Ez volt 2024 legjobb tíz, díjnyertes sajtófotója

A World Press Photo (WPP) fődíjasa és a többi kategórianyertes is az emberi tragédiák gyötrelmeit mutatja be. Egy madagaszkári pillanatkép az egyetlen, amely az emberi kiszolgáltatottságot egy másik perspektívából közelíti meg.

Egy palesztin nő átöleli unokahúga holttestét

Mohammed Szalem képe

Inas Abu Maamar (36) unokahúga, az ötéves Saly holttestét öleli magához, aki anyjával együtt vesztette életét, amikor egy izraeli rakéta csapódott be az otthonukba a gázai Han Juniszban.

A Reuters fotósa ezt a képet, néhány nappal azután készítette, hogy saját felesége életet adott közös gyermeküknek. Mohammed Szalem „erőteljes és szomorú pillanatnak nevezi, amely összefoglalja a Gázai övezetben történtek szélesebb értelemben vett értelmét”. Inast a földön guggolva, a gyermeket átölelve találta a Nasszer kórház hullaházában, ahová a lakosok eltűnt hozzátartozóik keresésére indultak. Inas a családi házba rohant, amikor meghallotta, hogy találat érte azt, majd ezt követően ment a halottasházba.

A 29 éves Mohammed Szalem palesztin fotóriporter, a Gázai övezetben él. A Gázai Egyetemen szerzett médiadiplomát, és 2003 óta dolgozik a Reutersnek. Elsősorban a palesztinok és az izraeliek közötti konfliktus dokumentálására összpontosít, de számos nemzetközi híreseményről is tudósít.

Valim-babena

Lee-Ann Olwage képe

Dada Paul és unokája, Odliatemix készülődnek a templomba, Antananarivo, Madagaszkár.

A 91 éves Paul Rakotozandriny, „Dada Paul” 11 éve él demenciával, és lánya, Fara Rafaraniriana (41) gondozza. Ebből kilenc évig senki sem tudta, hogy Dada Paul beteg. Tíz gyermeke azt feltételezte, hogy „megőrült”, vagy a tüneteket a túlzott alkoholfogyasztásnak tulajdonította. Egyedül Fara lánya vette észre, hogy valami megváltozott, amikor apja, aki nyugdíjas sofőr egy nap nem találta az utat hazafelé, miután elment érte a munkába. A lány soha nem hallott a „demencia” vagy az Alzheimer-kór kifejezésekről, de azt tanácsolta neki, hogy vegye fel a kapcsolatot a Masoandro Modyval, az egyetlen madagaszkári szervezettel, amely támogatást és képzést nyújt a demenciával élő emberek családtagjainak. A szervezet megadta neki a tudást és a támogatást, amelyre szüksége volt Dada Paul gondozásához.

A várható élettartam növekedésével a demencia világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte mintegy 55 millió ember szenved demenciában, és ennek több mint 60%-a alacsony és közepes jövedelmű országokban él. Madagaszkáron a WHO becslései szerint mintegy 40 000 ember él Alzheimer-kórral.

Lee-Ann Olwage dél-afrikai vizuális mesemondó. Munkái az identitás, az átmenetek és az egyetemes narratívák témáit vizsgálják hosszú távú projekteken keresztül. A fotográfia ünneplési módként való felhasználása iránt érdeklődő, együttműködésen alapuló projektjei lehetővé teszik az egyének számára, hogy részt vegyenek történeteik és azok megjelenítésének közös megalkotásában.

A két fal

Alejandro Cagarra képe

Egy migráns egy szerelvény tetején sétál „A szörnyeteg” néven ismert vonaton Piedras Negrasban, Mexikóban.

Migránsok és menedékkérők, akiknek anyagi forrásaik nincsenek, hogy fizessenek az embercsempészeknek, gyakran tehervonatokat használnak, hogy eljussanak az Egyesült Államok határára. Ez az utazási mód nagyon veszélyes; az évek során több százan zuhantak a sínekre és meghaltak vagy megcsonkultak. Több ezren estek már zsarolás, nemi erőszak áldozatául, el vagy kirablolták őket a drogkartellek vagy a korrupt hatóságok által az észak felé tartó vonatok útvonalán.

A 35 éves venezuelai fotós, Alejandro Cegarra munkái a hovatartozás lényegét, az otthon keresését és az emberi jogok megsértésének elítélését vizsgálják Venezuelában és Mexikóban, ahol jelenleg él. Fotóriporteri karrierjét Venezuela legnagyobb újságjánál, az Últimas Noticiasnál kezdte külsősként. Azóta szabadúszóként dolgozik, többek között a The New York Times, a Bloomberg, a National Geographic, a The New Yorker, az Associated Press és a The Washington Post számára.

