Márciusban indult a globális óceán-biokémiai kutatási projekt (Global Ocean Biogeochemistry Array, GO-BGC) a számítógépeket, hidraulikus berendezéseket, elemeket és egy sor érzékelőt tartalmazó első 500 lebegő robotmonitor vízre bocsátásával. Az érzékelők az óceán nagyobb hányadát tudják egyenletesebben felmérni, mintha emberek gyűjtenének vízmintákat.
„Olyan helyeken is figyelni akarjuk az óceánok egészségét, ahová ember évtizedenként egyszer jutna el” – mondta Ken Johnson, a GO-BGC igazgatója, a kaliforniai Moss Landing-i Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) kutatója a Reuters hírügynökségnek. „Az óceán a klíma, a földi élet és az élelmiszerkészlet fenntarthatóságának, rengeteg ember fehérjeellátásának rendkívül fontos eleme. Eddig nem vizsgáltuk elég alaposan” – hangsúlyozta.
A kutatók szerint az új módszer segítségével átfogóbb képhez juthatnak az óceánokról és „egészségi állapotukról”.
A MBARI laboratórium kutatói kalibrálták a savasságot vagy pH-értéket, sósságot, hőmérsékletet, nyomást, oxigén- és nitrátszintet vizsgáló szenzorokat.
A méréseket a robotok 1 kilométeres mélységben végzik, az úszó műszerállomások valamivel több mint egy hétig sodródnak az áramlatokkal. Ezután leereszkednek majdnem 2 kilométeres mélységbe, majd a felszínre emelkednek, és műholdak közvetítésével küldik adataikat a partokra. A teljes utazás tíz napot ölel fel.
Az adatok, melyeket ingyen bocsátanak kutatóintézetek és iskolák rendelkezésére, segítenek pontosabb óceánmodelleket készíteni – magyarázta George Matsumoto, a MBARI oktatási vezetője.