Netflix, HBO: a hétköznapi homoszexualitás

Az internetes streamingszolgáltatók dömpingszerűen ontják a homoszexuális tartalmakat, a Netflix több mint száz LMBTQ-sorozatot kínál. A mindennapi élet bemutatása sem lehet meg legalább egy gyermeket nevelő férfipár nélkül. A krimik sem nélkülözhetik a transznemű titkos ügynököt. A homoerotika átcsapott melegpornóba. A melegfilmekkel már a gyerekeket célozzák.

A homoszexualitás csak néhány évtizede foglalkoztatja komolyabban a filmes szakmát. Az első filmek, amelyek a homoszexualitást helyezték a középpontba, még érdekes lélektani és társadalmi szempontokat tártak fel. Hollywood azonban nagy utat tett meg a Philadelphiától a Modern családig. A homoszexualitást ma már nem feltétlenül a fókuszba helyezik az alkotók, azt sugallva, hogy a másság a legtermészetesebb dolog a világon, az azonos neműek párkapcsolata csak úgy mellesleg jelenik meg a képernyőn.

Mellékszereplőket írnak a forgatókönyvekbe, akiknek homoszexualitása egyébként nem is befolyásolja a cselekményt. Mostanra minden modern sorozatban megtalálható egy homoszexuális karakter vagy szivárványcsaládot bemutató mellékszál. A cél egyértelmű: a filmgyárak azt akarják sugallni, hogy a homoszexualitás hétköznapi jelenség. Magától értetendő, ha két apa vagy két anya nevel gyereket. Triviális, ha valaki nonbináris, genderfluid. És ennek kimondását nem lehet elég korán kezdeni. Számos film fiatalokat céloz meg azt üzenve, hogy hagyni kell kiteljesedni bármilyen előjelű szexualitást.

Ha azonban valaki ezt kifogásolja, könnyen rásütik a homofób bélyeget, pedig valójában arról van szó, hogy a kényszeres kvóta a filmélmény rovására megy. Az erőltetett melegvonal ma már elkapcsolási faktor. Főként, ha az ábrázolás túllép a homoerotikus kereteken, és átcsap homoszexuális pornóba, mint például a Kenderfutár című sorozatban, vagy az Ipar című HBO-szériában, ahol brókerek orálisan elégítik ki egymást. A rendező még arra is gondosan ügyelt, hogy a szex végterméke jól láthatóvá váljon a szereplő szőrös mellkasán. Érdekes, hogy heteroszexuális kapcsolatot bemutató filmekben sosem látni hasonlót, az LMBTQ-filmek már ezt a határt is átlépték.

„Én nem játszom a vakot, süketet és némát! Figyeljetek maradi szörnyek, minek képzelitek magatokat? Az előítélet és elnyomás szemet szúr e Broadway-sztárnak. Megfosztotok egy LMBTQ-tinit jogaitól” – énekli Meryl Streep a Netflix Prom című sorozatában.

Most 109 darab LMBTQ-témájú film található a Netflixen, azaz az egyik legnépszerűbb streamingszolgáltatón. Ilyen például a Leszbikus nagymamám!, a Szex edukáció, RuPaul – Drag Queen leszek! Persze a Netflix többezres kínálatában még ezeken kívül számtalan mellékszereplőt találunk, akik a meleg kvótát képviselik.

„Valamit el kell mondanom. Anya, hetero vagyok” – mondják a fiatal főszereplők, a komikusnak szánt jelenetben a Kszi, Simon című filmben. Majd a főszereplő tovább elmélkedik: „Gondolkoztam, hogy miért nem coming outoltam még, és azt hiszem, talán azért, mert nem igazságos, hogy csak a melegeknek kell. Miért a hetero az alapbeállítás?” – teszi fel a kérdést Simon, a Kszi, Simon című film homoszexuális főszereplője. A XXI. században bármennyire is szokatlannak tűnik, ez aktuális kérdéssé vált. „A világnak, amelyet a kamera által alkotunk, reflektálnia kell arra a világra, amelyben élünk” – mondta ezt Amy Winter, a Lifetime amerikai csatorna programozási vezetője, miután létrehozták első karácsonyi filmjüket, amelyben leszbikus szereplőket mutatnak be. De vajon tényleg a világra reflektálnak, vagy pont fordítva történt, és a kamera alkotta meg azt a világot, amely által mára kötelező kvótaként szerepelnek a homoszexuális szereplők?

