Elérkezett az ősz, a szilva befőzésének ideje. A csapi nyugdíjas klub tagjai úgy döntöttek, hogy nem külön-külön otthon fazékban, hanem együtt egy nagy rézüstben készítik el a lekvárt, ahogy elődeink tették. Az akkori időkhöz hasonlóan a csapiak is ünneppé varázsolták az egyébként hosszú és kemény munkát igénylő lekvárfőzést.
A cibere 12 órán keresztül rotyogott. Sötét este lett már, mire hagyományos, kemény szilvalekvár lett belőle.Felcimkézett, nemzeti színű szalaggal átkötött üvegekbe került. Az öregek azt mondják, hogy akár évekig is eláll cukor és tartósítószerek nélkül is.