A permafroszt, pontosabban annak olvadása egyre nagyobb figyelmet kap napjainkban. Ugyan sok tudós úgy véli, az olvadó fagyott földből szivárgó metán nem sokat tesz hozzá a klímakatasztrófához, sajnos nem lehet tudni, mekkora mennyiség is szabadulhat el a folyamatos melegedés miatt.
Az állandóan fagyott talaj, vagyis a permafroszt olvadása nem csak ökológiai szempontból jelent igencsak nagy problémát. Ez a terület döbbenetes mennyiségben tartalmas co2-őt és metánt, méghozzá elzárva a légkörtől. Az elzárás kulcsa pedig éppen a fagy, ami most lassan felenged.
A klímakatasztrófa a folyamatos melegedéssel a permafroszt esetében is közel kétszer olyan erősen van jelen, mint máshol. Vagyis a fagyott talaj olvadása sajnos igen gyors, ezzel pedig olyan folyamatok indulnak el, mint a hatalmas lukak – kráterek keletkezése Szibéria-szerte.
A tudósok egy ideje gyanítják, hogy a több méter átmérőjű, és akár 30 méter mély kráterek keletkezésében az olvadással felszabaduló metán a ludas, de bizonyítékot csak nemrégiben találtak erre vonatkozóan. Most pedig drónokkal is alászálltak a kráterekbe, ahol a felgyülemlő gázt fogva tartó kisebb – nagyobb üregekre is ráleltek – pontosabban, ami maradt belőlük.
Az olvadás miatt a metán elszabadul, és a felszín alatti üregekben gyűlik össze. Kidudorodást hozva létre a felszínen. A gáz addig halmozódik, míg el nem éri a kritikus mennyiségek, amikor felrobban, hatalmas sebeket hagyva maga után a szibériai talajban.