Kijevben egyre erősödik az a meggyőződés, hogy Ukrajna tűzszünetre kényszerítheti Oroszországot – Foreign Affairs

Ukrajna 2023-as sikertelen ellentámadása óta az orosz invázió kiszámítható ritmusban folyt: nyári és téli offenzívák váltották egymást, közben az orosz egységek rotáltak és feltöltötték soraikat. Idén tavasszal az ukrán állásokban ismét fokozódó orosz csapásokat és beszivárgási kísérleteket tapasztalnak a katonák, ám a parancsnokok hangulata megváltozott. Az orosz támadások kisebb nyomást gyakorolnak az ukrán egységekre, mint korábban, és Kijevben egyre erősödik az a meggyőződés, hogy Ukrajna tűzszünetre kényszerítheti Oroszországot – írja elemzésében a Foreign Affairs.

A fordulat nem egy drámai változásból, hanem több trend együttes alakulásából fakad. 2024-ben és 2025 nagy részében Oroszország még több katonát toborzott, mint amennyit elveszített, és fokozni tudta a nyomást az ukrán vonalakon. Ukrajna ezzel szemben veszteségeit nem tudta pótolni: a védelmi vonalak hónapról hónapra elvékonyodtak, több mint 200 ezer katona szökött meg a hadseregből, a frontvonalat tartó katonák pedig sokszor 200 egymást követő napot töltöttek harcban. Moszkva arra számított, hogy előbb-utóbb eléri minimális célját, a Donbász teljes megszállását, miközben a tárgyalásokon merev álláspontot képviselt.

2025 közepétől Ukrajna komoly reformokat hajtott végre. Felállított több mint egy tucat hadtestet, amelyek a brigádok feletti irányítást és a kiképzést is átvették – ez javította a felkészítés minőségét és csökkentette a dezertálást. Egyes ukrán egységek elkezdték hatékonyabban ötvözni a gyalogságot, a drónokat, a tüzérséget és a páncélosokat, ami lehetővé tette a csapatrotációt és helyi offenzív sikereket. 2026 elejére az ukrán harcoló egységekbe érkező friss állomány már meghaladta a veszteségeket.

Az orosz haderő ezzel párhuzamosan látványosan gyengülni kezdett. Moszkva végig hatalmas emberáldozatokat vállalt – havonta mintegy 23 ezret –, miközben a pénzügyi ösztönzőkkel toborzott katonák java része képzetlen volt, és sokan kifejezetten a harc elkerülése céljából csatlakoztak. A korrupció, az ellentmondásos szabályok és a középső parancsnoki szintek leromlása oda vezetett, hogy az orosz erők egyre kevésbé képesek terveiket végrehajtani. A tüzérség és a drónok koordinációja romlik, a valós harctéri helyzet és a főparancsnokság térképei között egyre nagyobb a szakadék.

Mindez nem jelenti, hogy Ukrajna győzelme szükségszerű. Oroszországnak még mindig több mint 600 ezer katonája van harcoló állásban, lőszerhiánnyal nem küzd, és bizonyos szektorokban ukrán területeket foglal el. A tűzszünet, ha megvalósul, maga is súlyos kockázatokat hordoz: a mozgósítási rendszer leépítésére nehezedő társadalmi nyomás, az újjáépítés terhe, a politikai megosztottság és az európai támogatás esetleges lankadása mind sebezhetővé tennék Ukrajnát. Mindazonáltal a tűzszünet egyre reálisabb lehetőséggé válik, és elérése Ukrajna, partnerei és Európa összehangolt erőfeszítéseit igényli.

(index.hu)