A propaganda kora

Számtalan internetes oldal állít top 10-es listát a legjobb LMBTQ-filmekről, ajánlóval és rövid filmismertetővel. Ezekbe a listákba olyan filmek kerültek, mint az Adèle élete (Kék a legmelegebb szín) című Arany Pálma-díjas film, amelyben egy kamasz lány rájön, valójában leszbikus. Az Egy fantasztikus nő egy 2017-es film, amelyben egy transznemű nő szerelme meghal, azonban a család és a társadalom elítélő gondolkodásmódja miatt a nő nem tud megfelelően búcsút venni elhunyt társától. Ő azonban nem adja fel, és harcol a hagyományos társadalmi megítélés ellen. A film elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. A tévéműsorokat nézve vagy a streamingszolgáltatókat böngészve, számtalan film és sorozat található a témával kapcsolatban. Mégis, ha a propagandajelleget nézzük, ennek egyik legjelentősebb képviselője a Netflix, a legnépszerűbb filmszolgáltató.

A szolgáltató keresőjében külön kategória található az LMBTQ-filmekből, így választhatunk, hogy vígjátékot, thrillert vagy LMBTQ-t néznénk. Csak a saját gyártású sorozatukból 354-et találunk, de a kínálatba nem tartoznak bele a filmek és azok, amelyek nem kifejezetten Netflix-termékek. Habár pontos adatot nem tüntetnek fel a felületükön megtalálható teljes tartalomkínálatról, de ezres nagyságrendekről beszélhetünk.

A kategóriára keresve olyan filmeket sorakoztat fel, mint a Leszbikus nagymamám!, Orange Is the New Black, amely egy női börtönt mutat be több leszbikus szereplővel. De a Netflix küldetésének érzi azt is, hogy az ifjúság körében is természetessé tegye a homoszexuális életformát. A népszerű Glee egy középiskolai életképet jelenít meg meleg és leszbikus osztálytársakkal és párokkal szemléltetve. A Szex edukáció szintén középiskolai helyszínnel több, kevésbé ismert szexuális irányultságot is ismertet. Az Atypicalban szereplő lány rájön, hogy a nők is érdeklik. A Tales of the Cityben transz- és meleg szereplők tűnnek fel, az Elite-ben pedig a gimnazisták titkos meleg és édeshármas-viszonyokba bonyolódnak bele a leckeírás után. A Netflix producerei szerint a szadista-mazochista szubkultúra már akkora létjogosultságot vívott ki a fiatalok körében, hogy érdemes volt belőle vicces sorozatot forgatni. A Bonding a szado-mazo szféra mindennapjaiba kalauzol el bennünket, természetesen egy kíváncsi, sok mindenre nyitott, meleg sráccal és egy dominával. De nem érdemes szörnyülködni, mert ez csak egy kedves, könnyed vígjáték sok bőrszerkós, szájgolyós emberről, akik néha kutyának öltöznek és korbáccsal kényeztetik egymást.

Akik viszont a nőnek öltözött férfiak életére kíváncsiak, azoknak a RuPaul – Drag Queen leszek! (RuPaul’s Drag race) című sorozatot érdemes választania, ahol transzvesztita férfiak versengenek egymással. A sorozat egyik évadának nyitánya például, így szól: „Én, RuPaul San Diego, Kaliforniában születtem egy szegény fekete család gyermekeként. De baby, dolgozz keményen, nézz csak meg engem! Világhírű szupermodellként minden álmom valóra vált. Most eljött az ideje annak, hogy megosszam veletek a szeretetem. Amerika következő drag szupersztrárját keresem!” – mondja a transzvesztita férfi. A sorozat pedig a hozzá hasonló sikeres „szupersztárjelölteket” mutatja be számos évadon át.

A sornak közel sincs vége, ráadásul a Netflix nagy vetélytársa az HBO GO is rengeteg LMBTQ-t népszerűsítő sorozatot mutat be.

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb HBO saját gyártású sorozata, a Trónok harca is felvonultat meleg szeretőket. A légikísérőben szivárványcsalád-mellékszereplőket lehet látni. A nagy pénzrablásban két bankrabló is homoszexuális, de kiemelhetjük a népszerű magyar sorozatot, az Aranyéletet is, amelyben a két barátnő leszbikus kalandba keveredik, hogy a sorozat elérje az európai színvonalat.

A 109 darab netflixes LMBTQ-produkciókba pedig csak a kifejezetten melegtémát feldolgozó filmeket számolhatjuk bele, így nem tartozik ide például a nagyon híres A vezércsel című sorozat, amely ugyan a sakkról szól, de azért a női karakterről a végén kiderül, hogy biszexuális, noha a történet szempontjából ez teljesen érdektelen. Ugyanilyen felesleges karakterelem az iskolai kórusvezető figurája is, akiről eldönthetetlen, hogy transznemű-e.

Itt felmerülhet a kérdés, miszerint értékesebb, színesebb lesz-e egy történet attól, ha egy karakterről kiderül, hogy homoszexuális? Ha a válasz nem, akkor már az öncélú melegpropagandáról beszélhetünk.

