Szürrealizmustól a posztmodernig – művészi utazás Bokotej Lóránt alkotásaival

Különleges életút, egyedi szemlélet és vibráló alkotások jellemzik Bokotej Lóránt művészi pályáját, akinek munkáiból május 2-án nyílt kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A tárlat klasszikus, modern és posztmodern stílusjegyeket ötvöz, mély gondolatiságot és időtlen művészi élményt kínálva. Bokotej alkotásaiban szürrealista, kubista és impresszionista elemek olvadnak egységbe.

A Munkácsy Mihály Magyar Ház ismét egy rendkívüli kiállításnak adott otthont: megnyílt Bokotej Lóránt, a Beregszentmiklóson élő festő- és szobrászművész tárlata. A 82 éves alkotó gazdag életművéből válogatott lenyűgöző festmények és szobrok kaptak helyet a bemutatón – köztük a kiállítás címadó darabja, a 7 nap című poliptichon, mely az emberi létezés mélységeit vizsgálja a kvintesszencia fogalma mentén.

A megnyitón Pfeifer Anita, a ház projektmenedzsere méltatta a művészt, kiemelve: Bokotej Lóránt neve sokak számára ismerősen cseng, hiszen alkotásai mindig túlmutatnak a látványon. Művészete nemcsak technikai szempontból kiemelkedő, de filozófiai mélysége is páratlan – a képei elgondolkodtatnak, reflektálásra késztetnek, és egyfajta belső utazásra hívják a nézőt.

A megnyitón Tarpai József, az intézmény igazgatója hangsúlyozta, hogy ez már a negyvenedik nagyszabású kiállítás a Magyar Ház történetében. Kiemelte: Bokotej anyagának gazdagsága miatt nemcsak a galéria, de a díszterem is az ő műveit fogadja be, ideiglenesen még a Munkácsy-festményeket is háttérbe szorítva.

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke ünnepi köszöntőjében történelmi és személyes perspektívából közelített a kiállításhoz. Arthur Koestlert idézve emlékeztetett arra, hogy egy művészi pálya és egy életút együtt formálódik: Bokotej útja a Krímről és Szibériából indulva vezetett Beregszentmiklósra. Testvéréről, Bokotej András üvegművészről is megemlékezett, akinek tíz évvel ezelőtt nyílt kiállítása Budapesten. Most pedig Lóránt alkotásain keresztül ünnepelhetjük a szépséget és a békét.

„Mindig is tudtam, hogy hazatérek Kárpátaljára. Mert itt van a mennyország. Itt szépség van” – vallotta a miniszteri biztos, majd gondolatait azzal folytatta: ha a mennyország valóban létezik, akkor az egy olyan hely, ahol az év minden napján jelen van a szépség – tizenkét hónapon, ötvenkét héten és háromszázhatvanöt napon át. És ahol szépség uralkodik, ott a lelkek is nyugalmat találnak. Zárásként békét, szépséget és szeretetet kívánt minden jelenlévőnek.

A kiállításon bemutatott 7 nap című monumentális poliptichon különös hangsúlyt kapott. A sorozat a hét nap szimbolikáján keresztül – hét arkangyal, hét szín, hét hangjegy – a létezés átfogó koncepcióját járja körül. A művész lánya, Lianna Bokotej, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense mélyreható elemzésben mutatta be apja alkotói folyamatát, kiemelve a kvintesszencia fogalmának meghatározó szerepét: az örök értékek keresését és a belső világ megjelenítését.

Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség megyei elnöke szerint Bokotej stílusa egyedi ötvözet: szürrealista ábrázolások, kubista szerkezetek és impresszionista színhasználat jellemzik, mindez olyan energiával, amely másik dimenzióba röpíti a szemlélőt.

A művész maga is köszönetet mondott a házigazdáknak, barátainak és feleségének, aki nemcsak a háttér biztosításában, hanem a szervezési feladatokban is segíti őt. Mint elmondta: alkotásai mindig az adott pillanat érzésvilágát tükrözik, ezért a 7 nap sorozat akár végtelenül folytatható – hiszen minden hét új színeket, formákat és gondolatokat hoz. Minden néző pedig saját szemléletmódján keresztül éli meg és értelmezi a műveket.

A megnyitó ünnepség zárásaként Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasainak első kárpátaljai művésztelepét mutatta be, amely szintén Beregszentmiklóson zajlik. A közönséget meghívta a május 11-i zeneterem-megnyitóra, ahol a Frida című előadást is megtekinthetik.

A kiállított művek nemcsak látványosak, hanem gondolatébresztők is. Hosszas szemlélődésre hívnak, kiszakítanak a valóságból, és egy olyan világba repítenek, ahol a realitás új értelmet nyer. A délután hangulatát Marhacsev Olekszij szaxofonjátéka tette teljessé – ezzel is megerősítve: a művészet valóban minden érzékszervünket megszólítja.

(DA/Kárpátalja hetilap)