A világjárvány kezdete óta eltelt egy év és az életünkben sok minden megváltozott. Minden alkalommal eszünkbe jut, amikor kimegyünk az utcára. Végülis a védőmaszkok kiegészítették azon tárgyak trióját, amely nélkül nem hagyjuk el otthonunkat: kulcs, pénztárca, telefon – és valószínű ez még sokáig így marad.
Van, aki gyűlöli őket, nem tud tőle lélegezni, vagy úgy gondolja, hogy ez a politikai elnyomás jele. „De vannak, akik számára a maszkok széles körű használata a múlt évet a szabadulás évévé tette” – írta Petula Dvorak, a Washington Post rovatvezetője.
„Ha felvesszük a maszkot, énekelhetünk az élelmiszerboltban, beszélgethetünk magunkban séta közben, grimaszolhatunk az edzőteremben, maradhat spenót a fogunk között, lehet kávé- vagy ételszagú a leheletünk, elfeledkezhetünk a rúzsról, és senki sem veszi észre. És micsoda megtakarítás a frissítő cukorkák és kozmetikumok terén egy év alatt!” – írta Dvorak.
A közösségi hálózatok felhasználói már régóta apró ódákat írnak a „maszkos” életről: „… Szeretek maszkot viselni. És örökké szeretném viselni. Ez valóban segített megnyugtatni a társadalmi szorongásomat …”, „A maszkviselés lehetővé teszi, hogy maradjak olyan, amilyen valójában vagyok, és ugyanakkor nyugodtan alszom. Tetszik, amikor rajtam van…”, „…Meg fog lepődni, de nem fázom annyira hideg időben, és valahogy kényelmes is. Annyira megszoktam, hogy a pandémia vége után sem akarok lemondani erről az új szokásról”, „Nem hiszem, hogy valaha is visszatérek ahhoz, hogy nem viselek maszkot. Tetszik, hogy nem fázom meg, nem kell sminkelni, és észrevétlen tudok maradni. A vakcináció után és kollektív immunitás meglétében is a maszk mögé bújok”. Az ilyen vallomások száma megszámlálhatatlan és a végtelenségig olvasható.
Vannak olyan emberek is, akiket egész életükben „jól megnéztek” az arcukon látható különbségek vagy „problémák” miatt, és most megkönnyebbültnek érzik magukat.
„ A maszk viselése számomra azt jelenti, hogy az emberek nem látják, hogy az ideg-rángatódást az arcomon, és ez tetszik” – mondta a 19 éves Pietra Pereira, a San-Diego-i hallgató. „Gyermekkorom óta „rágom” a nyelvem. Mindig sok pattanás van az arcomon, és a maszkom eltakarja őket. A pattanásaim olyan csúnyák, hogy akikkel naponta találkozom, kötelességüknek érzik engem jó tanácsokkal ellátni, mintha nem fordultam volna már számtalan bőrgyógyászhoz. Kevésbé vagyok szégyellős társaságban, ha maszkban vagyok”- jegyezte meg a diáklány.
Sok nő van, akinek aszimmetrikus az arca, és örülnek annak, hogy maszkban járhatnak. A „problémás” Ariel Hanly megállapította, hogy élete, amelyben aszimmetrikus arcával, és „egy betegség szövődményei miatt kissé görbe, szélesen elhelyeződött tágra nyílt szemeivel” tűnt ki, megváltozott, amikor a maszkviselés a járvány miatt szabvánnyá vált: „Eltakarva az arcomat, megváltoztattam a nyilvánosság hozzám való viszonyát. Legutóbb a postán sorban álltam idegenekkel, mindenki arcán volt maszk, és én nem a kissé eltorzult szemeimmel, hanem a színes maszkommal tűntem ki. Hálás voltam ennek a maszknak a névtelenség érzéséért és a lehetőségért, hogy elvegyülhetek benne a tömegben”.
A maszkok sokkal bonyolultabb helyzetekben is segítenek. Például a 66 éves amerikai Connie Bullock esetében: 4. stádiumú mellrákja van, az émelygésre kapott gyógyszerek, amelyeket a kemoterápia alatt kell szednie egy újabb betegséget váltott ki, ami az idegrendszerre hat. „Ez abban nyilvánul meg, hogy eltorzul a szám és kitekeredik a nyelvem. Borzasztó volt számomra a nyilvánosság elé menni”- jegyezte meg Bullock asszony. Tehát a maszk viselése segített abban, hogy újra jól érezze magát az emberek előtt, és ne vonzza magára a fokozott figyelmet, ami pánikot és rohamokat okozott nála.
Amint látjuk, az okok abszolút eltérőek: a banálistól (ma nincs kedvem sminkelni), az igazán komoly, egészségügyi problémák okozta, pszichés és a kontrollálhatatlanig. De valószínűleg ami ebben az egészben a legfontosabb, hogy az ember a legegyszerűbb védőmaszk segítségével valóban védettnek érezhesse és érzi magát.
NEWSMAKER