Regenerálódhatnak az éghajlatváltozást megsínylő korallzátonyok

A kanadai Victoria Egyetem biológusai, akiknek felfedezése új reményt jelent az éghajlatváltozás hatásait megsínylő korallzátonyok számára, megállapították, hogy helyi intézkedésekkel is segíthető a korallfehéredés sújtotta virágállatok regenerálódása és fennmaradása.

A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány szerzői a csendes-óceáni Karácsony-sziget (Kiritimati) körüli zátonyokon lévő több száz korallkolóniát figyeltek meg a 2015-2016-os El Nino – a Csendes-óceán egyenlítői térségének erős felmelegedését okozó légköri jelenség – idején.

Az El Nino okozta hőstressz hatására következett be a harmadik globális korallfehéredés, amely virágállatok tömegeinek kifehéredését és pusztulását eredményezte világszerte. A jelenség epicentruma a Karácsony-sziget volt, ahol a hőhullám példa nélkülinek számító tíz hónapig tartott – olvasható a Science Daily című tudományos hírportálon.

„Annak megértése, hogy néhány korall miként képes átvészelni a hosszú hőhullámokat, lehetőséget adhat rá, hogy mérsékeljük a tengeri hőhullámok hatását a korallzátonyokra, időt nyerve a virágállatok számára, amíg csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását” – mondta Danielle Claar, aki még a Victoria Egyetem doktoranduszként vezette a tanulmányt, ma már a Washingtoni Egyetem kutatója.

A klímaváltozás komoly fenyegetést jelent a világ korallzátonyaira, mert a korallok nagyon érzékenyek a körülöttük lévő víz hőmérsékletének változására. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ez a jelenség a korallfehéredés. Amennyiben a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak, ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek.

A kutatók mostanáig csak olyan esetben figyelték meg a korallok felépülését kifehéredés után, ha a hőstressz enyhült. Mivel a globális éghajlati modellek előrejelzései szerint a hőhullámok gyakorisága és hossza is nőni fog a jövőben, a korallok túlélésének záloga az lesz, hogy egy hosszantartó hőhullám idején képesek legyenek visszanyerni a tápanyagforrásaikat.

A tanulmány társszerzője, Julia Baum szerint azonban a koralloknál csak olyan esetben figyelték meg eddig ezt a regenerálódást, ha a virágállatok nem voltak kitéve az ember okozta egyéb stresszforrásoknak, mint például a vízszennyezettség. Mostanáig nem volt egyértelmű, hogy helyi szinten lehet-e javítani a korallok túlélési esélyeit a klímaváltozással szemben. „Most felcsillant egy halvány remény arra, hogy ha megóvjuk őket a helyi stresszfaktoroktól, azzal segíthetjük a felépülésüket” – húzta alá a szakember.