Az elfogadásért vívott harc átesett a ló másik oldalára, és már minden műsort homofóbnak kiáltanak ki, ha nem szerepel benne homoszexuális szereplő. De a helyzetet bonyolítja, hogy az a film is lehet homofób, amelyben melegek szerepelnek, ha a humor forrása a homoszexualitás vagy az elfogadás hiánya. A kultikussá érett Jóbarátokban ugyan vannak leszbikus szereplők, de mivel általában nevetségessé teszik őket, utólag ez a sorozat is megkapta a homofób jelzőt. A forgalmazó, Warner Bros a sorozat 25. születésnapja alkalmából Canossát járva árverésre bocsátotta a sorozat kellékeit, a befolyó összeget pedig egy LMBTQ fiatalokat segítő szervezetnek ajánlották fel.

Homoszexualitás mint propaganda

Fontos különbség. A kilencvenes évek olyan filmeket termelt ki, amelyek a homoszexualitás társadalmi és egyéni problematikáját járták körbe. Ilyen az 1993-ban készült, Philadelphia, amely Oscar-díjat is kapott, bár a rossz nyelvek már akkor is a témaválasztásnak tudták be az elismerést.

Később egyre több olyan film készült, amelyek az egyéni érzelmeket, a homoszexuálisok helyzetének nehézségeit mutatják be. De a Szólíts a neveden című filmben már egy olyan megértő apát látunk, akit boldogság tölt el fia homoszexualitásától. A már említett Kszi, Simon című film hasonló jellegű üzenettel bír, biztatva mindenkit, hogy vállalja fel önmagát.

A legújabb célpontok a gyerekek

A homoszexuális filmek már jó ideje nyíltan a fiatalokra koncentrálnak. Ám ez nem elég.

Új célcsoportjuk a gyerekek. A Nickelodenhoz tartozó, Nick Jr. nevű, Magyarországon is elérhető televíziós mesecsatorna is LMBTQ-s tartalmakkal bombázza a gyermekeket. Az Azúrkék nyomok, és te című sorozatának egyik epizódjában az amerikai transzvesztita és drag queen Nina West népszerűsíti a Pride melegfelvonulást. A nyilvános szereplésein rendszerint hivalkodó női ruhákban megjelenő férfi az alternatív családképet propagálja az általa előadott, gyermekek számára furcsán ható produkcióban, amely egyébként az amerikai polgárháború idejéből származó, When Johnny Comes Marching Home nevű patrióta dal átalakított változata. A drag queen olyan „kétanyukás” és „kétapukás” vagy nonbináris családokról énekel, ahol mindenki nagyon szereti egymást. A klipben szereplő rajzfigurák a transzvesztita szubkultúra kellékeit viselik: boát, szivárvány színű öltözéket és kiegészítőket, rikító parókákat. Nina West korábban olyan botrányos műsorelemekkel hívta fel magára a figyelmet, mint férfiak csupasz lábfejének nyalogatása.

A napokban röppent fel a hír, hogy a Disney június 27-re online műsort készít az úgynevezett „Pride-hónap” tiszteletére, aminek az egyik házigazdája a már említett Nina West lesz. A YouTube és a Facebook mellett a Disney+ közvetíti a „This is Me: Pride Celebration Spetacular” című show-t, az LMBTQ-alkotók, alkalmazottak és rajongók tiszteletére. A program keretében egy zenés előadást tartanak majd, amiben ikonikus filmek és sorozatok dalait gondolják újra az LMBTQ-propaganda szemszögéből.

A koncert emellett felhívja a figyelmet a GLSEN nevű szervezetre, amelyet a The Walt Disney Company kiemelten támogat. Céljuk, hogy a szexuális kisebbségekhez tartozó diákok olyan iskolai környezetben tudjanak tanulni, ahol zavartalanul zajlik az LMBTQ-propaganda.

Oscar-kvóta

A legnagyobb filmes elismerés, az Oscar-díj gála nemrég hozta nyilvánosságra döntését, miszerint a jelölt filmek esetében előírás a diverzitás. Ez azt jelenti, hogy 2024-től kizárólag olyan alkotás lehet Oscar-díj jelölt, amelyben a fekete bőrű karakterek hangsúlyos szerepet kapnak, valamint a nők, a fogyatékkal élők és az LMBTQ-közösség tagjai is kitüntetett szereplői a filmnek. Az alkotásnak legalább egy olyan főszereplővel (vagy fontos mellékszereplővel) kell majd rendelkeznie, aki valamelyik alulreprezentált etnikai kisebbség tagja. Ennek értelmében vagy a mellékszereplők 30 százalékának két alulreprezentált csoportból kell kikerülnie, vagy a történetnek kell egy alulreprezentált csoport problémáira kell fókuszálnia. A Filmakadémia szerint ide tartoznak a nők, a nem fehér emberek, az LMBTQ-közösség tagjai és a fogyatékkal élők. Tehát ha a film nem a fent felsorolt témaköröket dolgozza fel, hiába jó alkotás, nem kerülhet be az Oscar-díjra jelölt filmek közé.