Hazatérés a háborúból

Vincent Haiges képe

Kibrom Berhane üdvözli az édesanyját két év után először. Akkor csatlakozott a Tigray védelmi erőkhöz. Saesie Tsada, Etiópia.

A 24 éves Kibrom Berhane a szülei tudta nélkül csatlakozott a TDF-hez (a Tigray Népi Felszabadítási Front fegyveres szárnyához) 2021 elején, miután a kormányerők megtámadták a faluját Kelet-Tigrayban. Amhara államban harcolt a fronton, amíg egy gránát meg nem sebesítette, és el nem vesztette a lábát, egy hónappal a 2022 novemberi békemegállapodás előtt. Kibrom ezután egy rehabilitációs központban töltött időt Tigray fővárosában, Mek’ele-ben, ahol protézisre várt, és újra megtanult járni. A fotóst lenyűgözte Kibrom elszántsága, hogy visszatérjen a mindennapi életébe, és meg akarta mutatni a háború utóhatásait, feltárva annak rejtett következményeit.

A kormányerők és a Tigray Népi Felszabadítási Front (TPLF) közötti erőszakos belső konfliktus 2020-tól a 2022 novemberében megkötött tűzszünetig sújtotta Etiópia északi részét. A konfliktus nemzetközi közvetítése nehézkes volt, mivel az etióp kormány 2020 novemberétől két évre, majd 2023-ban három hónapra sajtózárlatot rendelt el. Emellett a háborúról a közösségi médiában polarizált vita folyt, és széles körben elterjedt a dezinformáció. Bár 2022 novemberében végül tűzszünet jött létre, az amharai térségben továbbra is kitörtek szórványos fegyveres konfliktusok, miután a regionális erők ellenálltak a kormány azon tervének, hogy feloszlassák őket és beolvassák a nemzeti hadseregbe.

Vincent Haiges (sz.1988) az elmúlt években fegyveres konfliktusokat, emberi jogi jogsértéseket és migrációt dokumentált Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. Haiges jelenleg Berlinben él, és olyan szerkesztőségeknek dolgozott, mint a Die Zeit, a De Morgen, a Foreign Policy, a The Guardian és a Volkskrant. Együttműködött különböző civil (NGO) szervezetekkel és tudományos intézményekkel, például az Orvosok Határok Nélkül, az ENSZ Fejlesztési Programja és a Hamburgi Egyetem.

Haiges fotóit kiállították a London Design Biennálén (Egyesült Királyság), a Bagdad Contemporary Arts Festivalon (Irak), az Artizon Museumban (Japán) és a Bethanien Kunsthausban (Németország). A londoni SOAS-on (School of Oriental and African Studies) szerzett politikatudományi mesterdiplomát, és rendszeresen osztja meg szakértelmét nyilvános előadásokon.

Afganisztán az élet peremén

Ebrahim Noroozi képe

Egy internálttáborban gyerekek egy almát bámulnak, amit az anyjuk hozott haza a koldulásból, Bagrami (Kabul külvárosa), Afganisztán.

Miután a tálibok 2021 augusztusában elfoglalták Afganisztánt, az amúgy is háború sújtotta gazdaságot tovább rontotta a szinte minden külföldi segély megvonása és az afgán állam külföldön lévő vagyonának befagyasztása. Mivel a nemzetközi segélyek korábban a kormányzati kiadások becslések szerint 80%-át tették ki, az amúgy is törékeny afgán gazdaság gyakorlatilag összeomlott. A négy éve tartó szárazság és a súlyos földrengések – 2022 júniusában és 2023 októberében három 6,3-as erősségű földrengés Heratban – súlyosbították a válságot.

A Human Rights Watch szerint 2023-ban több mint 28 millió embernek, az afgán lakosság csaknem kétharmadának volt szüksége humanitárius segélyre; 14,7 millió embernek az alapvető túléléshez volt ehhez szüksége. A Világélelmezési Program jelentése szerint 2023 közepére 4 millió afgán volt akuttan alultáplált, köztük 3,2 millió öt év alatti gyermek. Bár a konfliktusok enyhülése hozzájárult ahhoz, hogy az év végére némileg csökkent a rászorulók száma, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (UNOCHA) szerint továbbra is rendkívül magas a nélkülözők, rászorulók száma.

Az 1980-ban, Teheránban született Ebrahim Noroozi szakmai pályafutását egy iráni hírügynökség fotósaként kezdte. 2008 és 2012 között iráni lapok fotórovatának vezetőjeként dolgozott, majd megalapította az Iran International Photo Agency-t.

Az Associated Press számára számos riportokat készített Iránban, az Egyesült Arab Emírségekben és Afganisztánban. Munkáit a világ olyan jelentős médiumai közölték, mint a Stern, a Der Spiegel, a The New York Times, a Time, a The Washington Post, a Los Angeles Times, a Paris Match, az El Pais és a National Geographic.

