellátogatóknak. A hagyományok több eleme ma már nem élő, de az én gyermekkoromban, a hatvanas‒hetvenes években még élő gyakorlat volt Nagyberegen, és gondolom másfelé is Kárpátalján. A néprajzosok a disznótorhoz kapcsolódó szokásokat népi hagyományként kezelik. Az is, ugyanakkor racionális megoldás volt egy olyan világban, amikor nem voltak hűtőgépek, nem lehetett sokáig tárolni a húst. Beosztotta a rokonság, hogy mikor tartanak disznótort, így András-naptól farsangig rendszeresen került az asztalra friss disznóhús, csak utána vették elő a füstöltet. A disznótoron a közeli rokonság vett részt, de számon tartották, hogy a távoli rokonoknak mit és mennyit küldtek, akik rendre visszahozták, amikor ők vágtak disznót. A nagyanyán fel is írta minden évben egy zöld kockás füzetbe, hogy ki mit hozott. Egy nap alatt mindent feldolgozott a rokonság, estére megterítették a nagyszobába a nagyasztalt, hogy mindenki leülhessen. Ott általában éjfélig tartó beszélgetés volt, nótázás és előkerültek a családi történetek is, amelyekről év közben nem beszéltek. Közben jöttek a farsangos maskarás fiúk, akiket a 30-as években a fonóban, de amikor én fiatal voltam, már a dohánysimítóban öltöztették fel a lányok és küldték, hogy kunyeráljanak egy kis kóstolót és vigyék nekik oda” – idézte fel emlékeit Orosz Ildikó. Az elnök asszony harmadik célként a mai Nagybereg, illetve a nagy múltú település közelmúltjának bemutatását nevezte meg, amire ugyancsak kitérnek a készülő filmben, amely a nagy mennyiségű anyag miatt valószínűleg többrészes lesz.

Közben zajlott a disznótor, a szakácshallgatók Nagy György irányításával szakszerűen besózták a húst, töltötték a kolbászt. Az asszonyok vezetésével készült a májas és véres hurka, amit hagyományosan, „duduval” is töltöttek. A meghívottak többsége csak az ebédre érkezett, elégedetten kanalazták az orjalevest, miután befizették az előre meghatározott összeget a meghirdetett jótékony célra.

A hagyományokat felelevenítő disznótoros nap igazi mulatsággá alakult a végére, a Kokas-banda húzta a talpalávalót, harmonikás is állt a nótázók szolgálatára. Továbbá farsangosok is beköszöntek a disznótorba – a Tulipán Tanoda és a helyi Dobrai Péter Középiskola növendékei – hurkát, kolbászt követelve maguknak. Gál Adél főszervező elmondta: „Régen ez is a disznótor része volt Nagyberegen. A farsangi dramatikus népszokások közül ez az, ami az idősek emlékezetében él még. Egykor a rokonok, szomszédok látogattak el, magukat elmaszkírozva, kopogtatva, fedőt kongatva a disznótorba, máskor a fonóból a lányok a legényeket is küldték a disznótoros házhoz, ahonnan vittek nekik disznótoros étkeket. Ennek itt hagyománya van, amit ma újra fel akartunk eleveníteni” – magyarázta az eseményeket a néprajzkutató.

A vacsoránál már kimondottan jó volt a hangulat. A finom disznótoros ételek elfogyasztása mellett fogyott a jó bor is. Táncolni is lehetett. Végül kóstolót is kaptak a szervezőktől a haza indulók.

(dózsa/Kárpátalja hetilap)