„Erős torony az Úr neve” – ballagás a Nagyberegi Református Líceumban

17 végzős búcsúzott el iskolájától a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepségén, amelyre a hagyományokhoz híven a község református templomában került sor május 30-án.

Az alkalom kezdetén Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyve 55. részének 6. verse alapján: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!”

Tóth László az igehirdetésben a végzősök által választott osztályigére is kitért, amely a Példabeszédek könyve 18. részének 10. verse: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” Hangsúlyozta, hogy az ember legnagyobb hálaadása Isten felé az, ha figyel arra, amit az Úr mond neki. A lelkész-igazgató arra biztatta a végzősöket, hogy életük további szakaszában is ebből az igéből merítsenek erőt és útmutatást. Kiemelte továbbá, hogy az ember előtt mindig két út áll – vagy Istenbe veti bizalmát, vagy másban keresi a biztonságot. Mint fogalmazott, az Úrnál minden élethelyzetre van megoldás, ezért hozzá bármikor lehet fordulni segítségért és tanácsért.

Az ünnepségen köszöntőt mondott Jusztin Miklós, Magyarország beregszászi konzulja, aki beszédében a ballagást egy életszakasz lezárásaként és egy új kezdetként jellemezte. Rámutatott, hogy a Nagyberegi Református Líceum nem csupán tudást közvetít, hanem olyan lelki és közösségi értékeket is átad, amelyek egész életük során elkísérik a fiatalokat. A végzősökhöz szólva a diplomata hangsúlyozta: „Nem könnyű időszakban kellett helyt állniuk, mégis bizonyították kitartásukat és szorgalmukat. Ez különösen fontos itt, Kárpátalján, ahol a magyar közösség jövője a fiatalokban él tovább. Bízom benne, hogy bármerre is viszi önöket az élet, mindig büszkén gondolnak majd vissza iskolájukra.”

Hadnagy István, a Kárpátaljai Református Egyház Bereg megyei főgondnoka beszédében a tudás, az intelligencia és a bölcsesség közötti különbséget szemléltette. Kifejtette, hogy a tudás a megszerzett ismeretek mennyiségét jelenti, az intelligencia azok feldolgozásának, a logikának a képességét, míg a bölcsesség a tanultak helyes és szeretetteljes alkalmazásában mutatkozik meg. „Tehát attól, hogy valaki sokat tud, még nem bölcs, s ti bizonyára tudjátok, hogy honnan jön ez a bölcsesség” – hívta fel a figyelmet, majd gondolatait a Példabeszédek könyvéből vett igével zárta: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10).

A köszöntőket követően a tizedik osztály tanulói búcsúztak el végzős diáktársaiktól.  Ezután a hagyományoknak megfelelően a ballagók a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.

Az ünnepség részeként sor került a staféta átadására is, melyet a végzősök nevében Biró Alexa Izabella és Cibla Tibor adtak át a tizedikes Strom Edinának és Székely Kristófnak. Ez a mozzanat rendszerint azt jelképezi, hogy a következő tanévben már az alsóbb évfolyamra hárul a példamutatás és a közösségért vállalt felelősség.

Ezután a ballagó diákok verses-zenés-énekes búcsúműsora következett, melyben őszinte gondolatok hangzottak el az Istenbe vetett hitükről, az Úr és általa az életükbe rendelt személyek iránt érzett hálájukról, valamint a jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikről. Megható gondolatokkal idézték fel az intézményben eltöltött éveket, köszönetet mondtak szüleiknek, tanáraiknak és mindazoknak, akik tanulmányaik során mellettük álltak. A műsorban helyet kaptak az otthonhoz, a hazához, a barátsághoz és a családhoz fűződő érzések is.

Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója személyes hangvételű beszéddel búcsúzott a tanulóktól. Elmondta, hogy a búcsú egyszerre jelent most számára szomorúságot és örömöt: nehéz elengedni egy olyan közösséget, amelyet az évek során szoros kötelékek formáltak, ugyanakkor örömmel tölti el, hogy a diákok készen állnak álmaik és céljaik megvalósítására. Arra biztatta őket, hogy életük további szakaszában is ragaszkodjanak Istenhez, és olyan emberekkel vegyék körül magukat, akik építik és támogatják őket. Útravalóul a 25. zsoltár szavait idézte: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”

Zsoldos Miklós, a végzősök osztályfőnöke beszédében felidézte az együtt töltött évek emlékezetes pillanatait, és megköszönte tanítványainak a bizalmat és a szeretetet. Arra ösztönözte őket, hogy a jövőben is merítsenek erőt a közösen szerzett pozitív tapasztalatokból, és hitükben megerősödve járják saját útjukat. „Világítsatok, ragyogjatok, vessétek a magot, és ne felejtsétek el soha, hogy Isten minden felett áll, kezében tart mindent, semmi sincs az ő akaratán kívül” – hangsúlyozta, majd gondolatait Máté evangéliumának szavaival zárta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

A szülők nevében Molnár Erika mondott köszönetet az intézmény pedagógusainak, nevelőinek és valamennyi munkatársának az évek során végzett áldozatos munkáért. Beszédében kiemelte, hogy a líceumban eltöltött idő nemcsak tudással, hanem maradandó lelki értékekkel is gazdagította gyermekeiket. Útravalóként az 1Mózes 28:15-ben olvasható igét idézte: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”

A ballagási ünnepség zárásaként Tóth László lelkész-igazgató mondott köszönetet a végzősök őszinte szavaiért és visszajelzéseiért. Mint fogalmazott, különösen sokat jelent az intézmény közössége számára, hogy a diákok szeretettel és hálával tekintenek vissza az itt eltöltött évekre. Hangsúlyozta, hogy ezek a gondolatok megerősítést és ösztönzést jelentenek a pedagógusok számára abban, hogy továbbra is ugyanazzal az elhivatottsággal végezzék szolgálatukat az iskola falai között.

(lexi/Kárpátalja hetilap. Fotók: Bereczky Tamás)