Egy apa fájdalma

Adem Alta fotója

Mesut Hançer fogja 15 éves halott lánya, Irmak kezét, akire éjszaka, álmában omlott rá nagyanja háza a Törökország déli részét megrázó földrengésben, Kahramanmaraşban.

Hançer a 7,8-as erősségű földrengés után hazatelefonált a pékségéből, és megtudta, hogy felesége és három felnőtt gyermeke biztonságban van az egyemeletes házukban. Irmakot, a legfiatalabbat azonban senki sem tudta elérni, aki a nagymamájánál töltötte az éjszakát. Az édesanyja épületéhez sietve megtudta, hogy lánya meghalt, amikor a nyolcemeletes tömb összeomlott. A fotós még a segítség megérkezése előtt bukkant rá, miközben a lakók mindent megtettek, hogy kiszabadítsák romok alatt rekedt szeretteiket. Hançer az eső és a fagyos hideg ellenére sem mozdult. „Készítsen képeket a gyermekemről” – mondta, és odahívta a fotóst. Ez a kép világszerte újságok százainak címlapjára és közösségi médiaplatformokra került, és a tragédia szimbólumává vált.

A török fotóriporter, Adem Altan 40 éve dolgozik a terepen. Az AFP-hez 15 évvel ezelőtt csatlakozott. Pályafutása során széleskörűen tudósított és dokumentált különböző törökországi eseményekről és hírekről, többek között a 2013-as isztambuli Taksim tér melletti Gezi zavargásokról és a 2023. januári földrengésről.

Kahovka-i gát: árvíz a háborús zónában

Johanna Maria Fritz fotója

Viktor és önkéntes csapata evakuálja Valentinát és a kutyáját, Bosst Korabelről, amely egy sziget, az ukrajnai Herszon városrésze. Ezt a területet érintette a legsúlyosabban a gátrobbanás okozta áradás.

2023. június 6-án robbanások megrongálták az orosz ellenőrzés alatt álló délkelet-ukrajnai Kahovka-i gát falát, ami kiterjedt árvizeket okozott a Dnyipro folyó mentén, lejjebb fekvő Herszonban. Az orosz-ukrán háborúban stratégiailag fontos szerepet játszó Herszon az elsők között volt, amelyet az oroszok 2022 márciusában elfoglaltak. Ukrajna még az év novemberében visszafoglalta a folyó nyugati partján fekvő várost, és ezzel az oroszokat a keleti partra kényszerítette. A robbanások oka vitatott, mind Oroszország, mind Ukrajna egymást vádolja a gát felrobbantásával. Más források a gát karbantartásának és infrastruktúrájának elhanyagolását, illetve a folyópartról kimosott aknákat nevezték meg okokként.

A gátszakadás nyomán a víz legalább 17 500 házat öntött el a folyó mentén, a halálos áldozatok száma több százra tehető.

Johanna Maria Fritz, német fotós, aki Ukrajnában és a Közel-Keleten dolgozik. Elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a nők és a konfliktusövezetekben élők életét igyekszik megörökíteni.

A québeci tűzoltócsapat egy napja

Charles-Frédérick Ouellet képe

Theo Dagnaud a horizontot fürkészi, hogy meggyőződjön róla, tűzoltó társai már elmentek, és megjelölheti a zónát „ellenőrzött” területként. Quebec, Kanada.

A szokatlanul magas hőmérséklet és a szárazság miatt 2023-ban óriási nyári erdőtüzek söpörtek végig Kanadán, amelyek mind a 13 tartományt és régiót, különösen Québec északi részét érintették. A szezonális nyári erdőtüzek gyakoriak Kanadában, de a 2023-as, rekordot döntő tűzszezon korán kezdődött és későn ért véget, és a szokásosnál közel háromszor nagyobb területet perzselt fel. Összesen 18,4 millió hektárnyi terület égett le (szemben a szokásos 2,1 millió hektáros átlaggal). Québec különösen súlyosan érintett volt, ahol 5,2 millió hektár égett le, és mintegy 14 ezer ember kényszerült elhagyni otthonát.

A tüzek felhívták a figyelmet a globális felmelegedés hatásaira, valamint egyes emberi tevékenységek visszafordíthatatlan következményeire.

Charles-Frédérick Ouellet a fotográfia segítségével vizsgálja az emlékezet, a történelmi helyszínek és az identitás reprezentációit. A dokumentarista és az újságírói munka találkozásánál a fizikai terek, az elmozdulások és a kollektív képzeletvilág felépítése közötti összefüggéseket feltáró terepmunkából születnek képei. Munkái többféle formában jelennek meg, beleértve a hagyományos fotográfiát, videót, installációt és művészkönyveket.

