„Ne feledjétek, hogy itt mindig otthon lesztek” – elballagtak a nagyberegi líceum diákjai

A karanténszabályok enyhülésével, egyre nagyobb volt a tanintézmények esélye arra, hogy méltóképpen tudják a nagybetűs Életbe indítani diákjait.

Senkinek sem kell elmondani, hogy miből áll egy ballagás. Köszöntők, versek, dalok, meghatódottság, néhány elhullajtott könnycsepp, szomorú búcsú. Én is részt vettem néhány ballagási ünnepségen, de a Nagyberegi Református Líceum (NbRL) végzősbúcsúztatói mindig magasztosak.

Június 5-én 35 tanulót bocsátott útjára a líceum olyan eredményekkel maguk mögött, amelyekre az egész intézmény büszke lehet. A meghitt alkalom kezdetén a végzős hallgatók, osztályfőnökeik nyomdokaiban haladva, az utolsó csengő hangjára együtt ballagtak, hogy méltó búcsút vegyenek az intézménytől, a líceum tanáraitól, valamint az alsóbb éves diáktársaiktól.

Az ünnepség kezdetén rendhagyó módon felolvasták a párhuzamos évfolyam osztályigéit: „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál” (2 Timóteus 3,14), „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések 2,10).

Ezt követően az egybegyűltek köszöntése következett, majd Tóth László, a líceum lelkészigazgatója tartott rendezvénynyitó áhítatot, melynek alapigéjeként Józsué első könyvének a tizenharmadik verse szolgált: „Emlékezzetek arra, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: „Istenetek, az Úr nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet.” A lelkész elmondása szerint a ballagás egy olyan állomás, ahol nem sokáig időzhetnek, hisz tovább kell haladniuk a számukra kijelölt úton, mint ahogyan azt Isten népe is tette, amikor a pusztában vándorolt. „Közületek néhányan már tudják, néhányan pedig még nem biztosak abban, hogy merre haladnak tovább, de ami a legfontosabb, hogy azt Istennel tegyétek, mert a Bibliában is azt olvassuk, hogy a biztosak és a bizonytalanok is együtt haladtak tovább: egymást segítve, egymásért harcolva, együtt, Isten népeként” – hirdette Isten igéjét Tóth László tiszteletes.

Az áhítatot a végzős diákok név szerinti köszöntése követte, majd a meghívott vendégek szólalhattak fel és oszthatták meg ünnepi gondolataikat, személyes érzéseiket a jelenlévőkkel.

Elsősorban Pándy-Szekeres Anna, a Kárpátaljai Református Egyházkerület iskolaügyi tanácsosa köszöntötte a végzősöket. „Sajnálom, hogy elhagyjátok az iskolát, de annak örülök, hogy ilyen kedves, szép, okos és intelligens diákokként teszitek” – mondta a tanárnő, majd Isten áldását kívánta életük további szakaszára.

„Adja Isten, hogy ebben az általa megszólított világban gyertyaként világítsatok, mert Isten titeket is be akar vonni az Ő terveibe” – szólt Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnökének fő üzenete a diákok számára.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka elsősorban köszönetét fejezte ki a líceum dolgozóinak, hogy a tantárgyak mellett hitre és szeretetre is tanították és tanítják a nebulókat, majd a szülők felé fejezte ki háláját, hogy református líceumba adták be gyermekeiket. „Fáklyák legyetek, amelyek világítanak” – kívánta végezetül a Dániel könyve 12. része alapján a végzős diákok számára a főgondnok.

Ezt követően a 10. osztály verses-zenés búcsúztatója következett, amelyet a végzős diákok névre szóló útravalója követett Tóth László lelkészigazgató tolmácsolásában.

A stafétaátadás egy jelképes cselekedet, amellyel a végzős diákok üzennek az őket követő korosztálynak: ezentúl nekik kell példát mutatniuk a líceumi diákok számár, ők lesznek az igazi példaképek.

Nem múlhat el ballagás az ünnepelt végzősök búcsúműsora nélkül, amelyben vallást tettek az Istenbe vetett hitükről, köszönetüket fejezték ki szüleik és tanáraik gondoskodását illetően, és hálát adtak az elmúlt évek során kialakult barátságokért, melyek nélkül nem lett volna teljes a líceumban eltöltött idő.

Kovács András, az NbRL igazgatója ünnepi beszédében hálát adott Istennek az elmúlt évekért, hogy együtt ünnepelhetnek, továbbá, hogy már a 26. ballagási ünnepség kerülhet megrendezésre a líceum falai között. „Ne feledjétek, hogy itt mindig otthon lesztek” – húzta alá az igazgató.

Mivel közben eleredt az eső, az udvarról a zsibongóba került át az ünnepség helyszíne. Ott került sor az osztályfőnökök – Szabó György és Orbán László – megható és szívhez szóló útravaló gondolatainak a megosztására, amit a szülői köszöntők követtek id. Hájas István és Orosz Zsolt tolmácsolásában.

Zárszóként Tóth László lelkészigazgató osztotta meg gondolatait az ünneplő közönséggel, majd a végzősök jelképesen elballagtak a „Ballag már a vén diák” második versszakának éneklése közben.

(Simon Dávid/Kárpátalja hetilap)