Hatméteres, extrém ritka mélytengeri cápát láttak Japánnál - videó

A különleges óriásszájú cápát az 1976 novemberében történt felfedezése óta eddig még csak alig néhány alkalommal sikerült megfigyelni. A bizarr óriás, amely a búvárok számára elérhetetlen mélységek lakója, egyike a világóceán legritkább élőlényeinek. Ezért is megy szenzációszámba, hogy Japán partjainál a felszínhez közel sikerült egy különösen nagy példányt megpillantania a búvároknak.

Hihetetlenül ritka látványba volt része japán búvároknak. Amikor a búvárok alámerülnek, még ha jól is ismerik a feszín alatti világot, soha sem tudhatják előre, hogy vajon mivel fognak találkozni. Így jártak azok a víz alatti felfedezők is, akiket nemrég Japán partjai közelében ért a ritka szerencse.

Most ugyanis nem akármilyen élőlény, hanem a világtenger egyik legritkább lakója, a csak 1976 novemberében felfedezett bizarr kinézetű óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) került a búvárok szeme elé, amely teljesen váratlanul bukkant elő az óceán mélyéről.

A csaknem hat méter hosszúságúra becsült óriás nyugodt, lassú tempóban úszott el a búvárok előtt, akik ezt kihasználva videón is megörökítették a világóceán egyik legritkábban megpillantható cápáját. Az óriásszájú cápáról készített közeli felvételek lentebb tekinthetők meg.

Az óriásszájú cápa hatalmas mérete ellenére egyike a legjámborabb cápafajoknak, ugyanis a sziláscetekhez hasonlóan plankton-szűrögető életmódot folytat.

A tengerbiológusok nagyon sokáig nem is tudtak a létezéséről: a tudomány számára csak akkor vált ismertté ez a különleges óriás, amikor 1976 november 15-én az amerikai haditengerészet AFB-14 jelű oceanográfiai kutatóhajója a Hawaii-szigeteki Oahutól 42 kilométerre felhúzta a 4600 méteres mélységbe mintagyűjtés céljából leeresztett hálóit.

A hálóba akadva egy emberi szem által még sohasem látott hatalmas, 4 méter 46 cm hosszú ismeretlen cápát emeltek a fedélzetre.

Ami rögtön feltűnt a tengerbiológusoknak az az állat szokatlan, a cápafélékre egyáltalán jellemező fejformája volt.

Ami rögtön feltűnt a tengerbiológusoknak az az állat szokatlan, a cápafélékre egyáltalán jellemező fejformája volt.

Amíg a cápafajok túlnyomó többsége megnyúlt orrporccal ( rosztrum) és alsóállású szájjal rendelkezik, addig az óriásszájú cápa rövid, lekerekített orrnyúlvánnyal és középállású, rendkívül széles szájjal rendelkezik.

Alig látták az elmúlt több mint négy évtizedben
A felfedezése után még sokáig vitatott volt a különleges óriás rendszertani besorolása. Csak hosszadalmas kutatómunkát követően, 1983-ban írták le új fajként, miután sikerült tisztázni a taxonómiai (rendszertani) helyzetét.

Az ismeretlen faj meghatározásával kapcsolatos kutatómunkát a világ egyik legelismertebb cápakutatója, Dr. Leonardo Compagno, a Fokvárosi Egyetem tengerbiológia-professzora vezette.

A szakértők megállapították, hogy a Megachasma pelagios tudományos fajnevet kapott cápa a heringcápa-alakúak rendjéhez (Lamniformes) tartozik, amelyen belül – egyetlen ismert fajként – önálló családot (Megachasmididae) és nemzetséget alkot.

Az 1976-os felfedezése óta eltelt több mint négy évtized alatt eddig összesen csak 100 alkalommal tudták azonosítani, legnagyobb részt a mélyre eresztett hálókba akadt, illetve partra sodródott elpusztult példányok formájában.

Eleven példányt mindössze csak néhány alkalommal sikerült megfigyelni, elsősorban a kaliforniai partvidéken és Japán térségében. Ezért is számít különlegesnek a mostani víz alatti találkozó ezzel a különösen ritka hatalmas cápával.

De nem csak a kinézete, hanem az életmódja is rendkívül szokatlannak számít a cápák világán belül. A tudomány által eddig ismert mintegy 500 cápafaj többsége ugyanis aktív ragadozó, húsevő életmódot folytat.

Mindössze csak három olyan cápa létezik, amelyek a sziláscetekhez hasonlóan plankton-szűrögetők. Ezek az érdes vagy cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus), valamint az óriásszájú cápa.

