The New York Times: Erdő Péter sok szavazatot kapott, reális esélye volt a pápaságra

Komoly esélyei voltak Erdő Péternek a pápaválasztó konklávén arra, hogy felülhessen Szent Péter trónjára – derült ki a The New York Times cikkéből. Mint írták, a konklávét alkotó főpapok egy része a magyar bíborost szerette volna a csaknem másfél milliárd fős katolikus egyház vezetőjének választani.

Erdő Péter magyar bíboros egyike volt annak a három főpapnak, akiknek az új pápát megválasztó konklávén valódi esélyük volt. A The New York Times három bíboros nevét említette esélyesként:

Erdő Pétert, Pietro Parolint, és a világegyházban addig viszonylag kevésbé ismertnek számító amerikai Robert Francis Prevost bíborost.

Mint ismeretes, a bíborosok végül utóbbi mellett tették le a voksukat, s az amerikai főpap XIV. Leó néven ült fel Szent Péter trónjára.

Az amerikai lap információi szerint a magyar bíboros az európai főpapok, valamint az úgynevezett „konzervatív tábor” támogatását élvezte – ez utóbbi kör tagjai főleg afrikai bíborosokból állt. A The New York Times szerint azonban a konzervatív fordulatnak azért nem volt esélye, mert a konklávét alkotó bíborosi kar többségé Ferenc pápa nevezte ki, elsősorban az általa képviselt liberálisabb irányvonal képviselőiből.

A The New York Times cikke hangsúlyozza, hogy ez jelentősen gyengítette Erdő Péter esélyeit, hiába állt mögötte egy jól szervezett konzervatív blokk. A New York Times információit más lapok is osztják: vannak, amelyek egyenesen azt írták, hogy a konklávé legelső szavazási fordulóján még Erdő Péter vezetett, és több szavazatot kapott Prevostnál és Parolinnál is.

A voksok azonban nem érték el a kétharmados többséget, amelyre szükség lett volna a megválasztáshoz. A későbbi szavazásokon pedig a bíborosok többsége Robert Francis Prevosthoz pártolt át.

Az amerikai napilap úgy értesült, hogy Parolin végül az olaszok megosztottságának áldozata lett, miközben Prevost annak is köszönhette a sikert, hogy mögötte sorakoztak fel az amerikai és latin-amerikai bíborosok.

Erdő Péter így nyilatkozott később az új pápáról

A konklávé másnapján Erdő Péter minderről azt nyilatkozta: „Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm.” Megjegyezte: ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént. Erdő Péter kifejtette: a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”.

Mivel Erdő Péter 1970-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, nem csoda, hogy a szerzetesrend általános generálisának 1947-ben megválasztott felvidéki magyar szerzetes, Tomek Vince atya mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van. Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

 „Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm” – hangoztatta Erdő Péter. Hozzátette: Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával sokat beszélgetett Prevost bíborossal, aki akkortájt került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként. „A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel” – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen megindokolta, hogy miért döntött így. Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak. A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet. „További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség, pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.

Ez lehet XIV. Leó legfőbb célja

Mint azt a hirado.hu megírta: az 1878 és 1903 között uralkodó egyházfő legfőbb törekvése volt, hogy kora szekularizálódó, antiklerikális és egyházellenes társadalmi és államvezetési felfogására keresztény válaszokat adjon.

Hihetetlen munkabírása volt, mindmáig a legtöbb enciklikát jegyző pápaként tartjuk számon, lévén hogy 85 tanító pápai körlevél kötődik XIII. Leó nevéhez. Ezek átfogták az élet egészét. Erkölcsi tanításával még arra is kitért, hogyan kell viselkednie egy keresztény embernek a politika vagy a munka világában.

Nem véletlen, hogy méltatói a munkások pápájaként vagy szociális pápaként is emlegették.

Mind közül talán a leghíresebb a Rerum novarum kezdetű enciklikája, amely a munka világát és a szociális helyzetet tekintve korszakalkotó volt, és olyan folyamatot indított el, amely a modern értelemben vett kereszténydemokrácia megszületéséhez vezetett. A Rerum novarum jelentősége abban állott, hogy első ízben fogalmazta meg a kereszténység tanítását a szociális rendre, a munkára és a munkaadó viszonyára. Ezzel a későbbi nagy szociális enciklikák sorozatát nyitotta meg, mint például a XI. Piusz pápa által 1931-ben kibocsátott Quadragesimo anno, a XXIII. János pápa által 1961-ben kiadott Mater et magistra, vagy a Szent II. János Pál pápa nevéhez köthető, 1991-es Centesimus annus kezdetű enciklikák.

A vallásos hit megújítására és a keresztény elvek megélésére, vagyis az evangélium szellemiségéből fakadó korszerű életvitelre, s a társadalmi problémáknak a hit talaján álló, de igazságos orvoslására törekvő gondolatai ma is aktuálisak.

A hírek szerint erre törekszik XIV. Leó pápa.

Első beszédének első szava a béke volt: Krisztus békéjének gondolatával lépett fel. Erdő Péter minderről azt mondta, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel. Nemcsak Ferenc pápa beszélt sokszor a béke fontosságáról, hanem már a XXIII. János pápa nevéhez köthető Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklika is békét sürgetett.

(hirado.hu)