„Figyeljék a kezemet, mert csalok” – 110 éve született Rodolfo

1911. május 16-án született Budapesten Rodolfo, polgári nevén Gács (Gross) Rezső magyar bűvész, érdemes és kiváló művész, aki egy szerencsés életmentés miatt lett bűvész, és több mint ötezer trükköt tudott a bűvészet minden területéről.

A történet 1924-ben kezdődött, amikor a 13 éves Gács Rezső barátaival egy forró nyári napon Lágymányoson fürdött a Dunában, s kimentett egy fuldoklót  – olvasható az MTVA Archívum oldalán.

A kínai férfi hálából egy bűvészmutatványt tanított a fiúnak, megalapozva ezzel egész jövőjét. A 13 éves fiú a négy kaviccsal és két zsebkendővel előadott trükkel másnap már a környékbeli gyerekeket szórakoztatta a Mátyás téren.

Itt találkozott a kiváló amatőr bűvésszel, Ódry Zuárddal, a színész Ódry Árpád bátyjával, aki ekkor az Amatőr Bűvészklub elnökségi tagja volt. Ódry pártfogásába vette, fellépéseire magával vitte a tehetséges ifjút, s ő maga adta neki a Rodolfo művésznevet.

Két év alatt megtanította az alapfogásokra, melyekből önállóan fel lehetett építeni a mutatványokat. Rodolfo ezek után könnyűszerrel letette a hivatásos artista vizsgát, így 1931 januárjában a Magyar Artista Egyesület tagja lett, s megkapta a működési engedélyt. Ám nem csak bűvészkedett, Rozsnyai Sándortól, az Arizona mulató tulajdonosától a színpadi lopás magasiskoláját sajátította el.

A fellépés alatt bámulatos ügyességgel, észrevétlenül pakolta ki egy-egy néző zsebeit, lopta le nadrágtartóját vagy nyakkendőjét. A végén persze a közönség előtt mindent vissza is adott. Magát a világ tíz legügyesebb zsebese közé sorolta.

Gyerekkorától kezdve kitartóan gyakorolt. Amíg a többiek futballoztak, ő naponta több órát állt a tükör előtt, s elismételt, begyakorolt újra és újra minden mozdulatsort.

Szakmai csúcsán saját bevallása szerint nyolc, de később, élete végéig is legalább négy órát trenírozott minden nap. Megszállott volt. A szorgalom és tehetség mellett azonban szerencse is kellett a sikerhez, s neki megadatott. Még a háború, a munkaszolgálat sem tudta megtörni pályáját.

Ötvenedik születésnapján az Érdemes Művész, nyugdíjba vonulásakor a Kiváló Művész kitüntetést vehette át, elsőként az artisták közül. Bejárta az egész országot és a fél világot, s olyan művészekkel együtt lépett fel, mint Karády Katalin, a két Latabár, Feleki Kamill, vagy Alfonzo.

Több könyvet írt, tanított az Artista Akadémián és az Állami Artistaképzőben, 1967-től pedig már állandó meghívottként vett részt a Bűvész Világkongresszusokon.

Ugyanakkor óriási érdeme volt az új Fővárosi Nagycirkusz felvirágoztatásában.

Művészetét az akaraterő és a szorgalom eredményeként megszületett csoda és sajátos báj jellemezte. Beszélő bűvészként karizmatikus egyéniségével, humorával magával ragadta közönségét. Játszott, s valójában ő maga volt a bűvészet.

(hirado.hu)