Az Európai Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás az európai polgárság egyik alapjoga. Sok speciális szükségletű ember számára azonban ez csak elmélet, a valóság egészen más. Az Euronews riportere, Paul Heckett járt utána annak, mit mutat a gyakorlat.
A Real Economy soron következő epizódját Ljubljanában és Brüsszelben forgatta az Euronews stábja, hogy megtudjuk, az Unió hogyan akar számottevően javítani a speciális szükségletű emberek mozgásszabadságán ezúttal szabályozással. Hogyan fogják ezek az új kártyák megkönnyíteni az utazást? Csökkentik-e majd az egyenlőtlenségeket? És vannak-e akadályok az úton?
A speciális szükséglet elismerése az egész Unióban
Szó szerint ez a célja annak a két új kártyának, amelyekkel az EU területén bárhol igazolható, hogy valakinek speciális szükségletei vannak. Az uniós fogyatékossági és parkolási igazolványok a külföldieknek is biztosítják ugyanazokat a jogokat, amelyekkel a helyi lakosok rendelkeznek.
Nyolc uniós tagállam, köztük Szlovénia is, 2016-ban indította el próbaképpen ezt a kártyaprojektet, és a sikere most arra késztette az uniós vezetést, hogy a kezdeményezést egész Európára kiterjessze. Az uniós fogyatékossági kártyával nemcsak a kulturális és sportlétesítményekbe lehet ingyen belépni, hanem a közlekedési szolgáltatásokért sem kell fizetni. A félreértések és a csalások elkerülése érdekében közös dizájnnal egységesítik ezeket a kártyákat.
Amint egy szolgáltató, például egy galéria vagy múzeum csatlakozik a rendszerhez, minden résztvevő állam összes kártyabirtokos polgára hozzáférést kap az új szolgáltatáshoz. Az érdekeiket képviselő civil szervezetek most arra készülnek, hogy kibővítik a kezdeményezést, és javasolni fogják, hogy a két igazolványt vonják össze egy kártyává.
A becslések szerint 2022-ben 101 millió 16 éven felüli élt valamilyen típusú speciális szükséglettel az Európai Unióban – ez a 16 éven felüli össznépesség negyede.
Az Európai Unióban a fiatal és felnőtt népesség kicsit több mint negyede él valamilyen típusú testi vagy szellemi speciális szükséglettel. Az uniós vezetés azt reméli, hogy a szabványosítás megkönnyíti számukra az utazást és általában a közlekedést. Az egyik illetékes civil fórum elnöke szerint ez így van, de az EU-nak foglalkoznia kell azokkal a problémákkal is, amelyekkel a speciális szükségletűek abban az esetben szembesülnek, ha három hónapnál hosszabb időt töltenek egy másik uniós országban.
Jannisz Vardakasztanisz, az Európai Fogyatékosságügyi Fórum elnöke úgy fogalmaz, hogy a kártyák felszámolnak néhány akadályt az utazás során, de azt már nem teszik lehetővé, hogy külföldön is élni tudjanak a mozgáshoz, a tanuláshoz vagy akár a munkához való jogukkal. Ha hosszabb ideig tartózkodnak külföldön az Európai Unió területén, újra el kell végeztetniünk azt a szakértői vizsgálatot, amelyet saját hazájukban egyszer már elvégeztek a hatóságok.
„Mondhatnám úgy is, hogy a fogyatékosságunk, mint tény, nem utazik velünk.”-Jannisz Vardakasztanisz elnök, Európai Fogyatékosságügyi Fórum.
Még körülbelül 3,5 év kell ahhoz, hogy ezek a kártyák rendelkezésre álljanak minden uniós tagállamban. Az EU egyenlőségért felelős biztosa, Helena Dalli jelentős előrelépésnek tekinti ezt a rendszert, amely nagy segítség a speciális szükségletűen társadalmi integrációjában. Ő is úgy gondolja, hogy még sok a tennivaló ezen a téren, de szerinte nagy változást hoz majd, hogy ezzel a kártyával minden jog, amellyel egy speciális szükségletű ember egy adott országban rendelkezik, az összes oda látogató speciális szükségletű uniós polgár számára érvényesíthetővé válik, ha korlátozott ideig is.