A planktonevő cápák közül kerülnek ki a világtenger ma ismert legnagyobb halai. A cetcápa eddig ismert legnagyobb példányának a teljes testhossza 18,8 méter volt (2001-ben a Perzsa-öbölben figyelték meg) , de a kifejlett egyedek között nem mennek ritkaságszámba a 10-13 méteres példányok.

A trópusi, szubtrópusi cetcápával szemben az óriáscápa a hűvösebb mérsékelt-övi vizek lakója; átlagos testhossza nyolc méter körüli, a legnagyobb eddig ismert példányuk 12,3 méter hosszúnak bizonyult, amelyet Kanadában azonosítottak.

A harmadik planktonevő, az óriásszájú cápa is a nagy illetve a különösen nagyméretű (4,5 méternél hosszabb) cápák közé tartozik: a kisebb kifejlett hímek átlagos testhossza 4,4-5,3 méter, a nagyobb nőstények pedig 4,5 -5,5 méter körüli testhosszúsággal rendelkeznek, de ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek. Az óriásszájú cápák eddigi rekordere 7 méter 9 cm hosszú volt. Az óriásszájú cápák mindhárom nagy óceáni medencében előfordulnak, de azon kívül, hogy extrém ritkák, a tengerbiológusoknak még becsléseik sincsenek a tényleges állomány valós egyedszámáról. Ritkaságuk illetve rejtőzködő életmódjuk miatt csak nagyon keveset tudni az óriásszájú cápákról. A kutatások azt mutatják, hogy az óriásszájú cápa élőhelye a búvárok számára elérhetetlenül mély szürkületi vagy bathyális zóna 300 és 1000 méter közötti tartománya, de ennél sokkal mélyebbre, akár 4000 méterre is leereszkedhetnek az abisszális régió örök sötétségébe.

Nagyon ritkán, de felbukkanhatnak a sekély vizekben is, ennek köszönhető az a néhány szerencsés eset, amikor a légzőkészülékes búvárok összetalálkozhattak az óriásszájú cápák egy-egy példányával.

Az óriásszájú cápák legfontosabb zsákmányát mélyvízi rákok, kisebb medúzák, és apró halak alkotják, amelyeket a kopoltyúíveiken lévő fésűszerű lemezekkel szűrik ki a szájukon átpumpált vízből.

Ál-elevenszülők, vagyis a tojások a vemhes nőstény testén belül kelnek ki, ezért már a teljesen életképes, eleven ivadékok jönnek a világra. Arra nincsenek még tudományosan értékelhető adatok, hogy az óriásszájú cápák milyen gyakorisággal és mennyi ivadékot hozhatnak világra, a szaporodásbiológiájuk alig ismert a tudósok előtt. Van rá bizonyíték, hogy az óriásszájú cápák időnként az akár 3000 méteres mélységbe is lemerülő hatalmas ragadozó tengeri emlős, az óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) áldozatául esnek.

Egy, a kaliforniai Dana Point-nál miniatűr rádióadóval megjelölt példány mozgáselemzése azt mutatja, hogy az óriásszájú cápa csak rendkívül lassan, 1,2 -1,5 km/órás sebességgel úszik, napközben pedig jóval nagyobb mélységekben tartózkodik, mint éjszaka. A partra sodródott óriásszájú cápatetemek vizsgálata érdekes felismerésre vezette a tengerbiológusokat. A cápák világán belül ugyanis egyedül az óriásszájú cápa válik gyakori áldozatává egy apró méretű, és fél-parazita életmódot folytató az Isistius brasiliensis fajnevet viselő cápának. Ennek az az oka, hogy az óriásszájú cápa bőre nagyon vékony, így azt könnyen átharapja az élősködő életmódot folytató parányi „rokon”.

Az Isistius brasiliensis szintén az óceánok mezopelágikus régiójának a lakója, és az óriásszájú cápa lassú mozgása is igen kedvező helyzetet teremt a vérszívó parazita cápa megtelepedéséhez a gazdaállaton.

Az eddig azonosított példányokat a nyugat-atlanti térségben Brazíliánál, a kelet-atlantikumban pedig Szenegál környékén észlelték. Az Indiai-óceán dél-keleti térségében Ausztrália vizeiből ismert.

Több példányt is kifogtak a Fülöp-szigeteken (Macabalan-Bay, Cagayun de Oro, Negros), Indonéziában (Sulawezi, Nain Island) valamint a közép csendes-óceáni térségben a Hawaii-szigeteknél (Oahu). Az egyik legtöbb észleléssel érintett terület a kaliforniai partvidék (Sant Clemente, Santa Catalina Island), de Japán térségében is többször megfigyelték.