Történelmi örökség nyomában – Honfoglalási ünnepség a Tiszacsomai Emlékparkban

Június 14-én a nemzeti összetartozás, a történelmi örökség és a szülőföld iránti elkötelezettség jegyében rendezték meg a hagyományos honfoglalási megemlékezést a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban. Az ünnepségen ezúttal is számos közéleti személyiség, egyházi vezető, helyi lakos és kulturális csoport vett részt.

A megemlékezés Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze köszöntőjével vette kezdetét, aki külön kiemelte: bár a rendezvény hagyományos esemény a helyi közösség életében, immár negyedik éve mégis különös súllyal bír, hiszen háború dúl az országban. Ennek jegyében egyperces néma főhajtással emlékeztek meg a fegyveres konfliktus áldozatairól, majd elhangzott az ukrán és a magyar himnusz.

Ezt követően Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke mondott köszöntőt. Beszédében hangsúlyosan utalt a tiszacsomai honfoglalási emlékhely történelmi jelentőségére, és arra a közösségi felelősségre, amelyet a helyiek vállaltak a magyar múlt méltó ápolása érdekében. Mint elmondta, a Tiszacsoma határában eltemetett honfoglaló őseink emléke kötelez: „1100 év nem kevés idő, és mi mégis itt vagyunk, és itt is fogunk maradni.”

Kiemelte, hogy az emlékpark kialakítása nemcsak tisztelgés a múlt előtt, hanem iránymutatás a jövő generációinak is: „Aki visszaemlékezik múltjára, annak van jövője.” A beszéd egyik legfontosabb üzenete, hogy az emlékezés nem alkalmi gesztus, hanem egy élő, közösségformáló erő, amely évente összehozza a magyarokat.

Ünnepi beszédet mondott Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja is, amelyben méltatta a honfoglalás történelmi és erkölcsi jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az nem csupán múltidézés, hanem ma is érvényes erkölcsi iránytű. Mint fogalmazott: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék. A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.” A konzul felidézte a honfoglalás több mint ezeregyszáz éves emlékének közösségformáló erejét, valamint kiemelte a Tiszacsomán feltárt 108 sírból álló temető történeti fontosságát, mely „ékes bizonyítéka annak, hogy a magyarság már 1100 éve él a Kárpát-medencében”. Beszéde másik hangsúlyos gondolata a kárpátaljai magyarság jelenkori küzdelmeihez kapcsolódott. Elismeréssel szólt azokról, akik a nehéz körülmények ellenére is kitartanak, vállalják a magyar óvodát, iskolát, és „a szülőföldjükön próbálnak megmaradni”. Megerősítette, hogy „a magyar kormány sokrétű támogatására továbbra is számíthatnak”.

Ezt követően Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze Lőrincz P. Gabriella Rész című versét tolmácsolta a közönségnek, majd Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte, hogy az emlékhely fejlesztése annak szellemében történt, hogy a történelmi múlt megbecsülése és az élő hagyományok ápolása egyaránt erősítse a kárpátaljai magyar közösséget. Mindez különösen fontos a háborús időkben, amikor a kárpátaljai magyarság „a kulturális és oktatási intézményrendszerét fenntartva” tanúságot tesz kitartásáról és önazonosságáról.

Szavainak zárásaként emlékeztetett arra is, hogy a XXI. században is súlyos kérdés, „meg tudjuk-e tartani kereszténységünket, országunk függetlenségét, anyanyelvünket, szülőföldünket”. Ennek ellenére bizakodását fejezte ki: „Amíg van, aki eljön ide a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkba, beiratkozik a magyar főiskolára, elmegy a színházba – addig jó esélyünk van megtartani Kárpátalja magyar közösségét.”

A történelmi egyházak képviseletében Petrás László görögkatolikus pap kérte Isten áldását a rendezvény résztvevőire és a magyar nemzet egészére, majd sor került az emlékezés koszorúinak elhelyezésére a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobránál.

A hivatalos rész lezárultával az egybegyűltek átvonultak a szabadtéri színpadhoz, ahol színes kulturális program várta az érdeklődőket. A fellépők sorát a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport nyitotta szatmári táncokkal. A táncokat Lőrincz Sándor és Lőrincz Beáta koreografálta, a csoport művészeti vezetője Reskó-Papp Angéla.

Később a színpadon újra Gál Natália lépett fel, ezúttal Wass Albert A patkányok honfoglalása című művét adta elő. A program táncblokkal folytatódott: a Bokréta csoport ezúttal Nagydobronyból származó táncokat mutatott be.

A mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport honfoglalási énekeket adott elő, méltó módon kapcsolódva a nap szellemiségéhez. A csoportot Szatmári Viola vezeti. Végül a Kék Viola néptánccsoport lépett színpadra, akik sárközi és szilágysági táncokkal zárták a műsort. A csoport művészeti vezetője Botos Viola, koreográfusa Botos Boglárka.

A program végén a szervezők köszönetüket fejezték ki mindazoknak, akik jelenlétükkel emelték az esemény fényét, és bíznak abban, hogy jövőre is hasonló lelkülettel találkozhatnak a Honfoglalási Emlékparkban.

(Kun Viktória/Kárpátalja hetilap)