Aszály az Amazonas vidékén

Lalo de Almeida fotója

Egy halász sétál át az Amazonas egyik kiszáradt ágának medrében, Porto Praia közelében. Tefé, Amazónia, Brazília.

2023-ban az Amazonas-medencében a feljegyzések kezdete, azaz több mint 120 éve a legintenzívebb aszály volt. A szárazság 1,5-2 millió négyzetkilométert érintett, ami Brazília területének mintegy 20%-a, és mintegy 600 ezer ember mindennapjait változtatta meg.

A globális felmelegedés (amelyet az Amazonas erdőirtása súlyosbított) és az El Niño időjárási jelenség (a Csendes-óceán felszíni vizének időszakos felmelegedése) együttesen okozta a szélsőséges szárazságot. A World Weather Attribution elemzése szerint a globális felmelegedés 30-szor valószínűbbé tette az aszályt a régióban, szélsőségesen magas hőmérsékleteket okozott, és hozzájárult a csapadék csökkenéséhez. Az aszály az őslakos, vidéki és folyami közösségeket érintette a leginkább, mivel ezek a közösségek az önellátó gazdálkodásra, a természetes édesvízre és a folyami árubehozatalra támaszkodnak. A szélsőséges aszály ellehetetleníti az életüket.

Lalo de Almeida brazil fotóriporter és dokumentarista fotográfus, São Paulóban, Brazíliában él. Munkáiban az ember és környezete közötti kapcsolatot vizsgálja, különös tekintettel az Amazonas esőerdőire.

Az olaszországi Milánóban, az Instituto Europeo di Designban tanult fotográfiát, és pályafutását fotóriporterként kezdte, ott kisebb ügynökségeknél napi hírekről tudósított. Brazíliába való visszatérése óta, 30 éve a Folha de São Paulo című újság fotósaként is dolgozik. 2010 óta rövid videodokumentumfilmeket és multimédiás elbeszéléseket készít, és egy sor nemzetközileg elismert projektet hozott létre.

2017-ben a Zika-vírus áldozatairól készített fotóesszéje második helyezést hozott neki a World Press Photo díjátadón.

Lalo 2021-ben év ibér-amerikai fotósa lett. Ugyanebben az évben megkapta a rangos Eugene Smith Grant in Humanistic Photography díjat az „Amazonian Dystopia” című, folyamatban lévő projektjéért, amely az elmúlt 15 évben az emberi tevékenységek Amazonas esőerdőre gyakorolt pusztító hatását dokumentálta. Az „Amazonian Dystopia” 2022-ben a World Press Photo díját is elnyerte.

Vörös égbolt, zöld vizek

Adriana Loureiro Fernandez fotója

Szomszédok társasjátékoznak gyermekeikkel a világ egyik legnagyobb gázfáklyájának fénye mellett a venezuelai Punte de Mata faluban. A „lángoló kémények” az olajkutak felesleges gázait égetik el.

Az ezredforduló környékén virágzott az olajban gazdag Venezuela, de az olajárak zuhanása, a rossz gazdasági irányítás, a szankciók és a politikai instabilitás következtében csillaga hanyatlásnak indult. Az ország legnagyobb olajmezői a Maracaibo-tó körül és alatt találhatók, ahol az elavult infrastruktúrából eredő olajkiömlések és a finomítási folyamat során keletkező metán pusztítja a környezetet. Az olajfoltok mellett a tavat algák borítják, amelyeket a kibocsátott műtrágya, szennyvíz és más vegyi anyagok okoznak.

2023 októberében az Egyesült Államok feloldotta a Venezuelával szembeni olajszankciókat, ami erős ösztönzést jelent az ország számára, hogy ismét növelje a kitermelést. Erick Pérez olajminiszter-helyettes azt jósolta, hogy Venezuela hamarosan napi egymillió hordót fog kitermelni, miközben a Maracaibo-tó környéki környezetvédők és lakosok elítélték az egyre súlyosbodó szivárgásokat és a megnövekedett gázfáklyázást, ami hatással van az emberi egészségre, az élővilágra és az ökoszisztémára.

Eközben a venezuelaiak közel 82%-a szegénységben él az OHCHR szerint. A Human Rights Watch 2023-as jelentése szerint a legtöbb venezuelai nehezen jut élelmiszerhez, 10,9 millióan alultápláltak vagy krónikusan éheznek. Mintegy 4,3 millió ember néha napokig nem eszik.

Adriana Loureiro Fernandez szabadúszó fotóriporter, aki Venezuelában él, és a Columbia Egyetemen szerzett újságírói mesterdiplomát. Munkái többek között a The New York Times, a The Washington Post és a Bloomberg Businessweek hasábjain jelentek meg. 2019-ben megkapta a Visa Pour L’Image Remi Ochlik-díját. Munkáit az Egyesült Államok, Európa és Latin-Amerika számos városában állították ki.

(euronews.com)