Az LMBTQ-kvóta befolyása a közízlésre

A Netflix streamingszolgáltató mára 200 millió felhasználóval büszkélkedhet, tehát óriási befolyással bír. A Netflix sorozat- és filmtára gyakorlatilag kimeríthetetlen a nagyon jól tervezett marketingtevékenységeiknek köszönhetően, így folyamatosan magukhoz láncolják a nézőiket. 2020-ban a Netflix rekordot döntött, amikor a streamingszolgáltatók közül elsőként érte el a 200 millió felhasználót. A 2020-as esztendő a Netflix legsikeresebb éve volt, valószínűleg a pandémia okozta karanténkényszer miatt rengetegen ültek le a képernyő elé.

A streamingszolgáltatók térnyerése Magyarországon is jelentős. Tavasszal a járvány első hulláma alatt hirtelen temérdek magyar fizetett elő, és jóval több időt is töltöttek a képernyő előtt, mint korábban, persze ez egyértelműen a veszélyhelyzet kihirdetése és a korlátozó intézkedések hatása.

A szolgáltatón kívül elég, ha a tévét bekapcsoljuk, ott is ugyanezzel a jelenséggel találkozhatunk. Mára annak is csömöre lehet a témától, aki a túlzásba vitt meleg szereplők előtt nyitott és elfogadó volt.

Nem kérnek az érzékenyítésből

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az agresszív melegpropaganda széles tömegekben kelt felháborodást, és számos tiltakozó mozgalmat és petíciót indítottak a megosztó, ízléstelen alkotásoknak a többségi társadalomra erőltetése ellen. A Nick Jr. már említett, Pride-ot népszerűsítő zenés rajzfilmje ellen a One Million Moms (Egymillió Édesanya) nevű konzervatív csoport is felemelte a szavát. Szerintük a gyermekekre kifejezetten ártalmas tartalomról van szó, s egyebek mellett az óvodások körében végzett erős LMBTQ-érzékenyítést vagy indoktrinációt kifogásolták.

Azt is bírálták, hogy a műsorban az LMBTQ-életformának a Pride felvonuláson megjelenő, szélsőséges elemeit magasztalták, vonzó színben tüntették fel, illetve teljesen normálisnak állították be a legkisebbeknek készült műsorban. Figyelemre méltó, hogy a gyermekeket óvó szervezetet gyűlöletcsoportnak bélyegezték egyes baloldali amerikai sajtótermékek, például a Joemygod.com. Néhány éve szivárgott ki, hogy a Disney leszbikusként ábrázolná a Jégvarázs című animációs filmjének Elsa nevű főszereplőjét, a mese második részében. A Jégvarázsban egy meleg karakter amúgy is eléggé paradox. A felháborodott rajongók Facebook-csoportba szerveződve követelték a Disney-től, hogy a hagyományos családi értékeket mutassanak be a gyermekeknek szóló produkcióban, s a Jégvarázs folytatásában Elsa végül megmenekült. Erős ellenérzéseket ébresztett az amerikaiakban az az eset is, amikor egy Houston-beli közkönyvtárban egy transzvesztita tarthatott felolvasóestet a gyermekeknek. Bár a szervezők először a homofóbnak titulált tüntetőket akarták beperelni, később mindenki megrökönyödésére kiderült, hogy a Tatiana Mala-Niña nevű transzvesztitát korábban egy nyolcéves gyermek szexuális zaklatásáért elítélték. Ekkor már a könyvtár is csak mentegetőzni tudott.

A nyugati kultúrkörön kívül, ahol egyelőre jóval kisebb a melegpropaganda térhódítása, akár zavargásokba is torkollhat a nézőket megbotránkoztató film bemutatása. Ez történt Georgiában is, amikor 2019-ben az És aztán táncoltunk (And We Danced) című filmet tűzték műsorukra a mozik. A homoszexuális affért bemutató, svéd–grúz produkció premierjén több száz tiltakozó csapott össze az egyenruhásokkal Tbilisziben. A szervezők és az alkotók is tudhatták, hogy az ország hagyományosan gondolkodó lakosságát hergelik, hiszen már jóval a premier előtt nagyszámú rohamrendőrt vezényeltek ki a helyszínre. Az LMBTQ-érzékenyítéssel szembeni ellenérzések széles körű voltát mutatja például, hogy a tüntetést egy ortodox pap is legitimálta a jelenlétével.

Forrás: Magyar Nemzet