Elképesztő mennyiségű nanoműanyag kering az Atlanti-óceánban

Bár ismert, hogy parányi, szabad szemmel láthatatlan műanyagok szennyezik az Észak-Atlanti-óceánt, a probléma valódi mértéke eddig nem volt ismert. A kutatók most először határozták meg pontosan, mekkora gondot jelent a nanoműanyag.

Elképesztő mennyiségű, szabad szemmel nem látható műanyag kering az Atlanti-óceánban – állítja egy friss nemzetközi kutatás. A holland NIOZ tengerkutató intézet és az Utrechti Egyetem szakemberei szerint több mint 27 millió tonna nanoműanyag úszik az óceánban. Ezek a részecskék kisebbek, mint egy mikrométer, vagyis ezerszer vékonyabbak a hajszálnál. A megdöbbentő adatokat a rangos Nature folyóirat közölte.

Ekkora mértékű szennyezést még soha nem tapasztaltunk. A vízben több műanyag található nanorészecskék formájában, mint bármely más méretben, és ez nemcsak erre a térségre igaz, hanem a világ összes óceánjára is – mondta Helge Niemann professzor, a kutatás vezetője.

A szakértő júniusban 3,5 millió eurós támogatást kapott arra, hogy feltárja: milyen hatással van ez az apró, de mindenütt jelen lévő műanyagszennyezés a tengeri élővilágra, és végső soron az emberre.

A rejtőzködő nanoműanyag, amit eddig nem tudtunk kimutatni

A kutatócsoport hónapokon át vizsgálta az Atlanti-óceán egyes részeit az Azori-szigetektől a kontinentális selfig. Az RV Pelagia kutatóhajóval 12 helyről gyűjtöttek vízmintákat, majd az Utrechti Egyetem laboratóriumában tömegspektrométerrel azonosították a műanyagszennyezést.

A kutatás különlegessége, hogy most először nemcsak kimutatták, hanem meg is mérték, mennyi nanoműanyag van a vízben. Az eredmény: 27 millió tonna csak az Észak-Atlanti-óceánban.

Ez egy régi kérdésre is választ ad: hová lett a világban gyártott több milliárd tonna műanyag nagy része? Úgy tűnik, apró darabokra törve sodródik az óceánokban.

Belélegezzük, megesszük, és közben észre sem vesszük

A kutatók szerint a nanoműanyagok többféleképpen is eljuthatnak az óceánba: folyók révén, a napsugárzás hatására darabjaira eső műanyagokból, vagy akár a levegőből a vízfelszínre ülepedve. Különösen ijesztő, hogy ezek a részecskék nemcsak a tengeri állatok szervezetében gyűlnek fel, hanem az emberi testben is felhalmozódnak. Egyes szakértők már az agyban is kimutatták a nanoműanyagokat.

Ha az óceánban ennyi nanoműanyag lebeg, az a tápláléklánc egészébe bekerül a baktériumoktól kezdve a halakon át az emberig bezárólag – figyelmeztet Niemann. A hatásokról egyelőre keveset tudni, de a szennyezés mértéke már önmagában aggasztó.

A legnagyobb rejtély a műanyagszennyezéssel kapcsolatban

Érdekesség, hogy a vizsgálat során bizonyos elterjedt műanyagtípusok, például a polietilén és a polipropilén nem voltak kimutathatók a vízmintákban. Ennek oka egyelőre ismeretlen. Elképzelhető, hogy a mérések során más molekulák elfedték ezeket.

A következő lépés annak kiderítése, vajon más óceánokban is hasonló a helyzet. A kutatók attól tartanak, hogy a probléma világszintű, csak eddig nem mérték fel teljesen. És ami a legfontosabb: a már jelen lévő műanyagot soha nem lehet eltávolítani az óceánból.

A legfőbb cél, hogy megakadályozzuk a további szennyezést. Mert amit egyszer odaengedtünk, az örökre ott is marad – zárta gondolatait Niemann professzor.

(origo.hu)