Már Indiában is szedi áldozatait a toxikus munkakultúra

Az egyik vezető könyvelőcég 26 éves indiai alkalmazottjának tragikus halála komoly vitát váltott ki a munkahelyi kultúráról és a vállalati környezet munkavállalói jólétéről. Anna Sebastian Perayil, az Ernst & Young (EY) okleveles könyvelője júliusban halt meg, négy hónappal azután, hogy belépett a céghez. Szülei szerint az új munkahelyén a „nyomasztó munkahelyi nyomás” megviselte az egészségét, és ez vezetett a tragédiához.

A fiatal lány halálhíre óriási visszhangot keltett, és komoly vitát váltott ki a sok vállalat és startup által támogatott „sietős kultúráról”, amely a termelékenységet előtérbe helyező munkamorált jelenti, gyakran az alkalmazottak jólétének rovására.

Egyesek szerint ez a kultúra az innováció és a növekedés motorja, mivel sokan szenvedélyből vagy ambícióból választják a túlórákat. Mások szerint a vezetőség gyakran nyomást gyakorol a munkavállalókra, ami kiégéshez és az életminőség romlásához vezet.

Perayil halála azután került reflektorfénybe, hogy az édesanyja, Anita Augustine által az EY-nek írt levél a múlt héten elterjedt a közösségi médiában. Ebben részletezte a lánya által a munkahelyén tapasztalt állítólagos nyomást, beleértve a késő éjszakai és hétvégi munkavégzést, és felszólította az EY-t, hogy „gondolkodjon el a munkakultúráján”, és tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a munkavállalók egészségét előtérbe helyezze. Az EY cáfolta a vádat, mely szerint felelősek lennének a lány haláláért mondván, hogy Perayil ugyanúgy kapott munkát, mint bármely más alkalmazott, és nem hiszik, hogy a munkahelyi nyomás okozhatta volna a halálát.

Anna tapasztalatai rávilágítanak egy olyan munkakultúrára, amely úgy tűnik, hogy dicsőíti a túlterheltséget, miközben elhanyagolja a szerepek mögött álló embereket

– fogalmazott az édesanya levelében. „A könyörtelen követelmények és az irreális elvárások teljesítésére irányuló nyomás nem fenntartható, és egy olyan fiatal nő életébe került, akiben annyi lehetőség rejlett”.

Sokan elítélték az EY-t „mérgező munkakultúrája” miatt, és megosztották tapasztalataikat a Twitteren és a LinkedIn-en. Az egyik felhasználó azt állította, hogy egy vezető tanácsadó cégnél napi 20 órát kellett dolgoznia, anélkül, hogy túlórákat fizettek volna neki.

De mások is egybehangzóan állították, hogy indiában a munkakultúra borzalmas. A fizetés alacsony, a kizsákmányolás viszont maximális.

Emiatt persze a munkáltatóknak nincsen lelkiismeret-furdalása és következményektől sem kell tartaniuk. A helyzetet rontja, hogy a vezetők gyakran azért részesülnek elismerésben, mert túlhajszolják és alulfizetik alkalmazottaikat. Akik pedig idejében fejezik be a munkát és hétvégén sem dolgoznak gyakran gúny céltáblái lesznek. Különösen rossz helyzetben vannak a gyakornokok, akik szinte elviselhetetlen munkaterhelés alatt, irreális határidőkkel dolgoznak, miközben az értékelések során sok esetben megalázzák őket, mondván hogy ez jellemformáló a jövőjükre nézve.

Az EY indiai vezetője, Rajiv Memani később kijelentette, hogy a cég számára „a legnagyobb jelentőségű” a dolgozók jóléte. „Szeretném megerősíteni, hogy munkatársaink jóléte a legfőbb prioritásom, és személyesen fogok kiállni e célért” – írta a LinkedIn-en közzétett bejegyzésében.

(index.hu)