Bundás – Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesület: Mindent az állatokért!

A Bundás – Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesületet 2017-ben alapították azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak minden bajba jutott állatnak, s gondoskodjanak a kóbor kutyákról. Több mint másfél év után a napokban ismét ellátogattunk hozzájuk, s a két szorgalmas állatvédővel, Terlecki Andzselikával és Horváth Alexandrával beszélgettünk.

– Körülbelül másfél éve jártam nálatok, azóta mi történt? Hogyan telt az elmúlt időszak? Miben történt előrelépés, fejlődés?

Alexandra: Az elmúlt időszakban sok minden megváltozott. Sajnos volt egy balesetünk: tavaly augusztus 31-én egy ittas sofőr elütött minket az út szélén, miközben egy kiskutyát mentettünk. Én kevésbé sérültem, zúzódásokat és agyrázkódást szenvedtem, viszont Andzselika több hónapon keresztül a kórházban feküdt, többek között az intenzív osztályon.

Andzselika: Míg én kómában voltam, addig Alexandra intézett mindent, nem állt le az egyesület tevékenysége, egyedül folytatta az állatmentést, igaz, egy kis ideig volt segítőtársa is, illetve a párom segítette még a munkáját.

Alexandra: Tavaly decemberben a városháza létrehozott egy menhelyet, amely az Eko-Beregszász Kommunális Vállalathoz tartozik. Először azonban nem engem jelöltek ki ennek a menhelynek a vezetésére. Aztán Babják Zoltán polgármester úr posztolt egy bejegyzést a Facebookon, amely a menhelyről, a vezetőségéről, illetve arról szólt, hogy milyen módon kívánják a városban a kóbor kutyák számát csökkenteni. Én a bejegyzés alá írtam egy hozzászólást, mely szerint a vezetőség megfelelő szakértelmének hiányában ez nem fog menni. Aztán behívtak a városházára egy megbeszélésre, ott eldöntöttük, hogy az egyesület az Eko-Beregszásszal együtt fog majd dolgozni, azonban a következő megbeszéléskor már Babják Zoltán engem kért fel a vállalat menhelyének az igazgatói posztjára, amelyet 2019. december 16-tól töltök be. Jelenleg Andzselikával végezzük a munkát, illetve Cseh László állatorvossal, aki szintén szívén viseli az állatok sorsát, így mindenben számíthatunk a segítségére.

Az állatorvosunk csak a gyógyszerek árát veszi el, de néha még azt sem, legtöbbször úgy fogalmaz: a cég ajándéka – szólt közbe Andzselika.

– Mi történik a befogott kutyákkal?

Alexandra: Az Eko-Beregszász azért jött létre, hogy a várost megtisztítsa a kóbor kutyáktól, illetve hogy megállítsa a kutyák nagymértékű szaporulatát. Jelenleg a vállalatnak dolgozunk, a város pedig bérli a menhely területét. Ugyanakkor a Bundás – Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesület is ugyanúgy folytatja a munkáját, menti az állatokat. A menhely funkciója pedig ideiglenes. Befogjuk a kutyákat, ivartalanítjuk, és ha van állandó helyük, visszaengedjük oda, ahonnan elhoztuk. Amelyiknek nincs, azok nálunk maradnak addig, ameddig nem találunk számukra gazdit. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy merjen örökbe fogadni egy kutyust, nagyon jó dolog.

Andzselika: A kórház területén lévő kutyákat etetik, gondozzák, viszont azzal senki sem törődik, hogy milyen magas a szaporulatuk ezeknek a kutyáknak. Én a két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor hoztam már el onnan kiskutyákat, és kerestem számukra gazdát. Ezért nemrég azt csináltuk, hogy befogtuk őket, ivartalanítottuk, és visszaengedtük őket a kórház területére.

– Nemrég 5 kennellel bővítették a menhelyet. Alexandra elmondása szerint a város kóbor kutyáinak a száma messze meghaladja a menhely befogadóképességét.

Andzselika: A legnagyobb problémát a kutyák tekintetében a cigánytábor generálja. A cigányokkal a saját kutyáik is elindulnak szerte a városba, a kutyákat pedig a kölykök is követik. A kölykök félúton lemaradnak vagy elkallódnak, így kóbor kutyákká válnak, amelyek tovább szaporodnak.

– Kik a támogatóitok?

Alexandra: Amióta az Eko-Beregszásznál dolgozunk, kapunk fizetést is. Emellett a város fizeti a kutyák száraz tápját, illetve az ivartalanítás költségeit. Azonban a kutyusok gyógyszeres kezelését, oltásait, illetve az autó üzemanyag-ellátását saját költségünkből kell megoldanunk. Ezért is kérjük az emberek segítségét. Valamilyen szinten kapunk támogatást magánemberektől, azonban egyre kevesebbet és kevesebbszer.

– Az egyesület 2017-es létrejötte óta körülbelül 500 kutyát sikerült befogni, illetve örökbe adni. Elmondásotok szerint eddig még mindig sikerült gazdát találni a kutyusok számára.

Alexandra: A kiskutyákat azért viszik el általában az emberek, mert még játékosak, be lehet tanítani őket. Idősebb, felnőtt kutyákat pedig azért fogadnak örökbe, mert már ivartalanítva vannak, megkapták a szükséges oltásokat, így már kész házőrzőt tudhat magáénak a gazda.

– A kutyák mellett cicák mentésével is foglalkoztok. Andzselika, az otthonodban a saját 9 macskán kívül még 14 cicát gondozol Alexandrával önköltségen.

Andzselika: A kóbor cicák problémája ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a kutyáké. A panelházak között rengeteg cica sínylődik. A macskák kisebbek, ezért kevésbé feltűnőek, mint a kutyák, azonban legalább annyi kóborol a városban, mint kutya.

Az információt a kóbor állatokról általában Facebook-üzenetekben vagy telefonon kapjuk.

Az is hatalmas probléma, hogy az emberek kihasználják az egyesület tevékenységét. Tudják, hogy vagyunk, munkálkodunk, így azt hiszik, hogy könnyebben megszabadulhatnak a nem kívánt szaporulattól. Sok esetben fogják, beteszik a kölyköket egy kosárba vagy egy dobozba, és leteszik a házam elé, vagy verik a kaput, hogy „Itt van a menhely? Hoztam két kiskutyát!”.

Alexandra: Nem vállalnak felelősséget az emberek, nem viszik a saját állatukat ivartalanítani, mert sajnálják, meg pénzbe kerül, meg hasonlók. Akkor viszont zárja el azt a kutyát a többi ebtől. Sok olyan gazda van, hogy lefial a kutyusa, erre fogja a kölyköket, kirakja az útszélre, hogy „majd úgyis jönnek az állatvédők, és összeszedik őket”.

Andzselika: Gazdától nem fogadunk el állatot. Mindenki felelős azért az állatért, amelyet megszelídített.

Alexandra: Annyi helyünk sincs, hogy a kóbor kutyákat összeszedjük, nemhogy még az emberektől is befogadjuk az állatokat.

A városban azok a kutyák kerültek már ivartalanításra, illetve a veszettség elleni oltásban is részesültek, amelyek fülszámot viselnek, így meg lehet különböztetni őket a többitől.

– Mik a terveitek?

– Továbbra is a legnagyobb vágyunk a saját, nagyobb méretű menhely létrehozása, amely nem ideiglenesen működik, mint a jelenlegi, hanem – bár ne legyen így soha – állandó otthont biztosít azon kutyusok számára, akiknek nem akad gazdájuk.

(Dankai Péter/Kárpátalja hetilap)