A műanyaghulladék felszámolását illetően a legfrissebb kutatási eredményekről Anja Malawi Brandon kutató számolt be a CNN-nek, mely szerint természetes, bár annál szokatlanabb megoldást találtak megoldásként a Stanford és Beihang Egyetem kutatói.
A kutatás bebizonyította, hogy a lisztbogarak lárvái, a lisztkukacok emésztőrendszerében élő mikroorganizmusok képesek a polipropilén lebontására, így többek között autóalkatrészek, textilek és mikroműanyagok emésztésére. (A műanyagszennyezésben egyébként nem a polipropilén, hanem csomagolóanyagok, a polietilén és a polietilén-tereftalát jelentik a legnagyobb veszélyt.
Wei-Min Wu, a Stanford Egyetem mérnöke forradalminak, az évtized áttöréseként írta le a felfedezést.
A kutatás alapján 100 lisztkukac 34-39 milligramm műanyag elfogyasztására képes naponta, ami egy tabletta súlyának felel meg. A lárvák szén-dioxidra, biomasszára és lebomló anyagokra bontják az egyes műanyagokat.
Nemcsak a lisztkukacok, de az indiai selyemhernyók lárvái is képesek ezeknek a hulladékoknak a lebontására.
Az Egyesült Államokban évente 33 millió tonna műanyag kerül a szemétbe, melynek csupán a 10 százalékát hasznosítják újra. Erre részleges megoldást jelenthetnek a lisztkukacok, azonban a kutatás nem kínál megoldást a kifejlett rovarok elszaporodására.