Az egyetemeknek hagyományosan meghatározó szerepük van a fiatalok felkészítésében a tudományos életen kívüli életre. Azonban manapság úgy tűnik, hogy sok intézményben elcsúszott a fókusz, és sokkal inkább az oktatói előadásmód és szóhasználat került a központba, mint a valóban fontos kérdések.
Az angliai Manchesteri Egyetem kiadott egy útmutatót, amelyben a munkatársakat okítják a megfelelő szóhasználatra. A dokumentum célja, hogy felhívják a dolgozók figyelmét azokra a szófordulatokra és kifejezésekre, melyek esetlegesen kizárhatnak bizonyos embercsoportokat a beszélgetésből. Így az egyenlőség és elfogadás jegyében mindenki köteles az előadásai során az útmutatónak megfelelően kommunikálni.
Íme néhány példa:
Az „idősek”, „nyugdíjasok” vagy „érett munkaerő” szavak tiltásra kerültek, helyette például a „65 év felettiek” kifejezést kell használni.
Ha betegségekről vagy fogyatékosságról van szó, akkor a dolgozókat arra ösztönzik, hogy az emberi képességekre összpontosítsanak, ne pedig a korlátokra. Így például a „cukorbeteg” szó használata már nem megengedett, és a „rákban szenved” helyett is azt kell mondani, hogy „rákban élő” ember.
A legradikálisabb változás a nemi kifejezések körében történt, és mostmár semleges kifejezéseket kell használni. Így a „férfi”, „nő”, „anya” és „apa” már nem alkalmas az egyetemi anyagokban való felhasználásra, helyette „egyéneket” és „gyámokat” kell mondani.
Ez pedig már az ünnepekre is kihatással van, így az anyák napját mostmár „Őrzők napjának” kell nevezni.
Az „ember alkotta” kifejezés helyett ezentúl a „mesterséges” vagy „szintetikus” kifejezéseket kell használni.
Illetve azt kell mondani, hogy „személyzetet biztosítunk” az „embereket biztosítunk” helyett.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nehéz évek elé néznek azok az egyetemi oktatók, akik nem értenek egyet ezzel az útmutatóval, ugyanis a nem megfelelő szóhasználat akár a munkahelyük elvesztésébe is kerülhet.